Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-19 / 1272. szám

tökéletesedés kialakulásához s folytonos fejlődéshez segítse. Más szóval, hogy az emberi rendeltetést, vagyis a kultúrát, amelyre az emberi nem képes, megvalósítsa, az ipari szervezetbe tömö­rülve. Ez az ipari szervezet erkölcsi (természete igazi és maga­sabb rendeltetése. Tehát az a gondolat, hogy a munkásosztálynak törekvései emeltessék a társadalom uralkodó elveivé, hogy az veszedelmes, erkölcstelen és barbár, hisz az volna csoda ha máskép Ítélné a mai közvélemény. Mindamellett ez a félelem csak előítélet és be­bizonyítható, hogy ellenkezően ez a gondoláit képviseli az erköcs legnagyobbszerü haladását és diadalát, melyet a világtörténelem a mai napig ismer. A tőkés erkölcsi eszméje az, hogy az egyén számára semmi mást nem kell biztosítani, mint kizáróan a saját erőinek aka­dálytalan érvényesülését. A munkásosztály nemcsak életkörül­ményeinél fogva van az erkölcsiséggel más viszonyban mint a “felsőbb” osztály, hanem részben ennek következtében a társa­dalomról, erkölcsi céljairól is egészen más fölfogást alkotott ma­gának, mint a tőkés osztály vagy akár a lakáj hadserege. A tör­ténelem, harc a természettel, a nyomorúsággal, a tudatlanság­gal, a szegénységgel, tehetetlenséggel és igy a minden irányú szabadságnélküliséggel amelyben az emberiségnek fokozatos le­győzése: ez a szabadság fejlődése, amely a történelmet képezi. Az ipari szervezetnek az a föladata, hogy ezt a munkát, a sza­badság felé való törekvést, az emberi nemnek a szabadságba va­ló belefejlődését végrehajtsa. Az elmondottakból pedig mindazok számára, akik a mun­kásosztályhoz tartoznak, az a kötelesség származik, hogy eddi­gi magatartásukat teljesen megváltoztassák. A munkásosztály­nak a méltóságát és mélységes erkölcsiségét semmi sem emel­heti jobban, mint az a tudat, hogy hivatása, történelmi hivatása van, hogy a maga elgondolását az egész társadalom, vagy az egész korszak elveivé emelje a maga eszméjét az egész társada­lom irányító eszméjévé tenni és az egész társadalmat a maga fölfogása szerint átalakítani. Ennek a rendeltetésnek gyönyörű világtörténelmi tisztes­sége hassa át minden tagját a munkásosztálynak. Ennek a gon­dolatnak az erkölcsi komolysága soha el ne hagyjon bennünket, folytonosan éljen lelkűnkben, legyen velünk a műhelyekben mun­ka közben, pihenő óránkban, összejöveteleinken és amikor fek­helyünkön kinyuztózkodunk pihenni. Gyorsítsuk meg azt az időt amely alatt a mi mostani korszakunk elvégzi a maga feldatát, annál gyorsabban jön meg az idő, ahol a munkásosztály a maga akaratát emeli a társadalom elveivé, amelynek megtörténte meg­szünteti az ember, ember feletti uralokdását. . Bischof LUGOSI BÉLA Az úgynevezett professzioná­lis magyarok közül, kikről azt mondják, hogy “beérkeztek” Amerikába, ami annyit jelent, hogy eltudta ismertetni a ké­pességeit és ennek megfelelő- leg keres, egydtlen Lugosi Bé­la Amerika szerte ismert szí­nész az, aki annak dacára, hogy nagy pénzeket keres, hogy ma már amerikainak számit, nem csak azt nem felejtette el, hogy magyar, hanem azt sem, hogy Amerikába jövetele előtt szoros kapcsolatok kötötték az elnyo­mott magyar néphez, hogy har­cos tagja volt annak az intel- lektuel csoportnak, amely vál- vetve harcolt a munkásosztály- lyal a magyar feudális rendszer ellen és itt rossz és jó módjá­ban egyaránt, a lehetőségekhez mérten támogatott minden oly megmozdulást, amely a ma­gyar népet elnyomó, gyilkoló Horthy rendszer ellen irányult. E sorok írója hónapokkal ez­előtt irt arról, hogy ameddig más nemzetiségek idemenkült irói, művészei, tudósai, kiálltak az amerikai közvélemény elé az elnyomott népük mellett, addig a feltűnően nagy szám­ban idemenkült magyar intel- lekítuellek, úgy azok, akik a háború kitörése, mint már a korábbi emigránsok, mélysége­sen hallgatnak, mintha rájuk teljesen közömbös volna a ma­gyar nép sorsa. A közelmúltban egy nagyobb cikkben, amely megjelent 4-5 amerikai liberális lapban, Lugo­si Béla is mélységes elkesere­déssel kel ki azok ellen az irók és művészek, valamint más pro­fesszionista egyének ellen, kik a nácizmus szörnye elől ide­mentették a saját személyüket, de utána megfeledkeztek nem­csak a magyar népről, hanem még a volt kollégáikról is, kik ma a munka és koncentrációs táborokban sínylődnek. Még a kis ujjúkat sem mozdították, meg, hogy azok szenvedéseit enyhítsék, de még a befogadó, menedéket nyújtó Amerikával szemben is elmulasztották azt, hogy nyíltan kiálljanak a náci ellenes frontra, amellyel Ame­rika élet-halál harcot folytat. Lugosi bátor, nyílt, egyenes felhívásának nem volt foganat­ja, mint ahogy nem lesz annak a cikknek sem, amelyet Cleve- landban való szereplésekor a Szabadságban irt, amelyben új­ra a nácizmus és a Horthyiz- mus ellen harcra hívja magyar Amerika és főleg a menekülte­ket. Nem pedig azért, mert az amerikai magyar vezérek, akik ma csak azért náci ellenesek, mert muszáj annak lenni és ez a “muszáj” náci ellenesség meg is látszik a cselekvéseiken. Az­ért komolytalan a Szabadság­nak Lugosi cikkével foglalkozó vezércikkének az a javaslata, hogy Lugosi és társai álljanak be az Amerikai Magyar Szövet­ségbe, amely alakulat képezi a náci ellenes frontot. Megvagyok győződve arról, hogy Lugosi- nak esze-ágában sincs a Ma­gyar Szövetséget minit komoly náci és Horthy ellenes alaku­latot elismerni, amelyről még Himler Márton is kénytelen megállapítani, hogy “belefojtják a szuszt minden olyan magyar megnyilatko­zásba, amely egyenesen, vi­tán felül, az egész világ előtt oda állítana bennünket, ahol állnia kellene az amerikai magyarnak. Régen volt s nem kívánjuk többé vitatni, hogy a Verho- vay Segély Egylet igazgató­sága által indítványozott fel­hívás eljutott-e, vagy miként jutott el a magyar néphez, mert arról valami titokzatos ok miatt nem akarnak nyil­vánosan beszélni. De arra sem adnak felele­tet, hogy küldött-e az Ame­rikai Magyar Szövetség vala­miféle felhívást az orosz fronton vérző magyar kato­nákhoz, amint azit a bridge- porti találkozás után Ígér­ték. S még kevésbé felelnek arra a kérdésre, hogy ha nem tették s esetleg nem is állt szándékukban megtenni, akkor miért tartották azt szükségesnek az amerikai magyarokkal tudatni. Az Amerikai Magyar Szö­vetség eddigi munkáját nem kívánjuk sem lekicsinyelni, sem lebecsmérelni, ha azon­ban nem tud SOKKAL TÖB­BET tenni, akkor hivatását betölteni nem fogja.” A menekültek nagy általá­nosságban ugyan Hitler ellene­sek, de nem Horthy ellenesek, sőt valósággal ünnepük Hor- thyt, mert nekik a Horthy ura­lom a háború kitöréséig na­gyon is megfelelt, mert Horthy hagyta őket keresni, legfeljebb osztozni kellett a profiton, ők nem értik meg azt, hogy Hor­thy mielőtt Hitler szolgájává sülyedt, maga volt a fasizmus előharcosa, de ezt megbocsát­ják, mert a terror akkor csak a munkások, a kis zsidók ellen volt, de a nagy zsidók és a lan­gyos liberálisokat nemcsak megtűrte, hanem bő lehetősé­geket is nyújtott nekik. Ezek abban reménykednek, hogy a nácizmus leverése után, újra az a Horthyizmus kerül uralomra, amelyel ők olyan jól megértet­ték egymást és ez a uralom biztosíték volna a vereség után felülkerekedő népforradalom­mal szemben is. Lugosi Béla nemcsak kiváló művész, de tényleg becsületes haladó gondolkozásu ember is, igy megfogja érteni azt, hogy a felhívás azért eredménytelen, mert ez osztálykérdés. A Hor­thyizmus elleni harc osztály­harc, amelyhez csak azok csat­lakoznak, akiknek ez oszJtály- érdeke, vagy pedig mint Lugo­si, felül tudnak emelkedni a puszta osztályönzésen és az igaz, szabad művészetet, kul­túrát csak egy szabad osztály­mentes (társadalomban tudják elképzelni. Nekünk, kik harcosai va­gyunk egy ilyen szabad társa­dalomnak, kik kérlelhetetlen ellenségei vagyunk a magyar népet elnyomó, gyilkoló, vágó­hidra küldő, bandita uralom­nak jól esett Lugosi bátor, be- I csületes kiállása, amelynek az ! értékéből az sem von le sem­1943. junius 19. Mos* Vasárnap TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A nyári idők beálltával az IWW new yorki tagjai ismét megkezdik a szokásos családias kirándulásaikat a régi helyen, a közismert Edenwald Erdő­ben. Az első ilyen összejövetel iunius 20-án vasárnap lesz, (esős idő esetén a következő vasárnap) melyré meghívják a new yorki munkástársakat. En­ni és inni valóról a rendezőség gondoskodik. Útirány: Vegye a Lexington Ave. “White Plains Road” fel­iratú subwayt a 180-ik uccáig, és ott szálljon át a Dyer Ave. elevator vonalra és menjen a végállomásig, ahonnét egy né­hány perc séta. Közvetlen az erdő bejáratánál leszünk lete­lepedve. Az IWW new yorki csop. mit, hogy a célját nem érheti el. Lugosi megtette és megfog­ja tenni a kötelességét a ma­gyar néppel szemben, teljesen önzetlenül, amelyet a feltétlen felszabaduló magyar nép, kellő­en fog értékelni, mig a ma nagy hallgatói, a nép győzelme után a gyáváknak, az árulók­nak kijáró megvetésben fognak részesülni. Kovách Ernő az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. 8.00 F. Bleier, Bridgeport .... 2.50 J. Buzay, Cleveland ........ 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 12.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi Ákron .............. 9.00 J. Dushek, Nutle .......... 12.00 J. Engli, Cleveland ___ 17.00 J. Farkas, Akron ______ 12.00 L. Fishbein, New York .. 12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 9.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ___ 9.00 S. Kisák, New York ____ 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 5.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...... 7.00 L. Lefkovits, Cleveland 10.00 J. Mogor, New York ...... 12.00 A. Molnár, Cleveland .... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Pataki, New York ...... 11.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 10.00 L. Rost, Phila ................ 6.00 M. Stefankó, New York 8.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 5.00 A. Székely, Cleveland .... 7.00 G. Wiener, New York .. 5.00 H. Varjú, Chicago .......... 7.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Zára, Chicago __ 12.00 Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! 2 oldal BÉRMUNKÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom