Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-20 / 1255. szám
1943. február 20. BÉRMUNKÁS 7 oldal Áthidalhatatlan ellentétek az országokon belül A TÖKE ÉS A MUNKA KÖZZÉ ÉKELŐDÖTT KÖZÉPOSZTÁLY HARCA LÉTJOGÁÉRT. — A NAGYTŐKE TÁMOGATJA EBBEN ŐKET. (Vi.) Azok az ellentétek, melyek Franciaországot prédául dobták a náciknak, ugyan ezek a nácikat is hatalomra juttatták, hogy az ellentéteket vérbe- fojtsák, mivel áthidalni nem tudták, minden országban közel vitték a népet a Spanyolországhoz hasonló polgárháborúkhoz. És még itten Amerikában is minden nap világosabbá válik, egyre nyíltabban csoportosul, leginkáább Észak-Afrikában dühöng a franciák között, melyben a döntő szerepet a Szövetségesek játszák és amely azonnal nyílt polgárháborúvá megy át, mihelyt az amerikai-angol csapatok kivonulnak onnan. saikat ismerik el embernek. Ezek mellett vannak még, akik ugyan haladtak valamit, már az 1848-as korig és azt akarják visszaállitani egy kis “titkos választójoggal’’ fűszerezve, az angol-amerikai tőke védnöksége alatt. A tőke és a munkásság közzé ékelődött középosztály igy akarja megmenteni lét jogát, a meggazdagodási álmuk lehetőségét azáltal, hogy ilyen hűen szolgálják a nemzetközi nagytőkét és elhitetik a munkásokkal, hogy azokat is képviselik. De mindég többen vannak intelligens munkások, akik nem a múltba tekintenek vissza, hanem a jövőbe néznek így megakarják semmisíteni az osztályokat, a különbséget, a kizsákmányolást, határokat. Megalapozni az igazi testvériséget, ahol román, rác, lengyel, tót munkás a testvérünk lesz, akikkel együtt dolgozunk, építünk és élvezzük a természeti kincseket és munkánk gyümölcsét. | Az angol-amerikai kormány által pártfogolt elemek csak azok lesznek, minden országban, akik a nemzetközi tőkét védik, megakarják menteni. Még ezek között is leginkább a Peyroutok, akik meggyőzték a 1 nagytőkét, hogy vasmarokkal tudnak lesújtani a munkásságra. Már a nagytőke tanácsadói látják, hogy csak terrorral tudják fentartani idejét múlt kizsákmányolási rendszerüket és leginkább azokat teszik a kormányra, akik ilyen terrort hajlandók alkalmazni és ez áll még Amerikára is. De nagyobb mértékben az európai országokra. Már Anglia sem merte volna a fasizta elemeket támogatni a franciák között, a régen ismert De Gaulle liberális irányzatot ismerte el és támogatta, de már az amerikai kormánynak nem volt elég reakciós és igy a kipróbált fasizta Peyroutont vitték Afrikába Argentínából, hogy az ottani gyarmati kormányt átávegye. Peyrouton az utolsó percig képviselte Laval- ékat Argentiniában, ahol még mostan is olyan nagy befolyásuk volt, hogy Argentinia az egyetlen délamerikai állam mely még nem szakított a fasizta és náci szövetségesekkel. Ez a harc folyik ma Jugoszláviában a Mihajlovics és a néphadsereg között és Amerikában is különböző nemzetiségek mozgalma között. A lengyelek is három irányt követnek és marják egymást. Ez áll sok más nemzetbeliekre és még a kormányokra is. A lengyeleknél nem régen robbant ki ez a harc és még a száműzött kormányt is radikálisnak tartják és leginkább Si- korski lengyel miniszterelnök ellen támadnak a detroiti lengyel napilapban, melyet sok j más lap átvesz, és egy szervezett fasizta lengyel csoport működik nyíltan Matuszewszki Ignác vezetése alatt, mely leginkább Oroszország és mindazok ellen, akik a szovjetekkel megegyezést hirdetnek. A harcot nyílt porondra vitték, miután Sikorski itteni beszédében elismerte a Szovjetek jogát a ruthén és fehér oroszok által lakott és 1939-ben a Szovjetek által elfoglalt keleti volt Lengyelországhoz. Sikorski járt Oroszországban mielőtt Amerikába érkezett és ez tette gyü- lölté a fasizták előtt, akik még ma is szívesebben harcolnának a Szovjetek ellen mint a nácik ellen. És a Szovjetekkel szövetkezőket a keresztény civilizáció elárulójának nevezik. A mi magyar uraink is még Szent István idejebeli területről és korszakról álmodoznak, azt akarják visszaállitani. Ezen igyekezetben segítik azok, akiknek még agy velejük, gondolat- világuk, Szent István korabeli. Akik előtt a tót, román, rác, horvát nem ember, sőt a magyar paraszt sem. Csak uritárHorvátországi idil (ONA) — Több rádió-jelen- tés beszélt arról, hogy Anton Pavelich, a horvát szolga-állam vezére letartóztatta Slavo Kvaternik marsait, Horvátország lemondott hadügyminiszterét. A római hivatalos rádió közzéteszi, hogy Kvaternik tábornokot ugyan “felfüggesztették,” mint hadügyminisztert, de azért rangja birtokában, “tartalékos marsai” marad. A római rádió érthető módon védeni kívánja Kvaternik tábornokot, aki az olasz politika szolgálatában részt vett a marseillei gyilkosság előkészítésében. A fia, Egon Kvaternik, akkor a berlini náci párt tagja, tevékeny részese volt annak a gyilkosságnak, amely Sándor jugoszláv királyt és Barthou francia külügyminisztert tette el a fasizta politika utjából. A valóság azonban az, hogy a Kvaternik családot szörnyű — ámbár megérdemelt — tragédia érte. Slavko Kvaternik az első világháborúban az osztrák hadsereg vezérkari ezredese volt. A marseillei gyilkosság egyik közvetlen tettese Kvaternik ezredes fia volt. Mikor aztán pártjuk, az Ustashi párt Hitler és Mussolini jóvoltából Horvátországban hatalomra került, Kvaternik ezredes jutalmul tábornok és hadügyminiszter, Egon pedig rendőrfőnök lett. Kvaternik ezredes azonban Dr. Frank-nak, a horvát jogpárt megalapítójának, az Ustashik elődjének leányát vette feleségül. Ez a Dr. Frank, noha pártja a horvát jogpárt klerikális és dühösen antiszemita — azonkívül magyarellenes volt — zsidóember volt. Amikor a hatalom Zágrábban teljesen a nácik kezébe került, nem akarták tűrni, hogy a rendőrfőnöki hatalom olyanvalaki kezében legyen, akinek édesanyja még zsidólánynak született és csak később keresztel- kedett ki, a hadügyminiszter felesége meg zsidóasszony legyen. Vad náci zavargások törtek ki/ Ivó Frankot, Kvaternik marsai zsidónak született sógorát agyonverték. Kvaternik marsai felesége, az öreg Dr. Frank zsidónak született lánya öngyilkos lett. Egon Kvaternik a marseillei gyilkosság náci hőse, a zsidóasszony fia, zágrábi rendőrfőnök eltűnt, némely hírek szerint őt is agyonverték. Most a nácik az öreg Kvaternikon ki akarják tölteni bosszújukat, amiért egy zsidónőt csempészett be a náci uralomba. Magyar zsidók szenvedései az orosz fronton KUJBISEV, feb. (ONA) — Az ONA külön tudósítója az orosz fronton, V. Lidin, következőképen számol be a magyar hadosztályokhoz beosztott zsidó kényszermunka-csapatok kegyetlen sorsáról, A voronesi front felé haladva előre, melynek területei ma már orosz kézben vannak, ezer meg ezer magyar hadifogollyal találkozunk, akiket visznek hátra, fogolytáborokba. Az egyenruhás ^ foglyok között igen sok civilruhás is vegyül el. Csontvázzá soványodott, görnyedt, szerencsétlen lények ezek, vad borzas, nyÍratlan hajjal és szakállal és akárhánynak közülök civilruhája csak nyári felöltő. Ezek a munkás-zászlóaljakba sorozott magyar zsidók, akiket még a minapig, addig, mig fogságba nem kerültek, nem tekintették emberi lénynek. Nagy részük értelmiségbeli, intelligens ember, mérnökök, újságírók, orvosok, tanítók, tanárok. Lövészárkokat, fedezékeket nekik kellett ásniok, ellenséges tűz alatt. Aki nem halt meg ellenséges golyóktól, abból sok elpusztult éhen, mert az orosz télben, kemény munkában, mindössze kétszáázötven gram kenyeret kaptak élelemnek naponta. Beszéltem olyanokkal, akik elmondták, hogy egy-egy osztagot kiküldtek az első tüz- vonalba sáncot ásni és soha azok vissza nem tértek. A huszadik gyalogos hadosztályhoz beosztott zsidó munka-zászlóalj parancsnoka, Némethy őrnagy, az egész Zászlóaljat egy ízben nyolc óra hosszat kény- szeritette a havon fekve maradni. A zászlóalj első századának száz embere közül tizennyolc megfagyott és meghalt. Ezután történt, hogy ennek a századnak egyik zsidaját, egy Herbst nevű mérnököt kirendeltek javítson meg egy nehéz gépfegyvert a lővonal fedezéké- nála levő robbantózerrel levegőben. Herbst, elkeseredésében, a zéket. ő is elpusztult, de vele együtt negyven-ötven katona is. Büntetésből az a zsidő század, amelyhez Herbst tartozott, három napig nem kapott kenyeret. E zászlóaljban szolgál egyébként Miskolczi Ákos világhírű biokémikus is. Gépkocsink lassan halad Vorones felé. A magyar hadifoglyok tömegében megpillantok egy magas görnyedt bozontos szakálu alakot, civilruhában, batyuval a vállán. Lassan, fáradtan lépked át a mindenfelé heverő halottakon. Megállítom és csak annyit kérdek tőle németül, mi volt azelőtt odahaz. “Zenetanár voltam Debrecenben”, — feleli ez a kisértet és gyuladt, vörös szemével elnéz messzire, ahol a szabadulás várja — az orosz fogságban. az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. .. 4.00 F. Bleier, Bridgeport .... 2.50 J. Buzay, Cleveland ........ 8.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 4.00 J. Deák, Akron .............. 1.00 M. Danka, Cleveland ...... 6.00 L. Decsi, Akron .............. 4.00 St. Detky, Phila .............. 3.00 J. Dushek, Nutle ........... 7.00 J. Engli, Cleveland ....... 11.00 J. Farkas, Akron ........... 8.00 L. Fishbein, New York .. 3.00 J. Fodor, Cuy. Falls ...... 6.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland .......... 6.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo .......... 1.00 St. Hornyák, Phila ........ 2.00 S. Kisák, New York ........ 8.00 J. Kollár, Cleveland ........ 4.00 E. Kovách, Cleveland .... 2.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh __ 3.00 L. Lefkovits, Cleveland 7.00 J. Mogor, New York ...... 12.00 A. Molnár, Cleveland .... 7.00 J. Pataki, New York ...... 3.00 P. Pika, Turtle Creek .... 4.00 P. Pika, Chicago ............ 3.00 L. Rost, Phila ................ 3.00 M. Stefankó, New York 5.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 3.00 A. Székely, Cleveland .... 5.00 G. Wiener, New York .. 5.00 H. Varjú, Chicago .......„. 3.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Weidinger, Manayunk 1.50 J. Zára, Chicago ............ 5.00
