Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-03 / 1274. szám
8 oicta. BÉRMUNKÁS 1943. julius 3. Elvetélt újítás Az amerikai kis lakás építés; Columbus óta, nagyjából csak olyan változáson ment át, hogy nem szálfákból, építik a házakat, amelyeken keresztül fuj a szél, por lepi be a bútorokat, függönyöket a háziasszony nagy keservére. Nyáron a nap hevétől átmelegedve tüzes kemencévé válik, mig télben a fűtés 50 százaléka az uccára illan el. Az utóbbi években erős törekvések voltak arra, hogy a modern technika vívmányainak a felhasználásával, a kis házak építési rendszerébe változást hozzanak be, megszüntetve a mai hosszadalmas, költséges és a célnak kevésbé megfelelő építkezési rendszert, amely még ma is az ökrös szekér korszakába méltó kézi erővel, kézi szerszámokkal történik. így vetődött fel az acélházak tervei, a cementből öntött házak, amelyeket részben az építő iparban uralkodó racket, másrészt pedig az anyagnak a háborús célokra való igénybevétele ölt meg. A háborúba való bemenetel előtt rövidesen egy hatalmas ipari vállalat kezdett újra foglalkozni az építő ipar modernizálásával olymódon, hogy a házakat gyárakban állítsák elő olyan építkezésre alkalmas anyagokból, amely jobb, olcsóbb, modernebb és gyárilag állítható elő. Erre a célrá legmegfelelőbb volt a plywood, a plaszterozás, a deszkák helyett négy láb széles és 8 láb hosz- szu plywood lapokat ragasztva a 2x4 framekre, a gyárba csinálva meg az összes részeket, falak, padlózat, tetőzet, szekrények beszerelve, a csöveket, a drótokat készen viszik ki a megásott és felépített pincére, úgy annyira, hogy a ház felállítása csak egy napot venne már igénybe, miután minden készen van és kétszer festve. Kint csak a külső burkolatot kell még rátenni, papirozni, a harmadik festést elvégezni úgy, hogy 3 nap alatt már bele is lehet költözni. Miután minden fal köze izolálva van rock woollal és air condition furnace van beszerelve, megtörténne a forradalmi változás az építő iparban, elkészülne az a családi ház, amely por és léghuzat mentes, a nyári hőség és a téli hideg ellen védett, tehát az időjárástól függetlenül építhető ház és aránytalanu olcsóbb. Elkészülne, ha ... és a történelem ismétli magát, mint valamikor az angol takácsok tudatlanságukba össztörték a szövőgépeket, úgy most az építő ipar bószai és a real estate hiénák összefogtak az ipar unionjainak a vezéreivel és kimondották azt, hogy az “építő ipart tönkretevő” módon való építkezést megakadályozzák, eltiltják a tagjaikat, hogy a vállalatnál munkát vállaljanak, visszautasítva a vállalat ajánlatát, hogy velük, már mint az AFL-el szerződést kössön. Az építkezési mód, amelyben egyszerre dolgozik a gyárban a famunkással, asztalos, ács, gépmunkás, a plumber, a villany- szerelő, festő, nem tűri el a régi szakmai uniont. A modern uj építkezés, modern ipari uniót igényel és erre az AFL basái nem voltak hajlandók. JELENTKEZIK LEWIS Lewis, aki halálos ellensége volt az AFL bószainak és már elveszítette a hatalmát a CIO- ban is, készséggel jelentkezett és nemcsak, hogy hajlandónak mutatkozott az 50-ik kerületbe megszervezni a házépítő gyár munkásait, de hajlandó volt arra is, hogy érdekeltséget vállaljon a vállalatban és megtörtént az, hogy az uj unió nem any- nyira compánia unió volt, mint “ELVÉGEZTEM A GYŰLÖLET MAGAS ISKOLÁJÁT” Irta: Ovadi Savich MOSZKVA, jun. (ONA) — A kórház egy régi kastélyban volt elhelyezve, mely magasan trónol a folyó fölött. A partizánok parancsnoka külön szobában feküdt. Kora: 29 év. Civilben mérnök volt valahol Orel körül. Este kisétáltunk a kertbe, a fiatal parancsnok a mankóján. Hosszan nézte a lenyugvó napot és hirtelen megszólalt: “A háborúnak vége lesz. A békeállapotok helyre fognak állni. Ha én még egyszer lapot töltök ki, amelyben állásra ajánlkozom, akkor az iskolázás rovatába azt fogom írni: “Elvégeztem a gyűlölet magas iskoláját’.” Felém fordult: “Bizonyára szeretné tudni, hogy miféle ember vagyok én. Rendes szovjetpolgár. öt évvel ezelőtt, mikor a hidépitésnél felügyeltem, egy daru ledőlt és agyonsuj tóttá egy munkásomat. Akkor majdnem abbahagytam a mesterségemet. “Apám, aki tanár volt a moszkvai egyetemen, az első könyvbe, amit tőle kaptam, a következő sort irta be: ‘A legnagyobb kincs a világon az emberi élet’. “Mikor az intézetünket kiürítették, én nem tudtam magam rászánni, hogy a többiekkel együtt keletre menjek. Inkább partizánnak mentem a frontra. Akkor csak homályos elképzelésem volt arról, hogy mi vár rám. “összesen tizen voltunk, legtöbbje fiatal munkás, akik jól ismertek engem. Amikor németet öltem, csak örömet éreztem afelett, hogy megszabadítom az országot betörőktől és rablóktól, akiknek az emberi élet semmit sem jelent. Tavaly télen, mikor hidat robbantottunk én lesbeálltam, hogy lássam a munka eredményét. Mikor a mozdonyt a levegőbe dobták a robbanó bombák, hirtelen az jutott eszembe, hogy reggel óta nem ettem. Elővettem a kenyeremet és majszolni kezdtem. Nem éreztem mást, mint elégtételt, hogy az ellenségre ilyen csapást mértünk. “A háború első évében még nem tudtuk, hogyan kell harcolni, de azért a mi különitméaz unióé, már mint a bányász unióé volt a compánia, mert 250.000 dollárja fekszik a vállalatba. A vállalat hatalmas gyártelepet,. 650 házhelyet vásárolt, amelyre előzőleg biztosította a government kölcsönt. Két évig folyt a kísérletezés újabb és újabb tervek, minta házak épültek fel, pár tucat munkás és sokkal több bósz, hivatalnok, mérnök, rajzoló, stb. stb. tervezett, épített, mig eljutottak oda, hogy a terveket minden hatóság elfogadta és meglehetne kezdeni az építkezést a már elkészített házak felállítását. De közbelépett az AFL és lerendelte az AFL tagokat, megtiltotta az építőanyag raktárak driverjainak, hogy a telepre anyagot szállítsanak. Azok azt egyenlőre egy semleges helyen rakják le, ahonnan a compánia truckjai szállítsák a helyszínre, Hogy a felállított picketvonal megfog- ja-e állítani az építkezést azt nem tudom, mert én az első picket megjelenése után elhagytam a munkát, dacára, hogy jól tudom, hogy itt csak két féker csoport harca folyik a tagdijakért, de picketvonal az picketvonal és azon tisztességes munkás át nem megy (Kudlik szives figyelmébe.) AZ UNIÓ A bányász uniót, már ami a tagságot illeti, a legradikálisabb szervezett tömegnek tekintjünk Az unió bért talán egyetlen ember sem kapja meg. Az unió fizetett alkalmazottja az, aki a követelőző munkásokat bolon- ditja, hitegeti. Jellemző eset a következő: A superintendent egy darab papírral a kezében sorra jár a munkásokhoz, mindenkivel aláíratja azt, hogy lemond önként arról, hogy a túlórákért másfélszeres bért fizessenek, én és egy villanyszerelő ezt megtagadtuk, hivatkozva a federal törvényre és az unió szerződésre. A fellépésünk egyelőre felborította a tervet, de pár nap után a mühelyértekez- let titkos szavazással két szavazat ellenében jóváhagyta a tervet, amely ellen az unió vezetőségének sem volt kifogása. Ma a helyzet változott, Lewis visszakarja vinni a bányászokat az AFL-be, amely az 50-ik kerület feloszlatását is jelenti, de jelenti valószínűleg az uj építkezési mód elbukását is, mert az építő ipari bósz és unió vezér egységfrontja nem fogja tűrni azt és valószínű ez a kutya-komédia a bányászoknak fog belekerülni egy negyed millió dollárjába és a vezérek továbbra is nyúzni fogják a munkásosztálynak azt a részét, amely a feje főié egy “saját” házat akar épitetni mindaddig, amig az építő iparban is ki nem alakul egy erős Ipari Unió az IWW keretén belül. E. Kovach AZ AMERIKA HADSEREG amely ha megtudna szabadulni a cárjaitól, a legbiztosabb bázisa lehetne a munkásosztály fel- szabadulási harcának. De az 50-ik kerület, amelyben akarta Lewis kiépíteni a saját munkás szövetségét, homlokegye n e st ellenkezője a bányász unió tagságának, közömbös a munkásszolidaritás legelemibb részével nincsenek tisztába, jogaikat nem ismerik, azt gyakorolni nem is óhajtják, a bószokkal való egyéni suttogással akarják elérni azt, amit az unió szerződés előír. nyünk megadta a németeknek a magukét, összes baj társaim odavesztek a csatározásokban, egyedül én menekültem meg a németek kezei közül. 43 napig teljesen egyedül éltem egy föld- kunyhóban, amit magam építettem magamnak. “Szakáit növesztettem, hóban mosakodtam és fakérget morzsoltam össze, abból sütöttem kenyeret. A parasztoktól tudtam, hogy a front nagyon messze van. Arra kértek, szervezzek másik különítményt. ‘Nem lehet azt kibírni, amit a németek velünk csinálnak’, panaszolták. “Éjszakánkint meggyilkolt társaimról álmodtam. Mikor egyedül maradtam, először az volt a szándékom, hogy egymagám tovább verekszem. Úgy éreztem, kötelességem megbosszulni bajtársaimat. Mikor előbujtam a sárkunyhómból, 25 emberből álló uj különítmény parancsnoka voltam. Tizenhat hónappal később kü- nitményünknek 1000 tagja volt. Lehetett volna több is, de ez nem volt célravezető. “Az idén kora tavasszal, mielőtt megsebesültem, hosszú WASHINGTON, junius hó: — A hadügyi kiadásokat tárgyaló kongresszusi bizottság elé terjesztett jelentés szerint az amerikai hadsereg létszáma 1943 junius havában 7,212,610 személyből állt. Ez a következőképpen oszlott meg: férfiak, besorozott katona 6.500.000, tiszti állomány 567.844; nők Waacs besorozott 98,237 és 11,796 tiszt; ápolónők 31,899; fogorvos (nők) 1,448; orvosok (nők) 1,386. menetelés után elég messzire kerültünk rendes tartózkodási helyünktől. Én előrementem felderítésre. Az erdőben asszonyokkal találkoztam, akik a magas hóban bukdácsoltak. Elmesélték, hogy falujukat a németek felégették, mert nem tudták az adót megfizetni és most földkunyhókban éltek. Éppen abban a járatban voltak, hogy valami ennivalót szerezzenek mert a németek mindenüket elvették. A gyermekek olyan erőtlenek voltak az éhségtől, hogy mozogni is alig tudtak. Az anyák most lóhust mentek keresni. “Ami nálam volt ennivaló, mind odaadtam nekik, azonkívül levelet adtam nekik, melyben utasítottam a különítményemet, hogy egész készletünket adják oda az asszonyoknak. A legöregebb azt kérdezte tőlem : ‘Partizán vagy, leikecském?’ és meg sem várva, hogy mit felelek, keresztet vetett rám és igy szólt: ‘Isten áldja, hogy te és a többiek is mindnyájan békében hazatérjetek. De addig is, édes fiam pusztítsd a németeket, mint a farkasokat, mert a torkukon vannak’.”
