Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-02 / 1248. szám

8 oiüax BÉRMUNKÁS 1943. január 2­A hadifoglyok helyzete Hogyan bánnak a hadifog­lyokkal? — ez a kérdés a hábo­rú kezdetétől fogva az emberek millióit igen közelről érdekelte. Még fokozottabb érdeklődésre tart számot ez a probléma most, hogy az Egyesült Nem­zetek óriási erejét a Tengely- hatalmak ugyancsak megérez­ték Afrikában ép úgy mint más frontokon. Az ó-korban a háború célja volt az ellenséget magostól ki- pusztitani s az utolsó katonáig lekaszabolni. A civilizáció fej­lődésével a barbarizmus eme felfogása is uj formát öltött és a hadifoglyok kaszabolása és sanyargatása alábbhagyott. A régi romaiak átlátták a hadi­foglyok gazdasági értékét s igy ezeket rabszolgaként alkal- í mázták. A középkorban feudá-I lis urak, akik győztes csapata­ikkal foglyokat ejtettek, addig tartották ezeket fogva, mig az ellenség pénz, vagy föld ellen­értéket nem fizettek értük. Ké­sőbb túszokként használták őket, saját katonáik kicserélé­sére. De a fogoly sorsa min­denütt keserű volt, kegyetlen bánásmódban volt részük és semmiféle emberséges joggal nem rendelkeztek. Az elmúlt évszázadban végre valamelyes mértékig a foglyok is nyertek emberséges jogokat. Helyzetünk igen megjavult a U.S. Polgárháború alatt, amikor erre vonatkozó kölcsönösségi egyezményt kötöttünk. A há­gai konferencia 1899-ben lefek­tette a. hadifoglyokkal való bá­násmód első rendelkezéseit. Ezen nemzetközi egyezménye­ket később átírták és számos konferencián tárgyalták, mig végre az 1929-iki Geneva-i nemzetközi konferencia a tel­jes kódot átdolgozta. Ma a ha­difogoly bánásmódját nemzet­közi törvény írja elő, amelyet a világ legnagyobb nemzetei elfogadtak. A jelenlegi Második Világhá­borúban, a nácik “totális” vér­fürdőjében, e nemzetközi meg­állapodásokat is veszély fenye­geti. A nácik meg voltak győ­ződve, hogy megnyerik a hábo­rút, tény azonban, hogy ke­resztül gázoltak egy tucat or­szágon és rabláncra fűztek kö­rülbelül 400,000.000 embert s hogy a náci táborokban sínylő­dő foglyok száma megközelíti a 7,000.000-ót. Ha a végső si­kerre számathat'nának, termé­szetesen módjukban állna a foglyokra vonatkozó rendelke­zéseket maguknak megszabni. De az Egyesült Nemzetek ezt nem tűrik. Az Egyesült Nem­zetek mind több és több foglyot ejtenek s mivel megtorlással él­hetnek, a nácik kénytelenek a Geneva konvenció rendelkezé­seit betartani, — úgy ahogy. A náci táborokban sínylődő hadifoglyok helyzetére vonat­kozó jelentések eltérnek s még hozzá a foglyok nemzetisége szerint. Olaszországban az an­gol foglyokkal jól "Bántak. Ez­zel szemben a legbrutálisabban kezelték a görög és jugoszláv foglyokat. Az angol foglyokkal Németországban is óvatosan bántak, ezzel szemben a len­gyel, orosz — és sok esetben a francia — foglyokkal szemben durvák és sokszor kegyetlenek voltak. A lengyelek különösen sokat szenvedtek. A nácik al­jasul igyekeztek kijátszani a nemzetközi törvényeket, mond­ván, hogy Lengyelország nem létezik, tehát a lengyelek nem élvezik a nemzetközi törvények előnyeit. Ostorral fegyelmezték a lengyel rabokat és sokszor a puskatussal ,vagy nem egyszer puskagolyóval űzték a szeren­csétlen embereket a halálba. A japánok nem Írták alá a Geneva szerződést, de ennek dacára Pearl Harbor után ön­ként jelentették ki, hogy a ren­delkezéseknek alávetik magu­kat. Az amerikai hadifoglyokat illetőleg, úgy látszik ennek ele­get is tettek: ideértve a Shang- j haiban és Hong Kongban elfo- I gott angolokat is. Viszont szá­mos angolt és hollandust meg- kinoztak Singaporeban. Ami mindennél feltűnőbb: Japán közel hét éve folytat háborút Kina ellen s csodálatoskép na­gyon kevés kínai fogoly látha­tó Japánban, vagy az általuk elfoglalt területeken. Ugylátszik az ellenség tábo­rában a hadifoglyok helyzete változik a táborparancsnokok kedve szerint. Az Egyesült Nemzetek ezzel szemben a leg­szigorúbban betartják a gene- vai principiumokat. Tény és va­ló, hogy Indiában és a Közép- Keleten, ahol az olasz hadifog­lyoknak sokkal jobb soruk van, mint a nácik uralta országok­ban a polgári lakosságnak. Az oroszok nem Írták alá a gene- vai egyezményt, ám ennek da­cára emberségesen, sőt megér­tő jóakarattal bánnak a német foglyokkal, akiket a megtébo- lyodott náci mészárosok a golyók elé dobtak. Az egyezmény előírja, hogy a foglyokat nem szabad bántal­mazni, nyilvánosság előtt szem­lének alávetni és meg kell vé­deni őket ellenük irányuló tá­madások és bántalmaktól. Az egyezmény nem tiltja meg azt, hogy a katona önszántából in­formációval ne szolgáljon, de a nemzetközi szerződés szerint csak a számát, rangját és ne­vét kell, hogy bemondja. Ha lehetséges a foglyokat a lehető legrövidebb időn belül a harc­téren kívüli helyre kell szállí­tani. A táborban meg kell en­gedni, hogy vallásukat gyako­rolhassák és alkalmat kell ad­ni testi és szellemi szórakozá­saikra. A foglyokat, akik erre testileg alkalmasok szabad pol­gári munkálatokra bevonni, de a munkaórájuk nem haladhat­ja felül a rendes polgári mun­kaórákat és a munkáért fizetni kell. Ha nem végeznek munkát, a táborban, nem kaphatnak fi­zetést. Aktiv altisztek és tisz­tek nem kötelesek munkát vál­lalni. A tiszteket ugyanazon fi­zetés illeti, mint az ugyanolyan rangú ellenséges tisztek fizeté­se. A hadifoglyoknak alá kell vetniök magukat a katonai sza­bályoknak és ép olyan bünte-, tést kapnak vétségért, mint ugyanazon nemzet rendes kato- I nái. A foglyok elfogatása után j hozzátartozóiknak irt levelet, I szabad postakártyát küldeni a | vagy csomagot kapni szerette- 1 iktől. Ezt többnyire a Nemzet­közi Vörös Kereszt intézi. A japánok eddig nem egyeztek bele, hogy amerikai hajót küld­jünk át ajándékokkal a Japán­ban fogvatartott amerikai fog­lyoknak. A németek bizony nem veszik szószerint a gene- vai egyezményt és gyakran a legbrutálisabb módon kezelik a foglyokat, de mivel az Egye­sült Nemzetek napról napra na­gyobb tömegben náci és velük hadakozó foglyokat ejtenek kénytelenek lesznek enyhébb bánásmódot bevezetni, nehogy megtorlásra alkalmat adjon. Common Council MÉG A HALÁLBAN SEM VALLOTTÁK MAGUKAT NÉMETEKNEK LONDON, dec. (ONA) — Az idevaló lengyel menekült kormány a skót partokra érke­zett lengyel hajótörött kato­nák történetét teszi közzé. A lengyel katonák szállitóhajón voltak szolgálatban, mely 2,000 olasz hadifoglyot, valamint né­hány angol asszonyt és gyere­ket vitt el Afrikából. 600 mér­földre a parttól a hajót topedó érte és sülyedni kezdett. A lengyel katonák mentőcsóna­kokra rakták az asszonyokat és gyerekeket, kiengedték a foglyokat, akik tutajon foglal­tak helyet, majd maguk is a vízbe ugráltak, harmincat kö­zülök azonban a sülyedő hajó magával rántott a mélybe. Hat tengeralattjáró jött fel a viz- szinre. Egyiknek német pa­rancsnoka felszóllitotta a víz­ben úszó lengyeleket, emeljék ki karukat a vízből, ezzel jelez­vén, hogy ők tulajdonképen “Volksdeutche” német fajuak, akkor kimenti őket. Egyetlen lengyel sem emelte fel karját, ami úgy imponált a német pa­rancsnoknak, hogy hajója előbb tisztelgett, csak azután sülyedt viz alá. A lengyeleket egy francia hajó mentette meg. BEALKONYUL A HUSZÁR­KARDNAK WASHINGTON. — Ezt a hirt ugylátszik nem is merték a magyarokkal közölni, mert a berlini náci Transocean rádió hozta. A magyar huszárnak ezentúl nem lesz kardja, ha­nem olyan tőrt visel majd, ami­lyent a náci csapatok hordanak Németországban. A náci tőr lesz a magyar katonatisztek hi­vatalos oldalfegyvere is. BÁCSKA TERMÉSE NÉMET­ORSZÁGÉ BERN, dec. (ONA) — A “Skt Gallener Tagblatt” hagyo­mányosan behatóan foglalko­zik keleteurópa és balkáni or­szágok gazdasági állapotaival. Ez az újság most külön értesü­léseket közöl Magyarország gabonaellátásáról. Szász Lajos közélelmezési miniszter, írja az újság, nyilvánosan kijelentet­te, hogy egy szem magyar ga­bona sem ment az idén se Né­metországba, se Olaszország­ba. Miért van akkor kenyérin ség a búzatermő Magyarorszá­gon? Mi az oka annak, hogy a magyar kenyéradag 16 deka fejenként egy napra, ami vala­mivel több a német kenyéradag felénél? A svájci lap igy felel e kérdésekre: Először is Szász közellátási miniszter elfelejtet­te megemliteni, hogy Németor­szágba és Olaszországba ugyan nem küldtek gabonát, de az egész orosz frontot magyar ga­bonával látják el. Azonkívül pedig a magyaroktól megszállt jugoszláv területek, a Bácska termése, az utolsó szemig Né­metország számára van lefog­lalva, abból a magyarok sem­mit sem látnak. A svájci lap még arra is rámutat, hogy a fűtőanyag ellátás “sohasem volt oly rossz mint mostaná­ban”, holott Magyarország “visszahódította” Szlovákia, a Kárpátorosz terület és Erdély hatalmas erdőségeit. Ugyan hová lett ez a sok fa? MAGYAR-OLASZ MEG­EGYEZÉS WASHINGTON — Genfi for­rásból hirek érkeznek, hogy Ribbentrop külügyminiszter na­gyon elégedetlen van Jagow bu­dapesti követtel és pedig első­sorban azért, mert nem értesí­tette Berlint rögtön arról, hogy micsoda titkos tárgyalások in­dultak meg Olaszországgal, de Berlin értesülése szerint, más országokkal is. Azonkívül Ja­gow kegyvesztett azért is, mert a Wilhelmstrasse véleménye szerint több alkalommal elmu­lasztotta a magyar kormányt, kellő nyomással Hitler több kö­vetelésének elfogadására hajla­mossá tenni. Róma csak nemrég jelentet­te, hogy Ciano külügyminiszter fogadta a magyar, horvát és bulgár követet együtt. A meg­beszélés két óra hosszat tartott és ugylátszik a Balkán államok egymáshoz való viszonyáról volt szó, különös tekintettel a legutóbbi, a Tengelyre kedve­zőtlen fejleményekre. A német kormányt e megbeszélésekről nem értesítették előzőleg, mi­helyt azonban Mackensen ró­mai követ értesült a dologról, nyomatékos módon kérdést in­tézett Ciano grófhoz. AZ 1943-AS TERMÉSRŐL VAN MÁR SZÓ WASHINGTON — A föld­művelési miniszter legutóbbi rendelete fekete betűkkel Írja Magyarország sorsát náci do- mináció alatt: “Jövőre a gadák- nak, szól a rendelet, az élelmi­szertermelés legtöbbjét kell el- érniök, különben a kormány kénytelen lesz további rekvirá- lásokat elrendelni és az adago­kat újból leszállitani.” A jövő évi mezőgazdasági termelés szi­gorú állami ellenőrzés alatt áll már ma is. A földművelési mi­niszter kijelentette költségve­tési beszédében, hogy “e terve­ket katonás fegyelemmel kell fogadni és teljesíteni.” A mos­tani rendelet pedig kimondja, hogy “gazdáknak teljes mér­tékben alá kell vetni magukat az intézkedéseknek, amelyek a jövő évi termés beszolgálta­tásáról szólnak”. Az idei ter­més beszolgáltatását oly szi­gorúan hajtották végre, hogy sok helyen nem maradt a gaz­dának vetőmagra. A kormány most megígérte, 16 millió kiló vetőbúzát fog kiosztani a gaz­dák között, akiktől még a ve­tőmagot is elvették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom