Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-06 / 1292. szám
1943. november 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal AHOGY ÉN LÁTOM...-------------------- — Írja: KRÉTH — -----------------1876-ban egy angol ültetvényes Henry Wickham csempészeti gondolattal egy fél tonna hevea magot vitt ki, ami a gumi ültetvény iparnak a kivándorlását a nyugati civilizáció környezetéből a keleti környezetbe vonta maga után. 1941. december 7-én egy sárga kis ember vissza csempészte Amerikába a gumit, szülőhazájába, ahová a természet századok előtt elhelyezte. A Pearl Harbor-i incidens és az azután következő történés magával vonta a nyersgumi behozatalának a megszűnését az Egyesült Államokba Malaya, Kelet-India nyersgumi ültetvényekről és igy a fenti történés függetleníteni fogja az Egyesült Államokat a háború előtti britt és holland nyersgumi mo- nopóliomtól. Ma egy év és tiz hónap a Csendes tengeri háború kitörése óta és egy csomó gumi ültetvény keletkezett Amerika tropikus részében és magában az Egyesült Államok területén. 49 államban 84 gyár mint a gomba nőit ki a földből és termeli a mügumit. Az eredmény, közel két évi behozatalnak a megszűnése után, nem mondhatjuk, hogy a szükségletek nem volnának kielégítve. A délnyugati Csendes tenger nyersgumi termékek hiánya és a szükséglet növekedése a háború következtében, munkába kényszeritette az ösz- szes rendelkezésre álló erőket úgy a mügumi, mint a szükséges épületek előállítására, termelésre. Mert ne f ele j tűk, ma nem a gyomrán, mint Napoleon idejében, marsol a katona, hanem gumin és egy olyan hadsereg, mint az Egyesült Államok és az angolok létszáma, akkor ellehet képzelni, mennyi gumira van szükség, ha még hozzá tesszük a magánhasználatot is. Az Egyesült Államok gumi szükségletének fele Dél- Amerika területén levő ültetvényeken termelve a többi pedig a Pearl Harbor-i incidens előtt felhalmozott készletből került ki. A hazai ültetvény programja nem jelent teljes megoldást, legalább nem úgy, hogy a szükségletet kielégítse. Nem. Nagyon sok időt vesz igénybe mig a dél amerikai ültetvények termelvénye az Egyesült Államok szükségletét kielégíti. Egy gumi fának hét évre van szüksége, mig megcsapolható. A kilátások kecsegtetőknek mondhatók, pedig csak ötvennégyezer tonna van számítva. Mikor éri el a 60-90 ezer tonna magaslatot, amely normális körülmények között a szükségleti összeg. Az Egyesült Államok synthetic gumi termelő gyárai az év végéig annyit lesznek képesek előállítani, mely egyenlő lesz 254.000 tonna nyers, természetes gumival, ha most hozzá adjuk az 54 ezer tonnát, amely Dél-Amerikában termett, megkapjuk az összeget, ami az Egyesült Államok szükséglete felének felel meg. És ez számit, még pedig azért, mert a nyugati körzetben lett előállitva. A termelési kilátások és lehetőségek számokban kifejezve: az 1943. évben a termelési ösz- szeg 10,000 tonna volt, a kilátások az 1944. év első negyedére 160,000 tonna, hogy ha a szükséges anyag rendelkezésre fog állni. Csak 60 százaléka a mügumi gyáraknak vannak üzemben. 1944. évben az összes gumi gyárakat számítják üzembe állítani. Azért minden jel arra mutat, hogy nem messze az idő, amikor az Egyesült Államok gumi ipara és az egész nyugati körzet, teljesen függetlenítve lesz a britt és holland gumi monopóliumtól. Az Egyesült Államok ezen függetlenitése teljesen jelentéktelenségbe fogja a malayai és kelet indiai gumi ültetvényeket sülyeszteni, ha valami akadály közbe nem jön. A tervezetek elméletben ki vannak dolgozva és hogy ha gyakorlati átvitelben olyan sikeresen fog beválni, akkor a malayai domináló szerep és az árak hullámzása a kereslet és kínálat törvényeit tekintetbe nem véve, mint például 1910-ben, amikor a kínálat nagy volt, a kereslet pedig kicsi, három dollárért árulták fontját a nyers guminak. 1925- ben $1.25, 1932-ben pedig 2 és háromnegyed cent volt fontja. A Pearl Harbor-i incidens előtt pedig 22 cent fontja. Az átköltözés a keletiből a nyugati körzetbe, valóságban 1922-ben vette kezdetét, röviddel a britt kiszállítás megszorítása után, amely úgy a gumi termelvény- re, mint a magvakra ki volt terjesztve. Legelőször a Phillipine szigeteken történtek ültetések, csak később lett kiterjesztve latin Amerika egyes államaira. A kettős számú világháború teljesen elvágta a természetes gumi behozatalát a távol keletről. Ceylonból behozott és az ország területén gyártott mügumi és a raktáron levőre van az Egyesült Államok gumi ipara utalva akkor, amikor a fogyasztás az ország történetében eddig nem ismert magaslatot ért el. És éppen ez az ami a szakértőknél számit, az ő állításuk szerint és ezen megfigyeléseken alapszik, ha a két évi háborúban a fent említett készlet a megkövetelt szükségletet az adott körülmények között kielégítette, igaz, hogy a magánhasználat megszorításával, akkor a háború után is kitudja a mügumi és a Latin Amerikából behozott természetes gumi elégíteni, persze a magán- használat megszoritá s á v a 1, mert ki fog egy kis meszoritás ellen tiltakozni, hisz már megszoktuk. Meglehet, hogy a középutat veszik ebben, persze ez már a háború kimenetelétől függ, vagyis számítva arra, ha már a háború az amerikai munkás milliók feláldozásával győzelmes befejezést nyer, akkor az Egyesült Állami gumi vásárlóknak is lesz szavuk az árak meghatározásában, ez először, másodszor pedig ha tán nem úgy sikerül a béke, a mügumi ipar, amely jelentős szerepet fog játszani, mint ütő kártya. A szakértők állítása szerint, a mügumi gyártás nem fog megszűnni semmi áron, mert az a lecke, amit megtanultak akkor, amikor teljesen ki voltak szolgáltatva a britt és holland érdekeltségeknek, nem felejtették el. A szakértők további állítása az, ha a természetes nyersgumi újból kapható lesz és bármily bőven, akkor is a synthetic gumi gyártó gépeket olajozni fogják és jó karban tartani, hogy bármely pillanatban mozgásba lehessen hozni, amint a távol keleti gumi érdekeltség megbokrosodik, hogy az árakat emelje, vagyis a gépeket készenlétben tartsa. Úgy látom sokat várnak attól a külpolitikától, amit az Egyesült Államok kormánya fog folytatni a háború után. Nemzetközi lesz-e, vagy pedig, mint az elmúlt világháború után, nemzeti, megint a saját határa közzé fog vonulni. Úgy látom, hogy a jelen háborúban meghonosodott “Good Neighbor” irányzatnak talán sikerül az összetartást a béke eljöttével is föntartani. Ha ez sikerül, csak akkor fog a gumi ültetvény program és kísérletezési állomások, amelyek a következő országokban vannak Brazília, Colombia, Costa Rica, Ecuador, El Lavador, Guatemala, Haiti, Honduras, Nicaragua, Panama, Peru, Venezula, stb. sikeresen működni. Persze a Szövetségesek a háborúban, mint angol és holland, nem azt várják a béke eljöttével az Egyesült Államoktól, hanem azt, hogy újra megfogja vásárolni tekintettel majd az árakra, a nyersgumit Malaya és Kelet-India ültetvényekről. Úgy látom, hogy bizonytalan- sági kisértet környékezi a tőkéseket a lakályaikkal egyetemben. Bizonytalan a piac, bizonytalan a nyersanyag beszerzési forrás és ennek tetejére bizonytalan maga a munkás kérdés. Mindig oldanak és semmit sem oldottak meg, mire a háború véget ér. Munkások kik fogják a fenti kérdéseket megoldani? ők nem tudják. Miránk várnak azok! 8000 ELMEBETEGET VÉGEZTEK KI HAMBURGBAN STOCKHOLM, okt. (ONA) — A német hatóságok a Hamburg elleni légitámadások idején 8000 tébolydába és magánházban élő elmebeteget végeztek ki és azt állították később, hogy a betegek a bombázások következtében veszítették életüket. A betegeket összeterelték és S.S. gárdisták egy Hamburg melletti birtokra vitték őket. Több páciens megtudta, hogy mi készül és autón menekülni próbáltak. Az S.S. legények a kocsikra lőttek és a bennülőket megölték. Három orvost, akik néhány beteget meg akartak menteni, letartóztattak. Ezek később koncentrációs táborba kerültek. A betegek kétszer étkeztek, délben és este. Az esti étkezést követő álomból nem volt felébredés. Az ételekben foglalt méreg reggelre megölt minden beteget. A fenti információ forrása egy jelenleg Stockholmban élő dán orvos, aki a kérdéses időben egyik hamburgi kórházban dolgozott. Munka Közben (Folytatás a 3-ik oldalról) kább arra törekedtem, hogy ezt a következtetést is maga az olvasó vonja le. TERVEZETT GAZDASÁG Az ilyen kérdéseknél a leg/» nagyobb baj az, hogy az iró rendesen a saját nézeteit, a saját óhajait szugerálja. A napokban olvastam például H. G. Wells, világhírű angol Írónak egy ilyirányu cikkét, amelyben megjövendöli, hogy milyen lesz a jövő társadalmunk. A cikk gondos elolvasása mutatja azt, hogy a Wells által leirt jövő társadalom nem más, mint az ő óhajának a kifejezése. És ettől lehetetlen szabadulni. Még akkor is beleesünk ebbe a hibába, ha tudatosan úgy cselekszünk, mint én tettem a füzetben, hogy csak a fejlődésre mutattam rá és a konklúziót az olvasóra bíztam. A kritikus joggal mondhatja, hogy a fejlődés bemutatásánál tendenció- san választottam ki azon tényezőket, amelyek az általam kivont konklúziókra vezetnek. Ennek megfelelőleg minden kertelés nélkül bejelentem, hogy a modern kapitalizmus negyedszázados gondos megfigyelése nálam azt a konklúziót eredményezte, hogy feltartóztathatatlanul haladunk az Ipari Demokrácia felé. A következőkben tehát felsorolom azon tényezőket, amelyek erre a konklúzióra vezettek és egyben magyarázatát adom az Ipari Demokrácia fogalmának. Mint a füzetben is erősen kihangsúlyoztam, az első világ- I háború következményei között az orosz forradalom volt a legfontosabb. Ez az állításom nap- ról-napra szélesebb körű elismerést nyer. Történelmi tény, hogy Wrangel, Judenits meg a többi orosz ellenforradalmárokat angol, francia és esetleg amerikai nagytőkések segítették, sőt az angol és francia kormányok félhivatalosan is támogatták őket, de nem mentek bele teljes erővel, mint például Mussolini és Hitler a spanyol Franco támogatásába, mert ha oly erővel mentek volna a három éves háborúban már teljesen kimerült, a németek által levert oroszok ellen, akkor le tudták volna verni a bolshevik uralmat. Nem mentek ellenük teljes erővel azért, mert biztosra vették, hogy az a rendszer, amit a Lenin és Trotzky által vezetett forradalmárok hirdetnek, úgyis el fog bukni rövidesen. A világ vezető nagytőkései reakciós politikusai és társadalom tudósai még mindig a Smith Adam gazdaságtanánál tartottak 1918-20-ban is. Azt tartották, hogy tőke nélkül Oroszország nem maradhat fenn. Teljesen figyelmen kívül hagyták a szerszámok fejlő- döttségét, amelyekkel, ha felszabadítják, a javak óriási tömegét lehet termelni. Jobban mondva a munkaerő, ha a szerszámok a munkások rendelkezésére állnak, ma valóban csodákat müvei. (Folytatjuk)
