Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-14 / 1280. szám
2 óidul BÉRMUNKÁS 1943. augusztus 14. csak a Tengely javára történt, azokat erősítette meg. A katonatiszteknek is nagyrésze leginkább azért ingadozott, mert inkább a király, mint Mussolini iránt tartoztak hűséggel. Mindazokat a csapatokat, amelyek között a lázadás szelleme nagyon elterjedt, először is a sztrájkoló ipari munkásság ellen küldték és ha nem lőttek a munkásokra, akkor a királyhü csapatok és a nácik segítségével leszereltették. Valamint a civil lakosság között a hangosabbakat, szónokokat, minden kérdés nélkül agyonlőtték, a sztráj kólókat lefogdos- ták, bebörtönözték. így büszkén jelentették, hogy a legfontosabb ipari városokban ismét helyreállt a rend. Ezeket a nagyon fontos ipari városokat, mely a fasizta ellenes mozgalom központjai a náci katonaság szállta meg. így sikerült azoknak a segítségével nemcsak a civil lakosságot, de a katonaságot is kirostálni azon elemektől, akik a Szövetségesek részére nagy segítséget tudtak volna adni az invázió esetén. Most ha kevesebb is az őfensége hadserege, de megbízhatóbb és sokkal több náci katonaságot is odarendeltek, hogy megvédjék a királyt. A munkásságra volt a leg- robolóbb hatással ez a csalás. Azt hitték, hogy most már igazán béke lesz és az uj kormánynak csak egy kis noszogatás . kel, melyet tüntetések, szónoklatokkal igyekeztek megadni. Egy néhány napig minden földalatti mozgalom előbujt, tüntetett. Megismertette a vezéreit, tagjait, hogy megint a föld alá tehessék, mint ártalmatlan halottakat, vagy a börtönökbe, ahol nem tehetnek kárt. Ezt a király tanácsosai, leginkább a szicíliai példából tanulták meg, ahol az invázió napján jöttek elő és olyan nagy segítségére voltak a Szövetségeseknek, hogy majdnem minden ellenállást jó előre leszereltek. Még a fővárost, Palermot és sok más fontos és erődített nagy városokat is, minden ellenállás és lövés nélkül adtak át. Erre volt kilátás Olaszországban is. És a névcserét követő két hét alatt, vagy azt megelőző hetekben is, sokkal többet tehettek volna a Szövetségesek, az egész országot lefoglalhatták volna. Amit mostan több hónapon keresztül és nagy emberanyag veszteségeken keresztül lesznek csak képesek, mert a legnagyobb segítséget, a benső elemek segítségét vesztették el. Azok előjöttek és igy köny- nyü vöt a fasiztáknak őket megsemmisíteni. Amig a fasizták ilyen alapos tisztogatást csináltak, a Szövetségesek ölhetett kezekkel várták, hogy a sült galamb a szájukba repül. Még a mi demokrata elnökünk is megbot- ránkozott azon, hogy a királyt és Badogliot csúnya névvel illették. Még jó, hogy felségsértés miatt halálra nem Ítélték Samuel Graftont. Tehát nemcsak, hogy harcolni nem volt Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrulát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? szabad ellenük ezen nagyon kritikus időkben, de még ámbár csúnya, de igazi neveiken sem volt szabad őket nevezni. Olaszországnak a Tengelyben való megmaradása, bent tartja Magyar, Román Bulgár országokat. A kiesése azokat is kivágta volna a nácik Befolyása alól, amely hónapokkal megrövidítette volna a háborút. Most már megint megjavították a réseket, összevonták az erejüket, kiirtották a lázadókat, az ingadozókat. Az amerikai hadvezérekre is ráillik mint az angolokra: “To little to late.” Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás ovasói SZEPTEMBER 5-ÉN, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban, 11213 Buckeye Roadon levő Ifjúsági teremben. Minden közlekedési akadály dacára hisszük, hogy a magyar nyelvű ipari unionisták most is megtalálják a módját, hogy szeptember 5-én Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionism üst hirdető Bérmunkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. Nyíl) Levél Lugosi Bélához Tisztelt Uram:— A nemrégiben Chicagóban alakult és az ön elnöksége és vezérlete alatt álló “Hungarian American Council For Democracy” (Magyar-Amerikai Demokratikus Tanács) arra kér bennünket, hogy közöljük le önnek a Himler Mártonhoz intézett levelét s általában foglalkozzunk és támogassuk az önök mozgalmát, amelynek célja egyrészről a demokratikus hatalmak győzelmének elősegítése, másrészről pedig Károlyi Mihály égisze alatt küzdeni a jövő demokratikus Magyarországért. Átnézve az ön levelét, valamint a kiadott “Deklarációt, őszintén bevalljuk, nem értjük, miért kellett megalakítani ezt az uj tanácsot, amikor már van egy ilyen országos jellegű csoportosulás, — a Vámbéry-Jászi alakulat, ön a Himler Mártonhoz intézett levelében fontosnak tartja megszólaltatni őket és valóban dicsekszik azzal, hogy ezen emberek pár jóakaratu szót írtak önhöz. Mi a politikai mozgalmakat mindenkor távolról, tehát elfogulatlanul, tárgyilagosan vizsgáljuk. Ilyen elfogulatlansággal állapítottuk meg már évekkel ezelőtt — nagyon sok éven át tartó megfigyelés után, — hogy a Demokratikus Amerikai Magyar Szövetségének vezetői, nevezetesen Vámbéry, Jászi, Fényes, stb. becsületes, őszinte emberek, kik évtizedek óta álhatatosan kitartó harcot folytatnak a fasizmus (magyar fehér terror uralom) ellen. Azt hiszem, ebben ön is megegyezik velünk. De akkor, — kérdezhetjük — mi szükség volt egy uj tanács megalakítására? Ha az önök céljai teljesen azonosak a Vámbéry-Jászi csoport céljaival, akkor miért nem csatlakoztak hozzájuk? Miért nem erősitik azt a csoportot? Hiszen még a Károlyi fő- vezérségében is megegyeznek! Engedje meg, kedves Mr. Lugosi, de nekem úgy tetszik, hogy az önök tanácsa olyan kontra szervezet akar lenni, tehát nemhogy egyesítené az amerikai antifasizta magyar erőket, hanem ellenkezőleg, szétforgácsolja. Én önt csak a filmekről ismerem és megállapítom, hogy jó színész. De a mostani szerepléséből viszont azt állapítom meg, hogy naiv ember, akit talán éppen jóakaratánál fogva lóvátettek. Erre mutat az a névsor, amelyet a hivatalos levélpapirosukon látok. Ezen névsor elolvasása után sok mindent megértettem, még azt is, hogy miért annyira zavaros, értelmetlen, sőt mondhatnám nevetséges a deklarációjuk, amellyel az amerikai magyarság elé léptek. Már ezen bevezető sorok is nevetést váltanak ki az emberből: “Európa inváziójának előestéjén és a világtörténelem legválságosabb fordulatának küszöbén mi, Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Lincoln, Jefferson, Paine unokái . . .” Hogy Dózsának voltak-e gyerekei, arról nem szól a történelem ,de a másik magyarról, — Rákóczi» Kossuth, Petőfi — köztudomású, hogy fiaikkal kihalt a család, vagyis egyiknek sem voltak unokái. És hogy mi, amerikai magyarok mennyire lehetünk a felsorolt amerikai nagyságoknak az unokái, arról már nem is szólok. Persze, persze, nagyon jól tudom, hogy ez az “unokái” szó itt csak olyan képletes beszéd, de azért mégis mosolyt fakasztó, hogy pontosan olyan unokátlan egyéneket választottak ki. Ez azonban jelentéktelen dolog és inkább csak a tréfa kedvéért jegyeztem meg. Ha csak ez volna kifogásom, nem Írtam volna ezt a nyilt levelet. Most tehát rátérek a komolyabb dolgokra. A deklarációban például ezt írják: “Against the dohies- tic disrupters of war production” (A háborús termelés belföldi rombolói elleni). Vagyis önök ellenzik a sztrájkokat, — minden a hadiipart érintő sztrájkot, tekintet nélkül annak okaira. Ilyen sztrájk volt például a bányászok sztrájkja is. Amikor az előbb említett névsort átnéztem, találtam közöttük több olyan egyénnek a nevét, akik úgy a bányászok, mint az utóbbi bármilyen jogos és indokolt sztrájkokkal szemben pontosan a Westbrook Peg- ler és a National Association of Manufacturers (Országos kutyaszövetség) álláspontjára helyezkedtek; akik a munkásság leg- kétségbeesettebb harcainál ép- penugy ordították az “áruló” és egyéb becsmérlő szavakat, mint a kutyaszövetség által fizetett sajtóbérencek és rádió kommentátorok. Elhiszem, hogy Ön nem tudta tnit jelent a deklaráció idézett mondata, de akik betették, azok nagyon is jól tudták. Az ön járatlanságát bizonyítja egy másik, szintén igen fontos dolog is. A deklaráció szerint: “Megalkuvást nem ismerve, ellenzőnk minden darlani kísérletet mindazok részéről (Bethlen gróffal, Eckhardt Tiborral, vagy bárkivel, aki a Horthy uralommal volt összeköttetésben a jelenben, vagy a múltban), akinek segítségével a magyar fasizta-feudális reakció próbálja önmagát és hatalmát az eljövendő háború utáni világba átmenteni.” És azok után, hogy leírták és aláírták ezt az erélyes mondatot, ön szép levelet irt Himler Mártonnak, kedves barátjának szólitván és kérte a csatlakozását. Ejnye, ejnye, Mr. Lugosi, hát hogyan lehet ilyesmit csinálni? Hiszen ön nagyon jól tudja, hogy az a fenti erélyes mondat teljesen ráillik Himler Mártonra, aki a Horthy uralomnak egészen napjainkig a legalázatosabb szolgája és támogatója volt. Hát még ön sem veszi komolyan ezt az önök által kiadott deklarációt?! Amikor Himler Márton visz- szautasitotta az ön kérelmét, ellenük fordult, akkor megírta ezt a második levelet, amelyet hozzánk is elküldött. Ebben a levélben ezt Írja: “Ama felszólításodnak, hogy a magyar fasizták, a Horthy-ügynökök és ötödik kolumnisták neveit közöljem veled, nem teszek eleget mert . . . hallatlan veszteségnek tartanám, ha egy olyan értékes és az amerikai magyarok számára drága egyén, mint te vagy ‘Végleg elvonulna az amerikai magyar életből’. Ez utóbbi öt szó idézet a Himler leveléből, vagyis ön gúnyosan jelzi» hogy Himlert is meg kellene neveznie. Ugyancsak ezt a gondolatot, vagyis, hogy Himlert fasiztának tartja, fejezi ki levele befejező ezen soraival: “Most már én is, meg mások is pontosan tudják, hogy hol állsz politikailag és melyik az az oldal a nagy világküzdelemben, amelyet a magad számára kiválasztottál.” Megnyugtatom önt hogy nem tévedett ebben a megállapításában. De még abban sem, hogy Himler Márton az amerikai magyarság számára DRÁGA EGYÉN. Nagyon sok bányász még most is azt siratja. De ha ön is tudta, mint ahogy tudnia kellett mindezeket, hogyan szólíthatta fel ezt a Horthy vigécet a csatlakozásra ? Hiszen már mi százszor és százszor lelepleztük. És hogyan kívánhatja el azt, hogy mi, avagy Vámbéry-Jásziék együtt működjenek ilyen emberrel, vagy ilyen emberekkel? Ezen nem változtat Göndör Ferenctől idézett eme sorai:
