Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-15 / 1315. szám

1944. április 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------­A FAJGYŰLÖLET TERJESZTŐI Az olyan gyárban, ahol a munkások darabszámra, avagy az ahoz nagyon hasonló bónusz rendszerre dolgoznak, nem sok idő marad a beszélgetésre még akkor sem, ha az ellenőrzés la­za, mint például nálunk is. Nem kell senkit korbáccsal a munkás mögé állítani, a bonusz­nál különb hajcsárt úgy sem kapna a bősz. Az ilyen gyárak legtöbbjében még rendes ebéd­idő sincs, 15-20 perc alatt be­kapják a munkások az ebédet » és sietnek vissza a gépeikhez. így nekem sincs valami sok időm beszélgetni a munkástár­saimmal. Legfeljebb azokkal váltok néhány szót, akik a kö­zelemben dolgoznak. Miután a gyárnak számos épülete van, a más épületekben vagy más termekben dolgozókat már nem is ismerem. Sőt még az úgyne­vezett “maintenance” munkáso­kat is csak látásból, nagyon felületesen ismerem. Mainte­nance munkásoknak nevezik azokat ,akik nem magán a gyá­ri terméken dolgoznak (ezeket production munkásoknak neve­zik), hanem az üzemfentartá- son. Ilyenek például az ácsok, akik a padlózatot javítják, az olajozok, a gépjavítók, villa­nyosok, sepregetők, targoncá­sok, festők, stb. stb. Ezeknek egy része ide-oda járkál a gyárban aszerint, hogy hol van szükségük a munkájára. Az ily maintenance munká­sok közül úgy nagyjából már régebben ismerek egy magam- forma idejű munkást. Tudtam róla, hogy magyar és igy ami­kor elment mellettem, rendesen köszöntöttem a megszokott mó­don, “hogy van földi?” vagy “hogy megy a munka” szóla­mokkal. A napokban azonban az anyagra kellett várnom s miután neki sem volt valami sürgős munkája, elbeszélget­tünk vagy fél órát. A ZSIDÓKAT OKOLJA Megkérdeztem természete­sen, hogy hallotta-e már hírét a Bérmunkásnak? Hogyne hal­lotta volna, mondotta, hiszen évekig előfizetője volt, de még az IWW szervezetbe is betar­tozott. Kisült aztán, hogy vagy 15 évvel ezelőtt a McKeesport vidéki bányákban dolgozott, ott tevékeny részt vett a szoci­alista, majd a kommunista mozgalmakban, de csatlakozott az IWW-hoz is, sőt a Socialist Labor Pártot is támogatta és jelenleg csak az “A Munkás” jár neki. Mosf azonban már nem vesz részt semmiféle mozgalomban. “Nem érdemes”, — mondotta, — “a zsidók elrontották”. Mig beszélgettem vele, legalább tízszer célzott arra, hogy min­den bajnak a zsidók az okai. Oroszországot is a zsidók ural­ják, — mondotta nyomatéko­san. Az Oroszországot kor­mányzó bürokraták 85 százalé­ka zsidó, — jelentette ki. Mi­kor megkérdeztem, honnan vet­te ezeket az adatokat, hát el­mondott egy mesét, hogy mit hallott egy orosz munkástól, aki a mese szerint az itt szer­zett pénzzel hazament és nem engedték ki Oroszországból ad­dig, mig a pénzéből tartott, de azután kiűzték. Ezért nem hisz már ő Orosz­országban sem, — mondotta, — a zsidók azt is elrontották. Az IWW-val meg volt elégedve egy darabig, de egyszer Mc- Keesporton egyik szónokunk olyasmit mondott, hogy szeret­te volna .... rúgni a bitang zsidaját. Hát nincs igazam? — kérdezte. Kicsit meglepődött, amikor mondtam neki, hogy NINCS igaza. Nyíltan megmondottam neki, hogy az olyan embernek, aki hisz a faji megkülönbözte­tésben, a fajgyűlöletben, annak soha nem volt helye munkás- mozgalom egyik ágába sem. Mert bármilyen ellentétek áll­nak is fenn a különböző mun­kásfrakciók között, azok egyi­ke se tanít antiszemitizmusra, fajgyűlöletre. Ha van olyan csoport, amely az antiszemitiz­must, vagy általában a fajgyű­löletet éleszti, az csak bitorol­ja a munkás nevet, mert való­jában a munkáltatókat szolgál­ja. A TÉNYEK Talán nem írtam volna erről a dologról, ha pár nappal ezen beszélgetésem után az angol la­pokban Dilworth Lupton ko- lumnista rovatában választ nem találok ennek a munkásnak az antiszemita vádjaira. Lupton leírja, hogy a nácik még min­dig követik Hitler azon utasítá­sát, hogy nagyokat hazudja­nak, mert minél nagyobb a ha­zugság, annál inkább talál hí­vőkre. Hitler ezen utasítást a hírhedt “Mein Kampf” cimü könyvében adta. Lupton rova­tában többek között ezt irta: “Minél hevesebbé lesz a há­ború, minél nagyobbak lesznek a német veszteségek, annál többször fogjuk hallani a ná­ciktól, hogy a mi igazi ellensé­geink az oroszok. Ezt még meg­toldják azzal a hazugsággal, hogy Oroszországot zsidók kon­trolálják és igy a zsidók az egész világot' kommunizálni akarják. Ezzel szemben néz­zük a TÉNYEKET: Oroszor­szág legfelső kormányzó testü­leté a Politbüro. Ennek kilenc rendes és két helyettes tagja van. Közöttük csak egy van zsidó származású. Azonkívül a kormányzást körülbelül 200 népbiztos és helyettes népbiz­tos intézi, akik között csak 10 zsidó származású van. Az orosz legfelsőbb bíróságnak egyik tagja sem zsidó. És.végre ma­ga Stalin szintén nem zsidó.” íme, ezek a száraz TÉNYEK. Honnan ered és hogyan terjed tehát az a hazugság, hogy Oroszországban zsidó uralom van. Mint Lupton kimutatja, a hazugság a Goebels hazugság­gyárában készül, tehát onnan ered. Terjedni pedig úgy ter­jed, hogy akiben meg van a hajlamosság a fajgyűlöletre, — mint a szóbanforgó magyar munkásban is, kapva-kap raj­ta és adja tovább. Ez is min­den gondolkodás nélkül fogad­ta el annak az állítólagos orosz munkásnak hazugságait, az­ért, mert meg van benne a haj­lam az antiszemitizmusra. Ezt viszont abból láttam, hogy az amerikai viszonyokra vonatko­zólag is többször zsidózott. Az antiszemitizmus a faj­gyűlöletnek egyik ága. Ezer és ezer éve használja az uralkodó osztály a fajgyűlölet valame­lyik ágát arra, hogy a munká­sokat egymás ellen uszítsa és amig azok egymást marják, ők elnyomhatják és kizsákmányol­hatják mindegyiket. A fajgyűlölet ellen minden értelmes munkásnak küzdeni kell még akkor is, ha semmifé­le munkásszervezethez sem tar­tozik. Hiszen annak megérté­sére, hogy a munkások érdekei azonosak, akármilyen fajhoz ERDŐTÜZEK LEGNAGYOBB RÉSZE GONDATLANSÁGBÓL EREDNEK A Hírszolgálati Iroda jelenti a földművelésügyi minisztérium erdészeti osztályának közlemé­nyei alapján, hogy az Egyesült Államokban még mindig három billió láb fa pusztul el évenként tűzvész következményeképpen, annak dacára, hogy a fára a katonaságnak és a polgári la­kosságnak oly égető szüksége van. Ha azok, akik nyáron a szabadban táboroznak, kicsit óvatosabbak lennének és vi­gyáznának, hogy hová dobják el cigarettavégeiket, ezzel lé­nyegesen csökkentenék a tűzvé­szek számát, melyek egyes becslések szerint a nemzetnek 44 millió dollárjába kerülnek évente. FONTOS SZÜKSÉGLETI CIK­KEK KERÜLNEK ÚJRA GYÁRTÁS ALÁ WASHINGTON, D.C. — A legközelebbi hónapokban egyes kisebb cikkek minőségének ja­vulására számíthatunk, mivel a Termelési Iroda nemrég vissza­vonta bizonyos cikkek korláto­zására és megőrzésére vonat­kozó rendeletét. Természetesen az események váratlan fordula­ta minden pillanatban megdönt- het mindenfajta jóslást. A Ter­melési Iroda szerint különösen olyan cikkek minőségének ja­vítására, vagy fokozott gyártá­sára fognak törekedni, melyek­nek hiányát a fogyasztók a leg­bosszantóbbnak érzik. Az idén csak olyan cikkek gyártásáról lehet csak szó, melyekhez sok anyag nem szükséges, amelyek nem akadályozzák a háborús termelést, nem kívánják meg a gyár átalakítását, főleg pe­dig, amelyeknek birtokában a hadimunkások nagyobb kedv­vel és energiával dolgoznak. Arra, hogy nehéz és tartós polgári szükségleti cikkeket, mint például automobilokat, mosógépeket, hűtőkészülékeket, porszívókat, vagy rádiókat ké­MÁJUSI ÜNNEPÉLY DETROITBAN Az IWW helybeli csoport­ja programos ünnepélyt ren­dez, április 29-ikén este 8 órai kezdettel a Carpathian Hall-ban, Mack Avenuen, kö­zel a Gratiot-hoz. Belépő jegy nincsen. Min­denkit szívesen látunk, a Rendező Bizottság. vagy vallási csoporthoz tartoz­nak is, nem kell semmi különö­sebb tehetség. Viszont, aki ezt nem érti meg és a fajgyűlölet hatása alatt áll, azt terjeszti, annak semmi hel^e sem volt vagy nincs ma sem a munkás- mozgalom bármely ágában is. Az ilyen munkás, ha mindjárt öntudatlanul is, a saját osztá­lyának és igy egyben önmagá­gának is az ellensége. szitsenek a közel jövőben nin­csen kilátás. A gyárberendezé­sek, melyek e cikkek gyártását lehetővé tennék ,egyelőre a há­borús termelés szolgálatában vannak. Nemsokára újra megkezdik vagy megnövelik a következő cikkel gyártását; villanyvasaló­két, jégszekrényét, főzőedé­nyekét, gyermekkocsikét, villa­nyos főzőberendezéseket, gu- miszallagokét, ezüst edényeket, ébresztőórákét, autóelemekét, borotvapengéket, párnázott fa­bútorokét, ágyrugókat és rá­diólámpákét. Nem biztos, hogy a megnö­vekedett gyártás képes lesz ki­elégíteni a keresletet e cikkek iránt. A PAPÍR fontossága a HÁBORÚBAN A hadsereg papirszükségleté- nek majdnem 90 százalékát ta­valy az úgynevezett “durva” papírral fedezte, amelyet legna­gyobb részben az elhasznált pa­pírból gyártanak, — mondotta a Hadügyminisztérium nyilat­kozatában, melyben kihangsú­lyozza a papirmentő mozgalom­nak a fontosságát. Csak mintegy 55 ezer tonna papirt, vagyis kevesebbet, mint az összes papirszükségletének tiz százalékát kellett a hadse­regnek irodai és nyomdai cé­lokra vásárolnia. Minthogy a hadsereg szükségletének legna­gyobb része a “megmentett” papírokból előállítható és a fa a munkaerőhiány miatt a papír nyersanyagának előállítása egy­re nehezebb, a számítások sze­rint az azelőtt eldobott papír­mennyiségnek legalább 75 szá­zalékát meg kell mentenünk, ha nem akarjuk, hogy komoly papirhiányban szenvedjünk rö­vid idő múlva. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! Washingtonban mondják

Next

/
Oldalképek
Tartalom