Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-31 / 1278. szám

MGai BÉRMUNKÁS 1943. julius 31. Levél a Kongresszushoz! (Vi.) Michigan államban az union arra kért bennünket, nincstelen Jánosokat, hogy ir-1 junk önöknek, a képviselő urak­nak és ijesszük meg, hogy nem fogunk önökre szavazni, ha nem vigyáznak beszédjeikre, szavazataikra. Hát én nem hi­szem, hogy önöket meg lehet ilyesmivel ijeszteni, mert ha már egyszer befutottak, akkor már biztosítva van egy 50, vagy 100 ezer dolláros job va­lamelyik nagy üzleti vállalko­zásnál, amelyet önök olyan hű­ségesen és hathatósan védnek. Mert ámbár úgy van beállít­va, hogy bennünket képvisel­nek, de az urainkat szolgálják, ami egészen természetes. Hi­szen mi még azt a tízezer dol­lárt is soknak tartjuk, amit a minket való képviseltetésért fi­zetünk önöknek, de az iparok urai előtt nagyon csekélynek tűnik fel, egy 50 ezer dolláros job, vagy ajándék. Hiszen olyan sok igazgatósági tanácsosra van szükségük nekik, akik az­tán évente ötször gyüléseznek egy pár órát és igy egy ilyen pozíció kiosztása csak a haszon rendszer önvédelmi folyamata, melyben önök nagyon fontos védelmi szerepet játszanak, igy az elsőbség az önöké. Ugyebár megértjük egymást és én tudom, hogy önök nem is félnek attól, hogy a következő választásoknál a tömeg nem fog önökre szavazni, hiszen a tömeg úgy sem tudja mit akar és mindent el tud felejtetni majd a szép beszéd, vagy ügye­sen megirt cikkek propaganda dicséretek halmaza alatt, me­lyet uraink által kontrolált la­pok, szónokok majd a választás előtt az önök érdekében megin­dítanak. Sőt még azt hisszük, hogy úgy fogják önöket beállí­tani, mint akik megvédték a civlizációt, sőt még a háborút is majd önök nyerik meg. És mi kevesen tudjuk, hogy a há­borúban is sokkal többet nyer­nek önök egyénileg is mint egy egész divízió katonaság. Tehát igazuk lesz, ha a haszon rend­szer uraival együtt az állítják, hogy megnyerték a háborút. És sajnos nagyon sok szavazó alany lesz, aki ezt egészen ter­mészetesnek találja, sőt még hálás is lesz önöknek érte. Csak azért irok én is, mert jól esik megmondani ami a nyelvemre jön, ha nem is igen 1 van hatása, melyet már évtize- i deken keresztül megszoktam, j csak olyan falrahányt borsó a legnagyobb része a beszédeink­nek, írásainknak, igy 5mbár tudjuk, hogy ez az egész leve­lezés hiábavaló, de hát az uni- ónnak is szót fogadunk. No meg igyekszünk bebizonyítani nekik is, amint már mink meg­győződtünk, hogy hiábavaló az egész. Mert minket csak képvi­selnek, de az iparok urait szol­gálják önök is amint a sajtó, akiktől függ az önök újból va­ló megválasztása és nem azon néhány egyéntől, aki felismeri azt a szavazókra káros törvé­nyeket, amelyeket önök segíte­nek ottan létrehozni. Én nem fenyegetőzök, sőt nagyon is hasznos tanácsot1 ..adok, ámbár nem bánom, hogy, megfogadják-e vagy nem, sőt előre gondolom, hogy nem, de nekünk úgy is jó, mert annál gyorsabban és biztosabban alá­ássák ezt a korhadt rendszert, mentői több terhet raknak ránk és több hasznot az uraink zsebébe. A kormány saját jelentése szerint is 3000 dollár szükséges egy család évi szükségleteit be­szerezni, tehát azon aluli jöve­delem megadóztatása rablás, a családnak föltétien szükséges dolgok elrablása, azok hiányá­ban a “Four Freedom” üres frázis. Maga az elnökünk és nagyon sok okos ember azt mondta, hogy 65 ezer dollár tiszta ha­szon elegendő még a legna­gyobb úri család részére is évente, tehát legalább a hábo­rú tartamára ezt a demokráci­ához vezető korlátozást taná­csos volna önöknek bevezetni, mert sokkal több emberrel el­hitetnék, hogy ezen rendszer­ben is van valamennyi demok­rácia. Figyelmeztetjük önöket arra, hogy ezek az adóztatási törvé­nyek nagyon veszélyes dolgok a rendszerükre. Például az az igyekezet, hogy a 3 százalékos állami forgalmi adó mellett, még 10 százalékos szövetségi forgalmi adót sózzanak a nya­kunkba még visszafelé is elsül­het, mert ha önök úgy értelme­zik a demokráciát, hogy sze­gény gazdag egyformán fizes­sen adót, viselje a terhet, ak­kor minekünk segítenek a tör megekkel megismertetni, nem­csak azt, hogy a terhet egyfor­mán kell viselni, hanem azt is, hogy egyforma jogokat és elő­nyöket is kell adni a demokrá­cia alatt élőknek. Én nem félek, hogy nagyobb terheket raknak ránk, sőt azt természetesnek találom és az egészet csak azzal a megjegy­zéssel fogom munkástársaim előtt ismertetni, hogy ez a mai rendszer, sőt azt is egészen biz­tosan hozzá teszem, hogy lesz ez még rosszabbul is. Még na­gyobb adót, terhet fognak a népre rakni, hogy az iparok urai még nagyobb hasznot húz­hassanak, de ez nem demokrá­cia. Hogy mennyire nem bánom, ha soraimnak semmi hatása sem lesz önökre, hát csak any- nyit, ha mefogadják ezt a pár jó tanácsot, akkor az evolúciót, a békés társadalmi fejlődést segítik elő és nekem úgy is jó. Ha pedig nem fogadják meg, hanem mindég nagyobb terhet raknak a nép hátára, még job­ban fogják védeni a hasznot, és azok élvezőit, az iparok kor­látlan urait, akkor a revoluciót, a forradalmat segítik elő. És nekünk könnyebbé teszik a tö­megekkel megértetni, hogy ez nem demokrácia ,amelyben az egyik családnak alig egy ezer dollár, a másiknak 200 millió dollár évi jövedelme van. Náci hírek, német tréfák Sokak állítása szerint Tunisz elvesztése megpecsételte a ná­ci birodalom pusztulását. Még- csak az az egydüli kérdés vár megoldásra, hogy a már úgyis beteg náci birodalom meddig bírja. A bécsiek szerint a náci hadsereg karácsony táján om­lik össze. Ezen megoldást a 4 éves háború, az olajkészlet ki­merülése, a légitámadásoktól szerzett pusztítások termelő eszközökben és telepek tönkre- tevésében látják, amelyeket nem tudnak olyan gyorsan pó­tolni, mint azok rombolása tör­ténik az Egyesült Nemzetek által. Egy másik indok az összeom­lásra a politikai vezérek és a hadvezetőség közötti ellenté­tek kiélesedése, mely nem rit­kán nyílt összeütközésben nyil­vánul meg. Ezek egyike: Egy ezredes Berlinben egy étteremben vacsorát akart en­ni, de a pincérek nem szolgál­ták ki, hivatkozva arra, hogy tenkintélyes politikai társaság az estére nemcsak az asztalo­kat, de az egész helyiséget le­foglalta. A pincérektől kapott válasz annyira felbőszítette az ezredes urat, hogy jelentést tett a helyi parancsnokságnál, mely az ügyet, azonnal kivizs­gálta, ami annál könnyebb volt, mert a pártvezetőséget ott ér­ték a lakmározáson. Az ered­mény a náci politikusok kites- sékelése és az étterem meg nem határozott időre való be­zárása volt. A náci tisztelgés már ritka­ság számba megy a polgári la­kosság között, csak az egyen­ruhás alkalmazottak gyakorol­ják, de azt könnyű megérteni, hogy miért. Egy katonatiszt, persze nem magas rangú, talán csak egy hadnagyocska, egy telt villamo­son rálépett egy polgári utas, vagy civil tyúkszemére. A sze­gény civil a fájdalomtól, amit az eltaposott tyúkszem idézett, magáról megfeledkezett. A kö­vetkezményekre nem gondolva belerúgott a tiszt nadrágjába. Egy másik civil látva utitársa bátorságát (persze a tyúkszem­ről nem tudott semmit) felbuz­dult oly annyira, hogy ő már nem egyszer, de háromszor rú­gott a tiszt nadrágja hátulsó részébe. A bántalmazott a legközeleb­bi megállónál letartóztatta a két bántalmazóját. Az első bántalmazót, vagy rugót a rendőr fogalmazó elbo­csátotta, azzal a megokolással, hogy volt oka megrugni a had- nagyocskát. A második bántalmazót kér­dezi a rendőr ügyletes, hogy mi­ért rúgott a hadnagyba, ami­kor őneki nem lépett a tyúk­szemére, mivel tudja indokolni tettét ? Azt gondoltam, mikor láttam* hogy polgártársam rúgja a ka­tonatisztet, hogy vége van a háborúnak — volt a kérdezett válasza. Nem tekintik csalhatatlan­nak Hitlert, pláne, mikor vic­celnek. Nagyon sokszor meg­történik, hogy az üzletek kiü­rülnek, különösen élelmiszer üzletek. Mint itt, úgy Német­országban is vannak üzleti ki­rakatok, a kirakatokban min­denütt Hitler képe van kifüg­gesztve. (Több mint valószínű, hogy ez kötelező.) Ha az üzlet kiürül a tulajdonos bezár és kifüggeszti a figyelmeztető “üres”, vagy “kiürült” felira­tú táblát. És nem egyszer és talán nem is véletlenül törté­nik, hogy az “üres” szó Hitler arcképe vagy éppen a feje fölé kerül a járó-kelők nagy mulat­ságára. A háború előtt használt vil­lanynak csak tiz százaléka van megengedve magánhasználat­ra. A nép megunta a sötétsé­get, amit a náci uralom és a világítás korlátozása idéz elő. Németországban a sorsolás, dacára a háborúnak nagyon is népszedü és elterjedt, közked­velt. De vicc itt is van és az nem marad el. Egy szerencsés nyerő egy 30 perces villany­használati engedélyt nyert. A Goebbels lapnak egyik riporter- je megihtervjuolta ezt a nye­rőt, kérdezve, hogy már elha­tározta-e, hogy hogyan fogja használni a 30 perces villany­használatot ? Igen — volt a válasz. Bekap­csolom a rádiómat egy külföl­di állomásba és hallgatok meg­bízható híreket. Egy légi támadás után az el­sősegély állomáson azt kérdi az ápoló a sebesülttől: bomba szilánk sebesitette meg a fe­jét? Nem, volt a válasz. Úgy történt, hogy a felrobbant bom­ba légnyomása a szoszédomat a lakásomon keresztül hajítot­ta és amikor mellettem elrepült én hitleri tisztelgéssel üdvö­zöltem a repülő szomszédomat, amiért ő engem valami súlyos tárggyal fejbe koppantott. A bécsi színházban egy ko­médiás az előadás elkalmával a nézőközönséghez a következő retorikai kérdést intézte: ha elveszítettük a múlt háborút, miért nem tudjuk a mostani háborút elvesztine? (A bécsiek­nek a háború elvesztése a náci uralom megszűntét jelenti.) Ezek a hírek és viccek a sem­leges Svédország fővárosából lettek világgá röpítve. Mi, az Egyesült Nemzetek polgárai az Egyesült Nemzetek hadseregé­nek védelme alatt mentesítve az ilyen zsarnokságtól, jogta­lanságtól, legnagyobb sajnálat­tal vagyunk a náci uralom alatt élő polgárok iránt, akiknek ad­dig, mig itt a demokrácia föld­jén élvezzük az emberi szabad­ságoknak jelentősebbjeit, addig ők a náci uralom alatt megha­tározott mennyiségű élelmet fogyaszthatnak, a személyes szabadságnak a legcsekélyeb­bétől is megfosztva kell élniök, ahol a munkásságtól törvényi­leg vették el jogaikat, ahol az ujjlenyomattól a fényképes igazolványig kell rendelkezni és mindezek tetejébe katonai fe­lügyelet alatt dolgozni. Még rágondolni is egy jobb ízléshez szokott munkásnak a hideg kell, hogy végig fusson a 1 testén. ! Az olvasókra bízom, értsék és alkalmazzák, ahogyan a leg­jobbnak gondolják. Bischof.

Next

/
Oldalképek
Tartalom