Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-31 / 1278. szám
MGai BÉRMUNKÁS 1943. julius 31. Levél a Kongresszushoz! (Vi.) Michigan államban az union arra kért bennünket, nincstelen Jánosokat, hogy ir-1 junk önöknek, a képviselő uraknak és ijesszük meg, hogy nem fogunk önökre szavazni, ha nem vigyáznak beszédjeikre, szavazataikra. Hát én nem hiszem, hogy önöket meg lehet ilyesmivel ijeszteni, mert ha már egyszer befutottak, akkor már biztosítva van egy 50, vagy 100 ezer dolláros job valamelyik nagy üzleti vállalkozásnál, amelyet önök olyan hűségesen és hathatósan védnek. Mert ámbár úgy van beállítva, hogy bennünket képviselnek, de az urainkat szolgálják, ami egészen természetes. Hiszen mi még azt a tízezer dollárt is soknak tartjuk, amit a minket való képviseltetésért fizetünk önöknek, de az iparok urai előtt nagyon csekélynek tűnik fel, egy 50 ezer dolláros job, vagy ajándék. Hiszen olyan sok igazgatósági tanácsosra van szükségük nekik, akik aztán évente ötször gyüléseznek egy pár órát és igy egy ilyen pozíció kiosztása csak a haszon rendszer önvédelmi folyamata, melyben önök nagyon fontos védelmi szerepet játszanak, igy az elsőbség az önöké. Ugyebár megértjük egymást és én tudom, hogy önök nem is félnek attól, hogy a következő választásoknál a tömeg nem fog önökre szavazni, hiszen a tömeg úgy sem tudja mit akar és mindent el tud felejtetni majd a szép beszéd, vagy ügyesen megirt cikkek propaganda dicséretek halmaza alatt, melyet uraink által kontrolált lapok, szónokok majd a választás előtt az önök érdekében megindítanak. Sőt még azt hisszük, hogy úgy fogják önöket beállítani, mint akik megvédték a civlizációt, sőt még a háborút is majd önök nyerik meg. És mi kevesen tudjuk, hogy a háborúban is sokkal többet nyernek önök egyénileg is mint egy egész divízió katonaság. Tehát igazuk lesz, ha a haszon rendszer uraival együtt az állítják, hogy megnyerték a háborút. És sajnos nagyon sok szavazó alany lesz, aki ezt egészen természetesnek találja, sőt még hálás is lesz önöknek érte. Csak azért irok én is, mert jól esik megmondani ami a nyelvemre jön, ha nem is igen 1 van hatása, melyet már évtize- i deken keresztül megszoktam, j csak olyan falrahányt borsó a legnagyobb része a beszédeinknek, írásainknak, igy 5mbár tudjuk, hogy ez az egész levelezés hiábavaló, de hát az uni- ónnak is szót fogadunk. No meg igyekszünk bebizonyítani nekik is, amint már mink meggyőződtünk, hogy hiábavaló az egész. Mert minket csak képviselnek, de az iparok urait szolgálják önök is amint a sajtó, akiktől függ az önök újból való megválasztása és nem azon néhány egyéntől, aki felismeri azt a szavazókra káros törvényeket, amelyeket önök segítenek ottan létrehozni. Én nem fenyegetőzök, sőt nagyon is hasznos tanácsot1 ..adok, ámbár nem bánom, hogy, megfogadják-e vagy nem, sőt előre gondolom, hogy nem, de nekünk úgy is jó, mert annál gyorsabban és biztosabban aláássák ezt a korhadt rendszert, mentői több terhet raknak ránk és több hasznot az uraink zsebébe. A kormány saját jelentése szerint is 3000 dollár szükséges egy család évi szükségleteit beszerezni, tehát azon aluli jövedelem megadóztatása rablás, a családnak föltétien szükséges dolgok elrablása, azok hiányában a “Four Freedom” üres frázis. Maga az elnökünk és nagyon sok okos ember azt mondta, hogy 65 ezer dollár tiszta haszon elegendő még a legnagyobb úri család részére is évente, tehát legalább a háború tartamára ezt a demokráciához vezető korlátozást tanácsos volna önöknek bevezetni, mert sokkal több emberrel elhitetnék, hogy ezen rendszerben is van valamennyi demokrácia. Figyelmeztetjük önöket arra, hogy ezek az adóztatási törvények nagyon veszélyes dolgok a rendszerükre. Például az az igyekezet, hogy a 3 százalékos állami forgalmi adó mellett, még 10 százalékos szövetségi forgalmi adót sózzanak a nyakunkba még visszafelé is elsülhet, mert ha önök úgy értelmezik a demokráciát, hogy szegény gazdag egyformán fizessen adót, viselje a terhet, akkor minekünk segítenek a tör megekkel megismertetni, nemcsak azt, hogy a terhet egyformán kell viselni, hanem azt is, hogy egyforma jogokat és előnyöket is kell adni a demokrácia alatt élőknek. Én nem félek, hogy nagyobb terheket raknak ránk, sőt azt természetesnek találom és az egészet csak azzal a megjegyzéssel fogom munkástársaim előtt ismertetni, hogy ez a mai rendszer, sőt azt is egészen biztosan hozzá teszem, hogy lesz ez még rosszabbul is. Még nagyobb adót, terhet fognak a népre rakni, hogy az iparok urai még nagyobb hasznot húzhassanak, de ez nem demokrácia. Hogy mennyire nem bánom, ha soraimnak semmi hatása sem lesz önökre, hát csak any- nyit, ha mefogadják ezt a pár jó tanácsot, akkor az evolúciót, a békés társadalmi fejlődést segítik elő és nekem úgy is jó. Ha pedig nem fogadják meg, hanem mindég nagyobb terhet raknak a nép hátára, még jobban fogják védeni a hasznot, és azok élvezőit, az iparok korlátlan urait, akkor a revoluciót, a forradalmat segítik elő. És nekünk könnyebbé teszik a tömegekkel megértetni, hogy ez nem demokrácia ,amelyben az egyik családnak alig egy ezer dollár, a másiknak 200 millió dollár évi jövedelme van. Náci hírek, német tréfák Sokak állítása szerint Tunisz elvesztése megpecsételte a náci birodalom pusztulását. Még- csak az az egydüli kérdés vár megoldásra, hogy a már úgyis beteg náci birodalom meddig bírja. A bécsiek szerint a náci hadsereg karácsony táján omlik össze. Ezen megoldást a 4 éves háború, az olajkészlet kimerülése, a légitámadásoktól szerzett pusztítások termelő eszközökben és telepek tönkre- tevésében látják, amelyeket nem tudnak olyan gyorsan pótolni, mint azok rombolása történik az Egyesült Nemzetek által. Egy másik indok az összeomlásra a politikai vezérek és a hadvezetőség közötti ellentétek kiélesedése, mely nem ritkán nyílt összeütközésben nyilvánul meg. Ezek egyike: Egy ezredes Berlinben egy étteremben vacsorát akart enni, de a pincérek nem szolgálták ki, hivatkozva arra, hogy tenkintélyes politikai társaság az estére nemcsak az asztalokat, de az egész helyiséget lefoglalta. A pincérektől kapott válasz annyira felbőszítette az ezredes urat, hogy jelentést tett a helyi parancsnokságnál, mely az ügyet, azonnal kivizsgálta, ami annál könnyebb volt, mert a pártvezetőséget ott érték a lakmározáson. Az eredmény a náci politikusok kites- sékelése és az étterem meg nem határozott időre való bezárása volt. A náci tisztelgés már ritkaság számba megy a polgári lakosság között, csak az egyenruhás alkalmazottak gyakorolják, de azt könnyű megérteni, hogy miért. Egy katonatiszt, persze nem magas rangú, talán csak egy hadnagyocska, egy telt villamoson rálépett egy polgári utas, vagy civil tyúkszemére. A szegény civil a fájdalomtól, amit az eltaposott tyúkszem idézett, magáról megfeledkezett. A következményekre nem gondolva belerúgott a tiszt nadrágjába. Egy másik civil látva utitársa bátorságát (persze a tyúkszemről nem tudott semmit) felbuzdult oly annyira, hogy ő már nem egyszer, de háromszor rúgott a tiszt nadrágja hátulsó részébe. A bántalmazott a legközelebbi megállónál letartóztatta a két bántalmazóját. Az első bántalmazót, vagy rugót a rendőr fogalmazó elbocsátotta, azzal a megokolással, hogy volt oka megrugni a had- nagyocskát. A második bántalmazót kérdezi a rendőr ügyletes, hogy miért rúgott a hadnagyba, amikor őneki nem lépett a tyúkszemére, mivel tudja indokolni tettét ? Azt gondoltam, mikor láttam* hogy polgártársam rúgja a katonatisztet, hogy vége van a háborúnak — volt a kérdezett válasza. Nem tekintik csalhatatlannak Hitlert, pláne, mikor viccelnek. Nagyon sokszor megtörténik, hogy az üzletek kiürülnek, különösen élelmiszer üzletek. Mint itt, úgy Németországban is vannak üzleti kirakatok, a kirakatokban mindenütt Hitler képe van kifüggesztve. (Több mint valószínű, hogy ez kötelező.) Ha az üzlet kiürül a tulajdonos bezár és kifüggeszti a figyelmeztető “üres”, vagy “kiürült” feliratú táblát. És nem egyszer és talán nem is véletlenül történik, hogy az “üres” szó Hitler arcképe vagy éppen a feje fölé kerül a járó-kelők nagy mulatságára. A háború előtt használt villanynak csak tiz százaléka van megengedve magánhasználatra. A nép megunta a sötétséget, amit a náci uralom és a világítás korlátozása idéz elő. Németországban a sorsolás, dacára a háborúnak nagyon is népszedü és elterjedt, közkedvelt. De vicc itt is van és az nem marad el. Egy szerencsés nyerő egy 30 perces villanyhasználati engedélyt nyert. A Goebbels lapnak egyik riporter- je megihtervjuolta ezt a nyerőt, kérdezve, hogy már elhatározta-e, hogy hogyan fogja használni a 30 perces villanyhasználatot ? Igen — volt a válasz. Bekapcsolom a rádiómat egy külföldi állomásba és hallgatok megbízható híreket. Egy légi támadás után az elsősegély állomáson azt kérdi az ápoló a sebesülttől: bomba szilánk sebesitette meg a fejét? Nem, volt a válasz. Úgy történt, hogy a felrobbant bomba légnyomása a szoszédomat a lakásomon keresztül hajította és amikor mellettem elrepült én hitleri tisztelgéssel üdvözöltem a repülő szomszédomat, amiért ő engem valami súlyos tárggyal fejbe koppantott. A bécsi színházban egy komédiás az előadás elkalmával a nézőközönséghez a következő retorikai kérdést intézte: ha elveszítettük a múlt háborút, miért nem tudjuk a mostani háborút elvesztine? (A bécsieknek a háború elvesztése a náci uralom megszűntét jelenti.) Ezek a hírek és viccek a semleges Svédország fővárosából lettek világgá röpítve. Mi, az Egyesült Nemzetek polgárai az Egyesült Nemzetek hadseregének védelme alatt mentesítve az ilyen zsarnokságtól, jogtalanságtól, legnagyobb sajnálattal vagyunk a náci uralom alatt élő polgárok iránt, akiknek addig, mig itt a demokrácia földjén élvezzük az emberi szabadságoknak jelentősebbjeit, addig ők a náci uralom alatt meghatározott mennyiségű élelmet fogyaszthatnak, a személyes szabadságnak a legcsekélyebbétől is megfosztva kell élniök, ahol a munkásságtól törvényileg vették el jogaikat, ahol az ujjlenyomattól a fényképes igazolványig kell rendelkezni és mindezek tetejébe katonai felügyelet alatt dolgozni. Még rágondolni is egy jobb ízléshez szokott munkásnak a hideg kell, hogy végig fusson a 1 testén. ! Az olvasókra bízom, értsék és alkalmazzák, ahogyan a legjobbnak gondolják. Bischof.
