Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-09-18 / 1285. szám

1943. szeptember 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI KITŰNIK A VALLATÁSNÁL Olaszország feltétel nélkül j megadta magát. A fegyverszü-! neti szerződés feltételeit, amit Eisenhower főparancsnok sza­bott meg, jóváhagyta Anglia, Amerika és Szovjet Oroszor­szág kormánya. Hogy ez rövidesen bekövet­kezik, azzal mindenki tisztában volt, az olasz nép nem akarta ezt a háborút, amelyet az im­perialista elnyomói indítottak meg, ez a nem akarása, amikor a háború olasz területre tere­lődött át, olyan erősen kezdett megnyilvánulni, hogy kétségte­len volt a nép lázadásának a j bekövetkezése. A rothadt ural­kodó osztály, hogy a hatalmát mentse, áldozatul dobta Musso­linit, helyére a király Badoglio marshalt nevezte ki, remélve, hogy azzal leszereli a nép lá­zongását. De az olasz nép tud­ta, hogy a háborúért, nemcsak Mussolini a felelős, de éppen annyira felelősség terheli a ki­rályt és a tábornok urait is és a népharag, nemcsak Badoglio, hanem a király eltávolítását is követelte, kik megpróbálták he­teken keresztül, hogy Hitlertől olyan erős német hadsereget kapjanak, amely képes legyen minden forradalmi megmozdu­lást leverni és a szövetségesek támadását is feltartani, de Hit­ler ilyen hadsereget, tekintet­tel az orosz offenzivára, adni nem tudott, de az igy eltelt he­tek alkalmasak voltak, hogy a németek kivonják és összpon­tosítsák az afrikai és szicíliai hadosztályaikat északon, ame­lyet más náci divíziókkal erősí­tettek meg. Mikor a németek már megfelelő hadállásokat foglaltak el, akkor jelentette be Badoglio, hogy megadja magát. Most ki fog tűnni az, hogy a Szövetségesek, mennyire komo­lyan vették azt az ígéretüket, hogy demokráciát, szabadságot visznek a felszabadítandó or­szágokba. Hogy megsemmisítik a fasizmus és a nácizmus min­den csökevényét. Mr. Badoglio és Mr. Viktor Emánuel a leg- hirhedtebb háború bűnösök kö­zé tartoznak. Már a világhábo­rút megelőzőleg támadta meg az olasz imperializmus Etiopi- . át és Albániát a király paran­csára és Badoglio vezérsége alatt. Megtámadták Görögor­szágot, Franciaországot és a Szovjeteket, háborút üzentek Amerikának is. Az olasz nép, amely 22 évig nyögte a fasizta bitangok ural­mát, szabadságot, békét akar. Meg akar szabadulni az elnyo­móitól és meg van erre nem­csak az akarata, de a képessé­ge is, ha csak a Szövetségesek hadserege nem vállalkozik arra, hogy ezt a bűnös elnyomó ural­kodó osztályt megvédje és ural­mon tartsa. Minden kitűnik a vallatásnál, az is, hogy nem-e csak üres frázis volt a népuralom hirde­tése, ennek az eldőlése azért is fontos, mert az olasz fasizmus bukását rövidesen követni fog­ja a bolgár, román és a magyar fasizta uralom összeomlása, amely országok népe éppen úgy nem akart háborút, mint az olasz nép és éppen úgy el volt nyomva, mint az olasz testvé­rei. Minden olyan esemény, mely közelebb hozza a borzalmas há­ború végét, örvendetes minden emberi érzéssel biró egyén előtt, de ha a győzelem csak annyit fog jelenteni, hogy a kutyán — az imperialista ural­kodó osztályon — kicserélik a nyakláncot, 'hogy Mussolinit Badoglio, Kállayt Bethlen vált­ja fel, akkor kár volt örülnünk, kár volt a fiainknak vérezniök, mert készülhetünk a harmadik és mindennél borzalmasabb vi­lágháborúra. Hogy ma nem tudjuk mit hoz a holnap, annak a munkás­ság tunyasága, nemtörődömsé­ge az oka, nem látja meg azt, hogy nemcsak a zöld mezőn, de a zöld asztalnál is az ő. sor­sa dől el, mert ha felébredt vol­na és nyitott szemmel nézte volna a fasizták által felidézett négy éves öldöklést, úgy szer­vezkedett volna, hogy számá­nál, erejénél fogva döntően szólhatott volna bele a tárgya­lásokba. Olyan rendszerválto­zást idézett volna elő, amely le­hetetlenné tenne egy újabb há­ború elindítását. FEHÉRRE VÉREZVE Egy rádió kommentátor sze­rint Mr. Hull amerikai külügy­miniszter szeretné “fehérre vérezve” látni Szovjet Oroszor­szágot. Mr. Hull és Mr. Roose­velt kereken hazugnak bélye­gezte az állítás megtevőjét. Nem kívánok beleszólni ebbe a yitába, annál is inkább, mert az egyik vezércikkünk foglal­kozott ezzel a témával, de bár­milyen borzalmas is ez a szó egy 190 milliós néppel szemben, bizonyos, hogy ez az óhaj, kü­lönösen Oroszország megtáma­dása után, számtalanszor hang­zott el a reakciós berkekben és ha ma szemérmetesebben is, — mert csak kevés Írónak van olyan vastag bőr az ábrázatán, hogy Oroszország hihetetlenül nagy áldozata után ezt ma nyíl­tan hangoztatni merné — de a Szovjetek gyűlölete a kapita­lista rendszer oszlopai és bé­rencei között ma is határtalan és a vörös hadsereg győzelmei nagyon libabőrössé teszi ezek­nek a hátát. Igen, ők jól látják a helyze­tet, tudják azt, hogy a Szovje­tek fenállása, pláne egy győz­tes megerősödött Szovjetté, magában abban a tényben, hogy a föld egy hatoda részén megszüntették a kapitalista profit rendszert, nagyon vesze­delmes példa nemcsak az euró­pai, de az amerikai munkás előtt is. Ha az amerikai mun­kás szemei felnyílnak és bizo­nyos, hogy nyiladoznak, akkor elhiszi ugyan azt a letagadha­tatlan tényt, hogy neki az élet standardja — amig a munka­erejét eltudja adni — nagyobb mint a Szovjetekben élő test­véreié, de akkor rájön arra is, 1 hogy Amerika fejlett ipari és mezőgazdasági technikájával, a már elkerülhetetlen gazdasá­gi és társadalmi változást job­ban megtudja csinálni, mint a fél feudalista cári Oroszország­ba történt. Ezért vennék szíve­sen, ha már az a reménységük dugába is dőlt, hogy Hitler ál­lítsa vissza a régi rendszert Oroszországban, de legalább annyira meggyengüljön, elvé­rezzen, hogy revíziós jelszavak­kal ellene lehessen vonultatni a körülötte levő paraszti többsé­gű államokat, mert abban ők sem hisznek, hogy Amerika, Anglia és egy uj Németország munkásait erre a célra feltud­nák használni. ők egy ilyen zsoldos hadsereget szívesen pénzelnének, ellátnának hadi­anyaggal, csak megsemmisül­jön a rémkép, amely zavarja a nyugodt kizsákmányolásukat. Mi, nagyon sokban nem egye­zünk a Szovjet politikájával, egyáltalán nem szimpatizálunk Stalin elvtárssal, de mint min­den ország munkásaival, úgy a Szovjet 190 milliós népével is teljesen szolidárisnak érezzük magunkat, fájó szívvel láttuk és látjuk a sok szenvedéssel, hihetetlen erőfeszítéssel felépí­tett gyáraik, ipari városaik pusztulását, amelyeknek a meg­teremtése, az előfeltételei an­nak, hogy a Szovjetek népe is nemcsak egy magasabb élet­nívónak, de a tiszta emberi sza­badságnak is a birtokába jus­son. Ez a reményük teszi ké­pessé a Szovjetek népét, hogy leverje Hitleréket a területük­ről és megfogja akadályozni azt is, hogy “fehérre” tehetet­lenre vérezzen el. De a világ munkásságának, igy nekünk is, minden ellentét dacára is elsőrendű érdekünk, hogy ez a gaz terv ne sikerül­jön, hogy igenis a szemünk és minden munkás szeme előtt le­begjen, hogy: Meg lehet csinál- nálni, de az is, hogy nem sza­bad megcsinálni. Amit a nagytőke az egész világon annyira óhajt, azt a munkás nem akarhatja. Ami nekik feltétlen jó, ez nekünk csak rossz lehet. ASSZONYOK ÍRJÜK... MUNKÁSCSALÁDOK PROBLÉMÁI Lefkovits munkástársnő Írja a Bérmunkás aug. 28-iki szá­mában, hogy az a tapasztalata az, hogy a legtöbb munkásasz- szony visszatartja a férjét a szervezkedéstől, vagy hogy munkáslapot olvasson, vagy pedig azokat anyagilag támo­gassa. Hát ebben teljesen iga­za van Lefkovits munkástárs­nőnek. De érdekes volna kifir­tatni, hogy mi okozza azt, hogy sok olyan öntudatos munkás, aki 20-30 évet is eltöltött már a mozgalomban és sikeresen tudott agitálni és szervezni in- diferenseket az eszmének, a legnagyobb sajnálattal tapasz­taltuk, hogy a hozzá legköze- leb állókat, a feleségét és a gyermekeit nem tudta meg­nyerni. Erre számos eset van még a wobbly családoknál is. Látjuk például, hogy .asszo­nyaink polgári intézményeknél tevékenykednek. És ami a leg- szomorubb, hogy a gyermekei­ket is odanevelik és megenge­dik, hogy azok ott közreműköd­nek holmi hazafias vagy vallá­sos hókusz-pókusz események­nél. Ezek az anyák rendesen azzal érvelnek, hogy a gyerek még nagyon fiatal és ráér még az élet komolyabb oldalaival foglalkozni. És most, ha megengedik az olvasók, elmondom az én sze­rény véleményemet is. X KORAI TANÍTÁS I A gyermek kis csecsemő ko- [ rától kezdve soha sem tulfiatal arra, hogy lassan bele ne le­hetne nevelni akármit is. Ki­sérjük csak figyelemmel a val­lások propagandáját. Ugy-e, hogy milyen nagy súlyt fektet­nek arra, hogy a 4, 5, vagy 6 éves gyermekek is vallásos ok­tatást nyerjenek. De a jelenle­gi kapitalista rendszer is gon­doskodott arról, hogy az iskolá­ban olyan tanításban részesül­jenek a gyermekek, amely en­nek a rendszernek megfelelő. Hogy sötétségben neveljék, ar­ra nem sajnálnak semmiféle anyagi és más áldozatokat hoz­ni. Mert csak ilyen módszérrel tudnak jó " rabszolgákat nevel­ni belőlük, hogy rendszerüket továbbra is fentarthassák. A fönt jelzett dolgok csakis olyan családoknál történhetnek meg, ahol a férj nem győzte meg idejében a feleségét. Talán nem foglalkozott odahaza eleget ez­zel a témával. Avagy türelmet­len volt és helytelen taktikát alkalmazott, elidegenítette a családját magától. Sok esetben láttuk, hogy egyes munkások képesek órá­kat, napokat, sőt hónapokat el­tölteni arra, hogy indiferens idegeneket megnyerjenek az eszmének, ellenben a feleségé­től, — akit esetleg valami na­gyon vallásos és hazafias ott­honból ragadott ki, azt akarja, hogy máról holnapra öntudatos egyén legyen, csak azért, mert ő már az. És mert az asszony az ő nevét viseli, hát úgy gon­dolja, hogy annak ugyanolyan véleményt is kell vallania. A NŐK GONDOLATVILÁGA Ezeket a hibákat ki lehetett volna kerülni, ha a munkástár­sak egy kicsit többet foglalkoz­tak volna a nő gondolatvilágá­val (psychology). Ennek tanul­mányozásával közelebb férkőz­hettek volna a női nem gondo­latvilágához. Akkor nem hang­zana el az a panasz, amit most számtalan munkásanyától hal­lunk, amint elkeseredve panasz­kodik, hogy hosszú évek múl­tán családjának tagjai nem tudják megérteni egymást és sokszor mint ellenséges idege­nek állnak szemben egymással. Azért nagyon fontos, hogy a nőt, a családanyát meggyőzze a férj. De teljes eredményt csak a helyes taktikával érhet el. Ha a családanya is tisztán látja a mai társadalom hibáit,

Next

/
Oldalképek
Tartalom