Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-12-04 / 1296. szám
-t ..mai BÉRMUNKÁS 1943. december 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 ^ne Year .........................$2.00 Félévre .............................. 100 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ...............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Élelmiszer szubvenció (gb.) Az Egyesült Államok Kongresszusa, midőn nagy szótöbbséggel elvetette az élelmiszer termelők szubvenciójára vonatkozó javaslatot, újból tanulságot tett arról, hogy ez a gyülekezet teljesen a gazdagok osztályának az érdekeit igyekszik szolgálni. Az élelmiszerek termelőinek szubvenciálása, vagyis segélyezése a Roosevelt adminisztráció indítványa volt. Régi, állandósított szokás radikális munkáskörökben minden tüzetesebb vizsgálat nélkül elitélni és kárhoztatni mindenféle ajánlatot, ami a kormánytól származik, mert hiszen a kormány az uralkodó osztályt képviseli és igy minden ajánlata csak ezt az osztályt szolgálhatja. Ez a szabály azonban nem mindig alkalmazható. A folyó eseményeket mérlegelni tudó ember egész bátran félredobhatja, mert a követése sokszor ész-szerütlenségre vallana. Ez a helyzet az élelmiszer szubvencióval is, ha hozzátesz- szük, hogy a SZUBVENCIÓ EGYBEN AZ ÉLELMISZEREK MAXIMÁLIS ÁRMEGSZABÁSÁT IS JELENTI. A New Deal adminisztráció 800 millió dollárt kért szubvencióra, de ugyanakkor bejelentette, hogy ezzel a módszerrel képesek lesznek az élelmiszerek árainak további emelkedését megakadályozni. Ellenkező esetben az árak továbbra is emelkedni fognak. \ Nézzük csak, hogy mit is jelent ez a szubvenció. — Tegyük fel, hogy a nagyon gazdag, tehát elsőrendű berendezéssel biró X farmer bizonyos mennyiségű élelmiszer terméket egy dollárért tud megtermelni, tehát ha másfél dollárért adja, már 50 százalékos profitot csinál rajta. Y farmer már nem rendelkezik olyan elsőrendű földdel vagy eszközökkel s igy ugyanazt az élelmiszer mennyiséget csak másfél dollárért tudja megtermelni, tehát legalább is két dollárért kell neki adnia és még akkor is csak 33 százalékot keres. És végre vegyük a szegény Z farmert, akinek ugyanazon mennyiségű élelmiszer két dollárba kerül, tehát legalább is két és fél dollárért kell adnia. Ebben az esetben 25 százalék haszna lenne. Már most ha a kormány ennek az élelmiszernek a maximális árát két dollárban szabja meg, akkor farmer Z meg a társai egyszerűen kiesnek. Ez történt a depressziós években, amikor ugyan nem a kormány szabta meg a maximális árakat, hanem az a tény, hogy a munkásosztálynak nem volt vásárló képessége. Most azonban másképpen áll a dolog. Minden csipetnyi élelemre nagy szükség van. Z farmert, akinek nagyon de nagyon sok társa van, nem lehet kizárni a termelésből. Ezek tehát csak úgy maradnak meg termelőknek, ha az említett élelmiszer ára legalább is másfél dollár lesz, — vagy pedig annál alacsonyabb, akkor a gülönbséget szubvenció révén kapják meg. X és Y, vagyis a gazdag farmerok természetesen ellenzik a szubvenciót. Miért? Azért mert az akarják, hogy az árakat Z farmer szerint szabják meg. Ekkor ők óriási profitot keresnek. Ebben az esetben, vagyis ha az ár két és fél dollár lesz, X farmer például 150 százalékot, Y farmer száz százalékot keres. A kormány ajánlata szerint 800 millió dollárral el lehetne érni, hogy az árakat megrögzitsék. A példánk szerint mondjuk Y árait fizetnék. Ezt a 800 milliót természetesen az adófizetőktől, vagyis a nagyközönségtől vennék be. De ha nem lesz sub- venció, akkor az árak Z farmerhoz igazodnak és a 800 millió dollárt mégis csak megfizeti a nagyközönség. Miután élelmiszerekről van szó, leginkább a munkásosztályt fogja terhelni. De ugyanakkor másik 800 milliót vagy még többet fognak bezsebelni az X meg Y farmerok is, szintén a nagyközönségtől, az az leginkább a munkásosztálytól, mint az élelmiszerek legnagyobb fogyasztóitól. így már érthető ugyebár, hogy a gazdag farmerok miért ellenzik ezt a szubvenciót?! És érthető az is, hogy a szolgálatukban álló kongresszmenek és szenátorok miért kardoskodtak olyan élesen a szubvenció ellen és miként bolondították a népet, hogy csupa “takarékoskodásból” szavazlák le a kormány ajánlatát. És egyben az is érthető, hogy a két nagy farmszervezet, a Grange, meg a Farm Bureau Federation is miért agitáltak olyan nagyon a szubvenció ellen. E lap hasábjain már számos ízben kimutattuk, hogy ennek a két farm szervezetnek semmi közössége sincs a szegény farmerokkal. Ezek csupán csak a nagy farmerokat, a nagy földterületekkel biró pénzintézeteket s általában a tőkésosztályt képviselik. Ettől a kongresszustól pedig igazán nem lehet elvárni, hogy szembeszálljon azokkal, akik a választási kampányok költségeit fedezik. Mert annyi bizonyos, hogy az ily pénzek nem a szegény farmerok ajándékai. A hazafiság netovábbja (gb.) Harold L. Ickes belügyminiszter, aki egyben a petroleum ipar adminisztrátora is, azzal a kijelentéssel lepte meg a közönséget, hogy a hadsereg 100 millió dolárt költött kanadai olaj mezők kiaknázására. Azonban mielőtt még számbavehető mennyiségű olajat kapnának, újabb 30 milliót kellene elkölteni. Ickes tehát azt ajánlotta, hogy jobb lesz abbahagyják az egészet és inkább veszni engedik az eddigi száz milliót is. Ez az ügy a Truman szenátor vezetése alatt álló szenátusi bizottság elé került, ahol kiderült, hogy a hadsereg szerződést kötött az Imperial Oil Co. of Canada nevű társasággal, amely név alatt azonban a Standard Oil Company of New Jersey rejtőzik. A szerződés szerint a kanadai olajforrásokból naponként 3000 hordó nyers olajat vesznek ki. Ez a jog a háború után hat hónapig tart. Szakértők számítása szerint ily módon éppen 168 év kellene arra, hogy a befektetett összeg megtérüljön. Valószínű, hogy a Standard Oil Co. (N.J.) vezetői, akik a német I. G. Farben céggel kartelt kötöttek a mügumi monopóliumára, jól tudják, hogy a háború nem igen fog 168 évig tartani és igy a háború után hat hónappal pár dollárért megvásárolhatják a 130 milliós felszerelést. A hadsereg megbízottja azzal védekezett, hogy az olajra szükség volt és ily esetekben nem törődnek azzal, hogy mibe kerül. A fontos az. hogy megkapják. Viszont a jelek szerint, a Standard Oil urai is azt tartják, hogy amikor profitra van kilátás, nem kell nézni, hogy milyen nagy, vagy honnan jön, — A Fő AZ, HOGY MEGKAPJÁK! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért" ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkba: “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keii szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése I
