Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-17 / 1276. szám
1943 julius 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI NEM MI MONDJUK Illetve mi már nagyon sokszor megmondottuk, megírtuk, bizonyítottuk azt, hogy az Amerikai Magyar Szövetség urai, a Magyarok Világszövetségének parancsára teremtettég meg ezt az alakulatot, abból a célból, hogy a mai magyar fasizta uralom amerikai propagandistája legyen. Már az 1938-as kongresszusán, mindenki tisztában volt azzal, hogy a nácizmus megfogja indítani a világhódító imperialista háborúját, de tisztában voltunk azzal is, hogy Magyarország urai ebben a háborúban Hitler oldalán fognak harcolni, igy előrelátás volt ennek a magyar fasizta organizációnak világszerte való megszervezése, de nagyon óvatos előrelátás volt az is, hogy tekintettel arra, hogy Amerika feltétlenül náci ellenes oldalon fog állni — hisz abban az időben már az elnök ismételten leszögezte a náci ellenes álláspontját — tehát nem mint a Világszövetség fiókja, hanem mint “független” organizáció szerveződött meg, hogy háború esetén is, úgy ahogy azt a körülmények megengedik folytathassák a mai betyáruralom védelmét, amit a Szövetség urai erejükhöz képest meg is tesznek, egyrészt védve Horthyé- kat, igyekeznek beadni a közvéleménynek a “kényszerhelyzet” meséjét, másrészt pedig elszabotálják az amerikai magyarság komoly náci ellenes megmozdulását. Az, hogy mi és az az alig féltucat náci ellenes magyar lap ezt szüntelenül kihangsúlyozta, lehetetlenné tette egyelőre, hogy a magyar darlani megoldást nemcsak Ottó és Eckhardtal, de Bethlen gróffal is, ki hiába próbálkozott magát elfogadható Darlanná tenni a szövetségesek előtt. Ma már mind sűrűbben hangzik el az amerikai sajtóban és rádión is olyan felvilágosítása a közvéleménynek, amely kellő pózban mutatja meg nemcsak Horthyék, de az itteni Ügynökségük az Amerikai Magyar Szövetség működését. A legutolsó ilyen megnyilvánulás New York egyik rádió állomásán hangzott el, Mr. W. S. Gailmor rádió komentátor, ki különben a “Chicago Sun” írója is, foglalkozott a Magyar Szövetséggel és kijelentette, hogy saját szemével látott okmányok és hivatalos rekordokból állapította meg, hogy a Magyar Szövetség a Horthy kormány parancsára alakíttatott meg. Hivatkozik a Szövetség urainak névszerint megnevezve Borshy Kerekes, Csernitzky, Daragó, Újlaki és Eördögh levelezésére és titkos okmányaira, amelyet alkalma volt elolvasni. Ezen az alapon megállapítja, hogy a Szövetség nagyon óvatosan, de fifth kolumnista munkát végez és ezért követei a kormánytól, hogy éppen úgy járjon el a Szövetséggel szemben, mint a testvér szervezeteivel a German-American Bundái szemben eljárt. Hát kérem ez amit Mr. Gailmor mondott nekünk nem újság és a mi fejünk nem fáj Daragó—Kerekes & Comp. urakért, de ezek az urak belevitték a nagy magyar egyleteket ebbe az alakulatba és valósággal katasztrófa volna az egyletek tagságára az, ha a vezér urak tevékenységéért az egyletek, illetve azok tagsága szenvedne, teljesen ártatlanul, mert hisz a megkérdezésük nélkül vitték őket bele Daragó urék a fasizta mocsárba. Talán itt volna az ideje annak, hogy az egyletek tagsága a saját jól felfogott érdekükbe elkülönitenék magukat a Szövetségtől, sőt egyúttal Daragó—Dezső—Újlaki uraktól is. A CSALÁDI ÉLET SZENTSÉGE A lapok telesirják az olvasók fejét, hogy veszélyben van a családi élet szentsége, a hadi gyárakban, nagy pénzt kereső nők, kik nincsennek most rászorulva a férjeik keresetére, eltudják tartani magukat, mind gyakrabb látogatói a válóperes bíróságoknak, óriási mértékben emelkedett a munkásosztály körében a válás. Ez ellen a “társadalom és 'család bomlasztó” fünet ellen a társadalom “hivatásos” és “önkéntes” védői a legkülönbözőbb orvosságokat ajánlgassák, amellyel úgy vannak, mint a kuruzsló orvosok, akik estik a betegség tüneteit lássák és azokat akarják eltüntetni ahelyett, hogy a baj gyökerére, a betegség bacilusaira néznének és azt akarnák megszüntetni. Csodálatos az, hogy amíg legfeljebb szelíd gúnnyal intézik el a hollywoodi sztárok, vagy a milliomos playboy Tom Man- ville szerelmi botrányait, ki már vagy féltucatszor esküdött örök hűséget. Vagy Barbara Hutton, ki a 10 centes üzletek kiuzsorázott árusító lányokból kizsarolt milliókból ismételten uj és uj férjet vásárolt magának, addig olyan kétségbeesett lármát csapnak, mert a bérért dolgozók is szétszakítsák a házasság rózsaláncait, ha az rab- láncá változott a számukra. Mint minden változásnak, úgy az állítólagos válási láznak is a rugói gazdaságiak, nagyon helyesen látják meg a siránko- zók, hogy most azért fordul könnyebben a válóperhez a bérért dolgozó osztályhoz tartozó nő, mert eltudja magát tartani, de téved abban, hogy ez köny- nyelmüség, erkölcstelenség volna. Tény az, hogy az a nő, aki egy rosszul sikerült házasságba került, kénytelen annak minden borzalmasságát elviselni, ha képtelen arra, hogy önmagát eltartsa, viszont ha módja van arra, hogy önmagát eltartsa, akkor kevésbé hajlandó az egész életét egy pokollá változott házaséletbe leélni, ha a válást ellenzik is a társadalmi erkölcsök. Erkölcstelen az a családi élet, amelyet a Tom Man- villek élnek, kik a pillanatnyi vágyaik kielégítésére kötnek házasságokat, de erkölcstelen az is, ha a két házastárs nem érti meg egymást és egymás életét pokollá teszik, de semmi erkölcstelenség nincs abban, hogyha egymást meg nem értő házasfelek elválnak és élik a maguk életét, vagy uj élettársat keresnek meguknak. A mai modern gépkorszak, amely a nőt kiszakította a konyhából és hevített a gyárba, az üzletbe, az irodába, ezzel nemcsak keresővé tette, hanem kiemelte az eddigi rabszolga életből is, önállóvá, szabaddá tette, ki ma már nem kényszerül arra, hogy egy életen keresztül ingyenes rabszolgája legyen egy férfinek, mert az a munkájáért enni ad neki. A “családi élet szentségét” nem a kereső nő, hanem a társadalmi rendszer bomlasztotta fel, a fejlődés nem áll meg itt sem és elfog jutni odáig, ahol a házasság két egyenlő szabad embernek az egyesülése lesz, amely ha sikeres, megértő lesz akkor egy életre szól, de ha érzik, hogy tévedtek, akkor nem fogják egymást kínozni, hanem ahogy egyesültek éppen olyan barátságosan szét is válnak. De ez az igazi, tényleg emberhez méltó házasélet, csak olyan társadalomba jöhet létre, amelyben társadalmilag, gazdaságilag mindenki egyenlő. A mai társadalmi rendszer felbomblóban van és egyik legfőbb és legszentebb intézmé-. nye a házasság is. De ahogy nincs semmi okunk a mai véren és profiton épült társadalmi rendszer pusztulásán siránkozni, sőt örülünk annak és siettessük azt, éppen úgy nem sirassuk meg, hogy a kereső nők felrúgják a házasság úgynevezett “szentségét” ha az minden csak nem szent. MAGYARORSZAG SORSA A magyar gazdasági életre, amely már eddig is a legerősebb teherpróbának volt kitéve, újabb csapást mért az a beszéd, amelyet Dr. Kurt Lange, a Reichsbank alelnöke tartott a magyar politikai és gazdasági életnek az országházban egybe- gyült képviselői előtt. Hivatalosan Dr. Lange látogatásának az lett volna a célja, hogy megbeszéléseket folytasson, milyen módozatok mellett tudná Németország megfizetni Magyar- országgal szemben több év óta fennálló tartozásait. Németország már 1936-tól kezdve nagymennyiségű készárut és nyersanyagot importált Magyarországról. Minthogy ezekért készpénzben fizetni nem tudott, cserébe más árukat küldött. így történt, hogy egyidőben Németország jóvoltából a magyar piac el volt árasztva hangszerekkel és fényképezőgépekkel, amelyeket Németország nélkülözni tudott, amelyekre azonban a magyar parasztnak nem nagy szüksége volt. Németország gabonát és egyéb mező- gazdasági termékeket vásárolt Magyarországon, jóllehet saját szükségletei fedezve volt. A magyar mezőgazdasági termékeket azonban jó aranyért továbbadta Belgiumnak és Hollandiának és igy ellátta magát jó valutákkal, Magyarországnak pedig felkophatott az álla. Odáig ment a magyar kormány a németek kiszolgálásában, hogy az egész magyarországi mezőgazdaság elsősorban a német ipar számára termelt és csak másodsorban a honi szükségletek kielégítésére. Hogy magyar adósságait könnyűszerrel megfizesse, Németország több ízben tett sikeres kísérletet arra, hogy a magyar pénznemet elértéktelenit- se Ezek a német mesterkedések sikerrel jártak, aminek a kiuzsorázott ország vallotta kárát. Újabban azonban a magyar kormány követelni kezdte, hogy lényegesen lecsökkent követeléseit a német kormány fizesse meg, mert a magyar kormány nagymennyiségű kiviteli áru árával tartozott a magyar termelőknek és gyáriparnak. A gyáriparosok és a kereskedelem olyan erélyesen lépett fel a magyar kormánnyal szemben, hogy az kénytelen volt a németektől a már régen esedékes tartozások megfizetését kérni. Junius 10-én Dr. Kurt Lange megjelent Budapesten és az egybegyült politikai és gazdasági emberek előtt kijelentette a német háborús gazdasági intézkedésekről tartott hosszú beszédében, hogy a német kormány “gazdasági lehetőségek állandó fejlesztésére törekszik erőskezü irányítással, amely törekvésében a gazdasági élet felelőssége tudatában támogatja.” Kijelentette továbbá, hogy a német pénzügyek problémáit sikerült terjesen realisztikus módszerekkel megoldani és biztosította a magyarokat, hogy a német birodalom óriási kiadásai egyáltalán nem rendítették meg | a német valuta stabilitását. | Dr. Lange ezután áttért £íé- ; metország nemzetközi adósságainak és azok rendezésének kérdésére, kijelentette azonban, hogy Németországnak az árucsere egyezményekből kifolyólag fennálló tartozásai nem fejezik ki helyesen a ténylegesen adott és kapott áruk értékét. Dr. Lange arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szállított áruk értéke alul maradt annak az összegnek, amellyel Németország ezen áruk ellenértéke képen kimutathatólag tartozik. Mit ajánlott Dr. Lange tehát a tartozások rendezésére? “A német gazdasági élet életképességét”, vagyis magyarán mondva, a tartozás összegének leszállítását kérte. i Kijelentette Dr. Lange, hogy 'Németországban megvan a jóindulat tartozásai rendezésére. Készpénzfizetés helyett azonban csereárukkal való rendezést ajánlja, amely áruknak egy része azonnal, nagyobb része pedig a háború után volna szállítható. így tehát a magyar követeléseknek már amúgy is bonyolult ügye a várva-várt fizetés helyett csak fokozottabban komplikálódott a németek által ajánlott újabb “rendezési” módozattal, amelyet a magyaroknak visszautasítani nincs módjukban. Dr. Lange azt a konkrét ajánlatot tette, hogy a kö-