Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-11 / 1297. szám

1943. december 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZDNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI ZVARAIÁDA Nem tudok megfelelő jelzőt alkalmazni arra a lehetetlenül groteszk álláspontra, amelyet az amerikai kommusta vezérek időnként elfoglalnak egyes kér­désekben. Ma, amikor az orosz vörös hadsereg nagyszerű hadi- tényei elkápráztatták a náci el­lenes világot, ezt a nagyon vé­res és az orosz proletáriátusra olyan drága hősiességet igye­keznek kamatoztatni és a láng­ban álló orosz falvak s városok lángjainál a maguk kis politi­kai pecsenyéjét megsütni. Már annyira megszokott jelenség ez, hogy azon felháborodni mi nem szokunk, de felháborító az, hogy ezek a hivatásos vezérek, kik minden körülmények között a munkások hátán keresztül akarnak politikai állásokhoz jutni, ezt ma úgy képzelik el maguknak, hogy szembe for­dulnak a munkásosztály min­den mozgalmával, túl tesznek még a leghirhedtebb AFL féke­reken is, a munkások mozgal­mának leszerelésében és denun- ciálásában. A munkásság tisztában van azzal, hogy milyen hallatlan ve­szélyt jelentene rá nézve az, ha a világot a nácizmus uralná és ezért olyan hatalmas áldozato­kat hoz, amelyhez foghatót nem ismer a történelem. Csak a reakció, az amerikai fasizmus bajnokai azok, akik a munkás­ság elleni uszítást és provoká­ciót a végtelenségig folytatják, minden lehetőt elkövetnek, hogy a munkásosztályt gúzsba köthessék. Ezt célozzák nemcsak a munkásosztály elleni törvé­nyek és a New Deal reformjai­nak a megsemmisítésére való törekvések, de azok a hallatla­nul szemtelen provokációk és, amellyel a munkásokat, harcba próbálják kergetni, hogy azu­tán a megmodulásukat a hábo­rúra való hivatkozással az ál­lamhatalommal letörhessék. Ennek a provokációnak a legvilágosabb példáját a bányá­szok mozgalmánál láttuk, ami­kor nem csak a bánya bárók, de az állami aparátus, a War Labor Board is 8 hónapig húz­ta a bérmozgalom kedvező elin­tézését ismételten sztrájkot provokálva, hogy meghozhas­sák a hírhedt sztrájk ellenes törvényt, amelynek dacára is a bányászok ismét az egyetlen fegyverükhöz, a sztrájkhoz kel­lett, hogy nyúljanak, oly komo­lyan és egységesen, hogy pár nap alatt a bánya bárók, a War Labor Board fején keresztül, a kormány telj esitette a bányá­szok jogos követeléseinek a nagy részét. Ezt a jogos és kiprovokált harcot már ismételten hátba támadta a Magyar Jövő Zvará- ja, ki egyrészt mert nem tud­ja elfelejteni azt, hogy annak idején Lewisék kibillentették a jól fizetett szervezői állásából, azóta Lewis áruló és fasizta, pedig Lewis egy cseppet sem változott, ma is éppen olyan veszedelmes féker és kimondot­tan fasizta, mint volt annak idején amikor még Zvara és a Magyar Jövő az amerikai mun­kások nagy vezérét ünnepelték Lewisben. A másik ok, Zvara mérhetetlen ambíciója á politi­kai állásszerzés terén. Csak igy érthető meg, hogy a bányászo­kat Hitler segítésével vádolja meg és óva inti a munkásosz­tályt, hogy a bószok provokáci­ójával a War Labor Board hu- za-vonójával szemben a bányá­szok sikerén felbuzdulva az ő példájukat kövessék. De Zvara tisztában van az­zal hogy a folyton emelkedő drágaság és növekedő adók na­gyon sújtják a munkásosztályt, ha nincs is elitélő szava a nagy tőkések harácsolása ellen, de van orvossága a munkásosztály bajainak az orvoslására. Nem kérem, nem forradalom, nem proletár diktatúra, ezek a jel­szavak már régen ott vannak, ahol a tavalyi hó (Hol is van a Tavalyi hó?). Még csak nem is a kommunista pártba való szer­vezkedést ajánlja, hanem azt a Hillman féle politikai akciójá­ban való támogatásban és 1944 novemberében liberális cong- resszmant kell választani, ak­kor majd gyorsabban dolgozik a War Labor Board. Nesze proli, ma szőrit a csiz­ma ,most emelkednek az árak az égig, most próbálják a kong­resszus urai megszabadítani az élelmiszer uzsorát minden kor­látozástól, most akarják behoz­ni a forgalmi adót. Az életnívód folyton sülyed, ez ellen ne vé­dekezz, majd egy év múlva sza­vazz liberálisra, ha sikerül ak­kor 1945-ben összeülő uj tör­vényhozás megfogja “gyorsíta­ni” a War Labor Board mun­káját és elfogja kedvezően in­tézni az 1942-43-ban kért 10-15 százalékos bér javítást, amikor­ra már az életnívód 50 száza­lékkal sülyedt le. Hazugság és csalás, hogy a nácizmus leveréséhez egy le- sülyesztett életnivóju, erőtlen munkásosztályra van szükség, éppen az ellenkezője az igaz, csak jól fizetett, magas életni­vóju, jól megszervezett mun­kásosztállyal lehet legyőzni a fasizmust, kint a határokon túl éppen úgy, mint bent. És aki megakarja akadályozni azt, hogy a harácsoló nagy tőkével és a “túl lassan dolgozó” War Labor Boardal szemben, ha a szép szót meg nem hallják, ke­ményebben beszéljen a mun­kásság, azaz aki tudva, vagy tudatlanul a nácizmust szolgál­ja. A nácizmusnak a szálláscsi­náló ja. ISTEN HOZZÁ! ISTEN ÉLTESSE! Üdvözlégy II. Ottó, Magyar- ország örökös királya,, stb. stb. ordít reánk a “Toledo” cimü magyar lapról vastag betűkkel szedve két cikk cime, abból az alkalomból, hogy a Habsbur­goknak ez a kiebrudalt trón vá­rományosa Toledo városba ér­kezett, ahol a katholikus püs­pök vendége, előkelő közönség­nek előadást tart, akiknek a tiszteletére Eördögh Elemér pá­pai prelátus ebédet ad és végül ,1 beszédet tart a magyarsághoz j is. ' Ezekből a loyalitásoktól csö­pögő cikkekből meg tudjuk, hogy a katholikus klérius, a főpapság akcióba lépett, hogy a magyar nép évszázados ellensé­gét, elnyomóját, annyi magyar szabadsághős könyörtelen gyil­kosát a Habsburgokat, ezt a magyar nép által legjobban gyűlölt és utált famíliát, amely már száz év óta nem termelt ki egy épeszű utódot, ismét a ma­gyar nép nyakára ültesse. Hogy a főpapság, élén a pá­pával, annyira dolgozik, hogy a Habsburgok újra hatalomra ke­rüljenek az érthető, nem csak hálásak, hogy a Habsburgok mindenkor hü szövetségesei voltak a múltban a pápaságnak az “eretnek” proletáriátus ir­tásában, de jól tudják azt is, ha a Habsburg uralmat vissza­állítsák a régi monarchia terü­letén, ott a haladás újra meg­áll az egyház hatalma és befo- lása újra teljes lesz. De milyen hallatlan szemte­lenség kell ahhoz, hogy ezt az ifjút, mint.magyar királyt üd­vözöljék amerikai polgárok, mint teszik azt Eördögh és pre­látus társai. Milyen jogon ne­vezik királynak azt, akit és a famíliáját detronlzálta, elcsap­ta egy még ma is fenálló ma­gyar törvény, amikor a magyar tételes törvények szerint csak az nevezhető magyar királynak akit megkoronáztak. De a papság éppen úgy, mint a Habsburgok, csak addig res­pektálják a magyar törvénye­ket, amig azok az érdekükben valók voltak és fölrúgták ami­kor utjukba volt. Nagyon jól tudják ,hogy a következő hó­napok döntik el azt, hogy a Habsurgok újra visszakerül­nek e a nép nyakára és nem csak az amerikai magyarságot akarják ennek a szolgálatába állítani, hanem főleg Amerika hatalmasait. Azonban nagy buzgóságukban elfelejtik azt, hogy ahhoz Amerika püspökén és prelátusain kívül, beleszólá­sa lesz az érdekelt népeknek is, kik nem csak maguk felett, de még a szomszédjukban sem fog­ják megtűrni azt a Habsburg famíliát, amely uralmon levő idejében csak bajt, nyomorúsá­got és elnyomatást jelentett .A pápa és a püspökök jól tudom nagy erőt jelentenek, de nem kisebb erők azok sem, amelyek ellene vannak a gyűlölt, korlá­tolt Habsburg família uralmá­nak. Amerika magyar tömegei­nek, a papok nyílt Habsburg propagandájával szemben, a legélesebb ellenpropagandát kell kifejteni, fel kell eleveníteni mindazokat a gonosztetteket, amelyeket a magyar nép ellen elkövettek. Jellemző a “király” demokra­tikus mivoltára, hogy a tiszte­letére adott ebéden, csak a püs­pök, vagy féltucat prelátus és egy szerkesztő vesz részt, a népnek csak arra lesz joga, hogy hódoljon őfelsége előtt. Hogy Ottó akar magának egy jól fizetett jobot az érthető, de hogy az amerikai magyar la­pok szónélkül hagyják, hogy egy pár társuk Smolen Tóni-nak csapjon fel, az csak igazolja azt, hogy ezeknek a lapoknak semmi közük sincs, sem a nép­hez, sem a demokráciához, sem pedig a magyar nép évszáza­dos Habsburg ellenes harcához. Ők egy királyi mosolyért elfe­lejtik Rákóczit, Kossuthot, az aradi 13-mat és mindazokat, akiket a Habsburgok mint “lá­zadókat” kiirtottak. AKIKET AZ IDŐ NEM IGAZOL A depressziós években tör­tént, hogy a technokrácia böl­csei kimondották, hogy a mun­kások nagyobb százaléka már nem fog visszatérni a munká­ba, mert a termelés a gépek egy-egy gomb nyomásával fog történni. Azóta a tömegtermelő gépek legnagyobb része újabb fejlő­désen ment keresztül és — az újságok sohasem kerestek any- nyi munkást a gyárak részére, mint most. Clevelandon bizottság ala­kult, amely minden esetet ki­vizsgál, hogy a munkások mi­ért cserélik a munkahelyeiket? Ha a munkások okosan szer­vezkednek a munkához való jo­gukat és munkaalkalmukat minden időre fenn tudják tar­tani. A KORMÁNY KERESI AZ ALKALMAT hogy a szegény bánya tulaj- nosoknak vissza adja a termel­tetés joga mellett a hasznukat is. Már sikerült összehozni a bányák urainak egy tekintélyes számát Lewis és az unió többi fejeivel és minden jel azt mu­tatja, hogy mind két fél levet­kőzte harciasságát. A bányatu­lajdonosok elfogadják a már érvényben levő munka szabá­lyokat, Lewisék meg kapnak rajta, hogy szerződés legyen a kezeik között, mert csak annak kezelésében van értelme a ve- zérségnek. KOSSUTH HAJÓ BALTIMORE, Md. dec. 4: — Ma vízre bocsájtották a Kos­suth Lajos nevet viselő szabad­ság hajót. A hajó megkereszte- lésénél Mrs. Cukor, a new yor- ki Cukor Mór felesége segéd­kezett. Cukor Mór a háborús pénzügyi bizottság magyar­amerikai szekciójának az elnö­ke. Kossuth Lajos, magyar ha­zafi, hajdan sokat tett a ma­gyar függetlenség érdekében, 1851-ben az Egyesült Államo­kat is bejárta beszédeket tart­va. Ez a hajó a második, amit a Bethlehem Fairfield hajótele­pén vizrebocsájtanak ebben a hónapban. Elkészítése 21 napot vett igénybe. Eddig ez a hajó­gyár már 256 ilyen hajót készí­tett. Noha Mrs. Cukorról keveset tudunk, azt azonban tudjuk, hogy a férje, Cukor Móritz aki­nek tevékenysége révén a hajó keresztelés tisztségéhez jutott, eddig itt mindig a legszélsősé­gesebb reakciót szolgálta. Talp­nyaló ja volt a mindenkori ma­gyar kormányoknak és noha a demokrata párt disz'tagja, iga­zán demokratikus volta még Pearl Harborig sem nyúlik visz- sza. Mint Horthy uszályhordo­zójának a feleségét, valóban megillette Mrs. Cukort, hogy a Hitler-Horthy ellen küzdő “li­berty” hajót megkeresztelje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom