Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-24 / 1277. szám
z oiaai BÉRMUNKÁS 1943. július 24. A háború és a munkásmozgalom Irta: BISCHOF JÓZSEF A most folyó háború nemcsak vérben és javakban követel nagy áldozatot a munkásságtól, hanem az egész világon ennek tetejében megbontotta munkásmozgalom alapjait. De nemcsak megbontotta, hanem a proletároknak a munkásmozgalomban való bizalmát aláásta és evvel a harcos frontját teljesen meg- gyöngitette oly annyira, hogy a védekezésre, mint támadásra egyaránt másként állt a front a háború előtt. A munkásmozgalomban belül — nemcsak a háborús országokban, de az egész világ munkásmozgalmában — ma több irányzat küzd egymással szemben és mig a munkások egymás ellen csoportosulnak és egymás erejét gyöngítik és fölemésztik, addig ezzel is erősitik az amúgy is hatalmas kapitalizmüs erejét, ha nem is a saját akaratukkal, de a tények vaserejü logikája folytán. Azokról a szakadásokról a munkásmozgalom eme súlyos szerencsétlenségéről fogunk egy keveset szólni (a magyar nyelvű IWW tagokról is). Amint tudjuk minket, akik a Bérmunkás körül csoportosultunk és a világ ipari munkások szervezetének tagjai lettünk és a magyar nyelvet beszéljük, azért csatlakoztunk az IWW-hoz mert a politikus akarnokok tevékenységétől megcsömörlöttünk és a szakszervezeti vezérek árulásaikba beleuntunk. E sorok írója minden főntartás nélkül elismeri, hogy a háborús hisztéria mindannyiunkat megkörnyékezett és igy nagyon sok helytelen dolog történt. Hiszem, hogy úgy a bírálatnak, mint az Ítéletnek eljön majd az ideje és hiszem, hogy mi osztály tudatos munkások a munkásérdekeket szivünkön viselő és a magyar nyelvet beszélő mozgalomnak mondhatjuk előharcosai nem fogunk a bírálat elől kitérni, mert hisz ha ezt tennénk csak ártanánk az ügynek. Senki sem hiba nélkül való és senki sem ment a tévedéstől. A bírálat nagy hasznára lehet a jövendő cselekedeteinknek és az önbirálat is csak erősítheti a látókörünket. Persze a bírálat között is vannak különbségek. Van jóakaratu, az ügynek hasznára való bírálat és van személyeskedő bírálat is és ezért a bírálatnak nem minden formája használ az ügynek. Minden bírálatnak abból a szándékból kell kiindulni, hogy javítson, hogy a károsnak Ítélt dolgok ne ismétlődjenek meg. Az ily bírálat sohasem rombolta le azt amit megakart javítani. Ha a bírálók javítás helyett rombolni akarnak, ott a bírálóknak be kell bizonyítani, vagy jobban mondva el kell ismerni, hogy rossz utón járnak, csak úgy fogunk használni és nem ártani az ügynek, ha van olyasvalami amit ügynek nevezhetünk. Mint fentebb említettem, hogy minket a politikusok tevékenységei és szakszervezeti vezérek árulásai tett ipari unionistává, vagyis minket csak gazdasági szempontokból foglalkoztatnak a dolgok, mert csak ezekkel szabhatják meg a munkások legközvetlenebb érdekeiket. Mint ahogy a háború előtt egy kaptafára huztuk a politikusok minden árnyalatát — akkor a jobb és a rosszabbat nem tudtuk megkülönböztetni egymástól — ezt kell most is tennünk. Hogy van különbség a politikus és politikus között, persze hogy van, de ez nemmentesiti a szemtelen tolakodás elnevezéstől egyiket sem. Hiszen már tisztul a kép és mentői közelebb jutunk a háború befejezéséhez, annál világosabb lesz, hogy a népjog és miegymás csak csalétek és semmi más a tömegek megtévesztésére. Úgy hiszem elég ebből, maradjunk a kaptafánál. A politikusok tevékenységének más formájú bírálása csak veszedelmes az ipari szervezet hatásos működésére. Ne felejtsük el az ipari mozgalomban tartós eredményeket CSAK A GAZDASÁGI VISZONYOK ALAPOS ELŐKÉSZÍTÉSÉVEL ÉS ISMERETÉVEL LEHET ELÉRNI és nem a politikusok tevékenységük csepürá- gásával. Az ipari mozgalomban nem lehet oly váratlan rohamu harcot indítani, mint a politikai mozgalmakban, ahol semmi előkészületre nincs szükség, csak egy alapos lármára. Erről már oly sokat irtunk és beszéltünk, nem hiszem, hogy szükséges az ismétlése. És mivel ez igy van, éppen azért az ipari szervezettel elért eredményeket csak nap-nap utáni harccal tudjuk biztosítani. Igen biztosítani kell! Harcra kész ipari szervezetben tömörülve. Tehát szükség van olyan ipari szervezet egységre, amely a munkáltatók minden támadásától — jöjjön az bármely oldalról és legyen az bármily nemű, sztrájktilalmi törvény vagy bérlevágás, munkaidő meghosszabbítás — távol tudja azokat tartani. Csak a fentiek megtörténte és nem más, fogja megbecsül- hetővé tenni az ipari szervezetet a munkások részéről. Ebből az következik, hogy a mozgalom egységének megbontása sokkal több veszéllyel jár mint azt sokan gondolják. És éppen ezért nagy felelőséggel tartoznak azok, akik az egység megbontásán fáradoznak. Erre akartam rámutatni, noha tudom, hogy a gúnynak tettem ki magam többek részéről, vagy félreértésnek, de ez nem tarthat vissza, hogy a hibákra rá ne mutassak — ha lehet ilyesmiről szó. Nekünk munkásoknak a jövőben reánk váró súlyos időkben, higgadtsággal csak a gazdasági viszonyok ismeretéből fakadó elhatározásokra szabad fölfigyelni és aszerint cselekedni és nem egy hangulat által megszabott politikai visszaesésre, egy régen elmúlt korszakba. Minden okunk meg van arra, hogy a szervezetünket erősítsük a munkáltatók erejével szemben, amely a háború alatt óriási mértékben gyarapodik és megnövekedik, szembe kell állítanunk ezzel az ipari szervezet erejét. És mivel ezt tudjuk, nem szabad érzésünk és hangulatunk szerint határozni és ítélkezni, hanem a munkáltatók példája szerint, csöndes, higgadt és nyugodt érzéssel és elhatározással végezzük el a mának és a holnapnak föladatait! Hogy írnak az olvasók NEM HINNI, DE TUDNI KELL Kedves Munkástársak:— Már sokszor láttam a Bérmunkásban azt a felhívást, hogy ha valami közérdekű dologról akarunk mondani valamit, hát írjuk meg a lapnak. Most valami annyira felháborított, hogy eleget teszek ennek a felszólitásnak, noha nehezemre esik az irás, mert nem vagyok abban járatos. A dolog, amiről Írni akarok, körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Irén lányom a belvárosban járva szóbakeve- redett egy asszonnyal, aki csak törve beszélte az angol nyelvet. A lányom kérdésére megmondotta, hogy magyar és nagyon megörült, amikor megtudta, hogy magyarral találkozott, mert itt Cuyahoga Fallson nem sok magyar lakik. Mint mondotta, ők is csak akkoriban jöttek ide Clevelandból, ahol jól találta magát a sok magyar között. Azért nagy köszönettel fogadta Irén lányom meghívását és rövidesen a férjével, együtt meg is látogattak. Mi természetesen szívesen fogadtuk őket, de hamar észrevettem, hogy a férj nagyon nézegeti a szobák falait. Mint | később rájöttem, a hiányzó szentképeket kereste. Ugyanakkor egy idősebb ember is volt nálunk, akivel a látogatónk beszélgetésbe elegyedett. Kérdezte, hogy hány éves és amikor a választ megkapta, hát ezt mondotta rá: “Hát elég szép időt élt isten kegyelméből, mert hogy isten van, azt mindenki tudja.’’ Láttam, hogy nem tetszett neki, amikor az idős ember erre azt felelte, hogy “szép kort értem el, mert vigyáztam magamra.” Aztán szót-szó követett és végre is nekem kellett lecsillapítani őket. Dacára annak, hogy én és a férjem nagyon udvariasak és szívélyesek voltunk velük, nem jöttek többet. Az asszony azonban nagyon komoly és kedves volt, meggondoltan beszélt azért örültem amikor hónapok múltán egyszer a városban megint találkoztam vele. Ez éppen a bányászok sztrájkja idején történt és igy szóbakerült az is. Mrs. H. nem helyeselte a bányászok hérmozgalmát. Éppen egy fej saláta volt nálam, amit azelőtt 10 centért szoktunk venni és amiért most 23 centet fizettem. Mutattam neki, hogy mennyivel felment az ára mindennek a háború következtében. Hát ha a bányászok még ma is a két évvel ezelőtti béreket keresik, akkor, hogy tudnak megélni belőle? — kérdeztem. FÉLNEK AZ IGAZSÁGTÓL Mrs. H. belátta, hogy igazam van. A beszélgetés további so- során még azt mondotta, hogy csak azért szeret Cuyahoga Fallson lakni, mert itt nincsen- nek feketék, Clevelandon már nagyon sokan vannak és nagyon rosszak. A legjobb tudásom szerint megmagyaráztam neki, hogy a fehérek és a feketék közötti fajgyűlöletet mesterségesen élesztik azok", akik mindkét csoportot dolgoztatják és kihasználják. Ugylátszik, hogy nem igen hallott még ily beszédet, mert nagy meglepetéssel hallgatta és megkérdezte, hogy honnan tudom én az ilyesmit. Mondottam neki, hogy tudásom nagy részét a Bérmunkásból merítem és miután látom, hogy érdeklődik az ilyesmik iránt, hát adja ide a címét és én 6 hónapig ingyen küldetni fogom neki lapunkat, amelyet ha majd megszeret, akkor előfizethet. Ebbe készséggel beleegyezett és én be is küldtem rögtön a Bérmunkásnak a címet. Még örültem neki, hogy egy ilyen jóravaló, tanulékony asszonyra akadtam. Az örömem azonban nem tartott sokáig, mert pár nap múlva levelet kaptam tőle, hogy ne küldessem az újságot. Tudtam mindjárt, hogy a férje nem engedi neki, hogy lapunkat olvassa és ezt meg is írtam neki. Képzeljék azonban a meglepetésemet, amikor a levelemet visszakaptam tőlük felbontatlanul. Ez dühösitett fel annyira, hogy megírtam az esetet, mert igazán gyalázat, hogy egy ilyen elmaradott gondolkodású férj ily erőszakos módon kényszeríti rá a véleményét a feleségére. A levélben különben ezt Írtam nekik: Igazán sajnálom kedves Mrs. H., hogy maguknál nem maga viseli a nadrágot a háznál, mert látom, hogy a férje azt hiszi, hogy munkásuj ságot olvasni bűn. Látom, hogy hibás információi vannak az IWW- ról. Éppen azért jó lett volna, ha hat hónapig olvassák a Bérmunkást, amit én igyen küldettem maguknak. Látja, én tiszteletben tartom a maguk vallási nézeteit. De az helytelen, hogy a maga férje vallási elfogultsága következtében nem mer munkáslapot a kezébe venni és azt még a feleségének is megtiltja. Ha mindenki ilyen vak és süket lenne a haladással szemben, akkor vasutak és repülőgépek helyett még ma is csak szamárháton járnának az emberek. És ha Columbus nem mert volna uj gondolattal foglalkozni, akkor ez a nagy világrész még ma is ismeretlen volna. És gondolkodott-e azon, hogy ha csak olyan emberek és állatok volnának, amilyeneket Noé bevitt a bárkába, — mint a biblia tanítja, akkor ma nem volnának négerek, indiánok és a különböző állatfajok ezrei. Nem ejti ez magukat gondolkodásba? Látják, nemcsak hinni, de tudni is kell. Minket, munkásokat nagyon könnyen félrevezetnek, ha min-
