Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-18 / 1285. szám
1943. szeptember 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI KITŰNIK A VALLATÁSNÁL Olaszország feltétel nélkül j megadta magát. A fegyverszü-! neti szerződés feltételeit, amit Eisenhower főparancsnok szabott meg, jóváhagyta Anglia, Amerika és Szovjet Oroszország kormánya. Hogy ez rövidesen bekövetkezik, azzal mindenki tisztában volt, az olasz nép nem akarta ezt a háborút, amelyet az imperialista elnyomói indítottak meg, ez a nem akarása, amikor a háború olasz területre terelődött át, olyan erősen kezdett megnyilvánulni, hogy kétségtelen volt a nép lázadásának a j bekövetkezése. A rothadt uralkodó osztály, hogy a hatalmát mentse, áldozatul dobta Mussolinit, helyére a király Badoglio marshalt nevezte ki, remélve, hogy azzal leszereli a nép lázongását. De az olasz nép tudta, hogy a háborúért, nemcsak Mussolini a felelős, de éppen annyira felelősség terheli a királyt és a tábornok urait is és a népharag, nemcsak Badoglio, hanem a király eltávolítását is követelte, kik megpróbálták heteken keresztül, hogy Hitlertől olyan erős német hadsereget kapjanak, amely képes legyen minden forradalmi megmozdulást leverni és a szövetségesek támadását is feltartani, de Hitler ilyen hadsereget, tekintettel az orosz offenzivára, adni nem tudott, de az igy eltelt hetek alkalmasak voltak, hogy a németek kivonják és összpontosítsák az afrikai és szicíliai hadosztályaikat északon, amelyet más náci divíziókkal erősítettek meg. Mikor a németek már megfelelő hadállásokat foglaltak el, akkor jelentette be Badoglio, hogy megadja magát. Most ki fog tűnni az, hogy a Szövetségesek, mennyire komolyan vették azt az ígéretüket, hogy demokráciát, szabadságot visznek a felszabadítandó országokba. Hogy megsemmisítik a fasizmus és a nácizmus minden csökevényét. Mr. Badoglio és Mr. Viktor Emánuel a leg- hirhedtebb háború bűnösök közé tartoznak. Már a világháborút megelőzőleg támadta meg az olasz imperializmus Etiopi- . át és Albániát a király parancsára és Badoglio vezérsége alatt. Megtámadták Görögországot, Franciaországot és a Szovjeteket, háborút üzentek Amerikának is. Az olasz nép, amely 22 évig nyögte a fasizta bitangok uralmát, szabadságot, békét akar. Meg akar szabadulni az elnyomóitól és meg van erre nemcsak az akarata, de a képessége is, ha csak a Szövetségesek hadserege nem vállalkozik arra, hogy ezt a bűnös elnyomó uralkodó osztályt megvédje és uralmon tartsa. Minden kitűnik a vallatásnál, az is, hogy nem-e csak üres frázis volt a népuralom hirdetése, ennek az eldőlése azért is fontos, mert az olasz fasizmus bukását rövidesen követni fogja a bolgár, román és a magyar fasizta uralom összeomlása, amely országok népe éppen úgy nem akart háborút, mint az olasz nép és éppen úgy el volt nyomva, mint az olasz testvérei. Minden olyan esemény, mely közelebb hozza a borzalmas háború végét, örvendetes minden emberi érzéssel biró egyén előtt, de ha a győzelem csak annyit fog jelenteni, hogy a kutyán — az imperialista uralkodó osztályon — kicserélik a nyakláncot, 'hogy Mussolinit Badoglio, Kállayt Bethlen váltja fel, akkor kár volt örülnünk, kár volt a fiainknak vérezniök, mert készülhetünk a harmadik és mindennél borzalmasabb világháborúra. Hogy ma nem tudjuk mit hoz a holnap, annak a munkásság tunyasága, nemtörődömsége az oka, nem látja meg azt, hogy nemcsak a zöld mezőn, de a zöld asztalnál is az ő. sorsa dől el, mert ha felébredt volna és nyitott szemmel nézte volna a fasizták által felidézett négy éves öldöklést, úgy szervezkedett volna, hogy számánál, erejénél fogva döntően szólhatott volna bele a tárgyalásokba. Olyan rendszerváltozást idézett volna elő, amely lehetetlenné tenne egy újabb háború elindítását. FEHÉRRE VÉREZVE Egy rádió kommentátor szerint Mr. Hull amerikai külügyminiszter szeretné “fehérre vérezve” látni Szovjet Oroszországot. Mr. Hull és Mr. Roosevelt kereken hazugnak bélyegezte az állítás megtevőjét. Nem kívánok beleszólni ebbe a yitába, annál is inkább, mert az egyik vezércikkünk foglalkozott ezzel a témával, de bármilyen borzalmas is ez a szó egy 190 milliós néppel szemben, bizonyos, hogy ez az óhaj, különösen Oroszország megtámadása után, számtalanszor hangzott el a reakciós berkekben és ha ma szemérmetesebben is, — mert csak kevés Írónak van olyan vastag bőr az ábrázatán, hogy Oroszország hihetetlenül nagy áldozata után ezt ma nyíltan hangoztatni merné — de a Szovjetek gyűlölete a kapitalista rendszer oszlopai és bérencei között ma is határtalan és a vörös hadsereg győzelmei nagyon libabőrössé teszi ezeknek a hátát. Igen, ők jól látják a helyzetet, tudják azt, hogy a Szovjetek fenállása, pláne egy győztes megerősödött Szovjetté, magában abban a tényben, hogy a föld egy hatoda részén megszüntették a kapitalista profit rendszert, nagyon veszedelmes példa nemcsak az európai, de az amerikai munkás előtt is. Ha az amerikai munkás szemei felnyílnak és bizonyos, hogy nyiladoznak, akkor elhiszi ugyan azt a letagadhatatlan tényt, hogy neki az élet standardja — amig a munkaerejét eltudja adni — nagyobb mint a Szovjetekben élő testvéreié, de akkor rájön arra is, 1 hogy Amerika fejlett ipari és mezőgazdasági technikájával, a már elkerülhetetlen gazdasági és társadalmi változást jobban megtudja csinálni, mint a fél feudalista cári Oroszországba történt. Ezért vennék szívesen, ha már az a reménységük dugába is dőlt, hogy Hitler állítsa vissza a régi rendszert Oroszországban, de legalább annyira meggyengüljön, elvérezzen, hogy revíziós jelszavakkal ellene lehessen vonultatni a körülötte levő paraszti többségű államokat, mert abban ők sem hisznek, hogy Amerika, Anglia és egy uj Németország munkásait erre a célra feltudnák használni. ők egy ilyen zsoldos hadsereget szívesen pénzelnének, ellátnának hadianyaggal, csak megsemmisüljön a rémkép, amely zavarja a nyugodt kizsákmányolásukat. Mi, nagyon sokban nem egyezünk a Szovjet politikájával, egyáltalán nem szimpatizálunk Stalin elvtárssal, de mint minden ország munkásaival, úgy a Szovjet 190 milliós népével is teljesen szolidárisnak érezzük magunkat, fájó szívvel láttuk és látjuk a sok szenvedéssel, hihetetlen erőfeszítéssel felépített gyáraik, ipari városaik pusztulását, amelyeknek a megteremtése, az előfeltételei annak, hogy a Szovjetek népe is nemcsak egy magasabb életnívónak, de a tiszta emberi szabadságnak is a birtokába jusson. Ez a reményük teszi képessé a Szovjetek népét, hogy leverje Hitleréket a területükről és megfogja akadályozni azt is, hogy “fehérre” tehetetlenre vérezzen el. De a világ munkásságának, igy nekünk is, minden ellentét dacára is elsőrendű érdekünk, hogy ez a gaz terv ne sikerüljön, hogy igenis a szemünk és minden munkás szeme előtt lebegjen, hogy: Meg lehet csinál- nálni, de az is, hogy nem szabad megcsinálni. Amit a nagytőke az egész világon annyira óhajt, azt a munkás nem akarhatja. Ami nekik feltétlen jó, ez nekünk csak rossz lehet. ASSZONYOK ÍRJÜK... MUNKÁSCSALÁDOK PROBLÉMÁI Lefkovits munkástársnő Írja a Bérmunkás aug. 28-iki számában, hogy az a tapasztalata az, hogy a legtöbb munkásasz- szony visszatartja a férjét a szervezkedéstől, vagy hogy munkáslapot olvasson, vagy pedig azokat anyagilag támogassa. Hát ebben teljesen igaza van Lefkovits munkástársnőnek. De érdekes volna kifirtatni, hogy mi okozza azt, hogy sok olyan öntudatos munkás, aki 20-30 évet is eltöltött már a mozgalomban és sikeresen tudott agitálni és szervezni in- diferenseket az eszmének, a legnagyobb sajnálattal tapasztaltuk, hogy a hozzá legköze- leb állókat, a feleségét és a gyermekeit nem tudta megnyerni. Erre számos eset van még a wobbly családoknál is. Látjuk például, hogy .asszonyaink polgári intézményeknél tevékenykednek. És ami a leg- szomorubb, hogy a gyermekeiket is odanevelik és megengedik, hogy azok ott közreműködnek holmi hazafias vagy vallásos hókusz-pókusz eseményeknél. Ezek az anyák rendesen azzal érvelnek, hogy a gyerek még nagyon fiatal és ráér még az élet komolyabb oldalaival foglalkozni. És most, ha megengedik az olvasók, elmondom az én szerény véleményemet is. X KORAI TANÍTÁS I A gyermek kis csecsemő ko- [ rától kezdve soha sem tulfiatal arra, hogy lassan bele ne lehetne nevelni akármit is. Kisérjük csak figyelemmel a vallások propagandáját. Ugy-e, hogy milyen nagy súlyt fektetnek arra, hogy a 4, 5, vagy 6 éves gyermekek is vallásos oktatást nyerjenek. De a jelenlegi kapitalista rendszer is gondoskodott arról, hogy az iskolában olyan tanításban részesüljenek a gyermekek, amely ennek a rendszernek megfelelő. Hogy sötétségben neveljék, arra nem sajnálnak semmiféle anyagi és más áldozatokat hozni. Mert csak ilyen módszérrel tudnak jó " rabszolgákat nevelni belőlük, hogy rendszerüket továbbra is fentarthassák. A fönt jelzett dolgok csakis olyan családoknál történhetnek meg, ahol a férj nem győzte meg idejében a feleségét. Talán nem foglalkozott odahaza eleget ezzel a témával. Avagy türelmetlen volt és helytelen taktikát alkalmazott, elidegenítette a családját magától. Sok esetben láttuk, hogy egyes munkások képesek órákat, napokat, sőt hónapokat eltölteni arra, hogy indiferens idegeneket megnyerjenek az eszmének, ellenben a feleségétől, — akit esetleg valami nagyon vallásos és hazafias otthonból ragadott ki, azt akarja, hogy máról holnapra öntudatos egyén legyen, csak azért, mert ő már az. És mert az asszony az ő nevét viseli, hát úgy gondolja, hogy annak ugyanolyan véleményt is kell vallania. A NŐK GONDOLATVILÁGA Ezeket a hibákat ki lehetett volna kerülni, ha a munkástársak egy kicsit többet foglalkoztak volna a nő gondolatvilágával (psychology). Ennek tanulmányozásával közelebb férkőzhettek volna a női nem gondolatvilágához. Akkor nem hangzana el az a panasz, amit most számtalan munkásanyától hallunk, amint elkeseredve panaszkodik, hogy hosszú évek múltán családjának tagjai nem tudják megérteni egymást és sokszor mint ellenséges idegenek állnak szemben egymással. Azért nagyon fontos, hogy a nőt, a családanyát meggyőzze a férj. De teljes eredményt csak a helyes taktikával érhet el. Ha a családanya is tisztán látja a mai társadalom hibáit,
