Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-03-06 / 1257. szám

5 olCal BÉRMUNKÁS 1943. március 6. Washingtoni Tükör ELLENTÉTEK A WAR LABOR BOARD TAGJAI KÖZÖTT. — LEMONDÁSSAL FENYEGETŐZNEK A SZAKSZERVEZETI TAGOK. — A KÉPVISELŐK TÚLÓRÁZNAK A MUNKÁS-EL­LENES TÖRVÉNYEK KIGONDOLÁSÁBAN. WASHINGTON, feb.: — A War Labor Board tagjai kö­zött fennálló nagymérvű ellen­tétek végre kirobbantak és a szervezett munkásokat képvi­selő AFL és CIO tagok valósá­gos lázadásba mentek. Az elé­gedetlenségre Stabilization Di­rector James F. Byrnes állás- foglalása adott okot. A szak- szervezeti tagok szerint Byrnes nem engedi meg, hogy a War Labor Board megvalósítsa a Little Steel formulát, amely szerint a munkások a drágaság emelkedéséhek megfelelőieg a háború kitörése óta 15 százalé­kos béremelésre jogosultak. A belső veszekedés kirobban­tására a nyugati partok egyik repülőgyárának az ügye adott okot, ahol a munkások béreme­lésre jogosultak a Little Steel formula értelmében. A War Labor Board meg is szavazta a béremelést, de Byrnes eltil­totta azon utasítással, hogy egyetlen üzemben sem adhat­nak általános béremelést az ő belegyezése nélkül. Erre az in­tézkedésre célzott az AFL kép­viselője, amikor azt mondotta, hogy “ a War Labor Board ügyeit többé nem intézik de­mokratikusan.” R. J. Thomas CIO tagnak pedig a War Labor Board alel- nöke, Dr. George W. Taylor el­len van kifogása. Thomas sze­rint Dr. Taylor “annyira elcsa­varja a Little Steel formulát, hogy annak eredménye nem lehet más, mint a munkások nagymérvű elégedetlensége az összes háborús iparokban.” Dr. Taylor a Little Steel for­mulát úgy magyarázza, hogy az addig elért minden munka­bért befagyaszt, vagyis továb­bi munkabér javítást nem enge­délyez. A “labor” tagokat na­gyon elkeserítette az a tény, hogy a War Labor Board alá­rendeltje lett Byrnes stabili­zation directornak és igy vég­zései nem sokat számítanak. Egész sereg kongresszusi képviselő lázas sietséggel dol­gozik olyan újabb és újabb tör­vényjavaslatok kidolgozásán, amelyekkel a munkásokat gúzs­ba lehetne kötni. A hét folyamán Putman, képviselő szorgoskodott azon, hogy javaslata kikerüljön a bizottságtól és szavazás alá mehessen a Házban. Putman szerint a törvényjavaslat célja “végetvetni a hadiiparokban a munkabeszüntetéseknek, és a munkahátráltatásának, ^ avagy bármilyen módon való akadá­lyozásának”. Az albizottság már jóvá­hagyta a Lyndon Johnson, szin­tén ilyen javaslatát, amely el­rendeli, hogy a munkáltatók minden három hónapban jelent­sék a sorozó bizottságnak azon munkásokat, akik ok nélkül el­maradnak a munkából. hazugság, minden rágalom, hogy is mondotta Petőfi ? “Ahol a pap emel szót, ott az igazság megfeszittetik.’ ’ Johnson ezzel a javaslattal az annyira hangoztatott mun­kából való kimaradást akarja beszüntetni úgy, hogy a sorozó bizottság hívja be katonai szol­gálatra azon munkásokat, akik a munkából kimaradnak, fölté­ve természetesen, ha a sorozás korába esnek és katonai szol­gálatra alkalmasak. Putman 5000 dollár pénzbír­ságot és 5 évi börtön büntetést szab ki az általa javasolt tör­vény megszegőire. A törvény- javaslat oly általánosságokat tartalmaz, hogy annak megsze­gésével bármely munkást lehet vádolni, mihelyt szomszédjához pár szót intéz munkaközben, avagy az illemhelyre megy, stb. A szenátusban szenátor Con- nally, ugyancsak Texas állam­ból, vezeti a munkásellenes hadjáratot. Connaly elejét sze­retné venni annak, hogy a bá­nyászok bérkövetelésekkel áll­janak elő április havában, ami­kor a szerződésük lejár. Azért olyan trvényjavaslatot terjesz­tett be, “amely autoritást te­remt a termelés folytonosságá­nak fentartására.” A képviselőház megszavazta az adminisztráció által kért 6,298,000,000 költségve t é s t, amelyből azonban levágott két kisebb tételt. Az egyik a Labor Department kiadásai egy ré­szének fedezésére, a másik té­tel pedig McNutt Man-Power Commission irodájának a kibő­vítésére szolgált. A javaslat fölött csak felkiáltással szavaz­tak. A képviselők szeretnék Miss Perkins munkaügyi minisztert kiszorítani állásából. Erre a célra azt az utat használják, hogy nem szavaznak meg költ­ségeket a munkaügyi minisz­térium rézére. A szabotálásnak ezt a nemét nyiltan hirdetik. Miss Perkinsre egyébiránt az­ért haragszanak, mert szerin­tük nagyon liberális a munkás­sággal szemben. Különösen ki­hívta maga ellen a reakciós képviselők haragját azon leg­utóbbi döntésével, hogy a ha- jóépitési iparban szükségesnek tartja a béremelést. Az elnök által kiadott béreket fagyasztó rendeletnek egyik pontja elő­írja ugyanis, hogy a rendelet alól kivételt képeznek azon üze­mek .amelyekben a munkaügyi miniszter a munkabérek eme­lését szükségesnek látja. McNutt ellen is az a kifogá­suk, hogy nagyon keztyüs kéz­zel bánik a munkásokkal. Azzal vádolják, hogy elnöki aspirá­ciói vannak és azért “politikát játszik”, vagyis nem meri ki­hívni maga ellen a szervezett munkásság haragját. A mun­kások elosztására az elnöki rendelet a szövetségi kormány által átvett állami elhelyező irodákat jelölte ki. A nagy munka természetesen több hi­vatalnokot igényel. Erre kért költségeket McNutt, amit azon­ban a szabotáló képviselők megtagadtak. Oroszország nem kíván Európa dolgaiba avatkozni LONDON, feb. (ONA) — Szövetséges beavatott körök­ben annak a szükségességét hangoztatják, hogy a három fő hadviselő szövetséges, Ame­rika, Nagybritánia és Oroszor­szág közösen körvonalazzák a Szövetséges Nemzetek állás­pontjának alapelveit. Ennek szükségessége utóbbi időben azért is előtérbe nyomult, hogy el lehessen kerülni bizo­nyos súrlódásokat, amik mos­tanában a szovjet-kormány és némely Szövetséges Nemzet kormánya között mutatkoztak. Goebbels agitációja nyiltan ki­használni igyekszik e súrlódá­sok folytán esetleg keletkezett hangulatokat. A Szövetségesek köreiben úgy vélik, hogy a három nagy had­viselő fél megegyezhetne eb­ben: garantálják Európa nem­zeteinek területi integritását, valamint azok demokratikus helyreállítását. Ez volna az alap, melyen túl további rész­letkérdéseket aztán megköze­líthetnének. A szovjet-kormány már közölte a Szövetséges kor­mányokkal, hogy egyelőre nem kíván kötelezettséget vállani semmi olyan dologban, ami a szovjet-határokon kívül esik. A szovjet-határokba belevonja pedig a balti államokat, egész Ukrajnát és Besszarábiát. Ez álláspontjával, hogy egyelőre nem foglal állást semmiféle európai kérdésben, a szovjet­kormány szabadon kívánja hagyni a Szövetséges Nemze­tek számára a közös megegye­zést, melynek magja Nagybri- tánnia, az Egyesült Államok és Oroszország megegyezése lesz. Moszkva álláspontjára jellem­ző a Csehszlovákiával szemben való viselkedése. Noha egy csehszlovák-szovjeti szövetség, az angol-szovjeti szövetség mintájára természetes lánc­szem volna a jövendő európai biztonsági rendszer alakulatá­ban ,a szovjet-kormány jelen­leg mégsem tervez ily orosz­csehszlovák szövetséget, csak azért, hogy elébe ne vágjon egy jövendő általános szövet­séges megállapodásnak. Bizo­nyos körökben még azt is kívá­natosnak tartották ez össze­függésben, hogy felbontsák a csehszlovák-lengyel megállapo­dást a Federáció alakítására vonatkozólag, hogy ezzel se vágjanak elébe jövendő általá­nos megállapodásnak. E meg­állapodás felbontásától azonban eltekintettek, mert hiszen e megállapodás csak a Federáció kívánatos voltát mondja ki, mig annak érvényessége a len­gyel és csehszlovák nép helyes­lésétől valamint a lengyel-szov- jeti problémák megoldásától is függ. AMERIKAI SAJTÓSZABAD­SÁG Megírtuk a Bérmunkásban, hogy Virginius Dabney, a Rich­mond Times-Dispatch napilap szerkesztője kidobta lapjából a munkásfaló Westbrook Pegler rovatát, mert mint irta, Pegler nemcsak ferdít, de egyenest hazudik. Rövid szünet után azonban a nevezett lapban újra közölni kezdték Pegler rovatát. Dab­ney szerkesztő bejelentette, hogy ő csak szerkesztője, de nem tulajdonosa a lapnak és a tulajdonosok utasítása szerint neki nincs intézkedési joga a Pegler rovata fölött. Mit Írnak olvasóink Köszönettel nyugtázom Mun­kástárs levelét, amelyre már régen kellet volna válaszolnom, dacára, hogy mint személyes, baráti levél volt Írva. Én isme­rem jól Munkástársat, hogy választ tőlem, mint IWW-istá- tól várt. És habár én megin­gathatatlanul hiszek az IWW alapelveinek, céljának helyessé­gében, de a Bérmunkásban egy ideig megjelent gyűlöletes, igazságtalan támadásokat az oroszokkal szemben nem tud­tam megemészteni. És miután nem éreztem ma­gam elég erősnek ahhoz, hogy azon Munkástársakat, akik tü­relmetlenségükben — mert Oroszországban a cárizmus megdöntése után nem mindjárt az IWW mintára való igazi de­mokráciát létesítették, cikkek­kel győzzem meg helytelen irá­nyukról, igy hát vártam. Tudtam, hogy a Bérmunkás írógárda higgadtabb tagjai fe­lülmúlják azt a pár türelmet­len forradalmárt és a Bérmun­kás lapunk Oroszországgal szemben megértő, türelmes, vá­rakozó mederben fog Írni. Nem csalatkoztam, a táma­dások megszűntek. Lapunk újabb és értékes irógárdistá- kat kapott. És most Geréb munkás társ válasza Vaszkó munkástárs levelére fölösleges­sé teszi a további várást. Fo­gadja el Munkástárs a levél­hez mellékelt money ordert a lapra való hátralék és előfize­tésem kiegyenlítésére. Hive az ipari szabadságért G. Zatykó. Lindenhurst, 1943 febr. hó. Levél érkezett a Munkás Be- tegsegélyző Szövetség egyik igazgatósági tagjától, Home- stade, Pa.-ból, aki megírja, hogy milyen jól mulattak, ami­kor Somló Lipót felolvasta a Bérmunkásból, hogy hogyan veszekednek az IWW-isták, akiknek végzetét és kipusztitá- tását Somló olyan pontosan be­jósolta. Ugyan e levélben az igazga­tó nem tudja palástolni fajgyű­löletét sem, amikor a főelnök és főtitkár neveit írja le. Mivel névtelen levelekre nem szokásunk válaszolni, azt arra az időre halasszuk, amikor az illetővel találkozhatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom