Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-15 / 1315. szám

1944. április 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal JEGYEZD MEG... ' Ajánlja: St. Visi. akiknek nagyrésze beállt a len> A MAGYAR NYELVŰ IWW- gyel divíziókba. Hát honnan ISTÁK ÉS “BÉRMUNKÁS OL­vettek tizenegy ezret? í VASÓK FIGYELMÉBE. A mi gyárunkban is bajok vannak. Most egyszerre az igaz­gatóság meg akarja tiltani a tool és die makereknek, hogy az üzem 94 százalékának adott pihenő időt élvezzék. Egymás után küldik haza két három napi büntetésre a szerszám la­katosokat. A gyár olyan mint a darázsfészek. A General Motors 1943-ban kiosztott, hasznot csinált, adót fizetett, alaptőkét gyarapitott, a következő számadatokban: Prefered stock osztalékban kifizettek $9.178.220. Common stock osztalékban $140.601,868. Alaptőke növelése a haszonból $40.584.959. Adóban fizettek 284.920.694. Tehát 1943-ban haszonban csináltak $475.285.- 751. Ahol a haszon az irányitó a termelésben, ottan az ember­élet nagyon olcsó. A természet törvénye: össz- müködés. A vadon és vadak törvénye: egyéni harc a vég­kimerülésig, ki bírja, az mar­ja. CLEVELANDON április 23-án, vasárnap délu­tán 2 órai kezdéssel a 3930 Lorain Avenuen levő első emeleti teremben TÁRSAS DÉLUTÁNT tartunk a Bér­munkás támogatására. Rész­vételi jegy ára 50 cent. Az osztályharc rabjainak ér­dekében uj akcióra van szük­ség. Azokért, akik mindenüket odaadták, mindent feláldoztak, hogy a munkásság ügyét szol­gálják. Akik hosszú évek óta a börtöncella lakói ,ahol az egyén testét, lelkét nyomorékká kí­nozzák, ezeket a munkásokat ki kell szabadítani. Felkérünk minden osztálytu­datos munkást, hogy április 29- én, szombaton este 8 órai kez­dettel a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave alatt, a védel­mi bizottság által rendezett an­gol, finn, magyar közös mulat­ságra jöjjenek el, hogy az osz­tályharc rabjaival szemben le- róhassuk tartozásunkat. Szokatlan időben tartjuk ezt a mulatságot, de a kényszerítő körülmények késztetnek ben­nünket erre a lépésre, mivel az osztályharc rabjainak az érde­ke úgy kívánja, hogy SEMMIT EL NE MULASSZUNK, az ér­dekükben megtenni. Reményünk van arra, hogy ha megfelelő áldozatot hozunk, fáradtságunk eredménnyel fog járni. A védelmi bizottság kéri az öntudatos munkások támogatá­sát. Belépő jegy ára 50 cent. Ételekről, italokról és jó ze­néről a rendezőség gondosko­dik. Levélbeli felülfizetéseket el­fogad a Defense Committee i Trustee-je: Oscar Socol, Sr., 219 West 81 Street, New York City 24. A Brittish parlament, mely­nek tagjait még 1935-ben vá­lasztották, tehát még Chamber- lainnnel kerültek be a kormány­ba, még mindig ott vannak és a háborúra való hivatkozással nem engednek uj választást. Big Bill Thompson, az elhalt chicagói volt polgármester egy és fél millió dollárt úgy rakott félre, hogy erről senki nem tu­dott semmit. Honnan vette ezt a misztikus és nagy összeget? A detroiiti polgármestert, Rea- dinget rajta fogták. A választások idején a politi­kusok mindent Ígérnek a szava­zóknak, most Vandenberg a michigani senator, a reakciós lengyel lap ünnepélyén, nagy Lengyelországot ígért a lengye­leknek, csak szavazzanak rá. Sok politikus úgy akarja a békét biztosítani, hogy az oro­szokat, ha kell erőszakkal is visszaszorítani az 1938-as ha­tárokra. Az már aztán olyan béke lenne — mint a temetők­ben. A templomok vezetői nem hisznek a kollektive társadal­mi rendszerben, még is össze­jönnek és együttesen kollektive formában kiáltanak az isten­hez, remélve, hogy úgy jobban meghallgatja őket, mint egyé­nenként. TÁRCA ARANYVIRÁG Irta: KASSÁK LAJOS I (Folytatás) Egy éhes, szürke dongó meg­érezte a savanyu izzadságsza­got és zümmögve rászál a gye­rek lábára. Az kitolja a cuclit és fájósán rugdalózik. A légy felrepül és mérgesen az arcára száll, végigsétál a puha, piros húson és a szeme alatt kezd szivattyúzni. A gyerek dühösen izegmozog, de a légy nem moz­dul, kissé felemelkedik, kezei­vel az arcát kaparja, vételenül a szemébe kap és ijedten sírni kezd . . . Most nyílik az ajtó. Ingo, táncos testtel kocog be Klári és vastag pálinkaszagot tol maga előtt. A nyitva maradt ajtón gyereknevetés és nyers asszonykáromkodás csurog be a szobába. Pistika mérgesen fordul Klárihoz: — Miért nem csukod be az ajtót, te cudar!? — Ne zsörtölődj te te . . . — Illik is egy asszonynak részegnek lenni . . . Szégyeld magad gyalázatos! No iszen, jól fog az a gyerek is kinézni, akit majd te hozol a világra . . . Klári üveget húzott ki a zsebéből, néhány kortyot ivott, aztán a gyerekhez tántorgott: — Ne sírj, te kis mókus! . . Martin Dies a március 26- ikán Winch ellel tartott rádió párbaja után egyenesen egy partyba ment, ahol több milli­omos között John L. Lewis és leánya Kati is melegen gratu­láltak neki, hogy jól megmond­ta Winchellnek. Madarat tollá­ról, embert barátjáról lehet megismerni. Legtöbbször a múltban a Balkánon való háború a világ­háború megkezdését jelentette. De most, úgy látszik a világ­háború végét jelenti. A mi kedves Horthyt védő magyar lapjaink állandóan azt kürtölik, hogy a magyar népet erőszakkal vitték a háborúba. Az igaz, csak azt nem írják meg, hogy ezt az erőszakot Horthyék követték el, a kondás és csordásokból csendőr őrmes­terekké előléptetett fekete ör­dögök segítségével. A mi gyárunkban is sok len­gyel munkás van, akik még mindég azt hirdetik, hogy az oroszok gyilkoltak le 11 ezer lengyel katonatisztet. Ezt egy kis számtannal kell ellensúlyoz­ni. Az oroszok elfogtak 250 ezer lengyel katonát. Ezeknek ha minden tisztjét elfogták vol­na, akkor is csak 8,000 lenne. Ezekből hat ezer ellett bocsát­va és Ázsiában, Afrikában, részben Angliában vannak. Két­ezer maradt Oroszországban, : Látod, azt mondják, hogy én rossz vagyok, jaj, pedig de szeretlek is téged! . . . Olyan vagy éppen mint az apád volt. Úgy bizony, kis életem, szép ember volt a te apád és én na­gyon szerettem. Pálinkát is csak azért iszom, mert nagyon szerettem az apádat s ha ré­szeg vagyok, mindig úgy lá­tom, mintha visszajött volna. No ne sirj, kis rubintom! — Szopni aggyál neki, jobb lesz. Nagyon is érti az a te bo­lond beszéded! Klári mezítelenül ölbe kapta a siró gyereket és lomhán ne­vetgélve a földre kuporgott ve­le. Kibontotta telt, barna mel­lét és nagyokat csuklott a gye­rek fölé. A rózsás, szép bimbók­ból nagy, kékes cseppekben gyöngyözött a tej, amint része­gen körülsimogatta vele a gye­rek beteg, riadt arcát. — No, ne, ne! . . . Istenem de mulya is vagy, gyermekem! Felső testével erősen fölé ha­jolt s mint egy mézzel telt nagy rózsát, édes bágyadtság- gal szorította érett, czöpögős mellét a kis szürcsölő szájra. Mámorosán nézte a gyerek ha­sadt ajkait, melyek közül sű­rűn, melegen szivárgott a tej. Közben Pistike elkészült a munkával, néhány korholó szót küldött Klárihoz, aztán suszte- res, hátraszegett fejjel elkacsá- zott a város felé. Az udvaron részeg kocsis­népség duhajkodott, valaki har­monikán játszott és vig ligeti nótákat markolászott az este. — Hej, sohse halunk meg! — énekelte Klári és a szekrény­hez bicegett: egy kétliteres üveget húzott elő. Aszalt, keserű fűszerekre ön­tött pálinka volt az üvegben. A gyereket erősen a hóna alá fogta és elnyúlva a szoba köze­pére húzta. Dörmögve, tántorogva a pal­lóra fészkelődött poros, nagy talpait maga alá erőszakolta és egy csorba bögrébe öntött az üvegből. Lassan, találgatva a szájához emelte és hangos kor- tyogással szürcsölte az italt. Kéjes, vad gondolatok gyúrták az agyát és piszkos veríték ült ki a homlokára. Egy darabig mozdulatlanul ülve maradt és aztán erősen megtántorodott. — Brr, de meleg van! — és keserű émelygés rázta meg az egész testét. Az udvaron újra megszólalt a hangszer és mérges, vékony újakkal túrt be Klári fejébe is az ének. Mégegyszer ivott a pálinkából és dudorászva, ká­romkodva az ajtóhoz botorkált. Az udvar dalolt és italos, sza­kadt ruháju népség jjárta a táncot rogyásig. A gyerekek szájukbadugott ujjaik közt fü- työgtek, keverték, segítették a harmonika nyekergő hangját. Az ajtók előtt terhes, szakadt inu anyák és kócos, hegyesvál- lu anyókák tracscsoltak. Mintha a földből kivetett kelevény len­ne az egész ház. Egy pityergő, szélesvállu legény a szomszéd ajtóhoz támaszkodva szerelmes népdalt kezdett énekelni. Melegen, betakargatóan ült Klári szivére a nóta és csábító­an húzta őt a mulatók közé; de mivel ismét sirvafakadt a gyerek, lemondóan, betegen a pallóra kuporodott, ölébe veszi a siró gyereket, csókolgatja, csititgatja, de az nem akar el­hallgatni. Valami bolond, állati érzés piszkálja az eszét, a gye­reket egy szoknyára fekteti kortyot iszik, aztán annak is szájába önt a pálinkából. _— Biztos szomjas szegény­kém . . . Igyál kis aranyvirá­gom! — és újra önt belé. A gyerek undorodva megbor­zongott, néhány percig hallga­tót, könnyes kis szemeivel ijed­ten, panaszosan nézet az any­jára és újra keservesen sírni kezdett. — Igyál hát, kis bogaram. Hirtelen bűzös, keserű nyál szorul a torkába és karcosan, rekedten elszakadt a hangja, úgy érezte, mintha tüzbe ülne és tompa meleg fogókkal szorí­tanák a mellét. Már nem tudta, mit csinál, forgott, bukfence­zett vele az egész szoba. Pety­hüdt, nagy testével a gyerek­re hajolt és egy egész bögrével öntött a torkába; aztán ő is szájához emelte az egész üve­get, nagyott, véghetetlent akart inni, de már nem tudott. Fojtó, keserű undor szakadt fel a gyomrából, szájából kifordult az ital és eszméletlenül zuhant el az üveggel. Az udvar még javában tom­bolt, ordítozott, mikor Varga néni és Pistika megjöttek. Var- gáék jó testvérek voltak, de valahányszor kettesben marad­tak, mindig összevesztek; most

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom