Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-20 / 1294. szám

1943. november 20.

BéRMLNKáS

7 oldal

A bevándorlás és polgárosítás éve

Az Immigration and Naturalization Service (Bevándorlási és Polgárosító Szolgálat) most adta ki jelentését az elmúlt pénzügyi évre vonatkozólag.

A polgárháború ideje óta nem esett meg, hogy olyan kevés bevándorló érkezett volna az Egyesült Államokba, mint a tavalyi esztendőben. A Bevándorlási és Polgárosító Szolgálat — Earl G. Harrison bevándorlási biztos szavai szerint — mégis olyan tevékeny évre tekinthet vissza, amilyenben még t soha sem volt része.

Az 1943. junius 30-ával bezáruló pénzügyi eysztendőben a következő rendkívüli feladatok hárultak a Szolgálatra:

Negyvenegy millió embert kellett a határátlépések alkalmával ellenőrizni (főleg kanadai viszonylatban).

A határőrség tízmillió mér- földnyi utat tett meg, szárazon és vizen, hogy a csempészést és a törvénytelen bevándorlást megakadályozza.

318,933 uj állampolgárt honosítottak, akikből 34,474 fegyveres szolgálatot teljesít és 52,274 ellenséges államoknak volt azelőtt a polgára.

Kanadából, Mexicóból és a nyugat indiai szigetekről 50,000 munkást bocsájtottak. be ideiglenes tartózkodásra, hogy az egyes vidékeken mutatkozó munkáshiányt enyhítsék. A felettük való ellenőrzés szintén a Szolgálat hatáskörébe tartozott.

A normális teendők között, főleg a honosítás mutatott fel aránytalanul nagy emelkedést.

Harrison biztos szavai szerint “Felismertük a nagy előnyöket, amelyeket a honosítás jelent az idegen születésüekre

nézve, különösen a háború alatt és mindenképpen arra törekedtünk, hogy a honosító eljárást meggyorsítsuk. Ez különösen a fegyveres szolgálatot teljesítők polgárosításánál sikerült.”

“Az idegenek igyekezete arra, hogy minél előbb polgárokká lehessenek és a Szolgálat rendkívüli erőfeszítése, együttvéve lehetővé tette azt, hogy 281,459 állampolgársági bizonyítványt állítsunk ki polgároknak és 37,474-et a fegyveres szolgálatot teljesítők részére. 1907 óta nem fordult elp, hogy ennyi embert polgárosítottak volna egy évben. Sikerült az évről-évre felgyülemlett restanciáktól is megszabadulnunk.”

Azok között, akik az elmúlt évben polgárságot szereztek, 52,274 volt olyan ,aki azelőtt ellenséges állam alattvalója volt. Csak 93 ilyen idegen kérelmét utasították vissza a polgárosító bíróságok. Az évzárlat idején azonban még mindig 147,914 “ellenséges idegen” polgárosító kérelme maradt elintézetlen.

A polgárositási tendencia megerősödésével szemben, a bevándorlás 80 év óta nem volt olyan csekély, mint az elmúlt évben. Állandó tartózkodás végett csak 23,725 bevándorló ér kezett az országba. Ezek között is csak 9,045 volt olyan, aki a bevándorlási kvóta törvény alá esett, holott az évi kvóta-engedély 153,774-re rúg. A többiek kvótán kívül érkeztek: közeli rokonok, kedvezményes foglalkozásúak, stb., ilyenek 81,117 ember érkezett az országban, akik nem számítanak bevándorlónak.

Annak ellenére, hogy a Szolgálat feladatai annyira megnövekedtek, Harrison biztos jelentése szerint, időt találtak arra, hogy a Szolgálat működését átszervezzék, különösen az eddigi komplikált adminisztrációt illetőleg. Az egész szolgálatot négy főosztályba osztották és ezek főnökei közvetlenül Har- risonnak lesznek a munkájukért felelősek.

Eme nagymérvű kudarc után jöttek rá, hogy önkéntes csatlakozással nem fognak célt érni és a kényszer hatása alatt az állami törvényes beavatkozást alkalmazták. Ilyen állami beavatkozás eredményei a számos népjóléti intézkedések, mint például a közmunkák indítása (W.P.A.) segélyzéssel kapcsolatban, a szervezkedés torvé- nyesitése, gyermekmunka eltörlése, kis bankbetétek biztosítása, maximális munkaidő és minimális munkabérek megszabása, a farmerok segélyzése, munkanélküli és aggkori biztosítás, stb. Mindezen intézkedések célja a tőke kizsákmányolási jogának korlátozása. Ezért adtam ennek a rendszernek a korlátolt kapitalizmus nevet.

Azonban mindezen korlátozások nem szüntették meg a munkanélküliséget, vagy csak nagyon kevéssé redukálták. A Brain Trust tudósai összedugták tehát a fejeiket és kisütötték, hogy azért nincsen munka- alkalom, mert nagyon sok a termelt áru, “túltermelés” van. Ezen pedig a legegyszerűbben úgy lehet segíteni, ha elpusztítjuk az áruk egy részét. És meg

HALADÉK A BEVONULÁSRA

Washingtoni jelentés szerint a repülőgép gyárak nehezen nélkülözik a bevonulókat, ezért úgy döntöttek, hogy a nyugaton levő repülőgép gyárakban dolgozók bevonultatását elhalasztják, mert a készülő második frontra szükséges repülőgépek gyártásában nem akarnak akadályt előidézni.

is tették. Elpusztítottak nagymennyiségű élelmiszert és más árukat is akkor, amidőn az ország népének jó része Ínséget szenvedett. íme a nagyszerű tudósok és tudományuk!

És mert a munkanélküliség még tovább tartott, elhatározták, hogy a legjobb lesz kevesebbet termelni. Fizettek nagy összegeket a farmeroknak és gyárosoknak azért, hogy ne termeljenek. Akkoriban éppen olyan hangosan hirdették, hogy ne termeljenek, mint most annak éppen ellenkezőjét. Ebből láthatjuk, hogy a Brain Trust megértéséhez nem vagyunk elég képzettek. Azt azonban láttuk, hogy a munkanélküliség nem szűnt meg semmiféle “prime pumping” kísérletre és eltartott egészen az európai háború kitöréséig, amikor a háborús rendelések megindították az iparokat. Ez bizonyítja, hogy a kapitalizmus kizsákmányolási fokának korlátozása nem orvosolta ennek a társadalmi rendszernek legnagyobb rákfenéjét. Mi joggal tételezhetjük fel, hogy a jövőben sikeresebb lesz?

(Folytatjuk)

MUNKA KÖZBEN

(Folytatás a 3-ik oldalról)

TÁRCA

Viccelnek velem

írói pályámat nagy koncepciókkal kezdtem. Homérosz álnév alatt megírtam “Odiszeia” cimü époszomat, melyet az Akadémia dicséretre ajánlott. Ezután prózában irt époszt terveztem: az éposz hősét Jézus Krisztusnak neveztem el és a róla írott könyvet Uj Testa- mentomnak. A könyvnek igen nagy sikere volt, de nekem abszolúte semmi; az a furcsa dolog történt meg, hogy az époszt valamelyik magyarázóm, egy történetiró, egyszerűen ellopta és felhasználta Világtörténelem cimü müvében egy helyen, ahol nem volt irnivalója, — hősömet pedig, akit, úgy látszik tul- jól jellemeztem, készpénznek vette a közönség s máig is azt hiszik róla, hogy valósággal létezett; rólam a kutya se beszélt.

Más műfajokkal próbálkoztam, hogy megéljek. Dante álnév alatt megírtam az Isten színjátékot, amit Messiás címen lefordítottak németre, onnan lefordítottak magyarra.

Később Shakespeare álnév alatt Írtam néhány drámát, Schopenhauer és Kant álnevek alatt filozófiai értekezéseket is

firkáltam és Goethe álnév alatt néhány drámai költeményt. Kaptam egy levelet egy bogár- gyűjtőtől, aki igen udvariasan megkért, küldjem be neki a birtokomban lévő “Életbölcseség” nevű ízeltlábút, mivel valaki figyelmeztette rá, hogy én is foglalkozom ilyesmivel, cserébe szívesen rendelkezésemre bocsát egy szép afrikai bársony- cincért, amiből nálunk, Európában csak két példány van.

Ezek után felmentem a szerkesztőségbe és otthagytam egy cikket “Az akarat sokfélesége” címen. A szedő álmos volt és a cikk ilyen címen jelent meg: “Vakaródzik a feleségem”, de azonkívül belül is volt néhány sajtóhiba.

A cikk nagy feltűnést keltett az emberek nevettek és hamarosan kiderült, hogy egy egészen újszerű és hallatlanul mulatságos uj humorista tűnt fel, aki mindent egészen furcsán és másképpen mond: tótágast állítja a dolgokat és mindent megfordít és eltorzít.

Az uccán kezdtek mutogatni az emberek meglökték egymást és mondták: Ni, ez a Kovácsik, — megfordultak és vigyorogva néztek utánam.

Sikerem határozottan tüneményes volt. Később már nemcsak vigyorogtak, hanem hangosan nevettek az emberek, mikor megláttak. Ni, mondták ha- hotázva egymásnak, itt megy

a Kovácsik, jaj, de jó marhaságot irt az, barátom, a hasamat fogtam, hogy gondolhat ki valaki ilyen egy hülyeséget, hahaha, hát nagyszerű fiú ez a Kovácsik, az már igaz.

Ni, itt megy a Kovácsik, egy másik mondta, hahaha — alá- szolgája, Kovácsik bácsi. — Melyik az, kérdezte a barátja, — hát nem látod ez itten, mondta erre, ez ni — és bedugta az ujját a szájamba — ez a Kovácsik fiú, na ez egy kedves marha, de jól mulattam azon a hülyeségen.

Ha bementem egy boltba cipőt venni, a kereskedősegéd egy kalapot hozott és mikor ijedten és zavartan kérdeztem, hogy mi ez, hahotázva mondta, hogy egy Kovácsik biztosan kalapot gondolt, ha cipőt kér, hiszen hallotta rólam, hogy a kezemen szoktam járni merő viccből. Végre mégis elhozta a cipőt, amibe mikor bedugtam a Iában, nagyot nyivákolt, mivel macska volt benne, mire a kereskedősegéd diadallal tapsolt, hogy ugye milyen jó vicc, ugye ő tudja, hogy kell beszélgetni egy hires humoristával.

A fiatal szerzők is érdeklődni kezdtek irántam. Kedves Kovácsik tata, írták nekem, írtam egy jó marhaságot, olyan Ková- csik-féle őrült hülyeséget, hát kinek küldjem el, mondok, mint a Kovácsik tatának, mondja, igaz az, hogy maga a szemölcsére gombolja rá az ingét? Na szervusz öreg!

Akárhol történt valami lehetetlen eset, mindjárt elküldték és megírták nekem. Maga felhasználhatja, írták. Az uccán azt mondták a családapák: Várj csak, Malvin, ott megy a Kovácsik, odaszaladok, elmondom neki, mit mondott ma reggel a Jenőke, mikor ráültettük 'a bilire, majd kiírja az újságba.

Aztán mondja csak, — mondták kövér és izmos emberek hahotázva — hogy jut magának eszébe az a sok bolondság — és mellbeütöttek dévajul — az a sok őrültség — és dévajul vállonbokszoltak — jaj, de nagy huncut maga — és hahotázva fültövön csaptak — honnan szedi maga az ilyesmit — újabb gyomorboksz — én nem tudnék ilyen baromságot kitalálni, ha megfeszülnék se.

Végre elmentem a harctérre, ahol hahotázva fogadott az egész lövészárok. Befeküdtem a dekungomba, mire mindenki odajött és nevetve lökdöstek, I hogy mondjak valami jó viccet.

De nincs semmi a fejembe, szabadkoztam. De igen, csak gondolkodjam, mondták és én gondolkodtam s néhány perc múlva felkiáltottam: Jaj, golyó van a fejemben, — mire hangosan kacagott mindenki és kacagva eltemettek a meszes-gödörbe.