Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-09-04 / 1283. szám

BUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

under-thjs Act of March 3, 1879

><,><".10 tTTV

_________________u.Y 10/ _____________________________________________________

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 SZEPT. 4

NUMBER 1283 SZÁM

A konvenció feladatai

Litvinof és Maisky bukása

A forradalmi ipari unionizmus magyarajku hívei, akik ezen eszme propagálására lapunkat, a Bérmunkást fentartják, szeptember ötödikén évi konvencióra jönnek össze. Az évenkénti naggyüiés delegátusai mérlegelik az elmúlt év eseményeit és határozatokat hoznak, hogy a következő évben miként tehetnek legnagyobb szolgálatot az ipari demokrácia eszméjének, tehát egyben az egész munkásosztálynak.

Az előző évek konvencióin úgy láttuk, hogy egy a sötét középkorba illő rémséges eszme és annak kegyetlen militarista terror szervezete elpusztítással fenyegeti az ipari szabadságot célzó minden szervezkedés és tanítás lehetőségét. Ahol hatalomra jutott, elsősorban az osztályharcot hirdető, az oszályharcot elismerő munkásság élcsapatait irtotta ki. Igv az öntudatos munkásságnak létérdeke követelte meg az ellene való védekezést és az ellentámadást.

Ennek megfelelőleg a Bérmunkást fentartó ipari unionisták előző konvenciói utasították a Bérmunkás lapbizottságát és írógárdáját, hogy kérlelhetetlen harcot hirdessen a fasizmus, a nácizmus és annak minden válfaja ellen. Lapunk híven teljesítette ezt az utasítást.

Mindannyian örömmel látjuk, hogy a fasizta militarista hatalmak elleni harc elérkezett az utolsó fázisához. Az egész földet megrázó véres katasztrófának a végét ugyan még nem látjuk, de az már nyilvánvalóvá lett, hogy a fasizta hatalmak katonai szervezetét összefogják tömi és ezzel megszűnt az a veszély, hogy úrrá legyenek világszerte.

A fasizta terror szervezetek leverése azonban korántsem jelenti a fasizmus megszűnését. Sőt nagyon is meg van a lehetősége annak, hogy a győztes demokratikus országokban meghonosítják a fasizmus bizonyos jellegzetességeit. Az amerikai munkáltató osztály mindent elkövet, hogy a háborús erőkifejtés álarca alatt a munkásságot megfossza mindazon szabadságjogaitól, amelyeket évtizedes harcok árán vívott ki a munkásság.

Az amerikai gyárosok országos szövetsége által irányított munkásellenes hadjárat oly erőszakos formát öltött, hogy felébresztette és tettre serkenti Amerika munkásságát. Végtelenül fontosnak tartjuk annak a tanítását, hogy a munkáltatók támadásai ellen legsikeresebben a munka mezején, a gyárakban, a műhelyekben, a bányákban, — szóval ipari (gazdasági) erőnkkel védekezhetünk. A konvenció delegátusainak mpdokat kell találni hogy a Bérmunkás minél szélesebb tömegeknek juttassa el ezt a felvilágosítást és tanítást.

A háború közelgő vége mind nagyobb mértékben mutatja a tőkés termelési rendszer hibáit. A profit-éhes tőkések vissza akarják állítani ugyanazt a rendszert, amely ezt a sok millió emberáldozatot felemésztő háborút okozta. Ennek meggátlására csak a munkásosztály képes. Az a munkásosztály, amelyet eddig a propaganda minden eszközével félrevezettek. A nagy világ- katasztrófa felnyitja millióknak a szemét. A közeljövő meghozza az alkalmat arra, hogy a komoly, értékes és őszinte felvilágosítást az eddigi közömbös tömegek elfogadják.

A konvenció delegátusainak feladata módozatokat találni, hogy a Bérmunkás a jövőben még fokozottabb mértékben tanítsa, nevelje és szervezze az amerikai magyar munkásságot.

MILÁNÓI FILMFELVÉTELEK A FASIZMUS BŰNEINEK BIZONYÍTÉKAI

BERN, aug. (ONA) — A bombáktól rombadőlt Milánó városát nemsokára minden olasz moziban vászonra fogják vetíteni. A milánói Pomeriggio (Délután) cimü lap erre megjegyzi, hogy helyes ha az olasz nép meglátja, hová vezette a fasizmus.

“A parádés felvonulások és ujjongó tömegek, a zászlódisz- ben pompázó uccák és szalutáló fasizta hivatalnokok után most hadd lássák a nép széles rétegei Olaszország sötét nyomorát is,” írja a Pomeriggio.

“Az uccák, amelyeket azelőtt zászlópompa borított, most romokban hevernek. Az ujjongó és lelkesedő tömegek felvonulását most felváltotta a hajléktalanok menete, akiknek talán örökre el -kellett hagyniok üszkösödő házaikat ,akik bizonytalan sorsnak mennek elébe és egész vagyonukat válluk- ra vetett batyuban hordják.” A milánói újság szerkesztői városukat Rómával, a “nyitott város”-sal összehasonlítva, keserűen állapítja meg, hogy Milano is nyitott, “úgy mint a szardiniás doboz”. Végül annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a milánói filmfelvételt látva, az eljövendő nemzedék átkozni fogja ezt és min- 'den jövendő háborút.

(Vi.) Ha a nagykövetek nem birják hivatásukat kielégítően elvégezni, akkor visszahívják őket. És csak ez az elismert útirány magyarázza meg a fent említett két hires orosz diplomata visszahívását. Hiszen éppen ez a kettő volt leginkább amellett, hogy angol-amerikai együttműködés, kölcsönös segítség, sőt fegyveres szövetség is lehetséges. Már több mint tiz éve, szóval a háború meg- kezelése előtt, ők voltak az irányitói az ilyen együttműködésnek.

Ez a két fő diplomata volt hivatva az angolokkal megkötött fegyverszövetséget érvényesíteni és Amerikára is kiterjeszteni. Valamint ezen fegyverszövetség és a háborús viszonyok által diktált “Second Frontot” kivívni, melyet többször meg is ígértek. Most tavaszon mint villámcsapás sújtott le az a hir, hogy Stalinék feloszlatták a Harmadik Interna- tionálét. Több mint bizonyos, hogy ez is leginkább azért történt ,mert Anglia és. Amerika azt hozta fel mint legnagyobb akadályt az oroszokkal való együttműködésre. És esetleg a “Second Frontot” is attól tették függővé. Litvinov és Maisky még talán tanácsolták is a Harmadik Internacionálé feloszlatását, remélve akkor megindítják az általános támadást Hitlerék ellen a nyáron az orosz offenzivával egyidőben és akkor bevégezhetik a háborút.

Nemcsak, hogy a nyáron nem indult meg az offenziva Hitler ellen, hanem még ősszel sem fog, csak az olaszok és esetleg a Balkán ellen, mely nem az oroszoknak segítség, hanem éppen az orosz befolyás ellen indul meg. Ugyanis a Szovjetek csak azt tekintették volna igazi segítségnek, ha nyugatról támadva legalább egy millió náci katonát lekötnek. De mindenki tudja, hogy Bulgária és Jugoszlávia legközelebb áll Oroszországhoz és tárt karokkal várnák az oroszokat, akik viszont barátjaikat tehetnék a kormányba. Ezt akarják Churchill- ék megelőzni, hogy ők érjenek oda hamarább és amint már a québeci konferencián elhatározták, olyan kormányt állítsanak ottan is fel, amely nekik tetszik.

Az volt a látszat, hogy Stalinék hajlandók lettek volna a vörös forradalom támogatását feladni, ha Amerikával is fegyver szövetséget és közelebbi együttműködést köthettek volna. De Amerika még csak nem is volt hajlandó ilyesmire és

még kevésbé voltak hajlandók a Baltik államok, valamint a lengyelektől visszafoglalt és többségben oroszok által lakott területek Oroszországhoz csatolását is elismerni. Sőt amerikai kérelemre, Benes a Szovjetekkel barátsági viszonyt elősegítő moszkvai útját is lefújták. És az oroszországi diplomáciai képviselőt, akit a francia bizottsághoz akartak küldeni Afrikába, útjában megakadályozták.

Sok kisebb nagyobb ügyek voltak, amelyek Litvinovot és Maiskyt megbuktatták. Minden takargatás hiábavaló. Most már az orosz kormány is belátta ,hogy nem engednek nekik beleszólást Európa jövőjét illetőleg, mindjobban elkeseredtek és a visszahívás mellett, most mind gyakrabban kijönnek az igazi okokkal. Sérelmek ismertetésével. Csak tegnap mint egy bomba csapott le az uj követ, egy “Munkásosztály és a Háború” cimü Szovjet hivatalos lapból való idézéssel, melyet itten sok számban kinyomtattak, melyben követelik, hogy nekik is adjanak szót Európa sorsa feletti döntésben. Stalinékat ha nem is Churchill- ék, de az itteni képviselőik mindenről azonnal informálták és tudják, tehát azonnal tiltakoztak azon határozat ellen, hogy náluk nélkül szabták meg az európai országok kormányainak mikéntjét és összetételét, amint a folyóiratból idéztek, “Jobb oldali egyénekből akarnak Oroszország köré kordont vonni.” «

Ezt mi természetesnek vesz- szük és nem hisszük, hogy a gondolkozó munkások, vagy éppen az orosz vezérek igazán elhitték volna, hogy ezt nem igyekeznek megcsinálni a nemzetközi tőkések, akiknek a birtokában van minden bánya, olaj és más természeti kincsek az egész Balkánon. Éppen Litvinov viccelte az amerikai reakciósokat, hogy minden attól függ, ki ér oda hamarább, tehát természetes, hogy az angol-amerikai hadseregre támaszkodó kormányt fognak felállítani, ha ők érnek hamarább oda és éppen úgy nem fogják az oroszokat megkérdezni, hogy tetszik-e nekik vagy nem, amint Darlant és a társait sem kérdezték tőlük.

SIKERES OROSZ TÁMADÁS

Moszkvai jelentés szerint a Vörös hadsereg újabb 60 várost foglalt vissza a németektől, akik uj tartalékok harcba vetésével sem tudják az ellent- állást tartani.