Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-13 / 1254. szám
1943. február 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) Virágkorát a XVII. század közepe táján élte az alchimia noha egyes tudósok már ekkor kezdtek elfordulni tőle. Igaz, hogy még ezek a kémikusok is többnyire hittek az aranycsiná- lás lehetőségében, de méltóságukon alul valónak tartották, hogy a tudományt a kincsvágy és kapzsiság szolgálatába ala- csonyitsák. Az alchimia hanyatlása tehát már akkor kezdődik, mikor oly tudósok akadnak, akik a tudományt magáért a tudományért és nem haszonlesésből művelik, de azért mégis nagyon sokáig tartott, mig reális vizsgálódás különbséget tudott tenni a kémia értékes tudománya és az elchimia seké- lyes szemfényvesztése között. Ennek ismét legkivált három oka volt. Az egyik az, hogy az alchimisták valóban “átváltoztatták” a nem nemes fémet nemessé, vagyis tényekkel bizonyíthatták tudományuk reális voltát és ilymódon megerősítették a közhitet az aranycsinálás lehetőségében. A másik az volt, hogy abban az időben még hi- re-hamva sem volt a tudományos vegyelemzésnek és senki sem tudta megállapítani, hogy állítólagos aranycsinálással előállított fém arany-e. Végre a harmadik ok az volt, hogy igen tekintélyes és tudós férfiak a leghatározottabban hirdették az aranycsinálás lehetőségét és állásfoglalásukkal tömérdek hívőt nyertek meg az alchimiá- nak. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az állítólagos aranycsinálás nem volt mindig csalás, sőt igen sok alchimista teljes jóhiszeműséggel dolgozott. Kétségtelen az is, hogy nem egy alchi- mistának sikerült valódi aranyat és ezüstöt kotyvasztani, még pedig csalás és szemfényvesztés nélkül. Abban a korban még nem tudták, hogy egyik másik érc aranytartalmu és hogy igen sok fémnek, melyet ezekből az ércekből olvasztanak ki szintén van arany tartalma. Ha most már az alchimista ilyen fémekkel dolgozott, akkor könnyen megtörténhetett, hogy a kotyvasztás után maradt némi arany a tégely fenekén és ez a bizonyíték föltétlenül az aranycsinálás lehetősége mellett szólt. Egész csomó olyan föl jegyzés maradt ránk, amelyekben teljesen kifogástalan és becsületes tudósok számolnak be eredményes kísérletekről és az igy nyert arany méltán lehetett bizonyság az ő szemükben az aranycsinálás lehetőségére. Különösen az anti- mon érc és az arzén vezette félre az alchimistákat. Például, hogy csak néhány jellemző esetet említsünk, a becsületességéről általánosan ismert és tudománya miatt fölötte nagyra- becsült Homberg kémikus még 1709-ben is szentül hitte, hogy bármiféle ezüstöt képes arany- nyá változtatni, ha antimon érccel olvasztja össze és tény az, hogy minden ilyen kísérletnek eredménye, aranytartalmu ezüst ötvözmény volt. Sok időbe került, mig a tudományos vegyelemzés kiderítette, hogy antimon ércnek aranytartalma van és csakis ekkor lett nyilvánvaló Homberg jóhiszemű tévedése. Cappat kopenhágai gyógyszerész még 1783-ban is átváltoztatta a vegyileg tiszta ezüstöt, arzén segítségével arannyá és kiváló kémikus köztük Gujton de Morvean is lándzsát törtek mellette. A meglepő magyarázatát csak négy évvel később adta meg Born, osztrák bányatanácsos, aki véletlenül jött rá, hogy ha salzburgi arzént használ, akkor a kísérlet eredménye tényleg aranytartalmu ezüst, viszont ha cseh arzént használ ,akkor az aranynak nyoma sincs az öntvényben. A vegyelemzés aztán megmutatta ,hogy a salzburgi arzén aranytartalmu, a cseh arzén pedig nem az. Az alchimia varázsának megszűnéséhez a XVIII. század derekán Lavoiseir adta az utolsó döfést, amidőn kísérletekkel bebizonyította, hogy a fémek kémikailag egyszerű összetéte lü testek vagyis elemek, amelyeket nem lehet tetszés szerint egymással felcserélni vagy átváltoztatni. Ezt megelőzőleg az angol tudományos akadémia vizsgálatai minden kétséget kizárólag megállapították, hogy az állítólagos aranycsinálás lehetőségéről forgalomba hozott híresztelések és teóriák mine tarthatatlanok. De az alchimir azért nem szűnt meg rögtön sőt még később is igen sok, elő kelő és kiváló hívője volt, köz tűk a hires filozófus Leibnitz sőt maga Goethe is ,akit vala mi súlyos betegségéből alchimia utján készített orvosság gyógyított meg. Joggal mond- ! hatjuk az egész alchimiáról hogy végzetes eltévelyedése volt az emberi szellemnek, de azt nem szabad tagadni, hogy mégis volt haszna belőle az emberiségnek, úgy az ipari kémia mint pedig az orvostudomány igen sokat köszönhet neki. Csak futólag említjük meg, hogy alchimisták találták föl a foszfort ,a puskaport és a porcelánt. A foszforról később lesz szó, a puskaport pedig, melynek föltalálását rendszerint Schwarz Berthold freiburgi barátnak tulajdonítják, már jóva^ előtte ismerte majdnem minden alchimista. Már Albertus Mag- nu beszélt róla és leírta készítési módját bizonyos Marcus utasítása nyomán, aki valószínűleg a VIII. vagy IX. században élt. Bacon is ismerte a puskaport ,de csak nagyon titokzatosan beszélt róla úgy, hogy Schwartz Berthold ,kinek legendák ködébe burkolt életét a XIV. századba teszik, legfeljebb csak a puskapor használatát hozhatta be a hadviselésbe. A monda szerint ez a barát ként, faszenet és salétromot kevert össze porrátörve egy nagy mozsárba. Munkája közben imádságra szóllitotta a kápolna harangja és ő fölment a szerzetes társaival a kórusra. Előbb azonban nagy és nehéz vasfedővel letakarta a mozsarat, sőt még a súlyos mozsártö- rőt is rátette nyomadéknak a fedőre. Siettségében azonban elfelejtette becsukni lakása ablakát és arra sem ügyelt, hogy közvetlen a mozsár mellett lassú tűz égett egy lombik alatt. Az áj tatosság alatt hirtelen vihar támadt és a szélroham nyitva lévén az ablak fedöntöt- te az izzó faszénnel telt serpenyőt mely ráesett a puskaporos mozsárra. Egy szikra véletlenül belehullott a puskaporba és az ájtatos barátokat rettentő robaj riasztotta meg a kóruson. Halálra váltan rohantak a robbanás színhelyére és ál- mélkodva látták hogy az erős mozsár darabokra tört, a fedőlap és a mozsártörő pedig keresztül szakította a menyezetet és az emeleti cellába röpült. Ez a véletlen adta volna meg aztán Schwartz Bertholdnak az ötletet ahhoz hogy a puskaport hosszú csövekbe fojtva súlyos tárgyakat lövessen vele mesz- szire. Hogy igazán igy történt-e ma már nem lehet megállapítani. Bizonyos elleben, hogy a puskapor föltalálása és gyakorlati alkalmazása a hadviselésben igen fontos tényezője lett a civilizációnak és nagyon elősegítette a szabadság és egyenlőség eszméjének diadalra jutását. A golyós fegyverek föltalálása előtt ugyanis a középkorban az erősebb joga érvényesült. A durva erő és személyes bátorság háborúban és békében egyaránt meghozta gyümölcsét. A közönséges zsildos, karjai erejével, fegyverforga- tó ügyességével és haláltmeg- vető bátorságával rangot, ne- nességet, vagyont szerezhetett 3s a legtöbb történelmi neveze- ességü család csakugyan igy is szerezte hatalmát, tekintélyét és kincseit. Mindez gyökeresen megváltozott a puskák használatával. A testi erő és személyes bátorság nagyot vesztett értékéből, mihelyt akármelyik vézna és gyáva paraszt száz lépésnyiről ledurranthatta a legerősebb és legbátrabb lovagot. A bibliai Dávid és Góliát legendáját testesítette meg a puska használata, hiába öltözött vasba tető- től-talpig az óriás .hiába volt hős ,a távolról jövő golyó ledöntötte még mielőtt erejének és bátorságának hasznátvehet- te volna. Erősek és gyöngék, bátrak és gyávák, hatalmasok ás földönfutók .szegények és gazdagok igy lettek egyenlők a golyó előtt, melynek gyilkos hatalma ledöntötte a hübér- rendszertől fölállított korlátokat a nemesség és a jobbágyok között. A háború addig a nemesek kiváltsága volt .melyet addig inkább sportként űztek és vagyonszerző eszköznek tekintettek, mely egyszersmind dicsőségüket is gyarapította. A golyós puska használatával átalakult a háború a tömegek mérkőzésévé, melyet nem hitvány érdekekért, hanem nagy jogokért és előnyökért vívtak meg és bár egyeseknek aztán is hozott vagyont és dicsőséget, a főszempont mégis a nemzetek érdeke volt. így vergődött hatalomra a tömeg a kiváltságokkal szemben akár rongyokba vagy vasba öltözött. És amily mértékben ébredezett és fejlődött ennek az egyenlőségnek öntudata a tömegben, abban a mértékben lettek vezető szempontok a politikában és társadalomban, civilizációban és kultúrában. És ha az alchimiának csak ez az egy bár közvetett, de áldásos eredménye lett volna is, még akkor sem mondhatnék azt, hogy az alchimisták teljesen hiába fáradtak. Igaz, hogy az aranycsinálás titkát nem találták meg de kutatásaikkal, kísérleteikkel uj csapásokat törtek a kémiai tudás, az ipari tevékenység terén és a kotyvasztásaik közben nem ' egyszer találtak az aranynál ; sokkal értékesebb dolgokat. Az a férfiú például akinek a j porcellán feltalálását köszönhetjük, szintén alchimista volt és pedig oly jelentős szerepet játszott az aranycsinálás mesterségében, hogy Szászország és Poroszorzág csaknem harcot is viseltek miatta. Bött- ger János Frigyes volt ez, aki azt hiresztelte magáról, hogy tudja az aranycsinálás titkát. Midőn ennek folytán Nagy Frigyes porosz király parancsot adott ki, hogy fogják el és vigyék elébe, Böttger megijedt és Szászországba szökött, mert az aranycsinálás titkával csak dicsekedett és tudta, hogy a porosz királlyal nem lehet tréfálni. Nagy Frigyes erélyesen követelte Böttger kiadatását és midőn Szászország ezt megtagadta, kis hijján, hogy háborúra nem került a dolog a két állam között, Böttgert azonban Szászországban is őrizet j alatt tartották és midőn több ! szökési kísérlete nem sikerült, Königstein várába vitték és ott valóságos fogságba vetették. A király aranyat akart, Böttger képtelen volt aranyat csinálni a szorongatott helyzetében bevallotta, hogy sohasem tudott aranyat csinálni de, vigasztalta a királyt, hogy a fogságban föltalált valamit ,ami a szó szoros értelmében aranyforrása lehet az országnak. Ez a valami a pocellán volt .ezért a király megbocsátott Böttgernek, sőt kinevezte a fölállított mei- seni világhírű porcellángyár igazgatójának. Bármennyire is őrizték a porcellángyártás titkát a szászok, mégis kiszivárgott Meissenből Franciaországba, ahol a világ egyik leghíresebb porcellángyára van Sév- resben, ahonnan Angliába is átkerült a titok és megvetette az angol porcellángyártást. Még ma is worchester porcellán jai mint japán és kínai utánzatai a világ kereskedelmi cikkei. Magyarországon csak egyetlen egy porcellángyámak van nagyobb jelentősége és európai hírneve, ez a herendi gyár Veszprém megyében, mely több világkiállítási dij nyertese. Rajta kívül még Telkibányán van porcellángyár. (Folytatjuk) A RÁKÓCZI SEGÉLYZő EGYESÜLET 142. NEW YORKI OSZTÁLYÁNAK egy nagyon érdekes Műsoros Táncestélye lesz, február 20-án, szombaton este a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave, melyre kérik a magyarság szives megjelenését. Kitűnő cigányzenekar szolgáltatja a zenét és a legkiválóbb színészek és műkedvelők fognak szerepelni. A belépő jegy ára 50 cent, mely összegért kávé és házilag készített sütemény lesz felszolgálva. Kezdete pont 8 órakor.
