Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-31 / 1278. szám
2 oiciai BÉRMUNKÁS nek minden erejükre szükség van Olaszországban. A hivatalos jelentés szerint Mihaj lovicsék nyilatkozatot adtak ki, amelyben azt állítják, hogy a csetnikek közé szerb árulók álltak be, akik a tengelyhatalmakkal összejátszottak a partizánok ellen. Ezeket azonban már kiküszöbölték és jelenleg a partizánok és a Mihaj lovics csapatai együttesen harcolnak a közös ellenség ellen. IRÁNYT VÁLTOZTAT AZ ANGOL HADVEZETŐSÉG Ezen sorok Írója (Sulzberger) úgy tudja, hogy ez az első eset, amikor az angol hadvezetőség hivatalosan említette a szerb partizánokat. Ugyancsak ez az első hir arról, hogy Mihajlovics “elitélte a csetnik árulókat”, őszintén szólva, ez a nyilatkozat érthetetlen. A “csetnik” szó a török “esete” (banda) szóból származik. Csetnik az ilyen badának az egyik tagja. A csetnikek első Ízben a szerbeknek a törökök elleni háborújában szerepeltek, amely háború után a mai American Légionhoz hasonló félig poitikai, félig hazafias, félig katonai szervezetet alkottak. Ennek a szervezetnek az elnöke a háború kitörésekor Kosz- ta Pecsanek volt, aki Nedits nevű generálissal együtt a múlt háború óta állandóan a tengelyhatalmakat támogatta. A jelenlegi háború kitörése után Mihajlovics szervezett szabadcsapatokat, amelyeknek a külföldi sajtó a csetnik nevet adta. Ez azonban ellentétben áll a Nedits kormánnyal és igy nem világos, hogy most Mihaj- lovicsék kiket denunciálnak. Ezen sorok Írója (Sulzberger) úgy látja, hogy Jugoszlávia területén a Mihajlovics és a Tito alakulatokon kívül még más szabadcsapatok is működtek, akik egymás ellen is harcoltak és akik között akadtak olyanok akik még a tengely támogatását is igénybe vették, hogy a másik csoportot leverhessék. A jelek azonban arra mutatnak, hogy az ily viszonyok már megszűntek. Egészen a múlt márciusig az angolok csak Mihajlovicsot ismerték el és támogattak, az oroszok pedig a Tito által vezetett partizánokat. A Lét irányzat egyesítése eddig nem vezetett sikerre. A gondosan összeállított angol nyilatkozat azonban arra enged következtetni, hogy meglehetősen lehűltek Mihaj loviccsal szemben és legalább is éppen olyan mértékben támogatják a partizánokat is. Ez természetesen bántani fogja azon szerbeket, akik Mihaj loviccsal tartanak, de örömmel fogadják a hirt a partizánokat támogatók. Annyi azonban tény, hogy az angoloknak a partizánok felé való fordulását örömmel fogadják a Szovjet Unióban, ahol állandóan' csak a partizánok mellett vol- -o £s ellenezték a csetnikeket. A felbomlás jelei Egy beteg szervezeten, amely már megvan teljesen fertőzve, mindig újabb és újabb jelenségek mutatják azt, hogy az elmúlást gyógyszerekkel ideig- óráig elhúzhassák, de azt meg nem akadályozhatják a végleges elhalás feltétlen bekövetkezik. Nem kell éles megfigyelő képeséggel rendelkeznünk ahhoz hogy meglássuk azt, hogy a társadalmi rendszerünk is elöregedett, képtelen a hivatásának megfelelni, mindig újabb és újabb jelek mutatják azt, hogy a felbomlása, az elmúlása feltartózhatatlan, oly annyira, hogy a társadalom egyedeinek a megvédése a teljes fertőzés ellen, szükségessé teszi azt, hogy ne várjuk ölhetett kezekkel a majd bekövetkező elmúlást, hanem erre való felkészüléssel, ne csak sietessük azt, hanem készítsük elő egy uj rendszer születését, amely a pusztuló rendszer helyébe lép, nehogy a felbomló szervezet megfertőzze a jövő lehetőségét. A háborút megelőző időkben, legszembetűnőbb jelensége a mai társadalmi rendszer tulét- ségének hivatása betöltésére való képtelenségének az volt, hogy nem tudta a dolgozó milliókat munkával ellátni, mert a termelése nem a szükséglet, hanem a profit rendszerre van felépítve. A nagy, az egész világra kiterjedő háború megoldotta a munkanélküliség kérdését, mert milliókat öltöztetett mundérba és más milliók viszont a rombolás és a gyilkolás szerszámait gyártják, a mai gépesített háború oly óriási igényekkel lép fel a termelés terén, hogy a munkanélküliség heyett, termelőerők hiányát idézte elő. De miként a beteg testnél, ha az egyik jelenséget eltüntették, úgy egy másik fekély fakad fel, éppen igy az, hogy a munkanélküliség fekélye ideiglenesen begyógyult, nem azt jelenti, hogy most már a beteg társadalmi rendszer egészséges, nem mert mindig újabb és újabb bajok figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a rendszer többé talpra állni képtelen. A “szent” házasság intézményének a csődje, a faji és vallási gyűlölet időközönkénti fellobbanása mellett még egy jelenség nyugtalanítja a társadalmi kuruzslókat és ez a bűnözés emelkedése, amelyeket éppen úgy nem tudnak orvosolni, mint ahogy a munkanélküliség kérdését képtelenek voltak orvosolni, mert sem az egyik, sem a másik nem helyi jellegű betegség, hanem az egész szervezet megfertőzésének a következménye, amely csak gyökeres operációval oldható meg. Mi az oka annak, hogy ma, különösen az ifjúságnál a bűnözés és prostitúció fokozottabban áll fenn mint bármikor a múltban? Röviden úgy lehet meghatározni, hogy a bűn és a prostitúció oka a társadalmi rendszer és felfokozásának az előidézője a háború. A magán- tulajdon ellen a múltban elkövetett “bűnök”, lopás, betörés és a vele kapcsolatos gyilkos- i Ságokat a keresetnélküliség, az elégtelen kereset idézte elő. Ugyan . igy a prostitúciót is, amelyekhez hozzájárultak látszólagos mellékjelenségek, mint a nevelés hiánya, a rossz lakás- viszonyok, az alkohol hatása, de végeredményben ezeknek a szülőanyja a rossz gazdasági viszonyok. Ma a munkanélküliség megszűnt, a fiatalságnak nagy kereseti lehetőségei van- i nak a múlthoz hasonlítva, hogy i mégis rabol, lop, alkoholista lesz, hogy a prostitúcióba sü- lyed az egészen fiatal generáció, annak az oka a háború. A 16-17 éves fiuk előtt egy-két év múlva ott áll a katonaság réme, nem látják értelmét az életnek, nem találják szükségesnek egy jövő megalapozását mert úgyis minden hiába, egy két év és valamelyik harctér áldozatai lesznek, nincs kedvül: dogozni és az ifjú évek által megkívánt szórakozásokat, könnyebb utón akarják megszerezni, még a börtön réme sem oly elrettentő, ha az mentséget jelent a harctértől. Az egészen fiatal lányok is sötéten látják a jövőjüket. Azok a fiatal fiuk, kik velük egy korúak, illetve kik mint jövendő férjek számi tásba jöhetnének, millió és mii lió számra mundérba, ki tudja mennyi pusztul ott, mennyi jön vissza nyomorékon. A jövő mindkét nemű ifjúság előtt sötét, bizonytalan és élni akar addig amig lehet, mert kitudja mit hoz a holnap. A háború felfokozott szükséglete a gyárba vitte az anyát is, a családi felügyelet és fegyelem meglazult, a nagy városok lakásviszonyai krimináli sak, az ölés amely tegnap halálos bűn volt, ma bizonyos formában hazafias kötelesség és nem nagyon lehet csodálkozni, hogy a fiatal fiú azután van nem igen tudja a különbségeket észrevenni, a még gyermek leány kötelességének tartja a halál jelöltjeit megvigasztalni és minden nap mások indulnak a nagy bizonytalanság felé, «linden nap mást vigasztalnak, amely végeredményben a prostitúcióba vezet. A beteg társadalom ontja magából a mérget, az “irodalom” a gangszter és szerelmi ponyvaregényeivel, amelyeket a mozi tesz szemlélhetővé, mint egy képző iskolái az elzülésnek, a bűnös ostoba életnek. A társadalom kuruzslói fel- jajdulnak, megrémülnek, mert veszélyben van a magántulajdon, a családi élet “szentsége” amelyen felépül a profit rendszer. Rendőr, biró és pap után kiáltoznak, mintha ezt a csúnya fekélyt ellehetne tüntetni testi vagy lelki csendőrrel. Itt nincs csak egy segítés, a beteg, rothadásnak indult test sürgői, eltakarítása, helyette egy uj egészséges társadalom felépítése. A temetés és az újjáépítés nagyon sürgős, mert ha ez soká történik meg, akkor a jövő társadalom egyedei testileg és lelkileg meglesznek fertőzve. A pusztuló rendszer bűneit ma azzal tetézi be, hogy meg rontja a jövő társadalmának 1943. julius 31. az alapjait a mai ifjúságot. Mi akik ezt a veszélyt tisztán látjuk, csak úgy tudjuk lecsökkenteni, ha meggyorsított iramban dolgozunk az eszménkért az Ipari Demokráciáért, amelyben nem lesz bűn, prostitúció, nyomor, háború, de lesz boldog, szabad, egyenlő emberiség, amelyben a társadalom minden egyes tagja dolgozik a képessége és fogyaszt a szükséglete szerint. Kovách Ernő AMERIKAI ÉS ANGOL ÍRÓKAT OLYASNAK MAGYAR- ORSZÁGON WASHINGTON, juh (ONA) — Mint a magyar sajtó jelentette, Antal István propagandaügyi miniszter lecsapni készül arra a néhány magyar kiadóra, amely még magánkézen van, miután a régi nagy könyvkiadóvállalatokat már évekkel ezelőtt félig államtulajdonba vették át. “Tűrhetetlen,” mondta Antal István, “hogy kalmárok kezén legyen a magyar könyvkiadás.” Az utóbbi időben a nyilas és nácibarát lapok élesen támadták a magánkézen levő könyvkiadó válalatokat, mert amerikai és angol irók müveit adták ki. A közönség sokkal nagyobb számban vásárolta ezeket a könyveket, mint a nyilas irók müveit. A Magyarországon évenként júniusban megtartott könyvnap is kudarccal végződött a szélsőjobboldali Írókra nézve. Erre azután Antal István miniszter elhatározta, hogy a magyar könyvkiadást teljesen “gleichschaltolni” fogja. A KÉTSÉGBEESETT FRANCIA NÉP BERN, julius (ONA) — A Basler Nachrichten, konzervatív napilap julius 19-én Franciaország helyzetével foglalkozva kijelentette, hogy amennyiben “sürgős segítség nem érkezik, a katasztrófa elkerülhetetlen.” A svájci lap szerint a németek olyan óriási mennyiségekben hordták el az országból a kenyeret, tejet, vajat, húst, gyümölcsöt, főzelékeket és bort, hogy az amit meghagytak nem elég a francia nép leg- szükösebb élelmezésére sem. Ugyanakkor, Írja a cikk, a Franciaországban levő német hivatalnokok óriási hada fejenként három vagy négy .élelmiszer jegyet is kap. A lap szerint “az átlag francia polgárban, aki tudja, hogy mi játszódik le a színfalak mögött és hogy a németek és néhány kiváltságos francia minden jóban duslakodnak, mig az átlagpolgár és gyermekei éheznek, dagad a gyűlölet és egy napon veszedelmes formában bolseviki-ellenes propagandája fog kitörni.” A Vichy kormány a svájci újság szerint a népben ellenkező hatást váltott ki. A franciák nem hisznek a Vichy kormánynak, amelyből a németek beszélnek. Az uj munkaszolgálati rendeleteket a francia férfiak az eddigieknél is sikeresebben szabotálták. A be- hivottaknak negyedrésze sem jelentkezett és a hatóságok teljesen tehetetlenek a lakossággal szemben.
