Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-23 / 1251. szám
BÉRMUNKÁS 1943. január 23. A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) SPANYOLORSZÁG GAZDASÁGA ÉS HANYATLÁSA A Sulamancaban egybegyült hivatalos és szerzetesi tudatlanság, mely a katholikus Fer- dinánd parancsára foglalkozott a nagy fölfedező eszmével, öt hosszú évig, mint uj Phomethe- ust hozzáláncolta Kolumbust, a biblia világrajz előtételeihez és babonáihoz. De végre sikerült Izabella királyné segítségével minden gátat ledönteni és igy 1492 aug. 3-án három rozoga hajóval elindulhatott. A többi ami azután következett már ismeretes Kolumbus nagy drámájának megrázó jeleneteit már ezren leírták attól a pillanattól fogva, mikor hajósai három nappal Guanahani szigetek előtt föllázadtak egészen addig, amikor a királyi hála rabláncokba verette őt. Itt még csak azokat a hatásokat és eredményeket vizsgáljuk inkább, melyeknek ez a nagy és békés forradalom az emberiség kultúrájában forrása lett. Amerika fölfedezésének több nevezetes következése volt. Mindenek előtt Spanyolország a világ Legelső politikai és gazdasági nagyhatalom lett — de hirtelen szerencséjének ez a rendkivülisége már magában rejtette, el nem odázható bukásának végzetes csiráját is. Ez a roppant gyarmatbirodalom egyenlő volt a Hold felületével, alig egy negyeddel volt kisebb ázsiai Oroszország egész területénél. Kincseinek hire betöltötte a fél világot s a spanyol kalandorok, kiket megszállt az aranyláz elhagyták hazájuk termékeny földjét, mely aztán nagy részt terméketlen sivatag lett. És ezek a hódítók nem azért vándoroltak ki Amerikába, hogy földet műveljenek s a néptelen vidéket gyarmatosítsák mint az angolok tették, hanem azét, hogy minél gyorsabban meggazdagodjanak az arany és ezüstbányák rohamos kizsákmányolásával. Az amerikai aranynak és ezüstnek ez a hirtelen támadt bősége és beözönlése Európára veszedelmes - pénzforradalmat teremtett. Amerika fölfedezése előtt a pénzforgalom aránylag csekély volt Európában, részint pedig azért, mert az arany és ezüstbányák gyöngék voltak s nem művelték őket szakszerűen, részint pedig azért, mert az ókori arany és ezüst kincs nagy része elveszett, elkallódott a középkor zavaraiban. Ám a helyzet rögtön megváltozott, amikor Kolumbus utatnyitott Mexico, Peru, Chile arany és ezüstbányáihoz az Eldorádó meséje szinte valósággá vált az arany és ezüsttel színig megrakott gályák megérkezésével. Szakértők véleménye szerint Amerika fölfedezésére következő három század alatt, hét milliárd dollár értékű arany és ezüst került Európába az uj világból. A nagy pénzbőség természetesen az arany és ezüst értékének nagy csökkenését okozták, ami viszont a többi termények árának növekedését jelentette és nagy drágaságot szült. Az arany és ezüst beözönlése ily módon, mivel megnehezítette a megélhetést, fokozottabb tevékenységre szorította azokat a nemzeteket, melyek Spanyolország példáját Amerika kizsákmányolásában bármi okból nem követhették. Tehát körülbelül egy időben Spanyolország rohamos vagyonosodásának kezdetével, a kontinentális fekvésű országok, melyek a tengeri kereskedésben részt nem vehettek, inkább az ipari téren keresték boldogulásukat és fokozottabb munkával, találékonysággal igyekezték megszerezni azt a fölösleget, melyet a szerencsés véletlen ingyen juttatott Spanyolországnak. De Spanyolország nem élt józanul a sors kedvezésével, ahelyett, hogy céltudatos, kölcsönös érdekekre alapozott kereskedelmet folytatott volna, pusztán csak arra törekedett, hogy az uj gyarmatok összes kincseit a maga számára lefoglalja és nyereséggel adjon túl rajtuk. Az indusok kénytelenek voltak mindent megvásárolni, amit a spanyol gályák Amerikába hoztak, akár volt szükségük az árura, akár nem. Mintha csak gúnyolták volna siralmas gyomoruságukat, bársony köntösbe jártak, a gunyhóikat tükrökkel díszítették, noha szakáluk nem volt, a spanyolok rájuk erőszakolták a beret- vát, sohasem tubákoltak de azért meg kellett venniök a spanyol tubákos szelencéket. írás- tudatlan létükre kénytelenek voltak könyveket is vásárolni, s mind ezért a rájuk értékkel nem biró holmikért arany és ezüst rudakkal fizettek. De Amerika fölfedezése az uj termékek roppant mennyiségét tette hozzáférhetővé a fogyasztóknak. A gyapot, cukor, kávé, dohány és a többi gyarmatáruk is közönségesek lettek és emelték az átalános jólét standardját. Tehát a kultúra színvonalát is. Az orvostudomány a kininnel, a sarsaparil- lával és más újabb gyógyszerekkel gyarapodott. A hajógyártás és butorkészités a nyersanyagok tömérdek uj faját és legbecsesebb anyagot lelte Amerika őserdeiben. Szóval óriási lendületet vett az ipar és kereskedelem, de nem Spanyolországban. Ez a roppant birodalom, melynek területén sohasem nyugodott le a nap, valósággal agyaglábon állt és legcsekélyebb rázkódta- tás is rombadöntötte. Ismét bebizonyosodott ama nagy történelmi és kulturális igazság, hogy valódi hatalmat és gazdaságot nem a kincsek élvezete, hanem csak a munkával szerzett vagyon okos fölhasználása biztosíthat a nemzeteknek. Valami képpen sok hasonlatosság van az ókori Róma és a középkori Spanyolország között. A spanyol éppen úgy megvetette az ipart és kereskedelmet, mint a római. A katonai dicsőség, a fegyveres kézzel való hódítás, a dölyfös független-' ség a legyőzötteknek silányan megvett munkára szorítása, ezek a tulajdonságok jellemzik a spanyolokat s minden tettüknek ezek a rugói. Végigvonulnak ezek a jellemvonások egész történelmén, mert Spanyolország már a legrégibb időkben ennek köszönhette gazdasági fejlődését. A föníciaiak és a karthagóiak voltak a kalmárai, ők művelték bányáit, földjét és ők látták el iparcikkekkel a lakosságot. A római birodalom összeomlása után a visigotok alapítottak uj országot és nemzetiséget a spanyol félszigeten. Ezek a barbárságot hozták magukkal, csak a harcot, a fegyveres dicsőséget becsülték. Az iparral csak annyiban törődtek, hogy a legdurvább megélhetési eszközöket szolgáltatta nekik. Később a próféta zászlója előtt porbahult a kereszt és a visigotok csak úgy kerülték el az arab szolgaságot, hogy asturia járhatatlan sziklái közé menekültek. Kétségtelen, hogy a büszke és harcias spanyol jellem ekkor alakult ki és acélo- sodott meg. Mórokkal folytatott százados küzdelemben ezek a harcok fejlesztették ki azt a lovagi merészséget, mellyel a spanyolok Amerikát meghódították, de viszont ugyancsak ezek a harcok ölték is ki a spanyolok szivéből á békés munka és fejlődés szeretetét. Az arabok kiűzése után pedig a vallási fanatizmusa állította meg a spanyol nemzetet a haladás utján. Itt lobogtak fel legelőször az inkvizíció lángjai. Végzetessé akkor vált ez a hanyatlás, midőn III. Fülöp, megirigyelvén katholikus Ferdinánd “vallási éredemeit” 1609-ben örök időkre száműzte országaiból a szorgalmas, müveit és dolgos mórokat. Ettől fogva, szinte egy csapásra vége volt a virágzó földművelésnek. Utak és csatornák, melyeket az arabok építettek, lassanként tönkrementek úgy, hogy nemcsak a forgalom akadt el, hanem roppant területek váltak kopár sivatagokká a szükséges öntözés hiányában. A vízvezetékek melyek a havasi sierrák kitűnő vizét vitték le a városokba, eldugultak a nagy szárazság idején még elegendő ivóvize se volt a lakosságnak. A középületek, könyvtárak és múzeumok, a mór műépítészeinek ezek a csodái, gondozás hiányában düledeztek, mert hiszen ki törődött a tudománynyal és kultúrával akkor, amikor a gályák ezrei szállították Spanyolországba Amerika kincseit? Az arany és ezüst bőségben volt az országban, a pazarló királyi udvar és a henye hidalok káprázatos pompát, fényűzést fejtettek ki. De ez a hiú csillogás olyan volt, mint a jégre metszett kép, eltűnt, elolvadt azonnal, mihelyt az uj világból harácsolt kincsek beözönlése csökkenni kezdett. Fényes és meggyőző példája ez annak, hogy a nemzetek hatalmát, nagyságát és kultúráját nem a könnyen szerzett kincs biztosítja, hanem a szorgalmas munkával gyűjtött vagyon és tudomány. Spanyolország volt Európa virágos kertje. V. Károly császár idejében a jómódú lakosságnak száma meghaladta a tiz milliót, alig száz évvel később, IV. Fülöp uralkodása alatt, kasztilia kövér szántóföldjei terméketlen legelők voltak. Estremadura hires termőföldje sivatag puszta lett, Katalonia falvainak háromnegyed része néptelen volt, több város teljesen romba dőlt és az ország lakóságának száma leapadt hat millióra. Arany és ezüst volt az országban, de nem volt munkás, mely a köny- nyen szerzett kincset megtarthatta, gyarapithatta volna. Hitetlen zsidók és pogány arabok nem voltak ugyan Spanyolországban, de velük együtt kivándorolt a jólét és kultúra is, mert a több mint 300.000 világi pap, a 46.000 szerzetes és 14.000 apáca nem a kultúrát fejlesztette, hanem ellenkezőleg, ráfeküdt minden szellemi és liberális törekvésre és éppen úgy megvetette az ipart és kereskedelmet mint a hidalgók, vagyis nemesek, akik törvénynyel zárták ki az országgyűlésből az iparosokat és kereskedőket. Mivel pedig a nemes-leveleket a kormány pénzért árulta, a megtollasodott iparosok és kereskedők lassanként mind patríciusok lettek úgy, hogy ily módon az összes ipar és kereskedés idegenek kezére kerültek. A spanyol hegyekben vannak a leggazdagabb rézbányák, de Spanyolország nemcsak, hogy ki nem aknázta ezeket a kincseket, hanem még az érceszközöket is mind külföldről hozatta. Biscaya hegységben tömérdek a kitűnő vas, de Spanyolországot Milánó látta el acéllal és fegyverekkel. Sierrák gazdag kobalt és higany bányái mind idegenek kezén voltak és az almadeni királyi bányákat V. Károly egy hitelezőjének zálogosította el. A terhes és rosszul felosztott adók megölték az ipart, anélkül, hogy a kincstárnak javára váltak volna. A zsarnok papos kormány megfojtotta a tudományt és állandóan gátakat emelt a kultúra szabad fejlődése elé. Arany és ezüst volt bőven, de munka, szorgalom sehol, korlátlan kényuralmu kormány és elégületlen, lázongó alattvalók, bent az országban tudatlanság és előítélet, a gyarmatokban kegyetlen kapzsiság és féktelen kizsákmányolás s mind ennek tetejébe gőgös, buta zsarnok királyok, akik az emberiség legnemesebb törekvéseinek gonosz elnyomásával a katholikus hitet és korlátlan hatalmukat vélték védelmezni. Ilyen volt Spanyolország állapota abban a fénykorban, amikor Kolumbus géniusza egy uj világ kincseivel ajándékozta meg. (Folytatjuk) Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
