Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-12-18 / 1298. szám
1943. december 18 BÉRMUNKÁS 7 oldal Már kezdődnek a bajok az unionnál (Vi.) Mig az autó munkások unionjának tisztviselői nagyon elvoltak foglalva a politikai akcióval, korteskedéssel, most hirtelen a nyakukba szakadt a gazdasági tákolmány, melynek a kiépítése, erősítése lett volna a legfőbb kötelességük. Ugyanis már kezdenek lefizetni szerszámlakatosokat, sőt production munkásokat, akiknek az elhelyezése mindig nehezebbé válik. A vállalkozók, “job shopok” már kezdik a munkabéreket vágni, melyet úgy igyekeznek elérni, hogy a régi és legmagasabb fizetésű munkásokat fizetik le, tekintet nélkül a senority megegyezésre .Amíg régebben hajlandók voltak 2.40 centig is fizetni órabéreket, hiszen nem a saját hanem az adópénzből tették azt, most már nagyobb a verseny, a gomba módra szaporodott vállalkozók egymás ellen versenyeznek a munkáért és árejtés formájában kapnak csak munkát .így a bérlevágás ellen nem igen tudnak a vezérek semmit tenni, mivel az magasabb volt mint a War Labor Board megszabott órabére, valamint ígéretet tettek, hogy a háború alatt nem fognak sztrájkolni. A másik “Union buster bomba” 'az úgynevezett up-graders, a productionról a tool roomok- ba avanzsolt munkások kérdése, akiknek nagy részé már két éve elég jó munkát végzett a gépeken a tool rodmokban és most, de majd egy pár hónap múlva még inkább romboló hatással lesz, mert azok már nem akarnak vissza menni a productionra, de sok esetben meg nem is igen találnak nekik ottan munkát, igy az uccá- ra kerülnének, ha az union a régi, háború előtti toolmake- reknek helyet akar csinálni az által, hogy ezeket lefizetteti. Mert a béke világban is volt vagy 10 ezer munkanélküli lakatos Detroit vidékén, most meg ezer és ezer ilyen upgraded;, háborús lakatost tanítottak be. Hogy milyen tervnélkül és lehetne mondani észnélkül vannak az union tisztviselők ezen kényes problémákkal szemben, vissza kell idézni az uniont a háború utánra, de leginkább üres tervezgetése egyik pontját mely szerint munkát Ígértek a hadseregből visszatért katonáknak, ugyanakkor a senority rendszer betartását követelik. Akkor nem is gondoltak arra, hogy 11-12 millió visszatérő katonának csak úgy tudnak helyet szorítani, ha a mostani munkásokat kidobálják, még esetleg 10 éves senorityval is, melyben a gyárosok is nagyon szívesen segítenek nekik. De amely még jobban szétrobbantaná az uniont. Ma még elbocsájtás helyett i inkább behívnak sok fiatalt és j még a háborús termelés folyik, ! már is a munkanélküliség ve- ! szedelme fenyeget bennünket, mely egyszersmint az unionok gyengítését, felbomlását segíti elő mert ha ezrek állnak a munkára várók soraiban, akkor kevesebb lehetőség van sztrájkra, győzelemre és a követelések megnyerésére. Most az a helyzet fog kialakulni, hogy vagy munkába helyezik majd a hazatérő katonákat, vagy pedig mint sztrájktörőket fognak igyekezni a gyárosok azokat felhasználni. De csak úgy tudnák őket munkába helyezni, ha a munkaidőt drasztikusan levágnák, amelyet sem a gyárosok, sem az union tagságnak a nagyrésze nem akar. Vagy az, hogy a régi munkásokat elbo- csájtják, hogy a leszerelt katonáknak helyet csináljanak, ami az union felbomlását eredményezné. Persze, hogy az union vezérek tehetetlenek lesznek ezzel a nagyon komplikált kérdésekkel, hiszen erre nincsen megoldás a mai rendszer keretein belül. És ők maguk sem akarják a rendszert megváltoztatni, csak tódozni-fódozni, hogy nekik is kényelmes poziciók, állások juthassanak és magukat az átlagos munkásság fölé helyezhessék. Amíg kényszerítve vannak harcolni a “Free enterprise” propaganda és a Gyárosok Szövetsége ellen, más oldalról azoknak segítenek harcolni azok ellen, akik a mai rendszert el akarják seperni a haladás utjából. Ilyen zavaros álláspont mellett, csak önöi\ magukat juttatják tarthatatlan helyzetbe, mert ha a magántulajdon rendszere jó és megvédésre ajánlatos, akkor miért harcolnak ellene, miért nem tudnak velük ők sem megegyezni. Ha pedig nem jó, mint mi állítjuk, akkor miért nincs elég eszük, vagy bátorságuk azt megmondani, beismerni és velünk együtt ellene harcolni, egy jobbat a kollektiv termelés és fogyasztás rendszerét kiépíteni ahol nem kell ilyen problémákkal bajlódni, munkanélküliség, upgraders, bérlevágás. Mi reméljük, hogy a jó fizetéses kiváltságokat élvező union tisztviselőség ezt felismeri, vagy beismeri, hogy az egész rendszer rothadt, korrupt, csak a mungásság, akinek majd kell szenvedni miatta, kell és előbb utóbb fel is fogja ismerni, hogy csak a rendszer megváltotzatá- sával leszünk képesek ezt az örökös harcot, bizonytalanságot kikerülni. A NEW YORKI MUNKÁSTÁRSAK FIGYELMÉBE December 18-án, most szombaton este a General Defense Committee IWW az osztályharc foglyainak az érdekében NAGY TÁNCMULATSÁGOT rendez a Bérmunkás Otthonban, 1351 3rd Ave. Ételekről és italokról a közös vigalmi bizottság gondoskodik. Kérjük a munkástársak résztvételét és támogatását. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! TARCA A megrögzitett hűség Irta: KARITHY FRIGYES — Igenis doktor ur, a dolog úgy kezdődött, hogy szerelmes voltam egy hires színésznőbe, akit egy időre talán megkaphattam volna, minden kötelezettség nélkül, úgy mint sokan másek. De értse meg: én szerettem ezt az asszonyt és halálosan féltékeny voltam rá, az a gondolat, hogy más férfiaknak is teszik s ő neki tetszhetnek más férfiak, beteggé tett. A mozdulataira, a hangjára, a szemére, a ruhájára voltam féltékeny: minden, ami belőle látható volt, ami benne édes lakoma és kiapadhatatlan forrás volt az én két szememnek. — Okos ember voltam azonban és beláttam, hogy szerelmem igy, ebben a formájában reménytelen. Nem lehetek vele minden pillanatban, nem lehetek arcán a kis tapasz, vagy a kisujján a gyűrű, amit mindenüvé magával hord. Beláttam azt is, hogy nekem nem a lelke kell, hanem az, hogy lássam őt, mindig és mindenütt, ahol akarom, mint az én gyönyörűségem megelevenedett vízióját. És hogy mindig egyformán, mindig úgy lássam, mintha csak értem, csak nekem lenne a világon: nem bánom, elér- j hetetlenül ugyan, mint odafönt a halavány hold, de éppen oly elérhetetlenül más számára is, egyedül bolyongva a felhők között. Ne nyúlhassak hozzá, csak a szememmel, de más se legyen a közelében: ezt a hűséget akartam csak tőle. — Egy napon holmi mozidrámában láttam őt játszani: a filmnek volt egy része, ahol egyedül sétál egy fasorban, lassan előre jön, leül egy padra és vár. .Ebben a filmjelenésben oly sűrített erővel ragyogott belőle mindaz a szépség és szerelmes inger, ami a bolondjává tett, hogy azt gondoltam magamban: ha ezt az öt percig tartó jelenést, ahol egyedül, egymagában, csak nekem jelenik meg, meg tudnám menteni az elmúlástól, eldugni magamnak, ennyi is elég volna nekem, hogy rajongásomat kielégítse és enyhítse kínzó féltékenységemet. — Az ügynökhöz siettem s megvettem egy példányát ennek a filmdrámának, kivágtam belőle ezt az öt percig tartó jelenést, kis házi vetítőgépet vásároltam és estékint zárt ajtók mögött és esténkint szobában a falra vetítettem szerelmesem mozgó alakját. — Jogom volt elhitetni magammal, hogy ez a nő, akit kicsiny dobozban őriztem, mint az Ezeregyéj óriása az ő féltett 'szerelmesét, hogy kinyitva, a j négy fal között, ezt a kis do- ! bozt, néhány boldog percre elevenné váljon előttem, — mondom, jogom volt elhitetni magammal, hogy ez a nő hü hozzám. Múlandó s ellenőrizhetetlen életének egy olyan percét ragadtam meg s rögzítettem le, mikor egyedül van, nincs sóvár férfiszem a közelében s minden mozdulata, szemének minden rebbenése nekem szól. E nőnek hűségében megbízhattam: hiszen ugyanazt teszi és ugyanúgy, bármennyiszer hívjam életre a vetítőgép bűvös lámpáján keresztül, mindig egyformán, újra és újra, szoknyájának minden libbenése változatlanul megismétlődik, megmásíthatatlan végzetszerüség- gel, hála a nagyszerű találmányoknak, mely a futó, kicsi percből mozdulatlan örökkévalóságot tud teremteni. —7 Képzelheti, néhány éven keresztül, hogy bevésődött lel- kembe ennek az öt percnek minden mozdulata. A nő jön előre a fasoron, lassan közeledik, kicsit habozik, megáll, pillanatra a fák közé tekint, folytatja útját, leül a padra. Boldog voltam, hogy ilyen nagy kincs birtokában lehetek. — Néhány hónap előtt ütött meg először a gondolat: miért áll meg a nő egy helyen s miért néz a fák közé? Valószínűen a szerepében igy volt akkor, abban a drámában, de engem nyugtalanított a dolog. Tudtam, hogy nem történhetik semmi, hogy ez az én magamnak teremtett, a magam részére örökre lekötött asszony nem okozhat nekem gyötrelmes meglepetést, nem árulhat el, hiszen egyetlen útja van a pádig, — hiába, egyszer megütött a gondolat s azóta sajátságos, érthetetlen nyugtalanság fogott el, valahányszor a filmdarabka ehhez a részéhez közeledett. Miért áll meg az én hűséges szerelmesem, kit keres a fák között ? — Nos, dbktor ur, tudom, miért jöttem ide, és tudom, hogy hol vagyok. Magam is kiváncsi vagyok rá, vájjon őrült vagyok-e s joggal kerestem fel az elmebetegek hajlékát. Győződjön meg róla maga is, magammal hoztam a filmet. Doktor ur, ez az asszony engem megcsal. Tegnap jöttem rá. Meredten figyeltem a filmet, s a harmadik percben, mikor az én asszonyom megáll a fák között s oldalt néz a ligetbe, egy férfi ugrott elő a fák közül, hirtelen megcsókolta az én asszonyomat és megint visz- szaugrott. Az asszony ezután úgy folytatta az útját, mint rendesen és leült a padra. Lehet, hogy ha most levetítjük a képet, már nem ismétlődik ez a jelenet, megcsalt . . . megcsalt a nyomorult ... a filmen . . . megváltoztatta a filmet . . elárult . . . Hiába minden: az asszonyi hűséget még egy percre se, még a mozgókép se tudja megrögziteni.
