Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-11 / 1284. szám
1943. szeptember 11. BÉRMUNKÁS 3 óidat tői anyagi jutalmazást nem várhat. A német náci generálisok azzal mentegetik magukat, hogy azok a tudatlan oroszok nem tudták, mikor voltak megverve, hanem tovább folytatták a harcot. Éppen igy a Bérmunkás hívei között is akadt egy kis csoport, akik nem tudták, hogy a Bérmunkás már megbukott, — hiába mondották egyes “jó barátaink”. Ez a kis csoport nem vette tudomásul ezt a bukást, összeszedték minden erejüket, összeadták centjeiket és a lapot megszakítás nélkül kiadták továbbra is fizetett alkalmazott nélkül. Belőlem, aki még vidéken voltam akkor, bámulatot és a legnagyobb mérvű tiszteletet váltott ki ez az igazán nagy ön- feláldozás. És éppen azért, mert nem voltam részes benne, hivatva vagyok annak dicséretére ,mert nem öndicséretet mondok. Mondom, bámulva láttam ezt a dolgot, de egyszersmind észrevettem azt is, hogy ennek a nagy áldozatot hozó csoportnak a központjában áll valaki, aki nemcsak buzdítja és inspirálja a többieket, hanem a munka óriási részét végezve valóban jó példát mutat nekik. Az IWW mozgalomban nem szoktuk meg az egymás dicsérgetését. A wobbly hamarább üt, mint dicsér. Már régebben megállapítottam, hogy az IWW-ista inkább ki hagyja huzni az egyik fogát, mint valakit megdicsérjen. Most az egyszer azonban eltérünk ettől a tradíciótól. Hiszen látjuk, hogy a harctéren is érdem jeleket adnak azon katonáknak, akik többet tettek, mint kötelességük kívánta. Mi is harcot folytatunk, — az osztályharcot. Nekünk is vannak katonáink, — az osztályharc harcosai. És most én, ennek a gyülekezetnek a megbízásából kifolyólag kiszemelek egy osztályharcost, aki évek óta többet, sokkal de sokkal többet tett, mint azt a kötelessége megkívánta. Az osztályharcnak ez a katonája, akinek tiszteletére ma itt összejöttünk, Lefkovits Lajos munkástárs. Nem kell kihangsúlyoznom, hogy Lefkovits munkástárs önzetlen, példás munkája nélkül ma nem volna Bérmunkás. És nem árulok el titkot, amikor azt mondom, hogy munkája elvesztése még ma is a lap megszűntét jelentené. Lefkovits munkástárs mint titkár évek óta végzi a lap és a mozgalom levelezését, mint szerkesztő ügyesen állítja ösz- sze a lapot és mint nyomdász tetszetős formát ád neki. Ezen hármos minőségében tett szolgálatai, — amit mindenkor még anyagi támogatással is tetézett, váltották ki belőlük azt a gondolatot, hogy a mai estét az ő tiszteletére rendezzük. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy valamely ügynek, vagy MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" INCENTIVE PAY’ Az “incentive pay” rendszerről még egyre folyik a vita az újságokban és a rádión. Azt í állítják, hogy tekintettel a már j mindinkább mutatkozó mun-1 káshiányra okvetlen be kell ve- ■ zetni azt a fizetési rendszert, amely nem a munkaidő, hanem a munkatermelvény mennyisége szerint fizet. Vagyis a fizetés serkentő legyen a minél több munkatermelvényre. Ezt nevezik “incentive pay” rend-' szernek. Már többszőr foglalkoztam ezzel a fizetési, illetőleg munkarendszerrel, de ugylátszik, ez a tárgy olyan széleskörű, hogy még mindig maradt valami mondanivalóm. Megjegyzem, hogy most megint azért vettem elő ezt a kérdést, m^rt azt olvasom az egyik újságban, hogy Eddie Rickenbaeker kapitány, a nemzeti hős, aki negyedmillió dollárt zsebelt be azon idő alatt, amig körúton járva követelte, hogy a munkásoknak nem fizessenek tul- órabért a túlórázásért, mert a katonák sem kapnak külön díjazást, ha nyolc óránál többet vannak szolgálatban. Ha Rickenbaeker hirdette az “incentive pay” rendszert, akkor azt egészen bizonyosan a National Association of Manufacturers (Gyárosok országos szövetsége) sürgeti, mert Eddie Rickenbaeker ennek a csoportnak a szolgálatában járta be az országot, hogy munkásellenes beszédeivel előkészítse a talajt a munkásellenes törvényekre. És ha a kutyaszövetség sürgeti ezt a fizetési rendszert, akkor egészen bizonyos, hogy az nem lehet jó a munkásoknak. Azonban nem akarom, hogy az olvasó elhigyjen még ilyen állítást is bizonyíték nélkül. Azért leirom, hogyan dolgozik ez az “incentive pay” a gyakorlatban, mert a mi gyárunkban már régen bevezették ezt a fizetési rendszert. Nálunk ugyan más neve van, mert az “incentive pay” kifejezést csak mostanában találták ki a kutyaszövetség íródeákjai, gondolván, hogy igy tetszetősebb lesz. Nálunk csak “bonusz rendszer” a neve. A lényege abban áll, — mint már többször magyaráztam, hogy minden munkának meg van állapítva az ideje, illetőleg, hogy hány darabot kell belőle csinálni óránként. A kiszabott mennyiségen felüli darabokért külön díjazás jár. Ez a bonusz, vagy a serkentő “in- centiva”, mint most nevezik. IGAZSÁGTALAN RENDSZER Noha ezt a rendszert azért mondják igazságosnak, mert úgy átszik, hogy aki többet dolgozik, az többet keres% Viszont az erősebb vagy ügyesebb ember is többet tud termelni és igy az úgynevezett “jobb” munkás többet tud keresni az átlagosnál. A bonusz rendszernek az ilyen igazolása a legnagyobb hazugsággá lesz a gyakorlatban. Mert benn a műhelyben, — vagyis a gyakorlatban, tehát nem az irodákban, kitűnik, hogy az keres legjobban, mozgalomnak ennyi időt csak úgy lehet áldozni, ha azt az otthontól vesszük el. Viszont ezt egy nős ember csak akkor teheti, ha megértő, vele elvileg is egyetértő élettársa van, aki nemhogy visszatartaná, hanem még inkább serkenti a közérdekében tett munkákra. így önök kedves hallgatóim, ugyebár igazat adnak nekem abban, hogy a Lefkovits munkástársra itt elmondott dicséretek éppen úgy ráillenek Lefkovits mun- ‘ kástársnőre is aki nemcsak, , hogy vissza nem tartotta a fér- jjét a mozgalmi munkáktól, de ő maga is kivette abból a részét. Lefkovits munkástárs már közel négy évtizede szolgálja az IWW mozgalmat, vagyis négy évtizedes katonája az osztályharcnak. Ilyen hosszú szolgálat után a polgári életben egy karosszéket, az úgynevezett “easy chairt” adják az ünnepednek, hogy ezentúl már pihenjen. Mi nem tehetjük ezt. Nem mintha egy öreg hintaszéket esetleg keríteni nem tudnánk, hanem azért, mert mint mondottam, Lefkovits munkástársat nem nélkülözhetjük. Mi, személyes és elvbarátai, nemcsak azok, akik ma itt ösz- szejöttek, hanem igen sokan mások is szerte az országban, akik nem jöhettek el, elhatároztuk, hogy valami emléket adunk Lefkovits munkástársnak a mai nap emlékére. Mint mondottam, nem küldjük “nyugalomba”, éppen azért ezt az Írókészletet szereztük be, gondolván, hogy a munkája esetleg könnyebb lesz ilyen elsőrendű eszközzel. Lefkovits munkástársnő iránti tiszteletünket és szeretetünket egy szép virágcsokorral fejezzük ki. őszinte szeretettel és jó kívánságainkkal adjuk ezt a kis emléket. Kívánjuk, hogy sok, sok éven át használja a saját megelégedésére és osztályunk, — a munkásosztály javára. És kérjük, hogy ne az értékét nézze ennek a csekélységnek, hanem fogadja olyan becsüléssel, mint amilyen őszinte szeretettel adjuk azt. Geréb József. akinek szerencséje van és jó munkát kap. Mert az egyik munka jó, a másik meg rossz a bonusz szempontjából. Minden attól függ, hogyan állapították meg a munkára az időt. A munkaidő megállapítása a “time study man” dolga. Midőn a munka először kerül a műhelybe, kiosszák valakinek és akkor a time study man ez- redeket is mutató órával a kezében a munkás mögött áll és megfigyeli mennyi idő alatt készült el a munkával. Rendesen több darab elkészítését figyeli meg és abból kiszámítja az átlagot. A munkások természetesen ilyenkor jól tudják, hogy lassan kell dolgozni, mert másképpen olyan időt kapnak a munkára, hogy majd nem lehet keresni. Vannak, akik nagy művészekké lettek abban, hogy el tudják nyújtani a munkaidőt. A multkorában véletlenül nekem jutott egy ilyen uj munka és amikor a time study man elment a szomszédok nekem rohantak és alaposan összeszidtak, hogy siettem a munkával, vagyis rossz munkát csináltam belőle. Egy olasz származású munkás minden kertelés nélkül igy szólt hozzám: “Hát neked nincs elegendő eszed? Nem tudod, hogy a company be akar csapni bennünket ? Látod, én okos vagyok, ha én rajtam veszik az időt, akkor én becsapom a compániát mielőtt ők csapnának be engem!” Azt hiszem, nem kell tovább magyaráznom, hogy ez a rendszer valóságosan csalásra kényszeríti a munkásokat, tehát alapjában véve erkölcstelen. De menjünk csak tovább. Mint mondom, most, hogy a munkák ideje már meg van állapítva, hát az egyik munka jó, a másik meg rossz. Ennélfogva csak az keres jól, akinek a jó munka jut. Ha csak véletlenül jut neki a jó munka, akkor ez a rendszer a szerencsét jutalmazza és nem a tehetséget vagy a szorgalmat. Sőt éppen ellenkezőleg. A rossz munkánál akármilyen ügyes a munkás és ha mindjárt halálra dolgozza is magát, még sem keres. A multkorában például nekem is ilyen rossz munkám volt, hogy dacára igen erős napi munkámnak alig kerestem pár cent bonuszt. Másnap viszont igen jó munkához jutottam, amin könnyen lehetett keresni. Hogy az előző napi veszteségem kipótoljam, alaposan nekifogtam és sok munkát csináltam. Erre aztán üzenetet kaptam a bósztól, hogy egy munkán annyit nem szabad keresni. Amin veszteségem volt, azért szóltak, de ha a megszokott átlagnál nagyobb bonuszt csinálunk, már ijesztgetnek, hogy lejebb veszik arra a munkára az időt, vagyis úgy csinálják, hogy ne lehessen any- i nyit keresni. Ez megint azt (Folytatás az 5-ik oldalon) IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
