Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-18 / 1285. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. szeptember 18. bányászok öt dolláros fejenkénti büntetésével. Mert arról valamennyien tudunk ugyan, hogy a bírságot rájuk szabta a belügyminiszter! Arról is tudunk, hogy erre a bányászok sztrájkba léptek! De vájjon ki tud arról, hogy mikor kollektálták be és kitől a fejenkénti öt dollárokat? Nem szokásunk a jósolgatás, de úgy néz ki a dolog, hogy a post war (háború utáni) időszakban, a munkásság legelső teendője, hogy úgy mondjuk feladata az lesz, hogy a sztrájkellenes törvényre sztrájkkal mérjen egy megsemmisítő csapást! Ismerjük a munkásság birkatürelmét és a vezéreikbeni vak hitét. Ennek okán tudjuk, hogy mily roppant nagy és nehéz feladat vár miránk, akik a forradalmi ipari unionizmus elvén állunk, akik a munkán való közvetlen cselekvés direkt akció hívei vagyunk. Igaz, hogy sok okot nem adtunk a tőkéseknek panaszra a háború tartama alatt, mert hiszen szívből kívántuk valamennyien a nácifasizmus megsemmisitését, de bizony amit nem kívántunk a diktatúra országaiban vergődő testvéreinknek, jómagunk legkevésbé vagyunk hajlandók elfogadni ! Már pedig a közvetlen cselekvés alkalmazása a munkásság harcaiban félsiker magábanvé- ve is. Ez ád módot a munkásságnak arra, hogy legalkalmasabb időben — amit a gyárban dolgozó munkások ismernek és tudnak legjobban, hogy mikor van — mindenkinek, még vezéreiknek megkérdezése, vagy jóváhagyása nélkül, sztrájkraké- szen álljanak elő követeléseikkel. Akkor, amikor legtöbb és legsürgősebb a munka. A tőkések ezt nem szeretik. Jó, jó. Sok mindent nem szeretnek ők. Hogy úgy mondjuk, nemtetszésüket már a követelőző munkásnál regisztrálják. De hol van az előírva, hogy egy osztálytársadalomban, amilyenben mi élünk, nekünk azt kell keresni, hogy mit szeret a másik osztály? Vagy talán a tőkés osztályt az vezérli cselekvéseiben, hogy mit szeret a munkásosztály ? Ne engedjük tehát a munkásságot megtéveszteni. Bármilyen zavaros is a háború teremtette helyzet és ha nem négy, de tizennégy féle jogot is Ígérnek a munkásságnak HOLNAP, próbáljuk, a munkásöntudat és a munkásszolidaritás fényszóróját, a MÁRA irányítani és rajta tartani. Köteles- ségszerü feladata ez minden ipari unionistának. Mert végeredményében, nekünk nem kell négy szabadság! Megelégszünk mi egyel is. MI CSAK IPARI SZABADSÁGOT AKARUNK! TÜNTETNEK A NÉMETEK ELLEN WASHINGTON, szeptember (ONA) — A svéd Aftontidnin- gen budapesti tudósítója jelenti, hogy Magyarország lakossága több helyen tüntetett a németek ellen. “A tüntetők követelték, hogy a németek azonnal hagyják el az országot, mert miattuk fogják a Szövetséges bombázók Magyarországot támadni.” Osztály különbözetek (a.l.) Akarva nem akarva elkerülhetetlen ma, hogy a háborús kérdésekkel ne foglalkozzunk. De tagadom, hogy mindazok, akik önmagukról feltételezik, hogy hívei az osztályharcnak és az osztály harcot tartják egyedül célravezetőnek a munkás- osztály felszabadulási küzdelmében, hogy kitudnának kapcsolódni az események bírálatából. Úgy a háborút, mint az elkövetkezendő világbékét ilyen szemszögből akarjuk elbírálni, akkor megállapíthatjuk azt, hogy egy olyan társadalmi rendszerben amilyenben ma élünk, ahol különböző néposztályok léteznek, ott egy fontos és egységes békéről szó sem lehet. Nem lehet már pedig azért, mert a különböző néposztályok különböző gazdasági érdekekkel bírnak úgy nemzetközi, mint nemzeti vonatkozásban. A nagytőke fő célja és minden törekvése kiterjeszteni monopólimumát, ha lehet, az egész világra. Azonban az ország határait olyan magas vámtarifával körülhálózni, hogy ne hogy olcsóbb, idegen külföldi áru kerüljön belföldi piacra. A nagytőke természetesen csak saját osztály érdekeit igyek- , szik szolgálni anélkül, hogy törődne azzal, miként sínyli majd ! meg az ő önző törekvéseiket az ország többi népe. A középosztály, ami a kisebb üzletemberekből, farmerokból és a polgári társadalom minden rétegéből verődik össze, beleértve a professzionális egyéneket is. Ezen középosztálynak természetesen megvannak a maga törekvései is. Úgy, hogy azután a kis vállalkozó vagy más üzletembereknek a legfőbb céljuk, naggyá, hatalmassá fejlődni és bizony nagyon sokszor helytele- lenül ütik a vasat, mert rendesen a munkásosztályt okozzák azért, hogy nem gyarapodhatnak olyan gyorsan mint ahogy azt ők elgondolták vagy szeretnék. Történetesen ma a kis üzletemberek és a farmerok azzal állnak elő, hogy minden üzleti fejlődésüknek legnagyobb átka a magas munkabérek. És az ezáltal természetesen áldatlan elenségeivé válnak minden munkás törekvéseknek. De különösen a munkásszervezetek iránt viseltetnek ellenszenvvel. ők azonban éppen úgy, mint a nagytőke igyekeznek mindenhol saját osztályérdekeknek megfelelőleg szervezkedni. Azzal azonban sohasem számolnak, hogy a nagytőke, amely ipari és kereskedelmi trusztökbe van szervezve gátolja minden esetben, minden kisüzlet fejlődését. Maga a munkásosztály az, amely tényleges fentartója az emberi társadalomnak és a munkásosztálynak az a része, akik tényleg felismerték az osztályharcot azoknak törekvése egy igazságos társadalmi rendszer megvalósításáért folyik. Amely társadalomban nem lesz joga senkinek arra, hogy embertársának munkaerejét megrabolja, csak azért, hogy önmagának gazdasági jólétet és a legtöbb esetben pedig, vagyon felhalmozódását, harácsoljon össze. Sajnos ma még ott tartunk, hogy a munkásosztály nagy tömege nem jutott el az osztály harc felismeréséhez. A tudatlanok legnagyobb része azt hiszi, hogy a világ fenn sem állhatna szegény és gazdag nélkül. Sokszor hallottam már a laikus ember ajkáról azt a kifejezést, “Ha nem volnának gazdagok, akkor ki adna a sok szegény népnek munkát?” Azután vannak a munkásosztálynak olyan tagjai is, akik feltételezik magukról, hogy ők is az osztály harc alapján állnak. Pedig ez a szó osztályharc; önmagát fejezi ki, még pedig úgy, hogy az emberi társadalomban harcnak kell folyni mindaddig, amig az osztály különbözeteket meg nem szüntetjük. Az osztály különbözetek megszűnése csak úgy jöhet létre, hogy azokat a gazdasági ellentéteket küszöböljük ki, amelyek a gazdasági osztályoződást létrehozták Ahogy fentebb megállapítottuk a népeknek osztályonkénti csoportosulását, akkor megállapítást nyer ezáltal az is, hogy minden osztály csoportosulás úgy védelmezheti osztályérdekeit a legjobban, ha annak védelmére szervezkedik. Ha most már gazdasági különbözetek hozták létre az emberiség osztályozódását, akkor nyíltan kinyilatkoztathatjuk azt is, hogy semmilyen politikai párt, olyan amely a társadalom különböző gazdasági rété geiből toboroz tagokat, nem állhat az osztályharc alapján még akkor sem, ha papíron a legforradalmibb programot fogadja is el. Ezért a háborúba ma is éppen úgy mint a múltban tartós békéről szó sem lehet piég akkor, ha a békeasztalnál a legszélsőségesebb baloldali politikai párt irányvonalát is fogadjuk el. Még pedig addig, amig lesznek az emberi társadalomban osztályok és amig kizsákmányolás lesz, akár magánvállalatok vagy állami hatalom által, addig osztályharc is lesz. Éppen amilyen bonyolultnak látszik maga a világháború és vele együtt a tartós békének alapját lerakni, olyan egyszerűnek mondhatják azok, akik sohasem kalandoztak a tényleges osztályharc színteréről, akik nem a második frontért harcolnak, hanem megmaradtak mindig az egyedüli igazi fronton, amely nem kilenc pontban állapítja meg a világbéke tartósságát. Ez a fron': az osztályharc frontja, amely kizárólag egy pontot tart a világbéke jelzálogául a legfontosabbnak “Le a kizsákmányolásra épi- I tett Bérrendszerrel”. Ezt az utat jelzi meg az IWW az emberi- j ség jólétének és boldogságának elérésére. Osztály különbözetek ; még akkor sem hozhatnak állandó és tartós békét, ha azt jóhi- ; szemű politikusok közvetítik is, feltéve — ha olyanok is léteznek. HÍREK DÁNIÁBÓL STOCKHOLM, szept. hó — Dániából érkező hírek beszámolnak arról, hogy a németek i milyen kegyetlenséggel nyomták el a dánok lázadását. A náci csapatok a dán katonákon kivül nagyszámú szakszervezeti tisztviselőt is megöltek. A “Dán Sajtó Szolgálat” hírei szerint a németek a lázadás első óráiban hozzáfogtak a szakszervezeti tisztviselők letartóztatásához, mert csak igy vélték megtörni a munkások sztrájkját. Felemlíti a svéd sajtó, hogy a németek 1941 őszén, midőn Norvégiát elfoglalták, ott is elsősorban a szakszervezeti vezéreket fogdosták össze, akik közül többet kivégeztek. A dániából kiszivárgó hírek szerint Svendborg városban 450 polgár és katona esett el a németek fegyverei előtt. A Copenhágától 45 mérföldre eső Naestved városban volt legnagyobb a német vérengzés. Dacára annak, hogy a németek proklamációt adtak ki, amelyben halállal fenyegették meg a sztrájkolókat, Skagen, Hjoerning, Saeby, Aalborg, Vi- borg, Aarhus, Grenaa és Svenborg városokban sztrájkba mentek a munkások, amelyeket a németek csak úgy tudtak letörni, hogy a szakszervezeti vezetőket összefogdosták és sokat közülök kivégeztek. Olvasás után, adja lapunkat más magyar ___ kezébe! az építő gardába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. „12.00 J. Buzay, Cleveland ........ 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 12.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi, Akron .............. 12.00 J. Dushek, Nutle ............ 12.00 J. Engli, Cleveland ........ 20.00 J. Farkas, Akron ............ 12.00 L. Fishbein, New York .. 12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Fülöp, New York ........ 1.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 12.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 12.00 S. Kisák, New York ........ 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 8.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...... 12.00 L. Lefkovits, Cleveland 12.00 J. Mogor, New York ...... 15.00 A. Molnár, Cleveland .... 12.00 J. Pataki, New York ...... 11.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 12.00 J. Policsányi, Triadelph. 12.00 L. Rost, Phila ................ 10.00 M. Stefankó, New York 12.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 8.00 A. Székely, Cleveland .... 12.00 G. Wiener, New York .. 12.00 H. Varjú, Chicago .......... 12.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J Zái \ Chicago ............ 12.00
