Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-25 / 1299. szám

BÉRMUNKÁS 1943. december 25. A sziv és vérkeringés A lírai költészet örökké ak­tuális tárgya a szív. Költőink állítása szerint “elvesztjük” a sziveinket ha szerelmesekké, le­szünk s hü szívre “lelünk”, ha viszonozzák szerelmünket. A muzsikus “felvidítja” vagy “el­szomorítja” a szivünket asze­rint, hogy milyen nótákat húz és “szivet-tépő” fájdalom fog el bizonyos hírek hallatára, mig egyes esetekben oly öröm fog el bennünket, hogy a szi­vünk majd “kiugrik” a helyé­ről. Az a feltevés, hogy az ember érzésvilágának központja a szív, olyan ősrégi keletű, hogy annak eredete teljesen ismeret­len. És mint ahogyan sok régi elmélet, hiedelem hibás volt, úgy ennek a feltevésnek sincs semmi alapja, de miután a köl­tészet a romantika mezével vonta be s a művészet csaknem minden ágában helyet szorított magának, még ma is tartja magát, habár komolyan már nem is veszik. De ha el is vesztette a szív ezt a romantikus színezetű di­csőséget, mindazonáltal fontos­ságából egyáltalában nem ve­szített. A modern orvostudo­mány a régi mesét megcáfolta ugyan, de magának a szívnek sokkal nagyobb fontosságot tu­lajdonit, mint költőink tették. Orvosaink szerint az még nem is volna olyan nagy baj, ha a szív nem “örülne” vagy nem “sajogna”, szóval ha nem tö­rődne az érzésekkel, de ha va­lódi rendeltetésének nem tesz eleget, akkor nemcsak az érzé­sek, de maga az egész élet megszűnik. WASHINGTON (OWI) — Az orosz fronton elesett, vagy megsebesült magyar katonák “értékes tapasztalattal” gazda­gították a magyar hadsereget, Csatay hadügyminiszternek a hadügyi tárca költségvetési vi­tája alkalmával a magyar kép­viselőházban tett kijelentése szerint. A “Magyar Távirati Iroda” idézi Csataynak a következő szavait: “Igaz, szenvedtünk bi­zonyos veszteségeket, de a há­borúban való résztvételünket mégis igen értékesnek kell te­kintenünk hadseregünk kiépí­tése sempontjából, minthogy a hadműveletek közben rendkívül hasznos tapasztalatokra tet­tünk szert.” E kijelentés után Csatay 1.600.000.000 pengő kiutalását kérte a hadügyi tárca számá­ra az elkövetkező költségvetési évre, valósznüleg azért, hogy ezt a “hasznos tapasztalatot” más magyar katonák is meg­szerezhessék. A háborús kiadások nem sze­repelnek a rendes magyar költ­ségvetésben és a Csatay által A szív a test központi szi­vattyú telepe. És miként a gé­peknél az ilyen szivattyú telep vízzel látja el az egész gépeze­tet, úgy az ember-gépben is a szív az a szerv, amely a vért mindenüvé eljuttatja. Külalak­jára nézve egy jól kifejlett kör­téhez hasonlít. Súlya 10—12 ounce, hossza 5 inch, szélessé­ge pedig 3 és fél incs körül van. A mellüreg középső részét foglalja el, keskenyedő részé­vel lefelé és bal felé fordulva. Legfelsőbb része ( a szív “alap­ja”) a harmadik borda magas­ságában van, a keskeny vége (a “szivcsucs”) pedig lenyúlik az öt és hatodik borda közé és a szív egyenletes működése ál­tal létrehozott szrvcsucs lükte­tést ezen két borda között a középvolnaltól 3 incsre balfelé, az u. n. bimbóval közelében ki­tapinthatjuk és láthatjuk. Maga a szív igen erős és ru­galmas izomtömegből áll. Ha felmetszük, akkor négy üreget találunk benne s az izmozat ezen nyílásoknak a burkát ké­pezi. Az üregek közül a két felsőt pitvaroknak, a két alsót kamráknak nevezzük. A kam­rák valamivel nagyobbak a pit­varoknál. Szokás a szivet két félre is osztani: jobb és bal fél­re. Az ugyanazon oldalon lévő pitvar és kamra között össze­kötő nyilás van, de a jobb oldal a balódallal sem a pitvaroknál, sem a kamráknál nincsen ösz- szekötve (méhmagzatoknál a két pitvar között van közleke­dés, de ez a születés után elzá­ródik) . A pitvar a kamrával össze­kötő nyilás alulról felfelé záró kért összegen kívül, amelyet a Ház minden bizonnyal meg fog szavazni. 300 millió pengőt a hadsereg “szokásos” kiadása­ira már előzőleg megszavaztak. 1941 óta a rendes magyar költ­ségvetésnek több, mint egyhar- madát a hadsereg fenntartásá­ra foglalták le. A végzetes orosz hadjárat, Csatay “rend­kívül értékes tapasztalata” óri­ási módon megnövelte a hadi kiadásokat, minthogy az Első i Magyar Hadsereg egész felsze­relése odaveszett. Csatay azt is kijelentette, hogy a rendes hadseregen kí­vül még 1.300.000 a levente szervezetekhez tartozó fiatal­ember részesült katonai kikép­zésben. Ehhez a Hitler-Jugend- hoz teljesen hasonló szervezet­hez még hozzá kell számíta­nunk a 12 és 19 év közötti lá­nyokat, akik egy nemrég meg­jelent kormányrendelet értel­mében’ szintén katonai kikép­zésen mennek át, úgyhogy da­cára a kormány sugallta béke- kisérletnek, Magyarország ma egyetlen nagy katonai táborrá alakult át. szeleppel van ellátva. Ez a sze­lep megnyílik akkor, midőn a vér a pitvarból a kamrába öm­lik, de ha a vér visszafelé fo­lyik, akkor ez a szelep bezárul. Vagyis a vér a pitvarból átme­het a kamrába, de a kamrából nem folyhat vissza a pitvarba. Ez a berendezés tehát teljesen azonos a szivattyú telepek be­rendezésével, csak jóval töké­letesebb és néhány millió évvel előbb megalkotta a természet mint ahogy az emberek azt “feltalálták”. A vér a szívbe két nagy vér­edényen (visszér) át a jobbol­dali pitvarba jut. Az egyik visszér a testnek a mellüregen felüli részéből (a felső testből) a másik pedig a hasi szervekből és alsó végtagokból hozza a vért. A jobb pitvar rendes idő­közönként összehuzódik és ek­kor a benne összegyűlt vér át- ömlik az alatta levő kamrába. A pitvar összehúzódását nyom­ban követi a kamra összehúzó­dása is. Ez alkalommal a vér visszafolyását az említett bil­lentyű megakadályozza s a vér kénytelen a számára nyitva ha-., gyott egyetlen utón át, a tüdő­be vezető véredényen távozni, ennek a véredénynek a nyílását szintén szelep zárja el, amely megakadályozza a vérnek ellen­kező irányban való folyását. Az összehúzódást elernyedés kö­veti, amely alatt a szív meg­pihen. A szívnek ezt a műkö­dését mindkét fele egyidőben végzi, mig azonban a jobboldali csak a tüdőbe szorítja a vért, addig a baloldal a tüdőből a balpitvarba és onnan bal kam­rába térő felfrissült vér löki szét a test minden részébe. A baloldali kamra fala azért erősebb, mert ennek erősebb munkát kell kifejteni. Midőn a bal kamra fala összehuzódik, olyan erővel löki ki magából a vért, hogy az a vérerekben még a test egyes távoleső részein is szabad szemmel látható hul­lámmozgást indít meg. Tapin­tás utján pedig a kéz és a láb nagyobb véredényein a szivlö- kés, mint az u. n. érlökés vagy pulzus igen jól érezhető és or­vosnak fontos segítségül szol­gál a szívműködés megítélésé­re. — Hogy a szív milyen erős munkát fejt ki, arról némi fo­galmat nyerhetünk, ha meg­gondoljuk, hogy az átlagos em­ber szive által kifejtett napi munkával képesek volnánk egy tonna vizet 120 láb magasság­ra emelni. A vér a szívműködés követ­keztében a testben állandó kör­mozgást végez. A vérkeringés megindul a szív jobboldalából, eljut a tüdőbe, ahol nagyon fi­nom vérhálózaton folyik át, hogy a tüdőhólyagocskák leve­gőjéből az oxigént felvehesse, majd ismét nagyobb véredé­nyekben folyik, innen eljut a test minden részébe, lerakja a hozott tápanyagot, főleg az oxigént s visszafelé veszi út­ját a szív jobboldali pitvarába. Ezzel aztán a körforgás teljes­sé lesz s kezdetét veszi az uj utazás. Ez igy megy szakadat­lanul s a körfolyamat legkisebb megzavarása is veszélyt jelent. A szivizom összehúzódásai­nak száma — a szívverés — különböző a kor, nem, vérmér­séklet és a test állapota szerint még egészséges embereknél is. Fiatal gyermekek szive átlag 120-at ver percenként, időseb­beké átlag 90-et, mig felnőttek­nél az érlökések száma 60—80 közt váltakozik percenkint. Lassúbb az érlökés fekvő hely­zetben és általában nyugalom­ban, gyorsabb étkezések után, erős testi munkánál, izgalmak­nál. Nők érlökése általában sza­porább a férfiakénál, átlag 80, mig a férfiaknál 72. Lázas ál­lapotban mindig szaporább a szívműködés, minden Celsius fok hőemelkedésnek mintegy 8 érlökéstöbblet felel meg, úgy hogy pl. 104 fok Fahrenheit (40 fok Celsius) 100—105 per­cenkénti érlökést vált ki. Hogy mi indítja a szivet fokozott te­vékenységre, arra eltérők a né­zetek. (Folytatjuk) A PARASZTOK TERMELJE­NEK ÉS HALLGASSANAK WASHINGTON (OWI) — A “Völkischer Beobachter” jelen­tése szerint Jurcsek magyar élelmezési miniszter a nácik meghívására nemrég Németor­szágba utazott, hogy “fontos élelmezési kérdésekről” tárgyal­jon. Beavatott washingtoni körök kijelentik, hogy Jurcsek egyi­ke a legjobban gyűlölt magyar hivatalos személyiségeknek, aki hírhedt arról, hogy a nácik tel­hetetlen élelmezési igényeit az egykor gazdag magyar rónák­ról minden eszközzel kielégíte­ni igyekszik. ő a szerzője a hírhedt “Jurcsek tervnek” mely. kötelezi a földművelőket, hogy mindenfajta termékeik egy bi­zonyos százalékát áz államnak szolgáltassák be. A nácikkal megtárgyalt “élel­mezési kérdések” valószínűleg abból álltak, hogy a nácik kö­vetelik, hogy Magyarország több élelmiszert szállítson Né­metországnak, mert a rossz burgonyatermés miatt Német­ország még inkább mint eddig a csatlósállamok szállítmányai­ra van utalva. A magyar parasztok, akiket nyugtalanít termékeik Német­országba való vándorlása a Jur­csek féle kollaborációs tervek alapján és akik attól félnek, hogy kiuzsorázott hazájukban ha nem is éhínség, de nagyfo­kú élelmiszer hiány állhat be és ezért panaszkodtak a “Mai Nap” cimü budapesti lapban. Egyesek a rég halogatott földreform megvalósítását is sürgették. Ezért a “Mai Nap”- ot a kormány felfüggesztette és Kállay miniszterelnök a föld­művesekhez intézett beszédé­ben kijelentette, hogy “ő jól ismeri panaszaikat”, de a föld­művesekre most “kettős fela­dat” vár: a lehető legtöbbet termelni és a rendet fenntarta­ni.” “Értékes tapasztalat” Csatay számára "Szervezés7' — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom