Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-16 / 1289. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1943 OKT. 16 NUMBER 1289 SZÁM Hol van már a tavalyi hó? Régi hang, régi szellem, régi vezérek az AFL konvencióján VOL. XXXI. ÉVFOLYAM (f.) Most tartja a szokásos évi konvencióját az AFL. Ez már a 65-ik konvenciója a szak- szervezetnek, melyet jelenleg Bostonban tartanak meg. Azt gondoltuk, hogy az ipari fejlődéssel párhuzamban lassankint eltűnik a láthatárról a régi fajta szakszervezkedés és utat enged a fejlődéshez idomult ipari szervezkedésnek. A szakszervezeti vezérkedés azonban nem olyan egyszerű munkálkodás, amitől olyan könnyen és szívesen megszabadulni szeretnének a vezérkedők. Úgy vannak vele mint a lcirályoskodással a királyi család sarjai. Apáról fiúra hagyják és az utolsó leheletig görcsösen ragaszkodnak hozzá. A bostoni konvenció inkább egy régiségi szimbólum és szereplői mintha csak a temetőből marsoltak volna a terembe. A régi hang, a régi szellem minden de minden a régi. Siránkozás a CIO kontárkodása ellen, mellyel sokat ártanak az általuk patentirozott szakszervezeti businessnek és a háborús hangulat az egyedüli, ami némi változást jelent az AFL konvención. A kezdeményezési és végrehajtó hatalom különféle bizottságok kezében van, melynek fejei a régi vágású szakszervezeti vezér ur, akié rendszerint a döntő szó. A jelentés szerint közel hat millió fizető tagja van az AFL- nek és az évi tagszaporulat körülbelül fél millió. A jelentéshez hozzáfűzték, hogy a kontra szakszervezet CIO-nak nem 5 millió tagja van, ahogyan hangoztatják, hanem csak két é$ egynegyed millió. Ennek megállapításánál egy erős harc fejlődött ki, Phillip Murray CIO elnök és Walter Citrine az angol-amerikai szakszervezeti bizottság elnöke között. Hosszú jelentéssel indokolják az okozatokat, amiért még hosszú ideig nem lehet egység a két szak- szervezet között. Napirendre került a United Mine Workers visszacsatlakozá- si kérelme, melyet John L. Lewis irt alá, melyben a bányász uniót minden változtatás nélkül kéri visszavenni az AFL-be. Ennél a kérdésnél bizonyára ismét nagy vita lesz és aztán egy újabb bizottsághoz fogják utalni, ami annyit jelent, hogy ismét jégre lesz téve. A legfőbb akadály ennél a kérdésnél J. L. Lewis személye és az tény, hogy még nem felejtették, hogy a bányász unió félmillió dollárjával szervezte meg Lewis a CIO-t, amivel annyi borsot tört Green és társai orra alá. A politikai front választás után, tisztviselő választás lesz, de ez is csak egy -formalitás, mert a szokás szerint Greennel az élén mindazok fognak megmaradni, akik eddig is és évtizedek óta üldögélnek a bársonyszékben. És ezután fog kezdődni a fizetés emelés, mert tekintettel az élelmiszer árak emelkedésére, az eddigi tiz és húszezer dolláros évi fizetéseket arányba kell hozni. így aztán a vezér urak egy évi nyugodt emésztése biztos megoldást nyer, mely után a küldöttek szépen visszatérnek tartózkodási helyeikre. Az AFL konvenciója egy tükör az amerikai munkásság előtt melybe ha belenéz meglátja azt az óriási mulasztást, melyet az utóbbi évtizedekben elkövetett az ipari szervezkedés terén. Éppen megfordítva kellene lenni a helyzetnek, ha a munkásság a fejlődéssel lépést tartott volna az ipari szervezetnek kellene 6 milliós taglétszámot kimutatni néhány ezer múzeumi szakszervezeti taggal szemben. Hogy ez nem igy van azért áll a munkásság a nagy feladat előtt. Elméleti harcot kell vívjon a szakszervezkedés ma már hamis teóriájával szemben és gyakorlati harcot a kapitalista kizsákmányolás ellen, hogy az ipari demokrácia termelési rendszere megvalósuljon. EZ A LEGUTOLSÓ WASHINGTON, okt. hó:— New Deal ellenes republikánus képviselők vizsgálatot szeretnének kierőszakolni a moziiparba becsempészett politikai propagandára vonatkozólag. Mint valami “szörnyű” propagandára mutatnak rá egy rövid mozi képre, amelyben Mrs. Roosevelt az alábbi tréfát mondja el: ‘•‘A japán hadiszintérről hazatért amerikai katona beszéli ,a barátjának, hogy egyszer a róka-lyukban meghúzódva úgy akarta kiugratni az átellenes lyukban meghúzódó japán katonát, hogy kiabálni kezdte: ‘A pokolba Hirohitóval! A po— III — (rr) Sok szó esett a depresz- sziós évek alatt, a fejlődés kerekeinek mesterségesen való visszatartásáról. Nem csak a technokraták vádolták a tőkéseket ezzel, de kitartott és jólfizetett nemzetgazdászaik is számos esetben voltak kénytelenek beismerni, hogy a termelés gyorsítását szorgalmazó számos uj találmány gyakorlatba vitelét akasztották szegre, alkalmasabb időkre. Nyújtsa fel az ujját, aki elfelejtette, hogy a new dealis- ták minden ötödik sor gyapot alászántásában, minden ötödik anyadisznó leölésében, a termőföldek egy bizonyos részének parlagositásával vélték a rendszerválságot áthidalni és korlátozni! Alig néhány esztendős távlat és a jelen állapotok ösz- szehasonlitása, kell, hogy mindenkit gondolkozóba ejtsen, aki erre a kevés ember által kulti- vált szokásra még képes. Micsoda gazdálkodás ?! És milyen előrelátás ?! Ilyesmir# valóban csak politikusok és politikai kormányzatok képesek! És itt bátran feltehetjük a kérdést: Akik alig pár évvel ezelőtt még igy próbáltak kilábol- ni a rendszerválságból, akár a jelenben, de pláne a JÖVŐBEN mit lehet tőlük várni?! Hol van e sártekén olyan hatalmi csoport, vagy politikai kormányzat, amelyik tevékenykedésével aspirálhatna az emberek bizodalmára? Hol van olyan felelős csoport, amelyre nyugodt lelkiismerettel lehetne rábízni a háborús állapotok megszűntével a társadalom irányítását ? A háború előtt és a háború alatt egyaránt, ugyanazon érdekcsoportok vannak a nyeregben, akiket a felelőség terhel! Hej de könnyű a japánok pearl harbori támadásával elintézni a dolgot. Milyen egyszerű Hit- lert-Mussolinit felelőssé tenni a háborúért! Mi könnyebb ennél? És ami a fő, gondolkozni sem kell hozzá! Persze, ki emlékszik már azokra a szép daliás napokra, amikor az amerikai tőkések, lakájaik, politikusaik, búcsút jártak Itáliába, a fasizta rendszert kolba Hirohitóval!’ Erre csakugyan kiugrott a japán katona és visszaorditotta: ‘ A pokolba Roosevelttel! A pokolba Roose- velttel!’ És akkor lelőtted ugy- e? — kérdezte a barátja. — Dehogyis lőttem — felelte a katona, hiszen én is republikánus vagyok. tanulmányozni?! Hát azokra az öblös hangú, nagy fekete címekkel ellátott hosszú cikkekre, amelyekben az IlDucét, meg Emanuel őfelségét és a kettő vadházasságából származott fasizta rendszert, mint olasz paradicsomot éltették, ki emlékszik?! Hitler a felelős? Aber was. . . . CSAK FÖRTELMESEN GONOSZ A RONDA! Az angol Tory-k boszorkánykonyhája, a franciák iparbárói, Wall street és főként a német in- dusztrialisták, valamennyien ott basáskodtak a nácizmus születésénél. Ja, hogy a korcsszülött, Frankenstein lett, mint kinőit a pelenkájából? . . . Hát ez igazán pech! A keresztszülők pechje ... de még emiatt ők búsulnak legkevésbé, mert találtak vigasztalást! Elvégre nem mindenkinek rossz a háború! A dögkeselyűk meg a profitharácsoló tőkések egyáltalán nem tartják annak! Du Ponték, Girdlerék, Fordék és általában mindazok az érdekcsoportok, melyek belékap- csolódtak a háborús termelésbe, egyáltalán nem panaszkodnak ... Ja igen. Zúgolódtak egy kicsit, amikor úgy látszott, hogy engynéhány washingtoni politikus komolyan veszi azt a bizonyos 25 ezer dolláros évi jövedelemről költött törvényjavaslatot! Vakmerőség is, szemtelenség is volt eimyire vetemedni . . . még azt kívánná valaki, hogy ezek az urak — a háború drágaság közepette — évi vacak 25 ezerből éljenek meg? Hát ez nem volt szép . . . Még ezer szerencse, hogy a politikusok CSAK kivételesen a tőkésosztály tagjainak részére javasolták az évi 25 ezret és nem minden halandó családfőnek! Ti is visszautasítottátok volna ugy-e prolik? Hogyan is tudna egy proletár család ilyen CSEKÉLY összegből egy évig megélni? . . . De térjünk vissza a tárgyra Ne vegye zokon az olvasó, ha néha egy kicsit, minket is elönt az epe, vagy az epés humor. Most már nincs depresszió! Az uj találmányok sem kerülnek szegre. Dehogy is. Tudósaink, mérnökeink, erőt megfeszítve dolgoznak a laboratóriumokban, kísérletezési műhelyekben. Mint megannyi szobrászok formázzák, alakítják az uj termelési metódusokhoz alkalmas gépezeteket és az uj gyárakhoz, amelyeket felépítettek és felszereltek a háború nyomán, készül az uj szerkezet, az uj termelési mód, a háború utánra!
