Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-14 / 1280. szám
4 oldat BÉRMUNKÁS 1943. augusztus 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .... $2.00 one Year ........... $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ............... 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy ............... 5o Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. 'íntered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Mit akar Wallace alelnök? (gb.) Henry A. Wallace alelnök detroiti beszédével alaposan magára zúdította a nagytőkések szolgálatában álló amerikai sajtót. Napról-napra vezércikkeznek ellene, támadják a kolumnis- ták is és igyekszenek kifigurázni a vicc csinálok. Nem hisszük, hogy az Egyesült Államoknak volt alelnökei közül bármelyiknek is része lett volna ilyen publicitásban. Az alelnökök általában nem szoktak szerepelni. Elnököltek a szenátus gyűlésein és másképpen nem igen hallattak magukról. Az alelnök visszavonultságának a kifejezője ez az általánosan ismert kis rege. “Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegy asszony. Ennek a szegény özvegynek két fia volt. Az idősebbik a tengerre ment, a fiatalabból pedig az Egyesült Államok alelnöke lett és a szegény asszony soha többé nem hallott felőlük.” Wallace alelnökre nem illik ez a rege. Már a multkorában mondott, — “A század embere” cim alatt ismert beszédével kihívta maga ellen a reakciósok haragját. Már akkor nekitámadtak és elnevezték álmodozónak, mert azt merte mondani, hogy a háború után olyan rendszernek kell lenni, amelyben minden embernek jutna naponként egy quart tej. Szóval gazdasági jólétet javasolt. Detroiti beszédében egy lépéssel tovább ment. Most már megtámadta az eddig szent és sérthetetlennek tartott magánüzletet, vagyis magántulajdonon alapuló termelést. Miután ez a tőkés termelési rendszernek az alapja, érthető a nagy felháborodás azok részéről, akiknek ez a termelési rendszer, a “private enterprise,” kényelmes életet nyújt. Minadoználtal nevetséges dolog Wallace alelnök öt forradalmárnak nevezni, ha a forradalom szó alatt a termelési rendszer gyökeres megváltoztatását értjük. Wallace nem hirdeti a tőkés termelési rendszer megváltoztatását, sőt éppen ellenkezőleg, annak a megvédésére törekszik. Számos Ízben kijelentette, hogy csak a “private enterprise” képes ellátni a népességet az élethez szükséges javakkal elegendő bőségben, HA BIZONYOS KORLÁTOZÁSSAL JAVÍTUNK RAJTA. Azok, akik rettegnek már a forradalom gondolatától is és a háború utáni korszakra is fenn akarják tartani a magántulajdon jogon nyugvó tőkés termelési rendszert, két csoportra oszlottak. Az egyik csoport, amelyhez a nagytőkések többsége tartozik, úgy véli, hogy ez a rendszer legkönnyebben fentartható, ha az állam semmi módon sem korlátozza a kizsákmányolást, szabad teret enged á tőkének, amely olyan forgalmat fog csinálni, hogy abból mindenkinek jut megélhetés. Akik azonban a nagy tulakodásban mégis kenyér nélkül maradnának, azokon a jótékonyság utján lehet segíteni. Ezzel szemben Wallace és társai úgy látják, hogy a korlátlan ':izsák mányolás mellett nem lehet olyan bőséges életet teremteni, hogy mindenkinek jusson egy üveg tej, — amivel egy bizonyos gazdasági életszínvonalat ért Szerinte ezt az életszínvonalat úgy lehet elérni, ha a TŐKÉST BIZONYOS MÉRTÉKIG AZ ÁLLAM KORLÁTOZZA A KIZSÁKMÁNYOLÁSBAN. Mindazonáltal nem kívánjuk lekicsinyelni a Wallace szerepét, mert jól lát juk, hogy amig ő maga nem forradalmár, sőt nagyon is távol áll attól, addig beszédei forradalmilag hatnak azokra, akik ilyesmikről eddig még nem hallottak. Az a néptömeg, amelynek eddig a propaganda minden eszközével dicsérték a tőkés termelési rendszert, — a “private enterpriser’, most ámulva hallja az ország egyik legmagasabb rangú tisztviselőjétől, hogy annak a rendszernek hibái is vannak. És habár Wallace csak javítást ajánl, mégis szavainak hatása alatt százezrek most gondolnak először arra, hogy talán javítás helyett az egész hibás rendszert meg lehetne változtani. Mi csak ebből a szempontból tartjuk fontosnak Wallace alelnök beszédeit. Női olvasóinkhoz! (gb.) Ezúton is felkérjük a női nemhez tartozó olvasóinkat, hogy figyelemmel olvassák át Mrs. Fay munkástársnőnek lapunk más hasábjain közölt levelét. Nem tagadjuk, hogy a levélben kifejezett elismerő szavak jól estek. De nem ez az ok, amiért a levelet külön, lapunk vezetőhelyén kiemeljük, hanem az, hogy a levél Írója egy régi óhajtásunkat és kérésünket ismételi meg benne. A Bérmunkás szerkesztősége és lapbizottsága mindenkor arra törekedett és törekszik ma is, hogy lapunk valóban olvasó táborunk véleményének és meggyőződésének a kifejezője legyen. De ezt csak úgy teheti, ha olvasóink cikkekben vagy egyszerű levelek utján az ily véleményeket, közérdekű modanivalójukat tudatják velünk. És amennyiben az Írógárda tagjai mindannyian a férfi nemhez tartoznak, akik legjobb akaratuk mellett is csak férfi szemmel látják a speciális női dolgokat is, valóban kívánatos lenne, hogy női olvasóinktól minél több levelet kapjunk. Nem hisszük, hogy szebben és meggyőzőbb módon kifejezést tudnánk adni ennek az óhajunknak, mint Fay munkástársnő teszi a levelében. Ezért hívjuk fel női olvasóink figyelmét erre a levélre, remélve, hogy munkástársnőink eleget tesznek a felhívásnak és a Bérmunkás hasábjain ezentúl számos olyan cikket és levelet fogunk találni, amelyekben közérdekű dolgokat a nők szempontjából elemeznek. Nyilvánvaló hazugság (gb.) Az utóbbi hetekben az amerikai gyárosok országos szövetségének szócsöve, Westbrook Pegler, a menekülő zsivány taktikáját alkalmazza, aki leghangosabban kiabálja a fogjátok meg-et, hogy magáról elterelje a figyelmet. Ugylátszik, hogy ezt az uj taktikát a kutyaszövetség központjából irányítják, mert Pegieren kívül más propagandisták is alkalmazzák, sőt Landon, a volt republikánus elnökjelölt is kijött vele. Az uj taktika szerint fasiztáknak kiáltják ki Rooseveltet, Wallacet és általában a New Deal összes híveit. Pegler a szó szo- | ros értelmében lepiszkolja nemcsak Rooseveltet, hanem a feleségét is. Nem kívánunk sem a New Deal, sem pedig a Mrs. Roosevelt védelmére kelni. Csupán csak arra akarunk rámutatni, hogy az a tény, hogy Pegler az államfőről és annak a feleségéről ILY GYALÁZó CIKKEKET IRHÁT ÉS AZOKAT MILLIÓ ÉS MILLIÓ PÉLDÁNYSZÁMBAN TERJESZTHETIK A LEGERÉLYE- SEBB BIZONYÍTÉKA ANNAK, HOGY A ROOSEVELTÉKRE KENT FASIZTA JELZŐ MERŐ HAZUGSÁG. Próbálna ilyesmit Írni Pegler valamelyik valóban fasizta államban és akkor majd megtudná a különbséget. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- j melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivat ása. hogy megszüntesse a bérrendszert. A, termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keii szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. “Szervezés“ — “Nevelés" — "Felszabadulás" , \V ^ V/ Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága vy 1 w
