Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-18 / 1298. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio jjnder- tjie Act of March 3, 1879

____________________________

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 DEC. 18

NUMBER 1298 SZÁM

A hiszékenység ára

(a.l.) Sokan sóhajtanak fel, akik a jelen háború kezdetén — de nem csak a kezdetén, hanem még a jelenben is olyan álomszerű gondolatokkal vannak eltelve, hogy a háború befejezése után egy igazságosabb társadalmi rendszer fog következni. Ezeknek az álomszerű következtetéseknek semmi alapja nincsen, még akkor sem, ha a jelenlegi háború a fasizmus teljes leverésével fog végződni. Mint minden társadalmi rendszer, úgy a jelenlegi is, szervezeti alapon nyugszik, aminek azután megvannak a saját rájaépitett osztályintézményei. Téves azoknak is — és teljesen alapnélküli — azoknak az állitása, akik abban ringatóznak, hogy a jelenlegi oroszországi rendszer fog életbe lépni a háború után az egész Európában. Ebben a reményben természetesen csak azok ringatóznak, akik az orosz-német háború kitörése előtt úgy érveltek, hogy ez a háború is csak úgy, mint az előbbiek imperialista érdekeltséget szolgál. Hogy azóta, amióta a nácik megtámadták az oroszokat, hogy miért nem imperialista háború tovább azt azoknak kell, hogy megmagyarázzák, akik a múltban annak nevezték. Természetesen a munkásosztály is teljes résztvevője a jelenlegi háborúnak és a legnagyobb részük, akik teljesen feladták a munkásosztály tényleges célkitűzésének igazi jellegét, azok abban a téves tudatban élnek, hogy az orosz szovjetek fogják e háború végeztével a munkás- osztályt az oroszok mintájára felszabadítani .

Maga a történelem bizonyítja minden esetben azt a tényt, hogy mindennek csak úgy van létjogosultsága és maradandósá- ga, ha annak olyan erős szervezeti alapja van, hogy a társadalmi változást úgy tudja bevezetni és irányítani, hogy a tömegek előnyöket élvezhessenek az előbbi társadalmi rendszerrel szemben.

Hogy ezt ma vagy a jelenlegi háború befejezés után képes lesz-e a munkásosztály megtenni, különösen ott, ahol az önmagukat forradalmi jelzővel megasztalók, teljesen elmerültek a polgári társadalom, kapitalista érdekeket szolgáló posványába.

Lehet, hogy a magánkapitalizmus talán több alkalmat ad a munkásnak a szervezkedésre, különösen’ akkor, amikor létkérdése attól van függővé téve, hogy a proletáriátus egységesen támogassa. Ez ma a való tény a háborúval kapcsolatban. Hogy ma a demokrácia jelszava alatt küzdő magánkapitalista rendszer feltudta sorakoztatni magát, a munkásosztályt a háború megvívására. Ma úgy mint a múltban az Ígéretek halmaza elterelte magát a hiszékeny munkásokat úgy annyira, hogy az egész vérengzés alatt nincsen törekvésük a munkásosztály felszabadításának érdekében. Úgy annyira, hogy különösen az amerikai “elvtársak” még a jelentéktelen párt szervezeteteiket is a lomtárba dobták, minden tevéknységük a betegsegélyző intézményeiken keresztül, vagy az úgynevezett eszem-iszom “kultur clubokban” (?) nyilvánul meg.

A mai viszonyok között a háború befejezése után, de különösen itt az Egyesült Államokban nem is várhatunk mást, mint a reakció megerősödését, úgy annyira, hogy az utóbbi évtizedben életbe léptetett társadalmi reformok is nagy visszaesést fognak szenvedni. így fogja megfizetni a munkásosztály saját hiszékenységét. Vagy sokan azt képzelik el mivel a há- ioru alatt jó fiuk voltak, majd a háború után azután ismét felébrednek és már nem fognak tovább szekértolói lenni az ugyne- ezett jó demokrata — vagy republikánus honatyáknak. Hanem megint kifogják bontani a “forradalmi párt” zászlóját. Lehet, hogy a legyőzött országokban a forradalom lángja fog végigsöpörni, de a kapitalizmus szervezete már arról előre gon- loskodik, hogy az esetleges éhség forradalmakat, a kenyérosz- üs taktikájával szerelje le. Ma, amikor már az emberirtó háború befejezését reméljük, de nem remélhetünk semmiféle társa- ialmi változást. Hogyan is lehetne elképzelni egy társadalmi változást akkor, amikor nincsen egy igazán arra megalapozott szerkezet, amely átvegye a jelenlegiknek további szerepét. Ha vannak is ma itten az Egyesült Államokban számottevő szakszerkezetek, azokban egyáltalában szó sem esik arról, hogy a munkásosztály a háború után megalakítsa a dolgozók igazságos társadalmát. Ezekben a nagy taglétszámot számláló szervezetekben ma az a jelszó, hogy az év novemberében lezajló választások ailkalmával melyik, demokrata vagy republikánus párt jelöltet támogassa a szervezeti tagság.

Ebben a minőségben fejtenek ki a párt és elvnélküli kommunisták a jelenben agitációt. Még mindig nem akarják megérteni, hogy a munkásosztály felszabadítását nem hinni kell, hanem azért harcolni muszály.

Élő bizonyíték varf rá, hogy a honatyák véleményét milyen könnyen lehet, nem alázatossággal vagy — a nem fogok rád szavazni ijesztgetéssel — hanem tényleges osztályharccal megváltoztatni. Ezt tették a vasúti munkások, akiknek 8 centes követeléseiket a Labor Board elvetette, akik azután úgyszólván egyhangúlag a sztrájk mellett szavaztak, ami után a honatyák Washingtonban úgy szavaztak, hogy a vasúti munkásoknak meg kell adni a követeléseiket. “Elvtársak” ebből tanulhattok, ne legyetek hiszékenyek, hanem szervezkedjetek. Ez a mi hitvallásunk 1905 óta.

Magyarázó levél a katonákhoz

Kedves pajtás!

Egy napot kimaradtunk a munkából és mint büntetés a gyár igazgatósága utasított, hogy nektek írjuk meg az okot, magyarázzuk meg, miért maradtunk ki. Mondhatnánk azt, hogy ügyünk volt elintézni, melyet vasárnap nem lehetett elintézni, vagy azt is, hogy betegek voltunk, vagy hogy az anyósunk temetésére mentünk, de ti már hallottátok mind ezeket, sőt a gyárosok már nem is hiszik el. Még tiveletek is azt akarják elhitetni hogy mi rosszakaratból, direkt a háborús termelés visszatartása miatt maradtunk ki a munkából. így nem is próbáljuk ezen közismert és gyakran előforduló okokat felhozni, hiszen már nektek is megmondták, hogy ne higyjétek el. Ehelyett egy egészen uj teljesen igaz, szenzációsat hozunk fel okul, amiért otthon maradtunk. Ez annyira igaz és könnyen bizonyítható ok hogy szinte szeretnénk, ha nem hinnétek el, hanem megvizsgálnátok, kutatnátok, keresnétek az igazat.

Úgy is néha otthon maradunk, mert úgy látjuk, hogy olyankor megspórolunk egy néhány dollárt az ország részére amelyért ti harcoltok. így nem segítünk a gyárosoknak legalább ezen néhány napon becsapni a kormányt.

Ugyanis a mi gyárunkban is mint legtöbb nagy kartelok- nál, három munkást tesznek egynek a helyére és négy gépet vásároltattak a kormánynyal egy helyében azon számítással, hogy a háború után ócskavas áron ők megfogják venni. Az emberekkel is úgy vannak, most hármat fogadtak fel egynek a helyére, mert nem az a lényeges, mennyit termelnek, hanem mennyit bírnak elkölteni az ország pénzéből, igy három ember után kapják a plus, profitot és ugyancsak arra is számítanak, mint a gépeknél,

olcsón meg fogják tudni venni, tartani ezeket a befagyasztott munkásokat a háború után. Mert ti is hallottátok, hogy minket a munkához fagyasztottak. És ez igaz, még mozogni sem szabad rajta, ne hogy kiengedjünk.

A nagy üzemek, dacára hogy lekötötték a munkásokat és nem tudnak nekik munkát ^d- ni, mégis kiadják a munkát a kisebb vállalkozóknak, mert igy háromszorosan megcsinálják a hasznot. Nem régen belett bizonyítva, hogy egy 500,- 000 dolláros megrendelésen az egyik superhazafi 100.000 dollár komissiót csinált, az ilyenek rendesen a gyárakkal vannak közeli kapcsolatban, olyan sógor, koma, testvér formában. Ezt és ehez hasonló eseteket a Truman vizsgáló bizottság állapította meg.

Mivel a hadseregben csak a “Free enterprise” dicsőségéről hallanak, igy megemlítjük azt az elhallgatott esetet, mely még Charles Wilsont, tehát nem valami átkozott vörös agitátort, hanem a General Electric volt elnökét is annyira felháborította, hogy lemondott. Ugyan is lement Dallas Texasba megtudni, hogy miért nem kapnak repülőgépeket ahogy kellene a North American gyártól, melyet az állam építtetett a részükre. Hát éppen úgy mint minálunk, 3 ember egynek a helyén, gépek tétlenül és amikor megtorlást akart velünk szemben eszközölni, hát lebunkozták a hadsereg, a ti képviselőitek, a karosszéki generálisok, akiknek nagy része még ma is hűen szolgálja a “Free enterpriset” és nem a kormányt.

Mi is próbálkoztunk a mi gyárunkban, mint Charley Wilson, de ha ő nem haladt semmire, mit tehettünk mi? Csak egy kicsit, de azt is érdemes elmondani nektek, hogy lássátok, hogy mi nem örömmel segítünk

(Vi.) A General Motors gyárakban plakátokon hirdették, hogy ha valaki kimarad a munkából, akkor Írja meg az okot a katonáknak. Az union által kiadott* lapban eyik munkástársammal ko-operálva az alábbi választ irtuk: