Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-03-06 / 1257. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 MARCH 6

NUMBER 1257 SZÁM

Kísérletezések és készüPolgárháboru Jugoszláviában

lődések a békére

Mindig többet látjuk a különbéke híreit a napi sajtóban. Alig kerül a kezünkbe egy-egy újság, melyben nem volna külön belső információs jelentés arról, hogy vagy az egyik, vagy a másik háborús fél, külön békét számit kérni az egyesült nemzetektől és ki akar kapcsolódni a háborús öldöklésből .Az ilyen hírek különösen Olaszországot illetőleg látnak leggyakrabban napvilágot, de legutóbb Románia és Magyarország ilyen irányú kísérleteiről is jelentenek.

Magyarországot illetőleg a londoni Times közölt egy ilyen békehírt, mely mint komoly újság nem saját maga gyártja a híreit és bizonyára történt tapogatózás a magyar részről, ami azonban még ezideig nem járt sikerrel. A hir szerint Magyarország a Vatikánban keresi a béke szálait, mert a római pápa és általában a katolikus egyháznak külön érdeke, hogy egyik oszlopuk Magyarország megmaradjon a részükre a háború után. A hírek szerint a nagy tavaszi offenziva a Balkán felé fog menni és a magyar területnek döntő része lesz abban. így pl. ha Magyar- ország most megfelelő békét köthetne, úgy szakitana Hitlerekkel és a német csapatok át, vonulását Magyarország megtagadná.

Bármennyire is valószínűtlennek is látszik a fenti hir az azonban több mint valószínű, hogy a különbéke eszméjével foglalkoznak a náci lakájok mindenütt és a nácizmus sü- lyedő hajójáról mint a patkányok menekülni akarnak. Lehetséges, hogy ez a menekülés sikerülni is fog egyes országoknak, de nagyon kevés remény van arra, hogy a náciknak teljesen behódolt Magyar- országnak ez sikerülhetne. Csak egy belső forradalom, mely a Horthy rendszert gyökerestől kiirtaná, adhatna alkalmat erre, de viszont akkor nem a Vatikánban kellene keresniük a békeszálakat.

De nemcsak a pusztulás felé rohanó náci országokból jönnek a békehírek, hanem nagyon sokat foglalkoznak a béke kérdésével a szövetséges országokban is. És amennyire látni lehet, hogy a sakkba szorított náci országok örömmel fogadnák a békét, ugyanúgy látható, hogy a szövetséges országokban húzódoznak, szinte félnek egy hirtelen békétől. Ezen országok hangadóinak szavaiból arra lehet következtetni, hogy ők még nincsennek elkészülve a békére, mint ahogyan nem voltak elkészülve a háborúra sem és egy hirtelen béke csak kháoszt idézne elő.

A múlt napokban az Egyesült Államok munkaügyi minisztere a Social Research Schoolban tartott beszédet és a társadalombiztoitás át tervezését és sürgős kiterjesztését hangoztatta, hogy a háború utáni újjáépítés akadály nélkül végrehajtható legyen. Bizonyára már megvannak a tervek, hogy a termelést mely most a háborús felszerelésre van berendezve, átformálják ismét a békés termelésre, de az is bizonyos, hogy az ilyesmi a kapita- lisztikus termelés alapján nem megy olyan simán és millió és millió bérmunkás kerül hosz- szabb időre az uccára. Ezeknek az ellátásáról kell jó előre gondoskodni, ha nem akarják, hogy az a helyzet következzen be, mint az elmúlt világháború után.

Szóval ahogyan a háború elsősorban a munkások tömegeit sújtja, előre láthatjuk, hogy a sokat hangoztatott béke is csak újabb áldozatokat fog követelni a munkás millióktól. És érdekes, hogy mig a kapitalizmus képviselői már most beszélnek és készülődnek, hogy mi lesz a háború és béke után, addig a munkásság csak az overtime-al van elfoglalva és egyáltalán nem gondol a jövőre. Pedig jön ismét az idő, amikor a nyomorúságos helyzet esetleg ismét “bread lineok” soraiba űzi a munkástömegeket és tehetetlenül kell tűrjék a sorsukat. Amikor békehangok keringenek a levegőbe, jó volna észrevenni, hogy ez figyelmeztetés a munkásosztály részére, hogy készüljön egy hatalmasan felépített ipari szervezettel a “békére”.

(f.)

DIPLOMÁS FEJŐK

LOS ANGELES, feb. hó:— Tizenkilenc személy, közöttük i egy nő, sikeresen elvégezték az egy hónapos fejési kurzust és arról diplomát kaptak. Egyben azonban rájöttek, hogy nagy hirdetésekkel annyi embert cső- ditettek a fejési pályára, hogy még a diplomával sem kaptak fejő munkát. így tehenek helyett csak a diplomájukat simogatják.

(Vi.) Az általunk előre látott polgárháború valóságban megindult Jugoszláviában, és már odajutott, hogy a Szovjet kormány Londonban tiltakozott a szerb kormánynál ezen ügyben. Ugyanis a Szovjetek állítása szerint Mihajlovics is, mint Nadech nem a nácik ellen, hanem az igazi néphadsereg ellen harcol. Legtöbb esetben ezek őrzik a vasutakat és náci kaszárnyákat és szállítmányokat.

Ezt alig lehetett elhinni, bár már többször jelentették, de mi is hihetetlennek tartottuk, mindaddig, amig ezt hivatalosan ilyen tiltakozás formájában nem láttuk. Mert azt biztosra vehetjük, hogy a Szovjetek nem kockáztatták volna meg az amerikai és angol kormányok jóakaratát, ha nem tudnák a fenti tiltakozásuk tárgyát bizonyítani. De ugyanakkor őfelsége a szerb királyi kormány is beismerte ezt, de azzal védekezik, hogy azért teszik ezt, mert ha megengednék a szabadcsapatoknak, hogy kiirtsák ezeket a náci' csoportokat, vasutakat felrobbantsanak, szállítmányokat lefoglaljanak, akkor a nácik nagy bosszút állnak a szerbeken.

A tiltakozás szerint a Szovjet kéri, hogy a Jugoszláv kormány hadügyminisztere Mihajlovics engedje a Partisian néven tőle független csapatokat ott és akkor harcolni a nácik ellen, amikor és ahol azok jónak látják.

Mindez a változás azóta történt, mióta a néphadsereg megunta a tétlenséget Mihajlovics vezetése alatt és a különböző szomszédos országok odamenekült katonáiból alakított divíziókkal együttesen külön harcot indított és az általuk megszállott területeken külön kormányt is alakított. Amely nem ismeri el a szerb királyt j és hadügyminiszterét Mihajlo- vicsot. Mihajlovics csapatainak is nagyrésze ott hagyta őtet és az aktívabb, leginkább proletárokból szervezett szabadcsapatokhoz pártolt és bizony el kell ismerni, hogy Mihajlovics any- nyira legyengült, hogy a nácik irgalmától függ létezése, melyet viszont azzal igyekszik megszolgálni, hogy a nácikat védi ahol teheti.

Ezt még súlyosbítja az a tény, hogy Nadech náci Quisling is a munkás ellenes csapatokat és urakat megnyerte, hogy ezen partisian csapatok

ellen nagymérvű hadjáratot indítson a nácikkal kapcsolatban. így dühöng a polgárháború, melyben az őfensége kormánya és miniszterelnöke inkább a nácikkal harcol együtt, mint a néphadsereggel, akiket kommunistáknak, csürhéknek béyegeznek, mivel nem fogadják a miniszter urak parancsait, nem akarják a szerb királyt és az úri osztályt szolgálni továbbra is.

Mihajlovics nagy reményekkel nézett a szövetséges offenziva elé, remélte, hogy Jugoszláviát is hamarosan érinteni fogja és akkor majd őtet megerősítik mint Darlant tették és segítenek neki a szabadcsapatokat lefegyverezni, vezéreiket felakasztani, a királyságot visz- szaállitani. Ez késztette őt vehemensebb támadásokra, melyben a szövetségesek biztatták, dicsőítették, de bizony még azok is akik remélték, hogy a tavaszon vagy még hamarabb csapatokat szálitanak az angolamerikai hadvezérek a Balkánra, kénytelenek lesznek feladni azt a reményt.

A szabadcsapatok száma állandóan emelkedik és lelkesednek. Minden nap jobban és jobban látják, hogy hamarább számíthatnak az orosz segítségre, mint az angol-amerikaira. Amellett, hogy mostan is felszerelésüknek legnagyobb részét Oroszországtól kapják repülőgépeken, melyek szoros kapcsolatot tartanak fenn a Szovjet és a szabadcsapatok között. Ezeket a csapatokat nehéz mostan visszatartani a harcoktól mikor tudják, hogy nagy segítséget adhatnak a Szovjeteknek is, valamint siettethetik a végső győzelmet.

Ezen szabadcsapatok között közel harmincezer magyar is van, azonkívül dalmát, macedón, horvát, bosnyák, bulgár, sőt még románok is, akik inkább ronokszenveztek a Szovjetekkel mint a nácikkal és sikerült nekik megszökni azoktól. Ezeknél már önvédelmi cselekvés volt, hogy ezen szabadcsapatokba beálltak, úgyszintén az is, hogy ne a reakció kerüljön hatalomra egyik Balkán országban sem, mert akkor úgy ők, mint családtagjaik börtönnek, esetleg kivégzésnek lesznek kitéve, amint azok is voltak ,akik a spanyol harcokban a reakció ellen harcolni mertek, még ma is a francia börtönökben sínylődnek Afrikában.