Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-21 / 1281. szám
BÉRMUNKÁS 1943. augusztus 21. A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF PAPIROS IPAR AZ ÓKORBAN MODERN PAPÍRGYÁRTÁS “A szép és gazdag Alexandria városban — Írja Plinius — senki se tétlen, egyikük üveget fu, a másik papyrust készit és az Egyiptom római helytartója avval dicsekszik, hogy annyi papirosa van, amennyiből egész hadsereget is eltarthatna.” Ez a papyrus, melyről még ma is papirosnak nevezzük az írásra használt fehér lapokat, noha az anyaguk egészen más. Egy afrikai vizi növény, melyet ősidőktől fogva termesztettek Egyiptomban, ma már kivesző félben van a papyrus, ez idő szerint már csak a felső Nílus és belsó afrika mocsaras tavai mentében, meg a szicíliai folyamtorkolatok partjain találhatók. Ebből a növényből ugyancsak Plinius szerint, nagyon egyszerűen készült a papiros. A még nedvvel telt szárakat széthasították és lehámozták róla a különböző hártyákat, melyek közül a külsők és belsők adták a rosszabb minőségű papirost, mig a legjobb minőségű a közbül eső hártyákból készült. Az igy nyert hártyákat szépen egymás mellé fektették, aztán keresztben egy másik réteget raktak rájuk az egészet behintették vízzel, erős sajtóba tették és végül kisimították és megszáritották. Az egyiptomiak üzleti fogásból azt hiresztel- ték, hogy a papyrus gyártáshoz föltétien nílusi viz szükséges, ezt pedig azért állították, hogy egyedül gyakarolhassák a papyrus gyártásának monopóliumát, mert hiszen a Nílus vizében éppen úgy nincsen semmiféle ragasztó anyag, mint a többi folyamok vizében. Évszázadokon keresztül úgyszólván egyedül Egyiptom látta el papirossal a világot, de II. Ptolo- maeus egyiptomi király irigy vetélykedésből megtiltotta a papyrus kivitelét a kisázsiai Pegamosba és a papiros hiánya ebben a városban a pergamen föltalálására vezetett. Az irigy a kórházak hivatásának teljesítését lehetővé tenni. A menekültek alkalmazhatóságával azonban még mindig nincsenek tisztában a magán- vállalkozók, sőt a hatósági vállalatok sem, bár a kormány több alkalommal világosan körülírta álláspontját. Nem hangsúlyozhat j uk azonban eléggé nyomatékosan, hogy a hadi iparokban az idegenek akadálytalanul alkalmazhatók. A National Refugee Service záradékul még megjegyzi: “Természetes, hogy a mostani időkben meg kell válogatnunk azokat, akik a hadi erőfeszítésben résztvehetnek. De a menekültek, akiket saját hazájuk kiüldözött, tudják értékelni a demokrácia áldásait. Amikor a háborúban valóságos gonosz szellemekkel kell megmérkőznünk, szükség van minden szövetséges igénybevételére és alkalmaznunk kell azokat akik mohón várnak arra, hogy szolgálatot tehessenek.” Ptolomaeus a papyrus kivitelének megtiltásával akarta megakadályozni azt, hogy a perga- mosi könyvtár nagyobb és gazdagabb legyen, mint az övé. Pergamosban a pergament kecske, vagy juhbőrből s ritkábban kutya vagy szamárbőrből készítettek és a tartós sima bőranyag csakhamar veszedelmes versenytársa lett a papy- rusnak, mely csakis olcsósága révén tarthatta magát a köz- használatban. Előnye a pergamennek még az is, hogy mind a két oldalára lehetett írni, mig a papyruson átütött a festék úgy, hogy csak egyik oldalát használhatták. Mind a mellett olcsósága miatt a papyrus lett a könyvforgalom rendes anyaga, a kereskedelmi fontosságát legjobban bizonyítja az, hogy Tiberius császár alatt zendülés tört ki a magas papiros adó miatt, mely csak akkor csilapo- dott le, mikor a császár minden fölkutatható papyrus készletet összehordatott és a szenátus által arányosan szétosztatta. A papyrus ipar még századokkal túlélte a római birodalom bukását is, mert csak a XI. században mért rá halálos csapást egy uj versenyző, a gyapot papiros, melynek készítését a kínaiak állítólag már Krisztus előtt 2000 évvel ismerték. Sőt nemcsak a gyapotból, hanem a bambusznád kérgéből, a búza és rizs szalmából, sőt selyemgubó belső tokjából is tudtak papirost gyártani a kínaiak, mig a japánok a szederfa egyik válfajának a kérgét használják er- re a célra. A papirosgyártásnak ez a neme idővel átszármazott nyugat felé a külföldre is és Krisztus után a VII. században Bokhara fővárosa Samarkand, már hires volt jó minőségű papirosáról, melyet a Földközitenger partjain lakó népek nagy mennyiségben fogyasztották. Később Damaszkus is eltanulta ezt az iparágat és a gyapot papirost erről a városról nevezték el “charta damascena”-nak az az damaszkuszi papirosnak. Úgy látszik, hogy az arabok tanulták el a gyapot papiros gyártását Samarkandban, miután Bokharát meghódították, mert ők honosították meg a papiros ipart Spanyolországban is, ahol állítólag először állították föl a papiros malmokat a nyers anyag földarabolására és szintén itt kezdtek vászonrongyokat is kiverni a papiros anyagába. Annyi bizonyos, hogy az európai gyárak nagyon korán kezdték fölhasználni a rongyot papiros gyártásra és utánozták őket ebben az Egyiptomiak is, akik miután a papyrus kereslet nagyon megcsökkent, lázas sietséggel vetették magukat az újfajta papiros gyártásokra, miután a réginek haszna kisiklott kezükből. Egyiptomban különösen könnyen és olcsón juthattak vászon rongyokhoz a papirosgyártók, hiszen az ottani sziklasirokban tömérdek volt a múmia pólya, melyekbe a halottakat évezredek óta begöngyölték és Egyiptom lakosai különben is mindig nagyon sok vász nat nyüttek el. Az első európai papiros malom, melyről Írásos föl jegyzések tesznek említést, Anconaban állt fönn 1340. körül, mig Németországban, közel Nürnberghez 1390-ben. Erdélyben 1546-ban Fuchs és Ben- ker János gyártottak először papirost. Magyarországban pedig Spillenberg Samu lőcsei orvos állította föl az első papiros malmot 1613-ban. A papiros természeténél fogva gyártásához legjobb az olyan anyag, melynek rostszálai hosszúak, erősek és hajlékonyak, ilyen a len, a kender, a juta, az eszpar- tó és a manila fü de használják még a fenyőfát, a szalmát, a kákát és a nádat is. Azok az anyagok, melyekből szövetek is készülnek, rendesen rongy alakjában kerülnek a papiros gyárakba, mert igy legolcsóbbak. Régebben, amikor a papiros fogyasztás kisebb volt, a rongynak úgyszólván semmi értéke sem volt még és azért a papirost kizárólag csak rongyokból készítették, ezért oly erősek és tartósak a régi okmányok. Kezdetben úgy készítették a rongy papirost, hogy a rongyot nedves pincehelyiségekben egymásra hányták, vízzel kissé behintették, hogy erjedni kezdjen és aztán lassan megforgatták, mig egészen jól átmelegedett és rothadni kezdett, ekkor zúzó müvekkel bő vízben addig törték és mosták, mig tej szerű pép lett belőle, így öntötték a merítő kádba, ahol kellően meghigitva, a ros- tys merítő lappal kimerítették és a vizet lecsorgatták róla úgy, hogy a pép vékony, de összetartó, kissé kocsonyás lapot adott. Ezt óvatosan rafektették a nemezt szövetre és ügyelvén arra, hogy minden egyes papiros lap két nemez-lap közé kerüljön, erős sajtóban kipréselték belőle a fölösleges vizet és azután szétszedve kiteregették és megszáritották. Mivel azonban a papiros ekkor még nagyon gyürődött volt, vashengerek között erős nyomással simították és fényesítették. De a kultúra terjedésével a papiros szükséglet is egyre növekedett, lassanként fogyni kezdett és megdrágult a rongy úgy, hogy más és olcsóbb anyaggal kellett pótolni. Ezek az uj anyagok, természetesen nem javították meg a papiros minőségét, de viszont olcsóbbá tették, ami a kultúra szempontjából megbecsülhetetlen előny. Amióta a szalmát és a fát keverik pótló anyagnak a papiroshoz, azóta alig készítenek tiszta rongy papirost, ez azonban nem jelenti azt, hogy ma már nem is gyártanak oly tartós és jó papirost, mint régen, mert most is készül kitűnő papiros, mely még a réginél is jobb és tartósabb, de a tömeg fogyasztásra rendesen úgy keverik az anyagot, hogy a papiros olcsóbb legyen. A papiros gyártásának két fontos mozzanata van melyek, egymástól különvála&tva történnek. Ezeke egyike a különféle nyersanyagok előkészítése, a másik az előkészített nyersanyagoknak kellő keverése, illetőleg a voltaképpeni papirosgyártás. Természetes, hogy a papiros minősége első sorban és főleg attól függ, hogy milyen anyagból készül. Eleinte, mikor a papiros pótló anyagokat föltalálták, korlátlanul keverték ezeket a rongy péphez, mig csakhamar arra a szomorú tapasztalatra jutottak, hogy a levéltárakban elhelyezett fontos okmányok egyik-másika foszladozni kezdett és az a veszedelem fenyegette a foszladozó okmányokat, hogy megsemmisülnek. Okulva ezen, az értékpapírok, váltók, pénzjegyek, részvények számára finom rongy vagy cellulóza anyagot használnak és az anyagot úgy készítik elő, hogy a papiros jól legyen gyűrhető. Jelentős ipari anyag az úgynevezett “papírmasé” szóról-szóra rágott papír, mely a rostos anyagok hulladékait hasznosítja és értékesíti. Hogy ki találta ki a papírmasé gyártást, nem igen lehet megállapítani, neve szerint francia eredetű, mig a németek azt állítják, hogy Nürnbergben már 1730-40 között készítették. Japánban és Kínában azonban már emberemlékezetet meghaladó idő óta ismerik a papírmasé földolgozásának módját és a papiros ott általában nagyobb szerepet játszott mint nálunk. Készítenek belőle bútort, cipőtalpat, spanyolfalakat, vízálló kalapokat, napernyőt, páncélt és szíjakat, tartós köteleket stb. Csomagolópapirosuk í pedig olyan erős, hogy túl tesz még a zsákvászonon is. Angliában legelőször Birminghamben és Wolverhamptonban dolgoz- I ták föl gyárilag a papirmasét. | A különböző papirosanyagot, j hulladékot, szövetrongyokat és szalmát arra való gépeken apró- I ra vágják, mint a szecskát és I erős káli vagy nátróluggal ká- S sává főzik, kimossák és aztán foszlatón aprózzák majd keményítővel és enyvvel, igen gyakran krétával és finom homokkal is összekeverik, utána erős nyomással mintákba sajtolták. Újabban Japán példájára és leginkább Amerikában felhér- nemüt, legkivált gallérokat és kézellőket is gyártanak papirosból. A divat célszerűség csakhamar Európába is áthozta a papiros gallért és különösen Franciaországba és Angliába, sőt Németországba is (Folytatjuk) A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ahg. 5.00 Bercsa Jánosné, Clev......... 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 2.00 Mrs. J. Deák, Akron ...... 2.00 Katy Esztergál!, Cleve. 2.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 2.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 4.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 4.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 4.00 Mrs. P. Kern, Akron ...... 2.00 Mrs. J. Kollár. Clev........... 5.00 Mrs. E. Kovach, Cleve...... 3.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb...... 4.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. .. 2.00 Mary Mayer, Phia............... 3.00 Mrs. A. Molnár, Cleve. .. 5.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 2.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 2.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 3.00 I
