Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-31 / 1278. szám

2 oiciai BÉRMUNKÁS nek minden erejükre szükség van Olaszországban. A hivatalos jelentés szerint Mihaj lovicsék nyilatkozatot ad­tak ki, amelyben azt állítják, hogy a csetnikek közé szerb árulók álltak be, akik a ten­gelyhatalmakkal összejátszot­tak a partizánok ellen. Ezeket azonban már kiküszöbölték és jelenleg a partizánok és a Mi­haj lovics csapatai együttesen harcolnak a közös ellenség el­len. IRÁNYT VÁLTOZTAT AZ ANGOL HADVEZETŐSÉG Ezen sorok Írója (Sulzber­ger) úgy tudja, hogy ez az el­ső eset, amikor az angol had­vezetőség hivatalosan említette a szerb partizánokat. Ugyan­csak ez az első hir arról, hogy Mihajlovics “elitélte a csetnik árulókat”, őszintén szólva, ez a nyilatkozat érthetetlen. A “csetnik” szó a török “esete” (banda) szóból származik. Csetnik az ilyen badának az egyik tagja. A csetnikek első Ízben a szerbeknek a törökök elleni háborújában szerepeltek, amely háború után a mai Ame­rican Légionhoz hasonló félig poitikai, félig hazafias, félig katonai szervezetet alkottak. Ennek a szervezetnek az elnö­ke a háború kitörésekor Kosz- ta Pecsanek volt, aki Nedits nevű generálissal együtt a múlt háború óta állandóan a tengelyhatalmakat támogatta. A jelenlegi háború kitörése után Mihajlovics szervezett sza­badcsapatokat, amelyeknek a külföldi sajtó a csetnik nevet adta. Ez azonban ellentétben áll a Nedits kormánnyal és igy nem világos, hogy most Mihaj- lovicsék kiket denunciálnak. Ezen sorok Írója (Sulzberger) úgy látja, hogy Jugoszlávia te­rületén a Mihajlovics és a Tito alakulatokon kívül még más szabadcsapatok is működtek, akik egymás ellen is harcoltak és akik között akadtak olyanok akik még a tengely támogatá­sát is igénybe vették, hogy a másik csoportot leverhessék. A jelek azonban arra mutatnak, hogy az ily viszonyok már meg­szűntek. Egészen a múlt márciusig az angolok csak Mihajlovicsot is­merték el és támogattak, az oroszok pedig a Tito által ve­zetett partizánokat. A Lét irányzat egyesítése eddig nem vezetett sikerre. A gondosan összeállított angol nyilatkozat azonban arra enged következ­tetni, hogy meglehetősen lehűl­tek Mihaj loviccsal szemben és legalább is éppen olyan mérték­ben támogatják a partizánokat is. Ez természetesen bántani fogja azon szerbeket, akik Mi­haj loviccsal tartanak, de öröm­mel fogadják a hirt a partizá­nokat támogatók. Annyi azon­ban tény, hogy az angoloknak a partizánok felé való fordulá­sát örömmel fogadják a Szov­jet Unióban, ahol állandóan' csak a partizánok mellett vol- -o £s ellenezték a csetnikeket. A felbomlás jelei Egy beteg szervezeten, amely már megvan teljesen fertőzve, mindig újabb és újabb jelensé­gek mutatják azt, hogy az el­múlást gyógyszerekkel ideig- óráig elhúzhassák, de azt meg nem akadályozhatják a végle­ges elhalás feltétlen bekövet­kezik. Nem kell éles megfigyelő ké­peséggel rendelkeznünk ahhoz hogy meglássuk azt, hogy a társadalmi rendszerünk is el­öregedett, képtelen a hivatásá­nak megfelelni, mindig újabb és újabb jelek mutatják azt, hogy a felbomlása, az elmúlása feltartózhatatlan, oly annyira, hogy a társadalom egyedeinek a megvédése a teljes fertőzés ellen, szükségessé teszi azt, hogy ne várjuk ölhetett kezek­kel a majd bekövetkező elmú­lást, hanem erre való felkészü­léssel, ne csak sietessük azt, hanem készítsük elő egy uj rendszer születését, amely a pusztuló rendszer helyébe lép, nehogy a felbomló szervezet megfertőzze a jövő lehetőségét. A háborút megelőző időkben, legszembetűnőbb jelensége a mai társadalmi rendszer tulét- ségének hivatása betöltésére való képtelenségének az volt, hogy nem tudta a dolgozó mil­liókat munkával ellátni, mert a termelése nem a szükséglet, hanem a profit rendszerre van felépítve. A nagy, az egész vi­lágra kiterjedő háború megol­dotta a munkanélküliség kér­dését, mert milliókat öltöztetett mundérba és más milliók vi­szont a rombolás és a gyilkolás szerszámait gyártják, a mai gé­pesített háború oly óriási igé­nyekkel lép fel a termelés te­rén, hogy a munkanélküliség heyett, termelőerők hiányát idézte elő. De miként a beteg testnél, ha az egyik jelenséget eltüntették, úgy egy másik fe­kély fakad fel, éppen igy az, hogy a munkanélküliség feké­lye ideiglenesen begyógyult, nem azt jelenti, hogy most már a beteg társadalmi rendszer egészséges, nem mert mindig újabb és újabb bajok figyel­meztetnek bennünket arra, hogy a rendszer többé talpra állni képtelen. A “szent” házasság intézményének a csődje, a faji és vallási gyűlölet időközönkén­ti fellobbanása mellett még egy jelenség nyugtalanítja a társadalmi kuruzslókat és ez a bűnözés emelkedése, amelyeket éppen úgy nem tudnak orvosol­ni, mint ahogy a munkanélkü­liség kérdését képtelenek vol­tak orvosolni, mert sem az egyik, sem a másik nem helyi jellegű betegség, hanem az egész szervezet megfertőzésé­nek a következménye, amely csak gyökeres operációval old­ható meg. Mi az oka annak, hogy ma, különösen az ifjúságnál a bű­nözés és prostitúció fokozottab­ban áll fenn mint bármikor a múltban? Röviden úgy lehet meghatározni, hogy a bűn és a prostitúció oka a társadalmi rendszer és felfokozásának az előidézője a háború. A magán- tulajdon ellen a múltban elkö­vetett “bűnök”, lopás, betörés és a vele kapcsolatos gyilkos- i Ságokat a keresetnélküliség, az elégtelen kereset idézte elő. Ugyan . igy a prostitúciót is, amelyekhez hozzájárultak lát­szólagos mellékjelenségek, mint a nevelés hiánya, a rossz lakás- viszonyok, az alkohol hatása, de végeredményben ezeknek a szülőanyja a rossz gazdasági viszonyok. Ma a munkanélküli­ség megszűnt, a fiatalságnak nagy kereseti lehetőségei van- i nak a múlthoz hasonlítva, hogy i mégis rabol, lop, alkoholista lesz, hogy a prostitúcióba sü- lyed az egészen fiatal generá­ció, annak az oka a háború. A 16-17 éves fiuk előtt egy-két év múlva ott áll a katonaság réme, nem látják értelmét az életnek, nem találják szüksé­gesnek egy jövő megalapozását mert úgyis minden hiába, egy két év és valamelyik harctér áldozatai lesznek, nincs kedvül: dogozni és az ifjú évek által megkívánt szórakozásokat, könnyebb utón akarják megsze­rezni, még a börtön réme sem oly elrettentő, ha az mentséget jelent a harctértől. Az egészen fiatal lányok is sötéten látják a jövőjüket. Azok a fiatal fiuk, kik velük egy korúak, illetve kik mint jövendő férjek számi tásba jöhetnének, millió és mii lió számra mundérba, ki tudja mennyi pusztul ott, mennyi jön vissza nyomorékon. A jövő mindkét nemű ifjúság előtt sö­tét, bizonytalan és élni akar addig amig lehet, mert kitudja mit hoz a holnap. A háború felfokozott szük­séglete a gyárba vitte az anyát is, a családi felügyelet és fe­gyelem meglazult, a nagy váro­sok lakásviszonyai krimináli sak, az ölés amely tegnap ha­lálos bűn volt, ma bizonyos for­mában hazafias kötelesség és nem nagyon lehet csodálkozni, hogy a fiatal fiú azután van nem igen tudja a különbsége­ket észrevenni, a még gyermek leány kötelességének tartja a halál jelöltjeit megvigasztalni és minden nap mások indulnak a nagy bizonytalanság felé, «linden nap mást vigasztalnak, amely végeredményben a pros­titúcióba vezet. A beteg társadalom ontja magából a mérget, az “iroda­lom” a gangszter és szerelmi ponyvaregényeivel, amelyeket a mozi tesz szemlélhetővé, mint egy képző iskolái az elzülésnek, a bűnös ostoba életnek. A társadalom kuruzslói fel- jajdulnak, megrémülnek, mert veszélyben van a magántulaj­don, a családi élet “szentsége” amelyen felépül a profit rend­szer. Rendőr, biró és pap után kiáltoznak, mintha ezt a csú­nya fekélyt ellehetne tüntetni testi vagy lelki csendőrrel. Itt nincs csak egy segítés, a beteg, rothadásnak indult test sürgői, eltakarítása, helyette egy uj egészséges társadalom felépí­tése. A temetés és az újjáépítés nagyon sürgős, mert ha ez so­ká történik meg, akkor a jövő társadalom egyedei testileg és lelkileg meglesznek fertőzve. A pusztuló rendszer bűneit ma azzal tetézi be, hogy meg rontja a jövő társadalmának 1943. julius 31. az alapjait a mai ifjúságot. Mi akik ezt a veszélyt tisztán lát­juk, csak úgy tudjuk lecsök­kenteni, ha meggyorsított iram­ban dolgozunk az eszménkért az Ipari Demokráciáért, amely­ben nem lesz bűn, prostitúció, nyomor, háború, de lesz boldog, szabad, egyenlő emberiség, amelyben a társadalom minden egyes tagja dolgozik a képessé­ge és fogyaszt a szükséglete szerint. Kovách Ernő AMERIKAI ÉS ANGOL ÍRÓ­KAT OLYASNAK MAGYAR- ORSZÁGON WASHINGTON, juh (ONA) — Mint a magyar sajtó jelen­tette, Antal István propaganda­ügyi miniszter lecsapni készül arra a néhány magyar kiadóra, amely még magánkézen van, miután a régi nagy könyvkiadó­vállalatokat már évekkel ezelőtt félig államtulajdonba vették át. “Tűrhetetlen,” mondta Antal István, “hogy kalmárok kezén legyen a magyar könyvkiadás.” Az utóbbi időben a nyilas és nácibarát lapok élesen támad­ták a magánkézen levő könyv­kiadó válalatokat, mert ameri­kai és angol irók müveit adták ki. A közönség sokkal nagyobb számban vásárolta ezeket a könyveket, mint a nyilas irók müveit. A Magyarországon évenként júniusban megtartott könyvnap is kudarccal végző­dött a szélsőjobboldali Írókra nézve. Erre azután Antal Ist­ván miniszter elhatározta, hogy a magyar könyvkiadást teljesen “gleichschaltolni” fogja. A KÉTSÉGBEESETT FRAN­CIA NÉP BERN, julius (ONA) — A Basler Nachrichten, konzerva­tív napilap julius 19-én Fran­ciaország helyzetével foglalkoz­va kijelentette, hogy amennyi­ben “sürgős segítség nem ér­kezik, a katasztrófa elkerülhe­tetlen.” A svájci lap szerint a németek olyan óriási mennyi­ségekben hordták el az ország­ból a kenyeret, tejet, vajat, húst, gyümölcsöt, főzelékeket és bort, hogy az amit meghagy­tak nem elég a francia nép leg- szükösebb élelmezésére sem. Ugyanakkor, Írja a cikk, a Franciaországban levő német hivatalnokok óriási hada fejen­ként három vagy négy .élelmi­szer jegyet is kap. A lap szerint “az átlag fran­cia polgárban, aki tudja, hogy mi játszódik le a színfalak mö­gött és hogy a németek és né­hány kiváltságos francia min­den jóban duslakodnak, mig az átlagpolgár és gyermekei éhez­nek, dagad a gyűlölet és egy napon veszedelmes formában bolseviki-ellenes propagandája fog kitörni.” A Vichy kormány a svájci újság szerint a népben ellenkező hatást váltott ki. A franciák nem hisznek a Vichy kormánynak, amelyből a néme­tek beszélnek. Az uj munka­szolgálati rendeleteket a fran­cia férfiak az eddigieknél is si­keresebben szabotálták. A be- hivottaknak negyedrésze sem jelentkezett és a hatóságok tel­jesen tehetetlenek a lakosság­gal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom