Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-26 / 1273. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. junius 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARÁIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 Gne Year .......:..............$2.00 Félévre ............................ 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ............ 5e Single Copy ............... 6c Csornagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ____________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. __________________________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Märe kell a nagy profit? (gb.) Semmiféle csürés-csavarással, vagy kicifrázott szóvirágokkal sem lehet kibeszélni, hogy valami alapvető baj van azzal a demokráciává;, amelyben befagyasztják a munkások béreit, de ugyanakkor korlátlan profitot engednek a gyárosoknak, akik a hadiiparokban, — tehát közvetlenül az állam kasszájának a rovására a legdurvább kapzsisággal tömik feneketlen pénz-zsákjaikat. A szövetségi kormány kimutatása szerint a nagy korporációk az utolsó négy évben, az az 1939, 40, 41 és 42 években ilyen jövedelmeket könyveltek el: $5,200,000,000; $7,300,000,000; $13,800,000,000; $Í8,8000,000,000. Mint látjuk 1942-ben a jöve- ledmük 18 billió és 800 millió volt, vagyis több mint háromszorosa az 1939-es bevételüknek. A túlságos profitharácsolást azzal^ akarják letagadni, hogy a nagy profitot elveszik tőlük adóba.’ Az állami kimutatás szerint ugyanezen korporációk a fenti négy évben az alábbi tiszta, vagyis már az adó lefizetése után maradt jövedelmet zsebelték el: $4,000,000,000; $4,800,000,000; $7,200,000,000; $6,800,000,000. Miután a nagy korporációk 1942-ben is csaknem azon pár egyén kezében voltak, mint 1939-ben, igy nem megvetendő az a vagyon, ami egyenként rájuk esik a 6 billió és 800 millió dollárból, noha ez kevesebb, mint az előző évi 7 billió és 200 millió. Hogy miért lett kisebb a tiszta haszon akkor, midőn a teljes jövedelem nagyobb volt, mint az előző évben, azt az magyarázza meg, hogy nagy befektetéseket eszközöltek, amelyet aztán nem mutatnak ki haszon alakjában. A csalásnak ez a neme 1942-ben nagyon általánossá lett. Ezen számadatok ugyan a nagy közönség előtt nem sokat számítanak, azonban számos esetben a profitharácsolás már valóságos rablássá fajult, olyannyira, hogy az állam is kénytelen volt beszámolni. Ezeket az eseteket, bármennyire igyekszenek is eltussolni, még a legjámborabb polgár is fejcsóválva veszi tudomásul. A túlfokozott zsarolás és rablás által felkeltett ellenszenv ellensúlyozására most az érdekelt tőkések a profitot védő és igazoló propaganda hadjáratot indítottak. Ez a hadjárat is, mint minden olyen propaganda, a gyárosok országos szövetségétől vagy az ezzel teljesen egyforma országos kereskedelmi kamarától indul ki. Ezek látják el a szolgálatukban álló újságokat propaganda anyaggal, amelyet aztán különböző frázisokkal feleresztve adnak be a közönségnek. A legújabb ilyen propaganda az, hogy a túl magas profitra szükség van a kezdeményezés, a leleményesség jutalmazására. Felsorolják az Edison, Ford, Firestone és a többi nagy gyárosok eseteit, akiket a pénz szerzés vágya sürgetett találmányaik kidolgozására és az iparok kiépítésére. Ezt äz érvet használta fel James F. Lincoln clevelandi gyáros a kongresszus tengerészeti bizottság elnöke előtt, ahol arról tárgyaltak, hogy a tulmagas profitot zsebelő gyárosoknak adott rendeléseket át kell vizsgálni és az árakat megfelelőkig le kell vágni. Ilyen árlevágásokba eddig “önként” egyeztek bele azon gyárosok, akiket a túl magas profitharácsoláson rajtacsiptek. A törvényhozók most ezt törvénybe akarják iktatni, hogy mindenkire alkalmazni lehessen, ha eseleg “önként” nem volna hajlandó az árak leszállítására. Lincoln szerint a profit korlátozása megöli az inszentivát, vagyis azt a hajtóerőt, ami a gyárosokat a minél gyorsabb termelésére sürgeti. Szerinte a profit korlátozás büntetés a gyárosra azért, mert jobb és jobb módszereket alkalmaz és igy emeli a profitját. így most már megtudtuk, hogy micsoda logikával, vagy milyen erkölcsi alappal támasztják alá a határtalan profit szerzést akkor, midőn a munkások béreii befagyasztották. Nevezhető-e igazi demokráciának az, amelyben törvényesen szüntetik meg az inszentivát a munkásoknál, akik a termelést valóban végzik, de meghagyták azoknál, akik nem dolgoznak, hanem csak mások munkájából élnek, akiknél tehát az inszentiva, vagyis a hajtóerő a dolgozók kizsákmányolását szolgálja. A bányászok ügye (gb.) Hosszas huza-vona után a War Labor Board megtagadta a bányászok bérkövetelését. Mint ismeretes a bányászok a két évvel ezelőtt kötött szerződések alapján a nagyban emelkedett megélhetési árak dacára is a régi, alacsony bérekért dolgoztak, most napi két dollár bérjavitást követelnek. Midőn a tárgyalások nem vezettek eredményre sztrájkba mentek, mire az állam lefoglalta a bányákat. A bányászok az elnök kérésére visz- szamentek a munkába abban a reményben, hogy a bányász uni- onnak sikerülni fog előnyösebb szerződést kötni. A munkásellenes sajtó és általában a munkáltató osztály összes bérencei a legféktelenebb izgató hadjáratot indították meg a bányászok ellen, remélve, hogy a bányászok bérköveteléseit és az azzal kapcsolatos sztrájkot az egész munkásosztály ellen tudják kihasználni. Annyit elértek, hogy az amúgy is munkásellenes kongresszusban megszavazták a sztrájkot eltiltó törvényeket. A háborús profitharácsolástól elvakult tőkések azt akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy a bányászok sztrájkja csak John L. Lewis, a United Mine Workers elnökének a magánügye. Éppen azért Lewist vehemensen támadják és úgy tartják, hogy Lewis bebörtönzésével a bányászok egyszerre kezes bárányokká lesznek. Nem célunk Lewis személyének a megvédése. Lapunkban már sokszor leadtuk a Lewisra egyáltalán nem hizegő véleményünket. Azonban a bányászok jogos követeléseit semmi szin alatt sem tévesztjük össze Lewis személyes ambícióival. Minden munkás saját tapasztalatából tudja, hogy milyen nehéz ma megélni a két évvel ezelőtti bérekből, ha azon bérek akkor is éppen csak hogy fedezték a napi kiadásokat. A bányabárók maguk is elismerik, hogy a bányászok átlagos heti keresete csak 35 dollár, noha az union csak 33 dollárt ismer el. Azonban még a 35 dollárból is igen nehéz ma eltartani a családot és igy érthető, hogy a bányászok nem hajlandók magukat újabb két évre lekötni ugyanezen bérekért, amikor a drágaság még ma is napróí-napra emelkedik. Ez az igazság. És aki ezt figyelembe veszi, látja, hogy milyen durva és hamis propaganda az, amikor a bányászokra rá •akarják kenni, hogy hazaárulók, Hitlert segítik, stb. Éppen azért azt hiszik, hogy ha Lewist és társait bebörtönzik, akkor a bányászokból egyszerre kezes bárányok lesznek. A tőkések bérenceinek ezt a féktelen izgatását megérthetjük, hiszen osztályérdekeiket védik. De igazán szomorú látvány, hogy a bányászok elleni támadáshoz csatlakozott, — sőt még tul- ment rajtuk az Amerikai Kommunista Párt is. A párt hivatalos lapja a Hearst lapokat is túlozó módon fordult a bányászok ellen, akiket természetesen Lewison keresztül igyekszenek ütni. “Le kell lepleznünk a Lewis összeesküvést és izolálnunk kell a munkásmozgalomban,” — Írják vastag betűkkel Earl Browder, párttitkár ezen nyilatkozatát. Az egyik végletből a másikba átcsapó és a jelenlegi gigászi küzdelemben a munkáltató osztálynál magukat azonosító politikai csoport csak önmagát izolálhatja az ilyen eljárással. Részünkről a legmelegebb szimpátiával kisérjük a bányászok bérmozgalmát és csak aljas vádnak, a bószoktól eredő propagandának tartjuk mindazon állításokat, mintha a bányászok ezen követeléseikkel bármilyen hazafiatlan cselekedetet mutatnának. Árulással és Hitler segítéssel csak azok vádolhatják a bányászokat és általában a jogos béremelésért küzdő munkásokat, akik a munkáltató osztály profitját és a haza fogalmát azonosnak tartják. EGY PERCIG SEM LONDON, junius (ONA) — “Egy percig sem”. Ezt a választ adta ma Slavik Juraj csehszlovák belügyminiszter arra a kérdésre, hogy mennyi ideig fognak az alkotmányellenes törvények, beleértve a zsidóellenes intézkedéseket, a háború utáni Csehszlovákiában érvényben maradni. Slavik kijelentette a csehszlovák nemzeti tanács ülésén, hogy minden olyan törvény érvénye, amely a csehszlovák alkotmánnyal ellenkezik, az ország fölszabadításának pillanatában meg fog szűnni, kivéve néhány, a német megszállás alatt hozott törvényt, mely fejetlenség elkerülése végett átmenetileg érvényben fog maradni. A csehszlovák belügyminiszter kijelentette, hogy minden a zsidók ellen irányuló törvény vagy rendelet a csehszlovák alkotmány szellemébe ütközik, miért is a háborút egy perccel sem fogják túlélni. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ yj * v/ A* Ipari Forradalmárok Szentháromsága \y 'w
