Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-03-27 / 1260. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

CLEVELAND, 1943 MARCH 27

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

NUMBER 1260 SZÁM

Milyen szerződést kapnak a bányászok?

MEGEGYEZÉSSEL, VAGY KÉSŐBBI MEGOLDÁSSAL A VITÁS KÉRDÉSEKBEN, VALÓSZÍNŰ, HOGY MÁRCIUS 31-IKE UTÁN IS TOVÁBB FOLYIK A SZÉNNEK A KITERMELÉSE.

A háborús gazdálkodás

NEW YORK, N. Y. — Az United Mine Workers bányász szervezet tisztviselői és a nagyobb bányák tulajdonosai már tárgyalásokat folytatnak a most március 31-én lejáró szerződés újbóli alkalmazásával.

Számtalanszor kihangsúlyoztuk, hogy a bányamunkásoknak egyáltalán nincs beleszólásuk abba, hogy milyen követeléseket terjesszenek a munkáltatók elé és nem túlzott azon állításunk, amikor azt mondjuk, hogy a munkások képviselői gyakorlatilag nem ismerik azokat a szükségleteket, amelyeknek biztosítását a bányászok életstandardja, nemkülönben az életbiztonsága tenne szükségessé. A nagy bányász union tisztviselői nem a munkások köréből kerülnek ki, a munkásokkal csak a zöldaszataloknál érintkeznek, azért ha a szerződések kötésekor fölállítanak is olyan pontokat, amelyek betartása a munkások előnyére szolgálna, könnyen feladják azok törvé- nyesitését, ha annak ellenében a maguk uralmát biztosíthatják az iparban dolgozók felett.

Két esztendővel ezelőtt, amikor a most érvényben levő szerződést megkötötték, már feljajdultak a bányászok a szerződés hiányossága felett, holott akkor még nem látták azokat a körülményeket, amelyek a megkeresett dollárjaik vásárló értékét felénél is lejebb szállítják. És ahol időközben történt valamelyes javulás, minden elfogulatlan bírálat megállapítja, hogy azoknak létrehozásában sokkal több része volt a kormány illetékes hivatalainak, mint a nagy bányász unionnak ,sőt országos botrány számba ment, hogy a kormánynak kellett a bányászok érdekeit megvédeni a szervezetet jelentő fekete cárral John L. Lewisel szemben.

Ezért, bár száz panasszal az ajkán száll az amerikai bányász nap-nap után a föld mélyébe, nem nagy reményekkel néz a most New Yorban tárgyaló bizottságok munkája elé- De ha ez alkalommal mégis nagyobb darab kenyér biztosítását hozza a szerződés, az annak a körülménynek tulajdonítható lesz, hogy a ma legszámottevőbb szénvásárló, az amerikai kormány — akivel a fekete cár rossz viszonyban van és ütni kíván egyet rajta, akaratlanul a dolgozók látnák annak hasznát. Mert, hogy emelni kell a munkások fizetését, az talán nem is képezi vitájuk tárgyát, de minden magasabb bér kifizetését a bányatulajdonosok erősen túlzottan kapnak vissza a szénvásárlóktól és mint mondottuk ez esetben elsősorban a kormánytól. Az ügyek színesítéséül, a munkások szervezetének a befeketitéséül szolgál a tárgyalásokról kiadott eddigi jelentésük, hogy a napi két dolláros bérkövetelést a szénvásárló közönség nem bírná el. Nem is tudjuk, hogy hol szerezték újabban ezt az érző hus- darabot, amellyel a közönséget kívánják menteni.

A fent vázolt körülménynek látjuk a követelés azon szakaszát is, hogy a szerződés érvényessége rövidebb lejáratú legyen. Úgyszintén, hogy a fore- manok is, akikből jó pár ezer van az iparban, szintén adófizetői legyenek az unionnak. Ugyan akkor, amikor a tárgyalások e körül folynak, a kongresszusban Virginia állam egyik congressman je olyan javaslatot nyújtott be, hogy a törvény tiltsa el, hogy a foreman, aki minden esetben a bánya vállalatot képviseli, ne lehessen a munkások unionjának a tagja. Bizonyos, hogy Lewis nagyon és sokat megtépázott nimbuszát volna hivatva enyhíteni az a követelés is, hogy az unionnal szerződésben álló bánya vállalat szenét ne használhassa olyan iparvállalat, amelynek munkásai sztrájkban állnak.

Hogy a dolgozók együttérzésének, a szolidaritásnak minő szinboliumát fejezné ki a bányász szervezet törvényében ez az intézkedés, arról különösen a Bérmunkás olvasóinak nem kell Írnunk, de sajnos, hogy az annyira az általános munkásérdekeket szolgálná, hogy annak a tárgyalásokon való elejtését a bányász tisztviselők részéről biztosra lehet venni.

Általában az öntudatos munkások szerte az országban érdeklődéssel vannak a szerződés megkötése iránt.

(Vi.) Helyesebben háború garázdálkodásnak lehetne nevezni ami mostan végbemegy minden trustificált iparban, kartelekben. A profit rendszer, amely a versenyben találta leg- í erősebb létjogosultságát, ma már ezt teljesen kiküszöbölte, a Trustok és Kartelek alakításával, amit ma a háborús rendelésekre alkalmazva teljesen mellőz.

Békeidőbeli termelésnél, jóformán minden iparban igyekeznek úgy az ember, mint a gépek gazdaságos, azaz legnagyobb kihasználására, mig háborús időben, jelenleg ez az igyekezet nemcsak hogy hiányzik, hanem mesterségesen igyekeznek a háborús anyagok termelésének költségét emelni, hogy annál több millió dollárhoz adhassák a tisztességesnek nevezett háborús hasznot. Békeidőben az emberi erő 90 százalékát és a gépeknek is 85 százalékát igyekeztek minden nagy iparban kihasználni. Ma átlag véve, az emberanyag 60 és a gépeknél nem több mint 40 százalékos kihasználást látunk minden nagyobb iparban.

E megnyilvánulással szemben nemrégen nagy lármát csaptak a szerszámgép hiány miatt, most meg állandóan a munkáshiányról lármáznak és a munkaerő besorozását követelik, ugyan akkor mikor minden gyárban a munkásoknak nagy része csak munkára vár. Békeidőkben ha anyaghiány, gépletörés, vagy más ok miatt a munkásnak nem bírtak munkát adni, akkor még negyed órai megszakítással is haza- küldték. Ma ilyesmi nem létezik, ha tudják reggel, hogy egész nap nem tudnak bizonyos embernek munkát adni, akkor is ott tartják őket egész nap, sőt ha haza akar menni, akkor sem engedik és ha otthon marad nagy bűnnek róják fel. ÉS az egész ország visszhangzik “absentee” a munkától való távolmaradás miatt, melyet most törvénnyel akarnak büntetni és vannak üzemek ahol elbocsátják a munkásokat többszöri távolmaradás miatt.

Ez a nagy üzemekben, az autóiparban, amelyet legjobban ismerek és több különböző üzemekben dolgozó munkástársakkal beszélgetve általánosnak mondhatunk. És a nagy gyárosok a New Deal elleni agitáció- jukban azt is mondják, hogy mivel megvan szabva a haszon mennyiség, nincs okuk többet és gyorsabban termelni. Egy

ilyen gyárosok gyűlésén örömmel jegyezték meg, hogy most ők vannak olyan helyzetben, hogy a kormány tőlük vásárol.

Emiatt állt be a munkáshiány, a szerszámgép hiány és a békeidőkhöz hasonlítva a termelés felébe csökkent, dacára, hogy 8 millió munkással többet alkalmaznak ma mint békeidőben és a szerszámgépek legmodernebb ezreit vásárolta meg a kormány és helyezték a nagy gyárakban. Az autóiparban békeidőben, még az akkor meglevő szerszámgépek segítségével, 4 millió autót bírtak évente gyártani. Ezt az arányt megtartva ma csak úgy ömlene a repülőgép és tank ezen üzemekből, ha úgy dolgoznának mint békeidőben és még azt sem mondhatják, hogy több anyag kell egy félmillió repülőgéphez, vagy annyi tankhez, mint négy millió autóhoz, mivel aluminum anyagot annyit bírnának termelni, ha nem a truszt uralná és mesterségesen csökkentené a termelést, hogy évente egy fél millió repülőgépet képesek volnának kitermelni, most mivel már minden alkatrész tömegtermelésre van átszervezve és óriási ipartelepek vannak felszerelve, de csak 4 százalékban vagy még kevesebb arányban termelnek.

Legtöbb esetben az embereknek az anyaghiányt adják okul, hogy nem tudnak nekik mun- ' kát adni a gyárakban, amikor kormány emberek látogatják meg az ilyen üzemeket és látják a modern gépek nagy mennyiségét tétlenül állni, akkor meg emberhiányról beszélnek. És az összes lapok és politikusok is csak emberhiányról fecsegnek.

A profitrendszer leggyalázatosabb formája, amidőn a

versenyt szükségtelenné teszi és teljesen uralja a termelés mennyiségének és áraknak a megszabását. Ezt a háborús termelésnél még betetőzi az a tény, hogy mentői több kitermelési költség van, annál többet adhatnak hozzá haszon fejében, nem azért fizetnek, hogy mennyit termelnek, hanem azért, hogy mennyit költenek a kormány pénzéből, melyet aztán adókban igyekeznek behajtani és siettetik saját elpusztulásukat.

Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!