Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-01 / 1313. szám

o uiua. BÉRMUNKÁS 1944. április 1. A mi programunk Újból üzenetet kaptak a (a.l.) Sokféle az emberek véleménye a háború utáni kialaku­lásra vonatkozólag. Annyi bizonyos, hogy a technika fejlődése még sokkal gyorsabb tempóban halad előre a háború alatt, mint ”béke”-időben. A szerszámgépek fejlődése és azoknak megsok- szorositása, hatalmas ipari fejlődést jelent a termelés terén. A fent nevezett technika fejlődés kell, hogy legyen irányadója a háború utáni korszak mikénti kialakulásának. Ha ebből a szem­pontból bíráljuk meg a társadalmi eseményeket, akkor azt lát­juk, hogy mindazon programok vagy ajánlatok a háború utáni időkre, amelyek nem irányoznak elő gyökeres gazdasági válto­zást a termelésben, azok teljes hiányában vannak az alapvető tényezőknek. Nagyon kevés társadalmi tudásra vall azoknak ajánlata, akik a háború utáni munkanélküliséget úgy vélik megoldani hogy ma az iparokban foglalkoztatott női munkások helyét a le­szerelt katonákkal kell betölteni. Nem-e egészségesebb és célravezetőbb dolog volna a hábo­rú utáni munkanélküliség megoldására, a munkaidő olyan rövid­re való levágása, hogy mindenkinek alkalma legyen a termelés­ben részvenni? Természetesen egy ilyen program kivitele nagy ellentállás- ra találna a kapitalista osztály részéről. Első sorban mert ők mindig ahoz ragaszkodnak, hogy a munkások munkaidejét, csak­is a munkáltatók vannak hivatva megszabni. Tudatában van­nak annak, ha nincsen munkanélküli a munkás piacon, akkor ez magasabb béreket jelent, ami a profitot veszélyezteti. Az a társadalmi rendszer, amely a profit nagyságát tartja a legfontosabb tényezőnek, egyáltalában nem lehet demokratikus és legkevésbé á'llhat a humanizmus alapján. A kapitalista társa­dalom, amelyben ma élünk, a legtöbb esetben hallani sem akar a háború utáni bárminemű változásról. És ezért is megyen olyan nehezen egy béke programot kidolgozni, ami ha másképpen nem is, de látszólag biztosítaná ideig-óráig a békét. Mi, amennyire ismerjük a kapitalista rendszert, tudjuk azt, hogy szabad ipari és kereskedelmi versenyen épül fel. Azért el sem tudjuk képzelni, hogy bármely körülmények között békjót hagyna magára tenni, mindaddig, amig gazdasági ereje van ■ahoz, hogy minden ilyenfajta törekvést megakadályozzon. Hogy a különböző kapitalista érdekeltségek abba megfognak egyezni, hogy a nyersanyagok nemzetközi elosztása valakik által rend­szabályozva legyen, teljesen nevetséges. Abban esetleg megfognak egyezni a béke asztaloknál, hogy látszólagos politikai szabadságot biztosítanak a népek számára. Ezt teszik abban a biztos tudatban, hogy. addig, amig a kapita­lista osztály tartja kezében a gazdasági rendszert, addig teljes ura az emberi társadalomnak összes politikai gépezetével. Ter­mészetesen a hiszékeny emberiség, de különösen a politika emlő­jen tápláltak azt hiszik, hogy demokrácia létezhet a gazdasági kizsákmányolás közepette alatt. Az emberi küzdelem legfontosabb tényezője a létfentartá- son alapszik és ha most az élet javait egy osztály tartja kezébe, akkor az emberiség nagy többségének léte azon kevesektől függ, akik birtokosai az élet javainak. A mi programunk nem csak a háború utáni állandó békére alkalmas, de 1905 óta ,amikor az IWW zászlót bontott, egy for­radalmi Ipari Union kiépítésére abból a célból, hogy az emberi társadalmat úgy formálja át, hogy az élet javait ne egyes em­berek tartsák kezükben, mint sérthetetlen magántulajdont. Mert mi az tartjuk, hogy addig, amig a magántulajdonra épült kapi­talizmus létezni fog, addig lesznek háborúk és országhatárok. A fentiek képezik a kapitalizmusnak létkérdését. Hogyan lehet el is képzelni közép Európában egy állandósított békét, ahol annyi kis országhatár választja el a népeket egymástól és minden kis nemzetnek meg van a maga uralkodó osztálya, amelynek célja jómódban élni a saját népeinek rovására. Ezzel szemben Károlyi Mihály egyik nyilatkozatában annak adott kifejezést, hogy a közép európai béke, csakis a kapitalizmus megszüntetésével jö­het létre. Mi ebben megegyezünk Károlyiékkal, de úgy vélekedünk, hogy ugyan azok a feltételek biztosíthatják csak az állandó vi­lágbekét is. Tudni való dolog, hogy magát az IWW-t az ipari fejlődés hozta életre, nem külföldi eszme a fejlett ipari államban, hanem a munkásoknak egyedüli alapvető osztályintézménye min­den osztályuralom megszüntetésére. Ha az emberek beszédeik­ben demokráciáról tárgyalnak, akkor fontos az, hogy olyan de­mokráciát értsenek alatta, amelyben minden ember élvezhesse egyformán az élet javait. Ilyen demokrácia csak az ipari társa­dalom keretein belül létezhet. És egy ilyen ipari társadalom meg­valósítását tűzte ki az IWW megalakulásakor és még ma is ugyan ez a programja változatlanul. Józan Jánosok A nyilatkozat meggyőzheti a nagy egyletek tagságát, hogy az Amerikai Magyar Szövetség további fentartásával nehezítik Ma­gyarország népének helyzetét. — Szűnjék meg e balkezes szö­vetség!: ez legyen a Verhovay és Bridgeporti Szövetség tagsá­gának legsürgősebb feladata. A Bérmunkás nem tartotta véka alatt azt a meggyőződé­sét, hogy az amerikai magyar­ság reprezentánsának magát tartó Amerikai Magyar Szövet­séget az első bemutatkozásával valódi képében tárja a magyar­ság elé. Elsősorban az Amerikai Ma­gyar Szövetség több esztendős “létezése után is a valóságban CSAK az igazgatóságának a szervezete. Bár a nagy egyle­tek tagjai pénzéből tartják fen, az egyeletek tagságának az ügyeikbe semmi beleszólása nincs, minden eddigi intézkedé­sük, megnyilatkozásuk azért is volt az amerikai magyarságra nézve olyan balkezes, az ame­rikai közvélemény előtt meg­szégyenítő. Már szinte unos kihangsú­lyozni, hogy a washingtoni Sta­te Department is kénytelen volt az Amerikai Magyar Szövetség­re ráolvasni és ami még ennél is súlyosabb azokkal a magyar lapokkal, amelyek bár tudják, hogy a Szövetség minden cse­lekvése a mindenkori magyar kormányokat szolgálja, mégis dicshimnuszokat zengenek az igazgatók szervezetének — a State Department éppen ezek­kel a magyar újságokkal bélye­geztette meg a nagy nyilvános­ság előtt a Szövetséget, mint amely valótlanságot állított, amikor a State Department el­ismerését hangoztatta a maga részére. Hogy a magyar egyletek tagsága nem lépett a sarkára, hogy megszabadítsa az ameri­kai magyarságot hasonló és to­vábbi esetleg súlyosabb szé­gyentől, azon most elgondolkod- hatik és mérlegelheti, hogy könnyelműségével, milyen ve­szedelembe dönti éppen azokat a véreit, akiknek a jelene és jö­vőjéért való aggodalmat nem­csak kihangsúlyozta, de a leg­messzebbmenő áldozatokat is meghozza. A szerencsétlen Magyaror­szág népét a most folyó hábo­rúban is az ország uralkodó osztálya a nácizmus és fasiz­mus hírhedt vezérei mellé állí­totta, amelyet a magyar nép idők óta ellenségének tudott. A Bérmunkás ezt számtalan­szor kihangsúlyozta ,akkor is, amikor Hitler, hogy a magyar nép gyűlöletét tompítsa, az or­szág volt területéből csatolt vissza részeket. Talán az egyet­lenek voltunk ebben az ország­ban, akik hűvösen fogadtuk a gesztust, előre látva azt, hogy a magyarság árat, nagy árat fizet Hitler ezen nagylelkűsé­géért. A magyar fiatalság szine­javát kellett német érdekekért orosz földre küldeni. Ma már nem titok, hogy a magyar had­sereg zöme orosz földön ma­radt, elvérezve, fogságban. De az orosz seregek, amelyek saját födj üknek védelmében az egész világot meglepő elszántsággal harcolnak, nemcsak a magyar seregeket verték széjjel, de megsemmisítették, szétszórták a német sereget is és most Hit­ler egy utolsó erőfeszítéssel a még megmaradt szövetségeseit állítja tüzvonalba a tőle meg­szokott' erőszakos módon. Az elmúlt napokban, hogy ezt a tervét végrehajthassa, saját szövetséges országait szállotta meg,, elfoglalva min­den hivatalt, amelyekben ma egyedül a német az ur és pa­rancsoló. A még szabadon gondolkodó világ egyöntetű megállapítása, hogy Hitlernek ezt az utolsó kísérletét a meszállott orszá­gok, igy Magyarország népe is úgy teheti eredménytelenné, hogy minden rendelkezésére ál­ló módon szabotálja, ellensze­gül Hitler minden intézkedésé­nek. Amerika külügyminisztere egyenesen felszóllitást küldött a magyar néphez, hogy ellent- állásával igyekezen a maga és országa helyzetét enyhíteni ar­ra az időre, amikor a háborús bűnösöknek felelniök kell az emberiség ellen elkövetett bű­neikért. Washingtonban talán a kül­ügyminisztérium szomszédsá­gában gyülésező Amerikai Ma­gyar Szövetség igazgatói, a külügyminiszter üzenetét a ma­gyar néphez nem, hogy mege­rősítenék, de arra kérik az amerikai és az óhazai magyar­ságot, hogy NE HIRTELEN- KEDJENEK ÍTÉLETÜKBEN, mégkevésbé CSELEKEDETÜK­BEN. Az Amerikai Magyar Szövetség igazgatói még nem - látják TISZTÁN a helyzetet, még ők mindég bíznak Horthy megmentésében, aki nyitva tartja részükre szolgálataikért az ország hivatalait. Magyarország népének más az érdeke. Az amerikai magyar-- ság ebben a pillanatban úgy le­het óhazai véreinek a segítsé­gére, ha sürgősen intézkedik, hogy Washington ne találjon ebben az országban a magyar­ság nevében olyan reprezentáci­ót, amely a színfalak mögött ma is Hitlert és Horthyt szol­gálja. A Verhovay, a Birdge- porti egyletek igazán józan já- nosai kell, hogy a legsürgőseb­ben elzárják azt a szelepet, amely fentartja az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóinak kerekasztaltársaságát. ft^ ft "Szervezés” — "Nevelés" — "Felszabadulás77 ^ft ^ W W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
Oldalképek
Tartalom