Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-02-06 / 1253. szám

BÉRMUNKÁS 1943. február 6. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL . . . CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI ST. PÉTERVÁRTÓL — LENINGRÁDIG Még élénk emlékezetünkben van az az idő, mikor 17 hónap­pal ezelőtt, a győzedelmesen előretörő náci hordák, körül­zárták Leningrádot. Minden katonai számítás szerint a város, az orosz forra­dalom citadeljének az eleste csak nagyon rövid idő kérdése volt, sokak viszont kik minden elvi ellentét dacára is jól tud­ták azt, hogy a város eleste, ha nem végzetes, de mégis sú­lyos csapást jelentett volna a náci és általában a kapitaliz­mus elleni küzdelemben. Mind ezideig semmiféle haderő, a nácizmus hadigépezete előtt megállni nem tudott. Az első eset volt az uj, most folyó vi­lágháborúban, hogy Hitler győzhetetlennek hitt légiói megtántorodtak, még pedig nem is annyira egy jól képzett hadsereg, mint egy város la­kosságának ama elhatározása előtt, hogy a városuk védelmé­re minden épkézláb ember ki­vonul. A határozatot tett kö­vette. Leningrád munkásai, asszonyok éppen úgy mint a férfiak, gyermekek miként az aggastyánok, fegyvert fogtak és minden katonai számítást felrúgva megállították azt a náci haderőt, amellyel szemben nem bírtak megállni a Magi- not vonal védelme alatt álló képzett francia-angol haderők. És ezt a hősies küzdelmet áll­ták 17 hónapon keresztül, nem­csak harcoltak, hanem gyártot­ták a harchoz szükséges eszkö­zöket, gondoskodtak annak a harcvonalba szállításáról, éhez­ve, fázva, visszaverve a náci hordák minden rohamát, mig a nehéz 17 hónap után, támadás­be menve áttörték az ostrom gyűrűt, felszabadították Lenin­grádot az ostrom alól. Hogy a nácizmus elleni had­járatban, mit köszönhetnek a Szövetségesek Leningrád, majd a példát követő Stalingrád vé­dőinek, azt felmérni nem lehet, de biztos, hogy nagy elfogult­ság kell ahhoz, hogy a polgári lakosságának a védelembe való bekapcsolódását nacionalizmus­nak, vagy Stalin parancsának tudják be. Ennyi hősies, önfel­áldozást, odaadást, csak egy olyan város lakossága tud fel­mutatni, amelynek a felszaba­dulásért, az emberi jogokért való harca tradíció, már pedig Leningrád munkásságánál, úgy mint a régi orosz birodalom legnagyobb ipari városánál, az elnyomatás elleni harc tradíció volt. Minden a cárizmus elleni megmozdulás fészke és főerős­sége Pétervár, a mai Lenin­grád volt. Nagyon terjedelmes volna a régi megmozdulások felsorolása, amely mind Péter- várról indult ki, de még jól em­lékszünk a modern megmozdu­lásokra, a nagy hatalmas álta­lános sztrájkokra, a 1905-ös forradalomra, amelyek Péter- váron törtek ki és seperték vé­gig a nagy cári birodalmat. Az 1900-as évektől egész a cáriz­must esöprő Kerenszky féle polgári forradalomig, Pétervár öntötte az agitátor munkások és diákok légióit az egész cári birodalomra, ők töltötték meg Szibéria ólombányáit, ők voltak a zászlóvivői nemcsak a Ke­renszky, de az azt követő bol- seviki forradalomnak is. De ép­pen igy kivonult a forradalom győzelme után, amikor az an­tant által felfegyverzett ellen- forradalmi hadsereg közelgett Leningrád felé. Győzött akkor is, győzött most is, mert védte, az ellenforradalom ellen. Ez a győzelem, nemcsak Le­ningrád és Stalingrád munká­sainak a győzelme, de nemcsak az orosz munkásoké, hanem a nemzetközi munkásosztály győzelme, amelynek óriási ki­hatása lesz nemcsak a náciz­mus kipusztitására, de a mun­kásosztály helyzetének a köze­li kialakulására is. Én nem hiszek abban, hogy a munkásosztály felszabadulá­sát a világon, az orosz szuro­nyok hegyén viszik, azt minden ország munkásságának magá­nak kell elvégeznie, de igen is feltétlen hiszek abban, hogy a vörös hadsereg győzelmes elő­nyomulása, megadja a kedvező körülményeket arra, hogy az európai munkásosztály megvív­ja az esedékes felszabadulási harcát. Ezt a lehetőséget nem csak mi látjuk, hanem a nagy­tőke és cselédjei is és azért for­dulnak most izzó gyűlölettel nemcsak a Szovjet ellen, ha­nem azok ellen is, kik ugyan nem értenek egyet a szovjetiz­mussal, de részben a fenti ok­okból, másrészt a nácizmus el­leni küzdelem szempontjából, nemcsak, hogy nem fordulnak szembe a Szovjettel, hanem minden lehető támogatást is megadnak neki a gigászi har­cához. Éppen ezért megdöbbentő az a tendencia, amely elitéli az orosz nép támogatását és Sta­lin elleni átkozódással segítik elő Peglerék reakciós terveit. Csak rosszakarat magyaráz­hatja bele az álláspontunkba azt, hogy mi Stalin rajongók vagyunk, amikor a nemzetközi1 proletár szolidaritás alapján teljesítjük a kötelességünket az orosz testvéreinkkel szemben. Mi, mikor a tények és a mun­kásosztály érdekei úgy kíván­ták a legélesebben foglaltunk állást — nem az orosz néppel — hanem a hivatalos Szovjet politikával szemben. Mi ma sem változtunk meg, nekünk ma is a munkásosztály egészé­nek a szempontja az irányadó, ha most az orosz álláspont ez­zel párhuzamos, mint ahogy az, akkor őrület az ellene való tá­madás. Mi harcos, dolgozó munkások és nem kócsagos szektáriánusok vagyunk, mi nemcsak együtt élünk a mun­kásosztállyal, hanem együtt vívjuk a harcainkat is. Ma a munkásosztály jövőjé­nek az előfeltétele a nácizmus pusztulása és ha ezt nagy mér­tékben a vörös hadsereg fogja elvégezni, ez serkentőleg fog hatni arra, hogy a munkásság a helyes utat válassza a felsza­badulásához és hogy kihasz­nálva a Szovjetek győzelme ál­tal adott kedvező körülménye­ket, azt meg is valósítsa. A Bérmunkás harminc éves hagyományaihoz, az IWW hő­si küzdelmeihez ragaszkodunk, amikor a lapunkat ebben az igazi osztályharcos irányban tartjuk, ezt a mi olvasótábo­runk méltányolja, megérti és követi, amelyet minden szónál többet jelentő tettekben fejez ki. A JEGYRENDSZER Mind súlyosabban érezteti a hatását a háború, az amerikai nép megszokott élelmezése te­rén is. A háborús szövetségesek és a tengeren túl levő csapatok élelmezése nagyon igénybe ve­szi az amerikai készleteket, amelyhez még hozzájárul az élelmezési ipari tőke kapzsisá­ga, a gazdagok élelmiszer fel­halmozása, ami azt eredménye­zi, hogy az átlagos amerikai háztartás nélkülözi a legfonto­sabb élelmiszereket, hús, zsir, vaj, stb. Ez fokozott mérték­ben áll fen a dolgozó osztályra, különösen ott, ahol a feleség is dolgozik és igy a bevásárlását csak a munkaidő letelte után végezheti el, amikor már csak üres hentesüzleteket talál, vaj­hoz, kannás holmik jórészéhez a fenti okból egyáltalán hozzá sem jut. A gazdag családok, amelyeknek a fűszeres, tejes, hentes a házhoz szállítja rend­szeresen az élelmet, ma is meg­kapja az igénylését teljes mér­tékben, igy a munkásság szem­pontjából, ha már hiány áll fen, sokkal kedvezőbb az, ha jegyre adják az élelmiszereket mint a mostani szabad kereske­delem, amikor nemcsak eleszik a munkásháztartás elől a szük­ségleteket, hanem mód adódik arra, hogy az élelmiszer uzso­rások kijátszva mindent uzsora árakat fizettetnek a vevőkkel a fenti okokból, mi munkások he­lyeseljük azt, hogy a meglevő készletek elosztásának, a fon­tos közszükségleti cikkek csak jegyre vásárolhatók legyenek. De, hogy a sokat hangozta­tott háborús termelés zavarta­lan lehessen, hogy a munkás- osztály bírja a felfokozott ter­melést, ahhoz a mostani jegy­rendszer alapos megváltoztatá­sára van szükség. Nem kell bi­zonyítani azt, amit minden orvos tud, hogy a nehéz fizikai munkát végző egyénnek több kalóriára van szüksége, mint annak, aki nem végez fizikai munkát, vagy pláne azoknak, akik semmiféle munkát nem végeznek, csak élik a maguk henye, haszontalan életüket, te­hát ha igazságos és észszerű élelmezési politikát akar foly­tatni a kormányzat, akkor a tényeket figyelembe kell ven­nie és a munkásosztály részére a fontosabb élelmiszerekből magasabb rátát kell megszab­nia. A másik intézkedésnek az úgynevezett black markéinak a szigorú megrenszabályozása kell, hogy legyen, meg kell aka­dályozni azt, hogy a gazdagok mindent összevásárolhassanak és hogy az élelmiszer uzsora árak úgy virágozzanak mint ma, mert csak a bolond állít­hatja azt, hogy amióta meg­fagyasztották a munkabért és az árakat, hogy az árak azon a színvonalon maradtak, ezért fontos az, hogy az árak emel­5 oldal kedését a legsúlyosabb bünte­tésekkel akadályozák meg és kényszerítsék a kereskedőket, hogy a ceiling árakat, magán az árun feltűnően feltüntessék és megakadályozzák azt, hogy uj elnevezéssel magasabb ára­kat kérhessenek. De ez ma már eső után köpönyeg, mert az árak mai színvonala erősen le­csökkentette a munkabérek ér­tékét és feltétlen szükéges az, hogy az egész ország munkás­sága a drágulásnak megfelelő béremelésbe részesüljön. Ezt annál is inkább sürgősen meg kell valósítani, mert ellenkező esetben a munkásság a szerve­zettségének az erejével fogja azt kikényszeríteni, mely eset­ben azután siránkozhat a re­akciós sajtó, hogy a sztrájkok zavarják a termelés menetét. A háború tehertétele igy is túl­nyomó részben a munkásosz­tály válára nehezedik, amely nemcsak a termelést végzi, de az ő soraiból kerül ki a milliós hadsereg nagy többsége is, igy méltányos az, hogy legalább az élelmiszer uzsora ellen találjon védelmet. HIMLER FELTALÁLTA A SPANYOL VIASZKOT A nagy Himler üzenetet küld Bridgeportra a Magyar Szövet­ségnek. Hát ő sem sokra tak­sálja a Szabadságban az ösz- szejövetelt, hogy valami na­gyot alkossanak. Arra ád egy nagyszerű tanácsot a mi “bá­nyász testvérünk”, amely olyan szenzációval fog hatni, mintha avval jött volna ki, hogy ő most feltalálta a spanyol viasz­kot, vagy a somogyi csutorát. Himler ajánlata igy szól: “Határozza el a bridge- porti ünnepély, hogy az oro­szokon keresztül felhívással fordul az orosz fronton levő magyar katonasághoz, hogy adják meg magukat, hogy szabotáljanak. Ha ezt a ná­cik meghallják, akkor nem kérnek a magyar kormány­tól több katonát az orosz frontra.” Ugye milyen egyszerű és nagyszerű, olyan mint a Co­lumbus tojása, csak az a baj, hogy miként a spanyol viasz­kot, úgy ezt is már régen fel­találták és igy Marcink egy kissé lekésett, mert először is az oroszok amint számtalanszor megírták a lapok, hatalmas propagandát folytatnak ilyen módon a háború kezdete óta, nemcsak a német, hanem a ma­gyar, román és más nyelvű ka­tonák felé is. Hatalmas hang­szórók adják ki a felhívásokat minden nyelven, állandóan szór­ják a röpiratokat., A partizá­nok sem tétlenek, az orosz, an­gol rádiók is naponta adják a híreiket magyar nyelven. Vagy azt hiszi komolyan Himler, hogy az Amerikai Magyar Szö­vetséget veszi igénybe a Szov­jet? Ugyan kérem, higyje el, hogy a Szovjet vezetők, jobban vannak informálva az önök mi­volta felől, mint Berle helyet­tes államtitkár. Ha a Szovjet­nek magyar nevekre van szük­sége, hát higyje el sokkal jobb neveket találnak mint az önö­ké, akiket nemcsak ismernek odahaza, hanem várnak is. No meg figyelembe kell venni a technikai nehézségeket is, ne­vezetesen a 200.000 magyar ka­tona közül kik az orosz fronton

Next

/
Oldalképek
Tartalom