Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-02-27 / 1256. szám

BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre ..................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ...........,...... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Bolshevik mumus “Private Enterprise” (gb.) A háború kitörése óta számos amierikai államférfi, kö­zöttük úgy az elnök, mint az alelnök kijelentették, hogy az egyé­ni kezdeményezés és a magántulajdont képező üzleti vállalkozás a mai társadalmi rendszerünk alapja, amit meg kell védelmez­nünk. Erre az egyéni kezdeményezésre és magánvállalkozásra vet igen érdekes fényt ez a hirecske, ami az amerikai napilapok­ban jelent meg. “Cleveland, O. február hó: — N. Kalkas ügyvéd, Ray Fos­ter deputy sheriff nevében 323 dollár kártérítésre pörölte az Ever Flo Sales Companiát, mert a cég által forgalomba hozott Ever Flo fagyás elleni folyadék olyan alkatrészeket tartalma­zott, amelyek elrozsdásitották és teljesen tönkretették a Pack­ard automobil motorját.” Az Ever Flo tulajdonosai, mint minden “private enterprise,” profitot akartak szerezni. Olcsóbb és egyben rosszabb árut hoz­tak a piacra, mint versenytársaik. Csak a profitot nézték és nem voltak tekintettel arra, hogy maga az áru milyen károkat okoz­hat. Ez a magántulajdonra alapított üzletnek a tulajdonsága. Ezzel a kártérítési pörrel csak egy kis üzletet fülelnek le, de számos, igen nagy “private enterprise” mindenféle hatósági segédlettel árulja káros portékáját. (gb.) A hadifrontokon nagy vereségeket szenvedő náci ve­zérek újból előrántották a “bolshevik” mumust, melynek segít­ségével eddig oly sok győzelmet arattak. Goebbels német propa­ganda miniszter újból azt hangoztatja, hogy ha a németek nem tudják megállítani az orosz vörös hadsereget, akkor a “bolshe- vizmus réme el fogja önteni Európát.” Goebbels nagyon jól tudja, hogy a bolshevik mumussal na­gyon sok embert meg tud ijeszteni. Maga Roosevelt elnök is tu­datában van annak, hogy a németek kezében milyen erős politi­kai fegyver a bolshevizmussal való ijesztgetés. Éppen azért a legutóbbi beszédében kitért erre a kérdésre. “A nácik már való­ban nagyon kétségbe lehetnek esve, ha azt hiszik, hogy az angol, amerikai és kínai kormányokat, avagy népeiket a bolshevizmus rémével Oroszország ellen tudják uszítani,” — mondotta az elnök. Azóta a War Information Iroda is hasonló tartalmú értesí­tést küldött szét, figyelmeztetvén az ország népét a bolshevizmus rémével való ijesztgetésre. És mindezek dacára meg lehet álla­pítani, hogy Goebbels mérges nyilai jó talajra találtak. Minél győzedelmesebben halad előre a Vörös Hadsereg, annál inkább halljuk a figyelmeztetést: De mi lesz, ha az oroszok elfoglalják Németországot? Az oroszok még a saját területüknek is csak a kissebb részét foglalták vissza és máris Európát féltik tőlük.. Amerika legnagyobb tekintélyű újságja, a New York Times is vezércikkben foglalkozik ezzel a kérdéssel. Megismétli az elnök szavait és ismerteti azt a veszélyt, amit a bolshevizmus elleni propaganda magában rejt. De ugyanakkor kunkluziói gya­nánt azt hozza ki, hogy éppen ezen nagy veszedelem miatt MÁR MOST KELLENE OROSZORSZÁGTÓL MEGKÉRDENI A SZÖ­VETSÉGESEKNEK, HOGY MEDDIG SZÁNDÉKOZIK MENNI? Természetesen a kongresszusban is visszhangra találtak Goebbels szavai. Mrs. Clare Luce, az utolsó választásoknál man­dátumot kapott politikusnő első, úgynevezett “szűz” beszédében azt a kérdést vetetette felszínre, hogy ha a háború után a jövő iparát a légjáratok fogják kontrolálni, mi lesz, ha Európa lég­járatai az oroszok kezébe kerülnek? És egyre sűrűbben halijuk ezt az “amig nem késő” kifeje­zést, ami alatt azt értik, hogy amig a német náci hordákból meg lehet valamit menteni és azokkal szövetkezni lehetne az oroszok ellen. Amig az őszinte anti-fasizták örömrivalgásba törnek ki az orosz győzelmek hallatára, mert azok a fasizmus erőszakszerve­zeteinek a kiirtását jelzik, addig a reakciósok minden válfaja, a munkások kizsákmányolásából élő herék serege mint a fuldokló a szalmaszál után, úgy kapnak a nácik által bedobott bolshevik mumus után. És minél közelebb jut a Vörös Hadsereg a német határok­hoz, annál hangosabb lesz az üvöltésük. Nem a németeket, nem Európát féltik, hanem a saját kizsákmányoló kiváltságaikat. így aztán dacára az eddigi és az esetleg ezután következő vereségeknek, Hitler számára még mindig van remény. Úgy Angliában mint Amerikában egyre több pártfogója akad, ha már nem tőle, hanem csak az oroszoktól, illetőleg az oroszok pél­dájától kell tartaniok. A SZOVJET A KIS NEMZE­TEK SZABADSÁGÁÉRT IS HARCOL LONDON, feb. (ONA) — Gorkin a szovjetunió elnöksé­gének titkára cikket tett közzé, melyben a vörös hadsereg har­cának céljai közé, a nácik meg­szállta kis nemzetek szabadsá­gát, biztonságát, jogait is so­rozta. A cikket az angol hiva­talos rádió közvetítette lengyel nyelven Európának. “A vörös hadsereg azonban, szövetsége­seivel karöltve a nácizmus meg­semmisítéséért is küzd, a nem­zetek függetlenségéért, a nem­zetek felszabadításáért náci já­rom alól, az emberi lény de­mokratikus jogainak visszaállí­tásáért, ama nemzetek gazda­sági megsegítéséért, kik a náci iga alatt szenvednek, a náci uralom és a német hadsereg megsemmisítéséért és miden nemzet jogáért, hogy maga dönthessen jövője dolgában.” AKI FÉL A RÁDIÓTÓL WASHINGTON, feb. (ONA) — A szocialista “Népszava” budapesti napilap, az OWI-hoz érkezett értesülés szerint egy történetet közöl, amely kifigu­rázása a ródióhallgatási tilal­maknak. Egy öreg, fáradt em­berről van szó, aki éhes és ebé­delni szeretne. Bemegy egy vendéglőbe, de ott rádió szól. Az ember rémülten elszalad. Sorba benyit a többi éttermek­be, mindenütt látja, vagy hall­ja, hogy rádió van, elmenekül hát. Végre talál egy helyet, ahol nincs rádió. Rendel húst. A kiszolgáló lány azt mondja neki, ma hústalan nap van, nem hallotta a rádióban? Ren­del tehát halat. A lány kéri a haljegyet. Nincs. Hát nem hal­lotta a rádióban, hogy mostan­tól csak jegyre lehet halat fel­szolgálni? “Nem hallottam, fe­leli az elkeseredett öreg ember és nem is fogom hallani, mert én nem akarok többé rádiót hallani. Azelőtt hallgattam és mint jóhiszemű ember, meg akartam hallgatni az ellenvéle­ményt is. Ezért egy évi bör­tönt kaptam, ellenséges rádió hallgatása miatt. Most jövök ki a börtönből. Elég volt ne­kem. Nem akarok többé rádiót hallani.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség, és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban -— dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer _ már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés'* "Nevelés" — "Felszabadulás" V/ ^ W A* Ipari Forradalmárok Szentháromsága V/ ^ y/ 1943. február 27. BÉRMUNKÁS 4 oldal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom