Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-18 / 1298. szám

1943. december 18

BÉRMUNKÁS

6 olda*

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

GONDOLAT OLVOSÓ

A monda szerint a pogány magyarok táltosai, az álozati állatok beleiből jósolták meg a jövenőt. A bridgeporti magyarok tátosa, már nagyot fejlődött, legalább is a jövendő mondás terén — hisz más téren még századokkal hátra van. Legjobban szeretné az inkvizíciót visszaállítani, különösen a vörösökkel szemben — ő már mint Csernitzky atya, gondolat olvasónak csapott fel, amikor Hull külügyi államtitkárnak a beszámolójáért köszönetét próbál mondani, mert a moszkvai konferenciának azt a határozatát, hogy Ausztria vissza kapja a függetlenségét “csak rövid szavakban jelentette be, de a gondolata — már mint Hullnak amint ezt ez a táltos kiolvassa az volt — “Nem lehet Európában állandó béke mindaddig, amig az előbbi osztrák-magyar birodalom régi határait vissza nem állítják” természetesen Ottóval és az egész Habsburg pereputtyái és a főpapok korlátlan uralmával együtt.

A fene egye meg az ilyen gondolat olvasót, aki úgy csal mint egy cigány jósnő, ki azt jósolja a balekoknak, amit azok óhajtanak. A papok és a bá- ránykáik természetesen a “régi jó” világot óhajtják vissza, a Habsburg, arisztokrata, papi és gentry > uralommal, amikor a magyar parasztot és munkást egyesült erővel nyúzhatták, amikor a kötelező egyházi adóba még a párnáját is el lehetett licitálni a parasztnak. Régi jó világ, amikor az urak, papok deresre húztak, a magyar nép meg százezrével vándorolt ki Amerikába, éhezve egy nagyobb darab kenyérre, egy kicsit több szabadságra.

Hát édes jó táltoskám, annak a vágy-álomnak alighanem nagyott lőttek, mert, hogy Moszkvában nem a Monarchiát akarták visszaállítani, azt az utána megkötött cseh-orosz szövetség aligha Csehszlovákia feloszlatását tartalmazza. Az ahogy az olasz, görög, jugoszláv nép “ragaszkodik” a királyaihoz, hogy még ágyúval is hajlandók távoltartani, nem valószínű, hogy a magyar nép utolsóbb volna a fenti nációknál és most Ottó volna minden reménységük, akinek a fajtája ellen 400 évig lázadozott. Mi inkább hisszük azt, hogy a jó magyar nép nagyon hamarosan megtanul Titóul és ha meg szabadul Horthy banditáitól, Ottó csürhéjét olyan szeretettel fogja fogadni, ahogy Tito partizánjai Péter urfit várják haza.

Ottó főhercegnek, ahogy az

öreg Csernitzky nevezi, vagy “Ottó örökös királyunknak” ahogy a szaktársa Eördögh prelátus hívja, jobb lenne ha a szervezőképességét nem a kilátástalan trónszerzésre, hanem a bukott királyok szakegyletének a megalakítására fordítaná, mert amint a dolgok kinéznek, lesz belőlük egy tucatra való a háború után.

AZ ORVOS KÉRDÉS

Elméletben, az orvos az emberiség egyik legönzetlenebb jóltevője. Az orvosi pályánál nemesebb hivatás nincs a földön, ez volna a természetes is, mert a szenvedő ember megsegítése, meggyógyitása tényleg a legnemesebb cselekedet. Sok száz és száz orvos áldozta az egész életét, tudását az emberiség szolgálatába, de éppen olyan tény az, hogy a profitra felépített társadalmi rendszerben, az orvosi hivatás is üzleti lett, az orvosok nagy többségénél nem a szenvedőn való segítés, hanem a pénzcsinálás a fontos.

Ennek a köztudomású ténynek a megállapítását az tette időszerűvé, hogy az Orvos Szövetség szerte az országban nagy arányú kampányt kezdtek a Wagner-Murray törvény- javaslat elbpktatására, amely törvényjavaslat a társadalom biztosítást ki akarja terjeszteni úgy, hogy a biztosított, szükség esetén orvost, kórházat, gyógyszert és betegsegélyt is kapjon. Mint minden ily^n akciónál, úgy itt is nem a névtelen robotos orvosok, akik két- három dollárért loholnak a betegeikhez, azok akik ellenzik ezt a törvényt, hanem a “specialisták”, kik az óriási jövedelmeiket féltik. A tényleg dolgozó és gyógyító orvosok csak jól járnak, ha gondtalan, embe* ri megélhetés lehetővé teszi nekik, hogy a tudásukat az emberiség javára fordítsák.

Mint mindenütt, itt is hazug az a jelszó, hogy a társadalmo- sitás megölné a kezdeményezést a kutatást. Ennek éppen az ellenkezője az igaz, mert a tudósnak, az orvosnak a gondtalan élete, fokozatosan lehetővé teszi azt, hogy kutasson és felfedezzen. Egy Ehrlich, Koch, Pasteur, Curie és másokról senki nem meri azt állítani, hogy a pénzszerzés lehetősége hajtotta azon felfedezésekre, amelyekkel megváltói lettek az emberiségnek. Ki meri azt állítani, hogy a Szovjetekben megállt az orvosi tudomány a társadalmositás óta, amint azt az egész világon elismerik, sehol olyan intenzív és eredméréteg hullát ,aztán fát, megint hullát dobtak az égetőkbe.

A félig oszlásnak indult hullákkal való munka következtében több fogoly elájult, akiket a nácik egyszerűen lelőttek és az égetőkbe dobtak. A munka azonban olyan lassan ment, hogy kénytelenek voltak ásógépeket hozatni. De még igy sem tudták eltakarítani az összes hullákat. A szakadékban még ma is nagy* számú hulla van — fejezte be Shapiro a jelentését.

Milyen büntetést érdemelnek azok, akik ilyen hallatlan atrocitásokra képesek?

nyes nincs a kutatás mint éppen a Szovjetekben.

Minket munkásokat, azzal nem ijeszthetnek a kapitalista doktor urak, hogy akkor nem lesz meg a szabad orvos választási jogunk, hát az most tényleg nincs meg, mert ma és különösen a múltban, nem az orvos képességét, hanem a saját fizetőképességünket néztük, amikor orvoshoz kellett fordulnunk. Arról nem is álmodhattunk, hogy legalább évenként egyszer, magunkat és a családunkat teljes orvosi vizsga alá vessük, hogy igy a betegséget megelőzzük, mert ma már a modern orvosi tudomány fő hivatása nem a betegség gyógyítása, hanem a megelőzése volna. Ezt azonban csak akkor érhetjük el, ha nem csak az orvost és a gyógyszer gyártást társadalmositjuk, hanem az egész termelést, ki irtsuk a profitot az emberiség életéből.

Wagner-Murray törvény ettől nagyon ’messzire van, de mert egy kis javulást jelentene a munkásosztályra, hát a profit hajhászó doktorok a patent medicina gyárosok, a nagy biztositó intézetek, megfogják azt akadályozni, vagy legalább is teljesen értéktelenné nyomorítani.

A kérdés megoldása fontos és sürgős, de tökéletesen, csak maga a munkásosztály végezheti el.

A TURÁNI VADÁSZOK

A magyarországi híradásokból mind gyakrabban kapunk híreket arról, hogy az egész országban egy nagy Vadász Szövetség alakul, a “Turáni Vadászok” cim alatt.

A vadászat Magyarországon mindig úri passzió volt, egy igazi magyar ur, henyélt, vadfi- szot, ivott és evett, igy volt ez ezer éven keresztül, ma sincs másként és ez az újonnan alakult vadász társaság ezt a henye, úri életet akarja biztosítani továbbra is és nem csinálnak titkot abból, hogy nem nyúl és fácán vadászatra szövetkeztek, hanem arra, hogy mint fegyveres terror csapatok vérbe fojtsanak minden olyan megmozdulást, amely meg akarja dönteni a mai uralmi rendszert.

Jól tudják azt, hogy a gyalázatos rabló uralmukat már nagyon unja a magyar nép és csak a kedvező alkalomra várnak, hogy lerázzák a nyakukról az ezeréves úri igát. Tudják azt is, hogy a katonaság, amelynek a többsége a nép gyermekeiből került ki, nem megbízható, mélységesen el van keseredve az orosz harctéren ért szenvedésekért és cs3k a tiszti bringantik terrorja tudja ideig-óráig kordába tartani őket.

A magyar úri rend tisztában van azzal, hogy uj Dózsa forradalommal állnak szemben és nem bízzák rá magukat a zsoldosok, csendőrök, rendőrök, tiszti és zupás őrmesterek védelmére, maguk is felkészülnek erre az elkerülhetetlen élet-halál harcra.

Hogy a magyar uralkodó osztály milyen kegyetlenül gyilkos tud einni, az uralma ellen törőkkel” szemben, azt jól tudjuk a magyar történelemből. Most 1919 óta folytatólagosan öli és pusztítja a magyar népet. De, ha az urak nem is változtak Verbőczi óta, viszont a magyar nép gyűlölete sem lett kisebb és ha eljön a leszámolás órája, nem fogjuk irigyelni a magyar úri rend sorsát, amelyet nem fog megmenteni a nép bosszúja elől a Turáni Vadászok úri banditái sem.

A magyar ur, ha fegyvertelen néppel kerül szembe kegyetlen a végtelenségig, de éppen olyan gyáva is, ha a bőre veszélyben van és meg vagyunk győződve arról, hogy ha majd vörösödik a Kárpátok alján, ha a magyar nép érzi és tudja, hogy feltűnik a Kárpátokban a vörös kozák pikája, akkor előkerülnek az eldugott fegyverek és megismétlődik a mese, hogy a nyúl vadászik a vádaszra, hogy az üldözött, leigázott nép veri, kergeti maga előtt a pokolba a Turáni Vadászokat az egész rendszerükkel együtt.

“IGY IRTOK TI”

Az “öreg napilapunk” valamelyik Bakajszája, vezércikkben foglalkozik a munkások és farmerok követeléseivel és természetesen “kimutatja” azt, hogy 1939-ben a munkás átlagos keresete 23.80 dollár volt, mig 1943-ban 44.39 dollárt keresett átlagba hetenként, igy miután az élelem “csak” 26 százalékkal * emelkedett, nincs joga újabb követeléssel előállni.

Ez az “átlagos” kereset a legszemtelenebb csalás, mert mi jól tudjuk, hogy 1939-ben a munkások egy jó része csak részidőt dolgozott, a legmagasabb munkaidő 40 óra volt hetenként mig ma 48-72 sőt több órákat dolgozik a munkás, tehát nem az órabére, hanem a túlmunkájával az egész keresete emelkedett. De ez a túlmunka természetesen több és jobb élelmezést, több ruhát, cipőt és több orvosi kiadást igényel. Amig 1939-ben az átlagos munkás nem fizetett adót, addig ma 20 százalékot már a fizetésből lefognak, azonkívül 10 százalékot bondra és átlag 5 százalékot más jótékony kiadásokra. Az átlagos munkás a 44 dolláros keresetből 30-35 százalékot, tehát 12-14 dollárt nem visz haza, tessék hozzá venni a drágább megélhetést, amelynél csak mese a 25 százalékos emelkedés és ezt igazolja minden háziasszony, aki a sarki mészároshoz megy, a legenyhébb számítás szerint is 35 százalék az az átlag élelmiszer emelkedés. Ha Bakajsza uram igy becsületesen használja a statisztikát, akkor megállapíthatja azt, hogy az “átlag” munkás, dacára, hogy 50 százalékkal többet dolgozik ma annyit sem vehet a pedájáért, mint 1939-ben, pedig a lényeges nem az, hogy hány dollár van a peda borítékban, hanem hogy azért hány font húst lehet venni.