Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-02 / 1287. szám
1943. október 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ZSIDÓK ELŐRE! Amikor Magyarországon a Horthy banditák a román tábornokok jóvoltából uralomra jutottak, hogy a nép figyelmét eltereljék a nyomorúságról, a háború bűneiről, a munkás gyilkolás szabadsága mellé, a régi jól bevált módszer szerint, a zsidóüldözés szabadságát is proklamálták. Természetesen csak a kis zsidók, a munkások, kis falusi boltosok, kocsmáro- sok, sakterek, lettek szabad prédájai a fehér terrornak, mig a nagy zsidókat, a bankárokat, gyárosokat, erélyesen megvédte a Horthy rendszer, amelynek lehetőségét a zsidó nagy bankárok kölcsönei ádták meg. Az óvatosabb nagy zsidók, akiknek a szive nem igen repedt meg azért, hogy pár száz rongyos hitsorsosát agyonverték, hogy a profit csinálásba semmiféle zavar ne álljon be, a vállalataikba bevettek olyan magasrangu államhivatalnokokat, tiszteket, mágnásokat, politikusokat, mint villámhárítókat, kik a nevükért, a profit egy részét kapták. Azóta változtak az idők, először, hogy a nácik agitációjá- nak a “vitorlájából kifogják a szelet” megcsinálták Horthyék a második és harmadik zsidó törvényt, amelyek sok tízezer kis ember szájából kivették a falatot, de a nagy zsidóknak a kereseti lehetőségeit ha korlátozták is, ha az úgynevezett állampolgári jogaikat el is kobozták, de még mindig módot adtak arra, hogy keressenek, profitot csináljanak. De ezek közül azok, akiknek módjuk volt a vagyonuk egy részét a semleges országokba menteni, a pénzük után maguk is elmenekültek egy várható hitleri zsidóverés elől. A másik fordulat akkor állt be, amikor a szövetségesek, különösen az oroszok kezdték összetörni a hitleri és vele szövetséges hatalmakat, aktuálissá vált az elnyomott népek forradalma, a régi hűséges fasizta fullajtárok itt, úgy az amerikai, mint a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Megismétlődött a fent említett nagy zsidók társfogadása, csakhogy most a tegnap még zsidóverő nácik, ébredők néztek társ után, kiknek ha nem is a neve, de a vallása alkalmas arra, hogy a magyar úri banditák uralmát védje. Erre az aljas szerepre vállalkoztak itt, azok a zsidók, kiknek a profit a fontos, kik egy olyan rendszer helyett, amely ugyan egyenlő jogot és szabadságot biztosit minden embernek, vallásra, fajra való tekintet nélkül, de korlátozza, vagy egészen lehetetlenné teszi a munka nélkül való profit csinálását, szívesebben látnak egy olyan Horthy rendszert, amely ugyan másodrendű polgárokká degradálja őket, de kordában tartja a munkást és biztosítja a profitot. Jól tudják ezek a zsidók, hogy a pénz kiegyenlíti a különbségeket. Csak ezzel a szimpla gazdasági kérdéssel magyarázható az, hogy egyrészt a fent említett gazdag zsidók és professzioná- tus emigránsok, rabik, csinálnak ma propagandát Horthy mellett, hogy a Magyar Szövetség gyalázatos, hazug csalásainak a legnagyobb védője Dr. Márk Béla ügyvéd. Hogy Cser- nitzky atya az a második gyerekkorát élő pap, olyan szemérmetlenségre mer vetemedni, hogy angol és magyar nyelven azt írja, hogy Magyarországon “ezer éven keresztül egyetlen zsidót nem öltek meg a vallása miatt” és hogy egy előkelő zsidó ur “becsület szavára jelentette ki, hogy a Horthy éra alatt a fehér terrornak nyoma sem volt”. Az angol parlamenti bizottság vizsgálatáról egy vaskos könyben számolt be annak idején, amelyben eskü alatti tanúvallomások és okmányok alapján száz és száz olyan esetet sorol fel, ahol a Horthy fehér terroristái, csak azért öltek meg embereket, mert zsidók voltak, nem is beszélve a “kommunistáknak” az az a munkások ezreinek a meggyilkolásáról. Az orgoványi, siófoki, de- vecseri tömegsírok után Cser- nitzky “előkelő” tanúja hirét sem látta a fehér terrornak. Mi nem nevezzük ezeket az előkelő zsidó urakat árulóknak, csak egyszerűen megállapítjuk azt a régi igazságot, hogy az embereket nem a fajuk, vagy vallásuk szerint kell osztályozni, hanem a gazdasági viszonyaik alapján, azoknak nem zsidó, katholikus, mohamedán, vagy magyar, német, angol stb. osztályokra, hanem csak két osztályra, munkás és kizsákmányoló osztályra. Mi gyűlöljük és megvetjük és a végsőkig harcolunk a fasizmus, mint a kapitalizmus legbrutálisabb formája ellen, nem azért, mert mellékesen a zsidókat halomra gyilkolja, hanem mert a munkásosztályt brutálisan elnyomja, jogait elkobozza, minden megmozdulását vérbefojtja, mert akadálya a munkásosztály feltörekvésének. Mi mélységes részvéttel nézzük a zsidók és mindig csak a szegény zsidók kínszenvedéseit, de éppen oly részvéttel vagyunk minden elnyomott és terror alatt szenvedő néppel szemben is, de az “előkelő” zsidók, ha a profitjuk biztosítva van, akkor szívesen elfelejtik a hitsorsosa- iknak a legyilkolását is. Nincs zsidó kérdés, csak munkás kérdés, ezt igazolják az előkelő magyar zsidók Horthy mentési kísérletei is. Miután egy olyan szentéletü pap, mint Chernitzky atya, soha sem hazudik, nem fogja tőlem rossznéven venni, ha befejezésül azt kívánom neki, hogy szent atyám, kegyelmed any- nyiszor essen az orrára, ahány magyar zsidó és munkás életébe került a Horthy által létesített fehér terror. ÍGY is Jó A Verhovay kerületi értekezletek túlnyomó többsége, azzal az utasítással küldte a delegátusokat a konvencióra, hogy vonják ki a Verhovay Egyletet a Magyar Szövetségből. A kerületi értekezletek után jött nyilvánosságra az, hogy a Verhovay Egyletet a vezetői eladták a Horthy kormánynak. A konvenció idején jelent meg a külügyi és igazságügyi minisztériumnak a nyilatokozata, amely csalással, hazugsággal vádolta meg a Magyar Szövetség vezetőségét, ennek dacára is a delegátusok túlnyomó többsége, beleértve a hivatalnokok és igazgatók szavazatát, úgy szavazott, hogy a Verhovay Egylet maradjon bent a Magyar Szövetségben. A Verhovay Egylet tagsága 99 százalékban gyárban, bányában dolgozó munkások, de a delegátusoknak egy egy elenyésző kis része az, amely gyárban vagy bányában dolgozik, a nagy többség politikusok, üzletemberek, szalónosokból áll, kik fütyülnek a tagság akaratára, úgy szavaznak, ahogy azt a Horthyék ügynökei előírják. Ez a győzelme a reakciónak nem sok jót fog hozni. A Magyar Szövetség körüli botrány ma már .olyan hullámokat vert az amerikai közvéleményben is, hogy azt nem fogja megmenteni sem Daragó futása, sem Kerekes Tibor várható menesztése. Ennek a csaló, hazug társaságnak pusztulni kell a magyar Amerika színtérről, mert nemcsak a magyarsággal szemben hazug és csaló, de éppen ilyen szemérmetlenül hazug és csaló a hivatalos fórumok felé is. A Verhovay tagság még megtanulhatja azt, hogy ha nem akarja az egyletét, a biztonságát veszélyeztetni, akkor nem elég az, hogy utasítást ad a delegátusoknak, hanem gondoskodnia kell arról is, hogy megszabaduljon a helyi basáktól, akik a tagság akarata és utasítása ellen szavaznak. Gondoskodnia , kell, hogy a delegátusai munkások legyenek és ne koca-politikusok. Csak igy kerülhet a Verhovay újra munkás kézbe, csak úgy érheti el azt, hogy ne adják el mint akarat nélküli birkákat a mindenkori reakciónak. A “győzelem” után a harc ujult erővel fog folyni az amerikai magyar fasizták, Horthy ügynökök ellen. BÚCSÚ DARAGÓTÓL A tegnap hőse, ki az amerikai magyarságot, szükebben a Verhovay tagságot, áruba bocsátotta, ki a magyar kormány parancsára és utasítása alapján intézte a legnagyobb magyar egylet ügyeit, ki ezért pénzt kért és kapott. Ki Mus- solininek küldözgetett hódoló táviratokat, ki magyar mágnásokkal levelezett, velük tege- ződött, amikor ezért helyt kellett volna állni, akkor két nappal a konvenció előtt “megrendült” egészségi állapotára való tekintettel lemondott a jól fizetett főelnöki tisztségről. Ez a megfutamodása a felelősség alól a leggyávább, amit valaki elkövethet. Daragó sorsa mutatja azt, hogy valakit a hiúsága, hatalmi vágya és a korlátoltsága milyen veszedelmes utakra vihet. Valamikor liberális Horthy ellenes volt Daragó. Ez az ismert liberalizmusa emelte őt a Verhovay főelnöki székébe, abban az időben, mikor Horthyék a különböző óhazai kiküldöttek sikertelen propagandája után úgy találták, hogy az amerikai magyarsággal kell elvégeztetni a megmételyezést. Erre a legalkalmasabb ember a Verhovay főelnöke volt, kit Himler Márton kerített meg az akkori Horthy konzul részére. Himler volt a kosaras asszony, a konzul után, aki odacipelte az öreg Daragót a budapesti minisztériumok szobáiba, ahol pénzt, dicsőséget Ígértek és ahol pa- roláztak, tegeződtek vele. A hiúsága azután bele vitte abba a pocsolyába, amiből azután nem volt többé kiút, menekülés. A közös bűnök elszakitha- tatlanul oda kötötték Himler- hez, Fáy Fisherhez, akinek a leleplezése után csak a gyáva futásba talált menedéket. Mi ezzel el is búcsúztunk Da- ragótól és hisszük, hogy futásában követni fogják mindazok, akiknek része volt az amerikai magyarság áruba bocsátásában. Szólás vagy hazugsági szabadság (Folytatás az 1-ső oldalról) vasárnap a Guadalcanal szigetén, tehát háborús zónában. Az ilyen hazugságok, hamis beállítások eredménye az a sok union ellenes levél, melyet a polgári lapok örömmel közölnek, mely az uniókkal való leszámolást helyezi kilátásba a háborúból visszatérő katonaság által. Csak a napokban olvastam egy levelet, melyet egy üzem bizottsági tagnak küldött a mostoha apja, aki mint tiszt a cenzúrához van beosztva, mely mint válasz arra a levélre melyben a bizottsági tag bejelentette, hogy meg lett választva erre a tisztségre. Ez a levél egy nyílt ultimátum volt, melyben az egész unionnal való leszámolást helyezi kilátásba, melyben a saját mostoha fiát sem fogja kímélni és nem örömét, hanem sajnálatát fejezte ki, hogy a fiú is az ellenség oldalán foglalt állást. Ugyancsak ez az illető egy verset küldött, melyben egy állítólagos haldokló katona azt mondja, hogy nem a nácik vagy a japánok gyilkolták meg, hanem a unionisták szúrták hátba. Ez a hadsereg lapjában jelent meg és ezer és ezer polgári lap vette át. Egy-egy nagyobb telepen levő egynapos sztrájkot is nagy headlineokkal közlik, de azt nem, amikor véget ér, mely néha csak órákig tart. így azt a látszatot keltve, hogy ottan hetekig folyik a sztrájk. Ilyen szemenszedett hazugságok, elferdítések segítségével mérgezik a katona mundérba, gyilkolásra tanított milliókat, hogy feltudják őket használni az uniók letörésére, amikor visszajönnek. És mindezt a szólásszabadság leple alá akarják vonni. Óh szent szabadság, de megcsufolnak a legpiszkosabb elemek, prostituáltak. A testvér harcot is a te nevedben tervezik, akarják ránkzuditani, hogy a nagy tőkét és rendszerüket védjék.
