Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-09-11 / 1284. szám

1943. szeptember 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal jelentést mennyire tévesen ad­ta vissza. így történik meg az, hogy a felhevülésben nem azt olvassák ki az Írásokból, ami abban benne van. Ha az építő kritika szemüvegén fogjuk néz­ni valamennyien a dolgokat, mint öntudatos munkások meg fogunk egyezni. Ezek után az értekezlet elfo­gadja az írógárda kibővítését. Wiener munkástárs Ígéri az abban való munkálkodást. Vasz- kó munkástárs nem tehet ha­tározott ígéretet ebbeli min­denhéten való munkálkodásra. Az értekezlet felszólítja Zára és Vlasits munkástársakat, hogy csatakozzanak a gárdá­hoz. A tanácskozás vacsora időre este 9 órakor fel lett függeszt­ve. Vacsora után az uj ügyek és indítványok kerültek napi­rendre. Geréb munkástárs a lapbi­zottság nevében ajánlja, hogy mint az építő gárda befizetésé­re, a felülfizetés minden dollár­ja után az illetőknek joguk le­gyen 6-6 hónapra a Bérmun­kást ismerősüknek megindíta­ni. Az ajánlat efogadtatott az­zal a módosítással hogy kiter­jesztve legyen Kanadára is, az összegnek megfelelően. Az országos értekezlet mege- . rősiti a kerületi értekezletek azon határozatát, hogy a Bér­munkás Naptár 1944-re is je­lenjen meg. Elfogadva, hogy az Építő Gárda férfi csoportja is marad­jon működésben az 1943-44-es esztendőre. Kucher munkástárs a helyszínen körülmenve 28 taggal megalakulnak jelentet­te az építő gárdát. Panaszoknál Nagy József munkástárs teszi szóvá a New York kerületi értekezlet közölt jegyzőkönyvét, amely helyi ügy lévén, a kölcsönös kimagyaráz­kodások után intéződött el. Panasszal élt Kaczibán mun- kásátrs egy a 440-es volt tiszt­viselőjét a lap utján ért sére­lem ügyében, amely kimagya- rázás után tudomásul lett véve. A tárgyalások kimerülése után az értekezlet a lapbizott­ságnak a felmentvényt megad­ja. Az értekezlet titkár-szerkesz­tőnek megválasztja Lefkovits Lajos munkástársat. Lapbizottság tagjainak meg­választva lettek: Geréb József, Kovách Ernő, Székely Sándor, Molnár Antal, Engli Gyula, Szi­lágyi János, Mogor József, Far­kas Imre, Vizi József. Ajánlva és elfogadva, hogy a jövő évi országos értekezlet eb­ben az időben Clevelandon le­gyen megtartva. A jóléti ügyeknél felszólal­tak Lefkovits, Geréb, Hering, Lengyel és Wiener munkástár- sak. Pika munkástárs lelkesítő beszédével az országos értekez­letet éjfél után egy órakor befejezettnek nyilvánítja. Pika Pál, gyülésvezető Kollár József, Farkas Béla jegyzők.__________ Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JőZSEF TORPEDÓK ÉS VIZ ALATT JÁRÓ HAJÓK (Folytatás) Közölte tervét Whitehead gé­pésszel, akinek tetszett. Két évi szakadatlan munka után, melyben csak fia és egy meg­bízható, hü munkatársa segí­tette, előállott Whitehead a leg­első torpedóval .melynek átmé­rője 35 centiméter, a súlya 135 kilogram volt és a csúcsában negyedfél kilogram dinamitot hordott. Tökéletesen szabadon úszó, úgynevezett “automobil-torpe­dó” volt ez, alaptípusa a mai modelnek, de még igen gyarló képességgel. Gyorsasága órán- kint hat tengeri mérföld (11 ki­lométer) és ezt a sebességet is csak rövid ideig tudta megtar­tani, meg aztán nem is volt megbízható, hol a viz színén úszott, hol ismét lebukott a fenékre. De az első lépés meg­történt és ettől kezdve White- head fiumei gyára egyre job­ban tökéletesítette a torpedót. A torpedó hatalmát legmegdöb­bentőbb módon juttatták ér­vényre a torpedótámadások a kilencvenes években. A yalui ütközetben megvert kinai ha­jóhad ugyan a vei-hai-weü ki­kötőbe menekült és a japán tor­pedó hajók' ott támadták meg. A támadás eredménye egy pán­célos cirkáló elsülyesztése az első támadással. Másnap “Lay Yuen” hajó esett áldozatul. A végeredmény pedig az lett, hogy a kínaiak megadták ma­gukat. Kikötő védelmére Ang­liában a Brennan féle, Ameri­kában pedig a Simms-Edison féle torpedót fogadták el. Mind­kettőnek közös ismertető jele volt, hogy partról vagy más mozdulatlan pontról drótokkal volt irányítható. Később ilyen­fajta szerkezetűvel Orling- Armstrong Svédországban kí­sérletezett. Az Orling-Arm- ■trong féle módszer bebizonyí­totta, hogy minden torpedó, drótösszeköttetés nélkül is kor­mányozható a szárazról. A kor­mányzás villamos fényhullá­mokkal történt, bizonyos fajta láthatatlan, ibolyántúli sugár­kévével, melyet mint drótnélkü­li táviró elektoromos hullám vezeték nélkül lövelték a torpe­dó belsejébe, ahol egy elektro­motor hajtóerővé váltotta föl a sugárkéve energiát. “Tegyük fel, hogy tiz torpedó van elrejt­ve 3-4 méternyire a viz alatt, a partba vájt alkalmas üregek­ben és egyszerre csak paran­csot kapok, hogy semmisítsem meg a szemhatáron éppen meg­jelenő ellenséges hajóhadat. Kis asztalom előtt ülök, melyen ti­zenkét villamos gomb áll ren­delkezésemre. Minden egyes gomb mellett ott van a hozzá­tartozó torpedó leírása, nagysá­ga, robbantó ereje, gépezeté­nek hatalma és a távolság, ameddig elvezethetem és irá­nyíthatom. Most feltűnik az admirális hajó, mely az ellen­ség hadi formációját vezeti. Megnyomom azt a gombot, mely legnagyobb és legvesze­delmesebb topedómat fogja ki­ereszteni, a torpedót egy erős rugó kiereszti kapcsaiból és a pusztító hadigép megindul. Az admirális hajót nem értesíti nem figyelmezteti semmi a kö­zelgő pusztulásról! Most ismét uj gombot nyomok meg és a második torpedó is elindul az első után, a kormánylapátok a sugaraknak fogadnak szót eze­ket pedig akaratom irányítja.” Magyarországban 1908. őszén jutott először a szélesebb körű nyilvánosság elé ama nagyje­lentőségű eredménye, melyeket a hanggal és fénnyel való tor­pedó kormányzás terén végez­tek. November 22-én Dr. Klu- pathy Jenő egyetemi tanár és Berger Krisztián a közlekedés- ügyi tanfolyamok termében na­gyon érdekes, szinte hihetetlen kísérletekkel mutatták be a nagyközönségnek, miként lehet a fénnyel meg a hanggal kis automobilokat nagyobb távol­ságról is tetszés szerinti irány­ban indítani és kormányozni, puskaporos aknákat elsütni, villamos lámpásokat fölgyujta­ni stb. Lalande és Devaux, két francia föltaláló, szintén készí­tett drótnélküli Hertz féle hul­lámokkal kormányozható torpe­dókat és a kísérletek fényesen beváltak. Vájjon nincs-e igazuk az örök béke fanatikus aposto­lainak, akik azt hirdetik, hogy a romboló fegyverek hatalma oly borzasztó lesz nemsokára, hogy a legvakmerőbb gonoszte­vőnek sem lesz meg majd a bá­torsága, felidézni a háborút, mely utolsó Ítéletként söprené el a nemzeteket és hogy ily mó­don maga a hadviselés techni­kájának óriási fejlődése fogja megölni, lehetetlenné tenni a háborút! ROBBANÓSZEREK _ MODERN FEGYVEREK ÉS A DIÓSGYŐRI VASGYÁR Még csak egy századdal eze­lőtt is a már 500 éve feltalált közönséges puskapor volt az egyedüli erő, mely a lövedéket mozgásba hozta. Ekkor kezdtek csak tüzetesebben foglalkozni a vegyészek oly robbanószerek gyártásával, melyek aztán las­sanként kiszorították a haszná­latból a fekete puskaport. A sa­létrommal és kénsavval kezelt gyapotból készül a lőgyapot, melynek legtökéletesebb alakja a ma már általánosan használt füstnélküli puskapor. Az ugyan­oly módon kezelt glycerinből gyártják a nitroglycerint, me­lyet Dél-Amerikából hozott áza- lékos földdel szivatnak fel és ekkor dinamit lesz a neve. A kettőnek keverékéből, illetőleg nitroglycerinben feloldott lő- gyapotból készül a kordit, vagy­is az angol füstnélküli puska­por. A salétromsavnak közönsé­ges karbolsavra való hatásai­ból nyerik a pikrinsavat, mely a modern gránátok és bombák töltésére szolgáló robbanóanya­gok főalkatrésze. Legelőször a franciák használták azt “meli- nit” néven és a délafrikai hábo­rúból közismeretes angol rob­banószer, a “lyddit” szintén pikrinsavas keverék, melynek összetételét azonban az angol hadvezetőség féltékenyen tit­kolta. Az osztrák-magyar mo­narchiának abban az időben csak egyetlen ágyugyára volt a Skoda féle pilseni ágyugyár. A Skoda gyár valóban fényes bi­zonyítéka volt és még mindig az a modern géptechnika cso­dás fejlettségének, mert az ágyugyár ezred milliméter pon­tossággal dolgozik és oly töké­letes szerkezeteket készít, hogy a roppant súlyú lövedéket, hajszálpontossággal lehet bei- gazitani a célpontra és végül el­sütni, amihez kisebb erőkifej­tés elég, mint a közönséges zsebpisztoly elsütéséhez és a hátralökés óriási erejét a leg­tökéletesebb viz és légnyomá­sos szerkezet, fékezi. Érthető ebből, hogy az ágyú “felépíté­se” majdnem annyi időbe ke­rül ,mint a csatahajó jé, mely­nek páncéltornyába majd elhe­lyezik. A rengeteg acéltömböt, tömörré sajtolva, újra és újra izzóvörösre hevítve a hatalmas kemencékben, gőzkalapácsokkal vagy hidralikus sajtóval kény­szerítik bele lassanként a kí­vánt formába. Aztán beállítják emelőrudakkal a fúrógépbe, mely egy darabban vékony “lelket” vés ki belőle, ez a cső megfúrása, mely a legnehezebb föladatok egyike. Ha ugyanis a fúró csak egy ezred millimé­terre is félrecsuszik a fúrás kezdetén, akkor az egész cső eldobható, mert a fúrás ferde lesz. A fúrás közben óriási hő fej­lődik ki úgy, hogy a viz is fel­forr tőle és ezért hűtés céljá­ból állandóan csurog a szappa­nos viz a megmunkálás alatt le­vő részekre. A fúrás bevégezte után, az esztergapadra kerül a hatalmas érctömeg, melyen • több acélvéső dolgozik egyszer­re úgy, hogy az ormótlan tö­meg szemünk láttára ölti fel a kész ágyúnak ismeretes karcsú alakját. Ha az ágyucső kikészí­tésével járó hosszadalmas mű­veleteket mind elvégezték, hát­ra van a lafettára való szerelés. A lafetták mind bonyolódott és finoman berendezett gépszer­kezetek, melyeknek részeit ren­desen villamosmotórok gyárt­ják. Az ágyuk zárvázatát man­gánbronzból öntik. Az ágyuk lövedéke a “shrapnel” vagy a gránát, az elsőt egy angol ez­redes találta fel 1808-ban és róla nevezték is el. A lövedé­ket olyan gyuj tószerkezettel látta el, melyet pontosan bele­het igazítani úgy, hogy a löve­dék repülése közben is pályá­jának bármely pontján szét­robbantható, amikor is a belse­jébe öntött apró golyókat zá­porként zúdítja lefelé az ellen­ségre. Viszont a gránátnak oly gyujtószerkezete van, mely csakis akkor robbantja fel a lö­vedéket, ha egész tömegével nekicsapódik a célnak, mely esetben apró darabokra szakad szét és törmelékei, szilánkjai a földről-rézsutosan fölfelé és kö- röskrül repülve árasztják el az ellenséget. Végül vannak az úgynevezett tömör gránátok, vagyis bombák is, ameyek nem robbannak fel, hanem csakis tömegük lecsapásával rombol­ják szét az akadályt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom