Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-23 / 1251. szám
6 oiaai BÉRMUNKÁS 1943. január 23. Béke vagy kháosz lesz (Vi.) Az Egyesült Államok elnöke is a legutóbbi beszédében, de minden gondolkozó ember, látva a háború végét a békéről gondolkoznak. Mert mindenki tudja, hogy béke nem lehet a mai társadalmi bizonytalanság, munkanélküliség, nélkülözések, szenvedések közepette. Másszóval a mai “Grab and Hold” rablási rendszer nem maradhat meg, mert az nem hozhat békét csak újabb háborút. Ha Churchill kijelentése szerint, az angol királyság megtarthatja mind amit már összeharácsolt, lefoglalt, amint azt Churchill szerint meg akar tartani, mi akadályozná meg a francia, német, olasz királyságokat, vagy a japánokat, hogy ha most nem is sikerül, de majd egy évtized múlva újból háborút kezdjenek, hogy ők is foglaljanak kizsákmányolható területeket és népeket. Amint az 1918-as béke sem lehetett maradandó, nem volt meg a lehetőség, hogy béke legyen, mivel nem a béke alapja, hanem újabb harcok, hódítási, kizsákmányolási vágyaknak a rendszer által megkövetelt terjeszkedési szükségletnek az alapja maradt meg és magában hordta a mostani vliágháborunak a magzatját. Roosevelt elnök beszédében is a béke mikéntje volt a legfontosabb pont, mert a háború megnyerésében már nem kételkedhetne senki, de őt is, mint minden gondolkozó embert aggaszt az a tény, hogy nagyon könnyen elveszthetjük a békét. Vagyis nem békét, hanem khá- oszt teremthetnek a béke asztalnál, ha nem a co-operativ eszme, hanem tovább is a verseny, profit és kizsákmányolás rendszere marad felül. Egész biztosra veszem, hogy a békeasztalnál fog kitörni az igazi harc, esetleg polgárháborúk láncolata. Ennek az előjele a Habsburgok, a szerb király, a görög király és más reakciós elemek elismerése és hivatalos támogatása az amerikai-angol hivatalos körök által. Ezen benső harcoknak és az esedékes társadalmi forradalmak megakadályozására, nagymérvű reformokat terveznek úgy Angliában mint itthon. Ezt jelezte Roosevelt is a beszédében, ettől tették függővé a béke lehetőségét. így akarják elviselhetővé tenni a mai kizsákmányolási rendszert a munkástömegek részére és remélik lecsapolni a társadalmi forradalmat, vagy legalább is távoltartani ezen két nagy országtól. Ezen reform törekvésekkel szemben van a reakció szervezkedése és törekvései, amiről már ma is értesülünk, de majd csak a béketárgyalásoknál fognak teljes erejükkel felvonulni és diktálni a “Grab and Hold” rendszer fennmaradását, kiterjesztését, megvédését, melyhez nem hogy több reformot, hanem a háborús kényszer alatt megadott előnyöket, ígéreteket is visszavonják, vagy legalább is megpróbálják, nemcsak az elnyomott népektől, mint Kina, India és a kisebb gyarmatosi-1 tott Balkán államoktól, hanem a győzelmet kikivó Egyesült Nemzetek munkásságától is. Mi tudjuk, hogy mindazok akik a mai verseny rendszer mellett foglalnak állást, történelmi halottak, amint a feudális rendszer hívei s már csak a megdöglött és kiszáradt csontvázat ráncigáiják elő, amidőn még a királyságokat akarják feltámasztani, alátámasztani. Éppen ilyen, de még esetleg kevésbé elismert csontváz a kizsákmányolási rendszer, mely nem békét hanem csak újabb háborút, belső harcokat hoz magával és ha még most nem is tudjuk esetleg teljesen eltemetni, de minden kétség nélkül lefektetjük a királyságok mellé, mely a feudális rendszerrel együtt halott és csak mérgezi az uj társadalom levegőjét. Akadályozza annak a kiépítését, mely nem Versenyen, hanem co-operáción, összmüködé- sen alapszik, igy kizárja a háborút, versengést, a koncon való marakodást. Béke-e vagy kháosz lesz a választó kő úgy a béketárgyalásoknál, mint már ma is és majd a forradalmak láncolatában, mely már megindult. Ma már Jugoszláviában két csapat harcol, az egyik a királyságért, a másik a tanácsköztársaságért. A Mihajlovics hadserege fogy, a Tanácsköztársaság csapatai erősödnek, nemcsak a szerbek, hanem a magyarok, horvátok, dalmátok, románok, bulgárok csatlakoznak ezekhez a vörös csapatokhoz, de nem azért, hogy Péter királyt visz- szategyék és a Nagy Szerbiát építsék ki, hanem, hogy a balkán népek összemüködjenek, egymást segítsék, védjék mindennemű királyságok, kizsákmányolások ellenében és megvalósíthassák az együtt, békében való működést, mely csak “Egyesült Tanács Köztársaságokon” keresztül lehetséges. Ez lesz az az uj rendszer, oly rendszer, mely életerős és természetes, melyben nem kell a népeknek választani az angol vagy német kizsákmányolás között, mindkettőt és a saját uraik kizsákmányolását is megszüntetve, együtt fognak működni nem egymás ellen, melyet a verseny rendszerben rájuk kényszeritettek azok ,akik nagy hasznot húztak a mai rendszerből. Az angol-amerikai reforme- merek, már akkor is elkéstek a Balkán országok társadalmi forradalmát megakadályozni, ha a benső fogyasztásra sikerülne is nekik keresztülvinni a tervezett reformokat, amit mi nem hiszünk. Mi tudjuk és látjuk, hogy a reakció, mely nem javításokkal, hanem terrorral akarja rendszerét fenntartani, megvédeni, nem engedi meg, hogy még nagyobb kedvezményeket, biztonságot, védelmet adjanak a munkásságnak, hanem azt akarják és minden eszközzel fognak érte harcolni, hogy éppen olyan vagy még ha tudják megcsinálni, még nagyobb mértékben függ- j jön a munkásság az iparok ura-' maK kénye-kedvétől mint ma. Mig a reformok hívei most nagyon elvannak foglalva a háborúval, a reakció minden erejét, idejét a saját akaratának a kierőszakolására szervezi, fordítja. Tudjuk, hogy mennyire elvannak vakulva a mi kedves uraink és még a saját rendszerük megmentésére sem hajlandók megalkudni. Mi nem békét, hanem újabb harcokat, forradalmakat, polgárháborúkat, látunk a békeasztalnál megformálódni, ezt látja Roosevelt is, ámbár ő és több úgynevezett liberális még reméli, hogy reformokkal ezt megtudják akadályozni, de az tény, hogy az igazi mérvadó harc majd csak ottan kezdődik, és attól függ majd, hogy meddig fog tartani az uj társadalmi rendszerbe való átmenet és a megdöglött verseny-rendszer eltakarítása. Menekülnek a DeGaulista katonák LONDON, jan. (ONA) — Szakadatlanul érkeznek Észak- afrikából francia katonák és tengerészek szövetséges területekre, menekülőben a Vichy- érzelmü parancsnokságok elől, akik szigorú fegyelmi büntetéssel fenyegetik őket, amiért nem voltak hajlandók a partra- szálló amerikai csapatokra tüzelni. Ez katonai fegyelmi vétség és ezért most, azok a katonai hatóságok, amelyek az amerikaiak jóvoltából kormányoznak Afrikában, haditörvényszék elé állítják a katonákat. Igaz, hogy “hivatalosan terjesztett” hírek szerint ezek a haditörvényszékek csak formálisak volnának és az ítéletek után az amerikaiakat üdvözlő katonákat szabadlábra helyeznék és a frontra küldenék a németek ellen. A katonák azonban, akik életük kockáztatásával tettek tanúságot francia hazafiságukról és a Szövetséges ügy támogatásáról, nem hajlandók a gyűlölt Vichy-tisz- tek bírósága elé állni. Annál kevésbbé, mert tudják, hogy a Vichy-tiszteknek De Gaulle ellen való érzése semmivel sem csökkent azóta, hogy az amerikaiak és angolok pártján harcolnak és most, hogy ezek a katonák nyíltan leleplezték Harcos Francia érzésüket, tartanak a Vichy-párti tisztek üldözésétől. Érdekes, hogy utóbbi időben sokkal több francia katona érkezik menekülőben Afrikából mint a Szövetségesek partra- szállta előtt. Ezt a katonák azzal magyarázzák, hogy mig azelőtt titkolták érzésüket és az alkalomra vártak, hogy ott Afrikában harcolhassanak Franciaországnak felszabadításáért, most, hogy érzésüket leleplezték, nem lehet többé maradásuk Vichy-tisztek parancsa alatt. Valamennyi Afrikából érkező katona azt állítja, hogy Darlan kinevezése katonai célból nem volt olyan értékes, mint állították, se időt nem nyertek vele, sem pedig emberéletet nem takarítottak meg általa, mert a francia katonák úgysem lőttek volna a Szövetségesekre. Mit írnak olvasóink Mellékelve küldök két dollárt. 50 cent a Naptár ára és a többit az előállításához való hozzájárulásra. A Naptár nagyszerű. Szívélyes üdvözlet mindazoknak, akik annak előállításához hozzájárultak. Váraljai, Bridgeport 25 Naptárért itt küldöm a pénzt. Nem gratulálok a Naptárhoz, mert személyesen szeretnék annak összeállítóival ke- zetfogni. Wm. Munkácsy, Bethlehem Tudatom, hogy a Naptárt kézhez kaptam, melynek igen megörültem, mert tudom, hogy nincs tanulni valóbb olvasmány magyar amerikában. Itt küldöm a Naptár árát és az előfizetésemet. J. Benko, Toledo A Naptárt megkaptam, örülök neki, hogy van alkalman ilyen szép és tanulságos munkás irodalmat olvasni. Mellékelek érte két dollárt. Mrs. A. Haas, Flushing tár árát, amely az idén rendkívül jó. Kívánok sok erőt, egészséget mindazon munkástársaknak, akik ebben a kitűnő munkában részvettek. Csak tovább ütni a rohadt rendszert, amíg el nem pusztul, hogy helyet adjon egy szebb társadalomnak. J. Szigeti, Brooklyn Mellékelve küldöm a Naptár árát és felülfizetést. Tavaly mi eladtunk húsz Naptárt, de sajnos az idén nem tudunk sehová menni, mert a rendelet megtiltja az autó használatát. Azért legyenek szívesek öt Naptárt még küldeni, igyekszünk azokat elhelyezni. A Naptár még jobb mint máskor és ezúton is fogadják a munkástársak hálás köszönetünket azért a sok munkáért és velejáró fáradtságért, amit a lap és a Naptár érdekében végeznek. Törökék, Eastport Bocsásanak meg, hogy kötelességem késedelmet szenved, már négy hete ágyban fekvő beteg vagyok. Most kaptam az orvostól engedelmet, hogy naponta pár percet járkálhatok a szobában. Tehát küldöm a NapFrank Schnekser, Riverside, N. J. lapolvasónk annyira elfoglalt, hogy csak egy tiz dolláros checket küld a Naptárért. AKRON, 0. — A magyar nyelvű IWW-isták a hónap első vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Magyar Házban.
