Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-08-07 / 1279. szám

4 oldat BÉRMUNKÁS 1943. agusztus 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 one Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-uO Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára ........ 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _______________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •«@»42 Béke készülődik (gb.) Kétségtelen, hogy a felpuffadt Mussolini letűnése a világháború végét jelző “békekötés” néven ismert egyezség ide­jét közelebb hozta. Az eddig kiszivárgott hírek szerint, már ed­dig is nagy előkészületek folytak a “békés” viszonyok helyreál­lítására, amely készülődéseket az utóbbi napok eseményei nagy­ban fokoztak. A hírek szerint már hónapok óta előkészítő tanfolyamot vé­geztetnek katonatisztekkel, akik a levert tengelyhatalmi terüle­teket kormányozni fogják és akik elejét veszik majd az elkese­redett népek forradalmainak. Mert amig a legnagyobb buzga­lommal és meggyőződéssel kérik a fasizta hordák által leigázva tartott népeket, hogy szabotáljanak és lázadjanak fel az őket elnyomó katonai hatalom ellen, addig — a jelek szerint, — erő­sen készülődnek arra, hogy Európa népeit továbbra is gazdasági elnyomásban hagyják. Sőt mi több, ugylátszik, hogy az Egyesült Nemzetek győzelmes csapatai sok esetben ugyanazon kizsákmá­nyoló csoportnak fognak oltalmat és kizsákmányoló jogokat ad­ni, mint a fasizta haderők tették. 7 • Ha nem ez volna a cél, akkor miért kellene annyira elejét venni az elkeseredett népek forradalmának, amelyet kívánatos­nak tartanak bizonyos pontig? Lázadjatok fel, kergessétek Hit­lert Mussolini után, — mondják nekik. De abban a pillanatban amint ezt megtettétek, legyetek ismét kezes bárányok, akikkel tetszésünk szerint rendelkezhetünk. A békére való készülődések során, nem hallunk semmi olyas­mit, hogy a közép-európai feudális nagy földbirtokokat vissza­adják jogos tulajdonosaiknak, a földnélküli parasztoknak, akik művelik a földeket. Nem halljuk, hogy a bányák és más iparok irányításába beleszólást fognak engedni azon iparok munkása­inak. Az elkeseredett vita legfeljebb afölött folyik, hogy a fasiz­ta béklyóktól megszabadított parasztságot és munkásságot a jö­vőben milyen nemzeti zászló mögé bujt kiváltságos csoport el­tartására kényszerítsék a győzelmes demokrácia égisze alatt. Minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi békekészülődések valójában a még nagyobb, még borzalmasabb harmadik világ- katasztrófa előkészületei. Amerikai fasizták (gb.) Wallace alelnök újból hatalmas bombát dobott az ame­rikai politikai tengerbe a multheti beszédével, amelyben ameri­kai fasiztáknak nevezte azokat, akik a háborús törekvéseket akadályozzák alapot nélkülöző kritikájukkal. Miután Wallace ezek közé sorolta mindazokat, akik a munkásjóléti intézmények és általában a népjogok kiterjesztését ellenzik a gyárosok orszá­gos szövetségének szolgálatában álló sajtó újból nekitámadt és emyesen védelmezi a reakciósokat Wallace vádjával szemben azt áliitván, hogy az alelnök csak “felakarja magát építeni” a jövő évi választásokra. Mi itt nem akarunk Wallace személyével, sem pedig az ily túlzó demokratikusan hangzó beszédeire vezető indító okokkal foglalkozni, hanem csupán csak a általa felvetett kérdéssel: felismerhetők-e az amerikai fasizták? Azt álhtjuk, hogy igen is felismerhetők, habár nem köny- nyen, mert sokszor a túlzó soviniszta hazafiak álarca alá rejtik magukat. Azonban felismerhetők arról, hogy amig hajlandók feláldozni a legnevesebb európai fasizta és náci vezéreket, ad­dig a fasizta rendszerben mindig talárnak valami jót, valami di­csérni valót, amit szeretnének megmenteni. Nézzük csak mennyiben alkalmazható ez az amerikai ma­i gyarságra. A New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Nép­szavában például már hetek óta a legszemérmetlenebbül azt pró­bálják bizonyítani, hogy Horthy Miklós és kormánya csak a fe­léjük tartott puskacső hatása alatt engedelmeskedtek Hitler­nek, noha mindenki jól emlékszik még, hogy Horthyék örömmel üdvözölték a nácikat mindjárt a hatalomrajutás első pillanatá­ban és erkölcsi támogatást adtak Hitlernek akkor, amidőn még nem kellett a puskahegytőí tartaniok. , Semmi kétség tehát — még ha más bizonyítékok nem is volnának — hogy az Amerikai Magyar Szövetség vezetői, akik­nek a nevezett new yorki lap a szócsöve, részesei annak a cso­portnak, amelyet Wallace alelnök kijelöl. f . A Horthy kormány által képviselt magyar fasizmus év­tizedes dicsőítése és még most is csökönyös védelme kétséget kizárólag mutatja be az amerikai magyar fasiztákat minden am­bulance vásárló és más kampányok dacára is, melyeket csak fasizta törekvéseik eltakarására csinálnak. “Mission to Moscow” (gb.) “Mission to Moscow” (Moszkvai küldetés) a címe an­nak a mozgóképnek, amelyet a Warner Brothers cég Joseph E. Davis volt amerikai orosz nagykövet hasonló cimü könyve alap­ján vászonra vetített. Mint már egyszer irtunk róla, ezen mozgó­kép fölött szokatlanul nagy vita keletkezett. A kép az amerikai-orosz barátság megerősítését célzó pro­paganda munka. Mint minden háborús propaganda, ez sem törő­dik a történelmi valósággal, a tényeket a célnak megfelelőleg megváltoztatja. Éppen azért azok, akik ellenzik a kép célját, vagyis az amerikai-orosz barátság kiszélesítését, feljajdultak és éles támadást indítottak a kép és mindazok ellen, akiknek a kép létrehozatalában valami részük volt. A kép fölötti vita, dacára az utóbbi hetek óriási jelentőségű eseményeinek, nemhogy elhalt volna, hanem egyre fokozódik. A támadók táborában együtt találjuk a magukat ultraforradalmá­roknak nevező trotzkyistákat (Trotzkyt követő kommunisták) és a National Association of Manufacturers (amerikai kutyaszö­vetség) szolgálatában álló fasizta szervezeteket, az American Légiont, az amerikai hazafias sajtót és a munkásfalásról hírhedt Regiert, Benjamin DeCasserest és más kolumnistákat. Mindezek hamisítással vádolják Davist és a kép mögött ál­lókat. örömmel mutattak a sajtóban megjelent azon hírre, hogy a kép bemutatását Oroszországban nem engedték meg. Majd azt írták, hogy midőn a képet Stalinnak lejátszották, Stalin annyira méregbejött, hogy nem is tudta végignézni, kiment a bemuta­tásnál szintén jelenlevő szerzőt, Davis volt nagykövetet, szónél- kül otthagyta. Erre Davis nyilatkozatot tett közzé a sajtóban, hogy ez a hir teljesen költött hazugság. Pár napra rá pedig olvastuk a moszkvai hirt, hogy a képet mutatják az orosz színházakban és az orosz közönség igen jói mulat rajta, annyira fonákul mutat­ják be az orosz viszonyokat. Ebből látható, hogy azok, akik a ha­misítás vádja miatt háborodtak fel annyira, egy pillanatra sem haboztak hasonló hamisítástól. A “Mission to Moscow” kép fölötti vita mögött sokkal ko­molyabb dolog rejdk. Akár tetszik nekünk, akár nem, a világ szemében ezidőszerint Szovjet Oroszország képezi a bal, vagyis a forradalmi irányzatot. A nagy tömegek mindenfelé ezt kérde­zik: Miiyen befolyása lesz Oroszországnak a békekötés idején? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. i Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E_ maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL? ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keii szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés7' "Nevelés77 — "Felszabadulás77 \-j * \ Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága \y * y/

Next

/
Oldalképek
Tartalom