Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-31 / 1278. szám

I* j <ri

B É K M U N K Á S

1943. julius 31.

A gyógytudomány hadifrontja

(A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének ‘Harc’ nevű hetilapjából vesszük át az alábbi igen érdekes adatokat tartalmozó Orvosi cikket — Szerk.)

A háborúnak van egy titkos fegyvere, amiről általában nem sokat írnak, de ami legalább olyan döntő fontosságú a győzelem utján, mint a tank s a repülőgép. Ez a titkos fegyver: az orvostudomány, amelyről kiderült, hogy az angolszáz front ebben a vonatkozásban is jobb és különb, mint a náciké.

Ezekről a kérdésekről beszélgetünk dr. Neufeld Irwin orvossal, a New Yorkban élő volt pozsonyi egyetemi tanársegéddel.

— Vannak történetírók — mondotta —, akik a kulturhis- tóriát járványnak nevezik, amiben sok igazság van. Eszerint és ez főleg az ó- és középkorra vonatkozik — a járványok ölték meg háborúban, de békében is a lakosságnak hol negyedét, hol harmadát, hol háromnegyedrészét. Ahol a pestis fellépett, ott megszűnt a történetes inálás. A járvány maga irta a történelmet.

— A járvány ebben a pillanatban csak negativ szerepet játszik a mi oldalunkon. Az amerikai katonát féltucat különböző szérummal immunizálják az epidemikus betegségek ellen. A németek viszont az orosz fronton nagyszámú katonát vesztettek kiütéses tífusz következtében. Ezeket a betegeket hátrahagyták abban a reményben, hogy az orosz hadsereget fertőzik meg ilyenformán. Ez szerencsére, nem következett be.

— Hitler óta a német orvos- tudomány hatodrangú szerepet játszik világviszonylatban. Az orvosképzésben a fizikai és pártpolitikai tréning fontosabb, mint a tudományos munka. Kutatók tízezreit üldözték ki, akik itt vannak Amerikában és Angliában és jelentős eredményekkel járulnak hozzá a gyógyítás tudományához.

— Az amerikai katona rendes felszereléséhez tartozik a sulfa-tabletta, amelyet lenyel és sulfa-por, amelyet a sebre szór. A sebfertőzést ezzel úgyszólván kizárjuk. Nem kell idő- veszteséggel járó elszállítására várnia a katonának, amig vérátömlesztéshez jut, ha erre szükség van. A legkisebb katonai egységet is felszerelték kész vérátömlesztő készülékkel és szárított vérplazmával, amely korlátlan ideig eláll és a vérhez hasonló hatású folyadékot produkál.

— Az angolszáz front orvosai — és közöttük a menekült doktorok — rendkívüli eredményeket értek el a sebészeti plasztika és a szervezet működésének helyreállítása terén. Ha valakinek ellőtték a fél arcát a múlt háborúban, szociális értelemben nyomorék lett. Ma a szemgolyóVal együtt pótoljuk az elpusztított arcrészt és visz- szaadjuk a pácienst a társadalomnak.

— Rendkívüli dolog s alig ismert az uj amerikai mozgalom, amely vakok számára, akik a

szaruhártya megbetegedés vagy sérülés következtében vesztették el látásukat, uj korszakot jelent. A dolog azzal kezdődött, hogy egy californiai pap, ki elvesztette szemevilágát, egy halálraítélt gonosztevőhöz fordult, hogy járuljon hozzá: halála után távolítsák el a szem sza- ruhártyáját és ültessék át az ő, a pap szemébe. A halálraítélt megtagadta a kérést és a lapok megírták a történetet. Erre jelentkezett egy idős hölgy, aki kijelentette, hogy teljesiti a pap kívánságát. A hölgy súlyos beteg volt, nemsokára meg is halt. A pap szemébe átültették a szaruhártyát és visszanyerte látását.

— Ennek a H. G. Wells tollára emlékeztető történetnek a nyomán tízezrével jelentkeztek és jelentkeznek emberek, akik nyilatkozatot írnak alá: szemüket haláluk után felajánlják az

“eye-bank”, a “szemkonzerváló raktár” számára. Akadt ugyanis valaki, egy vasmunkás, aki szükségesnek tartotta, hogy ilyen intézményt létesítsenek. Az ő humanista értelmű munkája és orvosok belekapcsoló- dása nyomán ma az a heyzet, hogy ha vak katonák érkeznek vissza a frontról, egyrészüknek visszaadhatják a látást.

Dr. Neufeld Irwin, a kitűnő kutató nyilatkozata végén megmutatta nekünk az amerikai hivatalos statisztikát, amely rávilágít az amerikai orvosi front igazi jelentőségére. Az 1942 decemberi statisztika szerint e pillanatban 3 orvos esik minden ezer katonára a német haderőben, mig az amerikai hadseregben nyolc orvos. Még kedvezőbb a helyzet a civillakosság esetében. Amerikában még ma is 1500 emberre jut egy orvos, mig Németországban 12,000 embert kell kezelnie egyetlen doktornak.

(b. p.)

Földalatti munka Hollandiában

BERN, jul. (ONA) — Egy svájci lap tudósítójának fantasztikus és állítólag hiteles riportot sikerült kicsempésznie Svájcba a megszállt Hollandiából. Anélkül, hogy a riport hitelességéért, mely néha már a meseszerüség határáig jár, kezességet vállalnánk, úgy adjuk azt le, ahogyan kaptuk:

“Egy nap hozzám lépett egy idegen, aki a hollandi halászok tipikus öltözékét viselte és. azt kérdezte, hogy megismerem-e. Kiderült, hogy egy német ember volt ,aki már 35 éve él Hollandiában és akit én még a múlt háború előtt ismertem. Nem is képzeltem másként, mint, hogy ez az ember a mostani háborúban nácivá lett. De amikor megkérdeztem, hogy mivel foglalkozik most, kiderült, hogy tévedtem.

“Amikor nem dolgozom a Reichkommissariaton, német tisztté változom, vagy hollandi postássá vagy halásszá és ebben az álruhában teszek eleget hollandi hazafiui kötelességemnek.” Felajánlotta, hogy megmutatja nekem, hogyan működik a hollandi földalatti szervezett. A következő este elvitt egy illegális újság szerkesztőségébe. Utunk sötét uccákon vezetett át. Több helyen igazolnom kellett magamat. Végül i megálltunk egy közönséges ház előtt.

“Innen mindössze száz méterre van a Gestapo helyisége” magyarázta a barátom. Beléptünk a házba és lementünk a pincébe. A barátom felemelt egy a földön heverő matracot és Morse jeleket kopogtatott ki, mire felnyílt egy csapóajtó, amelyen át még mélyebbre kel- I lett leereszkednünk, mig egy keskeny földalatti folyosóra értünk. A barátom elmondta, hogy többedmagával egy évig dolgozott, mig a folyosót megásták, amelyből több rókalyuk vezet fel a napvilágra.

“Nem volt könnyű dolog eljutni az Oranje cimü közlöny szerkesztőségébe. Hasoncsusz- va kellett egy szűk nyíláson átmásznunk, mire tágas terembe jutottunk, ahol mintegy száz férfi és nő volt munkában. A terem villannyal volt világítva és szépen be volt bútorozva. Az ottanlevőket érkezésünk nem j lepte meg. Percenként érkeztek ■ a futárok, köztük a hollandi nácik egyenruháját viselő fiatal emberek, munkások, halászok és divatosan öltözött fiatal hölgyek.

“Az újságot amerikai gépen nyomják, mely óránként 4000 példányt nyomtat. Nehéz ajtón keresztül egy másik terembe jutottunk, amelyről kiderült, hogy a rádióleadó központ. Egy sor leadókészülék előtt rádióbemondók ültek. A készülékek minőségileg alighanem egyenrangúak a német hadvezetőség legjobb készülékeivel. A barátom magyarázattal szolgált:

“A németek lefoglalták készülékeinket, de mi újakat szereztünk. Innen küldünk üzeneteket embereinknek Hollandia minden részébe. Azonkívül naponta üzenünk a londoni száműzetésben levő kormányunknak is.”

“Másnap együtt ebédeltem a barátommal, aki elmondta, hogy vannak szép számmal németek, akik Hollandia felszabadításáért dolgoznak. Nem egy daliás, egyenruhás német látogatja azt a helyet, ahol tegnap jártunk, jelentette ki. Persze figyelnek bennünket, de mi is szemmel tartjuk a mi megfigyelőinket és minden lépésüket azonnal jelentik a központunknak. Az Atlanti erődítéseket is ismerjük. Persze, a jó hollandiak nagy tömegének fogalma sincsen arról, hogy a föld alatt mi folyik. Ezek csak tiltakoznak Sessy Inquartnál (Ausztria árulója, aki most kormánybiztos Hollandiában) és kérik azt, hogy legyen emberséges. Mi ezeket nem akarjuk beavatni a földalatti mozgalom titkaiba. A földfeletti Hollandia, ahogy a megfigyelő látja, szenved, tűr és mer is, de a földalatti Hollandia dolgozik és készül a nagy napra.

“Mielőtt átadtam volna valakinek, aki megígérte, ' hogy Svájcba eljuttatja, barátom elolvasta ezt a tudósítást. Remélem, eljut rendeltetési helyére.”

MEGFÚRJAK” A NÉMET IMPORTOT?

LONDON, jul. (ONA) — A londoni vezető pénzügyi közlöny, a Financial News, egy cikkében azt javasolja, hogy a szövetségesek jelentsék ki, miszerint a németekkel szemben fennálló kliring (árucsere) követelések a háború után érvényüket fogják veszíteni. Ez annyit jelentene, hogy aki hitelbe szállít Németországnak, kiteszi magát annak, hogy árujáért sohasem fog látni ellenértéket. Ez a terv arra volna hivatva, hogy nemcsak a semleges, de még a csatlós államok kedvét is elvegye attól, hogy Németországnak árut adjanak és ezáltal gazdasági nehézségeket okozzon Németországnak. A Financial News rámutatott arra, hogy Németország külföldi áruszükségletének egy nagy részét a háború utáni ellenszál- litások Ígéretével szerzi be. Ily egyezményt csak nemrégen kötött Németország a magyar termelőkkel, a németbarát magyar kormány jóváhagyása mellett. A Financial News szerint a termelők meg fogják gondolni, hogy Németországnak árut adjanak szép szóért, amely azonban a szövetségesek rendelkezései folytán pénzé sohasem fog válni. Magyarországnak csak javára válnék, ha az ígéretre kivitt élelmiszereket inkább belföldi fogyasztásra szánná.

A MAGYAR HÁBORÚS GAZDASÁG PROBLÉMÁI

WASHINGTON, jul. (ONA) — A magyar kormány julius havi intézkedése, amellyel az árakat, béreket és adókat felemelte, nem szüntette meg a gazdasági élet bajait és a közönség panaszait. A Pest cimü napilap julius 14-iki vezércikkében azt írja, hogy “most az áldozatokon van a hangsúly és nem a nyerészkedésen,” mig az Uj Nemzedék julius 18-iki vezércikke szerint “mértékadó politikai és gazdasági körök értetlenül állnak azzal a nyugtalansággal szemben, mely valósággal úrrá lett a magyar közvéleményen.”

Az Uj Nemzedék igyekezett megnyugtatni a közönséget, hogy a kormány gazdasági intézkedéseit az összes gazdasági érdekeltségek meghallgatása után tette meg és hogy Magyarországon a bankjegyforgalom sokkal kisebb mértékben emelkedett, mint más hadviselő országokban. Elismerte, hogy a feketepiacok egyre szaporodnak és azt annak tulajdonította, hogy “mindenki szabadulni szeretne a pénzétől. A hisztériahullám letörésére szigorú intézkedés kell.”. A lap egyben kérte a lakosság józanabb elemeit, hogy a kormányt magatartásukkal ebben a törekvésben támogassák.