Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-12 / 1271. szám
1943. junius 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) VILÁGÍTÁS és Fűtés A XIX. század eiejéig nagyon kezdetleges és fejletlen volt a világítás technikája. A mécsest már az ókorban, a kultúra kezdőfokán álló népek is ismerték és igen nagy mértékben az uc- cákat világították velük. Asz- sziriában és Babyloniában, Görögországban és Egyiptomban óriási bronzedények álltak az uccákon és tereken, több mint száz font zsiradékkal és a beléjük dugott széles és vastag nádból készült bél adta a lángot. Az utolsó római császárok korában találták föl a viaszgyertyát, mig a faggyugyer- tyát csak a XII. században találták föl. Ezután jó pár száz esztendeig semmiféle haladás nem történt a világítás technikájában, ha csak az nem, hogy az állati zsiradék helyett növényi olajat kezdtek égetni a mécsesekben. A haladás kezdetét Lavoisier föllépése jelzi, aki a XVIII. század végén fölfedezte az égés helyes elméletét, hogy a levegő oxigénje egyesül az égő test szénjével. A világítás problémája ily módon a kémia körébe terelődött és ettől fogva csak egy lépés kellett már a gázvilágitás fölfedezéséhez. A világitó gázt azonban már jóval Lavoisier előtt ismerték. Clayton és Hales fizikusok már 1727-1739 táján tudtak róla, sőt Clayton már mesterségesen csinált égethető gázt úgy, hogy a kőszenet retortákban deszti- lálta. Erre pedig úgy jött rá, hogy megvizsgált egy lancashi- rei kutból kiáramló gázt és kimutatta, hogy a gázképződés összefüggésben áll az ottani kőszéntelepekkel. Ezen az alapon kísérletezve sikerült a világitó gázt mesterségesen előállítania. Langlaf püspök (1767.) aki szintén kísérletezett az “éghető levegővel”,, bebizonyította, hogy a gáz csöveken át bárhová elvezethető és meggyujtható. Ekkortájban történt, hogy az angol parlament megtiltotta a kohóipar által nagy területen letarolt erdők további irtását. A tüzelő anyag hiánya rá- kényszeritette a vasgyárakat a kőszén használatára és nemsokára akárcsak a fából faszenet, éppen úgy égettek a kőszénből kokszot, de sem a kátrányos termékekkel, sem a világító- gázzal nem törődtek egészen addig, mig Lord Dündonad több kokszos kemencét közös csövezettel és hütőszerkezetekkel látott el és megsüritette a kátrányt. A világitó gázt ő is elhagyta szállni, de munkásai vascsöveket illesztettek a hűtőbe, ezeken elvezették a gázt, melyet aztán munkahelyeiken meggyujtottak. Később ő maga is kíváncsiság képpen égette a furcsa gázt. Mindezek az apróságok azonban hatás és eredmény hélkül voltak a világítás technikájára. A világitó gáz gyakorlati értékét legelőször William Murdoch ismerte föl (1790), aki a cronwallisi bányák mérnöke volt és tovább folytatván Clayton kísérleteit, a kőszénből előállított gázt, marhahólyagba gyűjtötte és ezzel világított egy általa szerkesztett gépkocsi próbamenetei alkalmával, de már 1792. évben redruthi házát is teljesen gázzal világította. Gőzkocsijának hire Watt Jameshez is eljutott, aki szintén a gőzgép problémájával vesződött és a közös cél összehozta a két kiváló embert. Wattnak már akkor megvolt Lohoban a gyártelepe, ahol Murdoch tovább kísérletezhetett a világitó gázzal, de minden törekvése, hogy barátokat szerezzen a gázvilági- tásnak hajótörést szenvedett a megszokáson és a kortásai elfogultságán. Akkor még csak arról volt szó, hogy a rosszul tisztított és kormosán égő gázt gyárak világítására használják és e célbői minden gyárnak külön gáztelepe lett volna, de sajnos Murdoch eszméjének nem akadt követője. Egyedül Watt fogta föl az uj találmány értékét és jelentőségét úgy, hogy 1798-ban már gázzal világította meg egész gyártelepét, sőt 1802-ben az amienzi béke ünnepére kivilágította maga gyártotta gázzal gyára egész homlokzatát. Azonban még ez a példa is sikertelen maradt, noha az eredmény méltán csábíthatott volna utánzásra. Körübelül ugyanebben az időben, a XVIII. század utolsó éveiben, Philipp Lefon olyan készüléket szerkesztett, mely- lyel fadesztiláció utján szintén sikerült világitó gázt előállítania. Készített egy lámpát is thermolámpának nevezte el, melyet 1796-ban mutatott be a párisi közönségnek, de' se őt, se találmányát nem vették komolyan, noha Havreban a világitó tornyot is kivilágította gázzal, sőt 1798-ban az Akadémiának is bemutatta találmányát. Később már ő is kőszénből gyártotta a világitó gázt és bár érezte uj találmánya fontosságát, még sem tudott iránta érdeklődést kelteni. Miután egész vagyonát föláldozta “rögeszméje” megvalósítására, barátai őrültnek hitték és “rög- eszmé”-nek csúfolták a gázvi- lágitást — kétségbeesésében kiment a boulognei erdőbe és golyót röpített az agyába. Kevéssel öngyilkossága előtt meglátogatta őt Párisban egy bizonyos Winkler nevű ember, hogy “lássa égni viasz helyett a füstöt”. Ez a tanulatlan ember már jobban értett ahhoz, hogyan kell a közönséggel bánni. Beutazta Németország nagyobb városait az érdekes találmánnyal és vásárokon, piacokon, mint a csepürágók, pénzért mutogatta a gázvilágitást. Majd átment Angliába, ahol 1805-ben 50,000 font sterling alaptőkével részvénytársaságot alapított avval a céllal, hogy majd egész városokat gázzal fognak világítani, de a részvénytőkét csakhamar elköltötte. Komolyabb csak akkor kezdett lenni a dolog, mikor az angol parlament 1810-ben szabadalmat adott, hogy a gázvilágitást Londonban gyakorolhassa Ekkor öt millió font alaptőkével csinált egy uj részvénytársaságot, de ezt is csakhamar a tönk szélére juttatta úgy, hogy a csődtől csak Clegg mérnöknek a társaságba lépése (1813.) mentette meg. A nagyközönség ekkor még ösz- tönszerüen félt a világitó gáztól, melyet légnemű puskapornak tartott és maga az akkor hires tudós, Webster is haszontalan játékszernek mondta a gázvilágitást. Különösen féltek a nagy gázométerektől és a parlamenti bizottság aggályait Clegg úgy oszlatta el, hogy csákánnyal rést ütött egy ilyen gázométeren és meggyujtván a belőle kitóduló gázt, bebizonyította, hogy veszély nélkül ég el. De egy gázrobbanás (1813.) annyira elrémitette még azokat is, akik maguk résztvettek a gázgyártásban, hogy a robbanás után Cleggnek napokon át magának kellett meggyujta- nia Westminster hid lámpásait. Amint azonban London uccáit gázzal kezdték világítani, a találmány csakhamar elterjedt a kontinensen is. Páris 1820-ban, Berlin és Hannover 1826-ban, Bécs pedig 1833-ban fogadta el a gázvilágitást és a példát számos nagyváros gyorsan követte. Magyarországon Pozsony volt az első város, mely gázgyárat állított és az első gázláng 1855-ben gyűlt ki. A rákövetkező évben már a magyar fővárost is gázzal világították és az uj fényben 1856. december 23-án, karácsony előestéjén gyönyörködött először Budapest lakossága. Magyarországon azonban sohasem terjedt el nagyon a gázvilágitás. Mig például Németországban több mint 1000 világított város volt, addig Magyarországban alig volt ötven központi gázgyár, aminek legfőbb oka a magyar városok sajátos építkezési módja. A vidéki városok ugyanis — különösen a nagyobb alföldi városok — többnyire oly nagy területen fekszenek, hogy a gázcsövek lefektetése rengeteg pénzbe kerülne, mivel pedig e városok lakossága túlnyomó részben földművelő gazdaember, aki korán kel, de korán is fekszik ,a magánfogyasztás oly csekély lett volna, hogy alig hozta volna meg a befektetés kamatait. A világitó gázzal folytatott kísérletezés során arra a tapasztalatra jöttek, hogy minél több szilárd alkatrész van a lángban, annál nagyobb ennek a fénye. Éppen ezért vitte előre nagy lépéssel a világítás technikáját Drumond, mikor a magas hőfokú lángba szilárd testet helyezett el, mert ez a kísérlet bebizonyította azt, hogy a szilárd test izzása sokkal nagyobb fényözönt áraszt, mint a lángban elégő szénrészek. Ezen a tudományos alapon, de csak évekig folytatott fárasztó kísérletezés után, a múlt század nyolcvanas éveinek végén, valóságos forradalmat keltett a világítás terén Auer Károly. Pár évvel előbb, mikor az első Edison-féle elektromos izzólámpák, majd később az iv- lámpák használata terjedni kezdett, általánosan azt jósolták, hogy a gázvilágitás napjai megvannak számlálva, mert ha a fejlődési technika csökkenteni tudja az áramfejlesztés és berendezés költségeit, akkor a veszedelemmel nem járó, egyszerűbb, tisztább és sokkal egészségesebb elektromos világosság végképp ki fogja szorítani használatból a gázlángot, melynek egyetlen előnye úgyis csak az olcsóság. És ekkor találta föl nevéről elkeresztelt harisnyákat Auer. Találmánya egy csapással megmentette a halálra szánt gázvilágitást, mely rövid idő alatt, soha sem sejtett módon fellendült és újabb erőfeszítésre sarkalta az elektromos világítással foglalkozókat is, hogy versenyképességét megtarthassa. íme, az ipari verseny sei’ken- tő hatása a technika kutatások eredménye. Ezen értékes anyag, mellyel a harisnykat bevonják a forró amerikai pusztáságokon található. Ez az anyag a monazit homok. Ezt a monazit homokot savakkal és lúgokkal addig kezelik, mig két fő és legértékesebb alkotórésze a cer és thor salétromsavas sók alakjában elkülönül. Ezt a két nyagot aztán bizonyos arányban összekeverik és a keverés aránya rendesen féltett titka a gyár laboratóriumának, mert ettől függ, hogy milyen intenzív fénnyel fog “égni” a harisnya. A XIX. század negyvenes éveinek elején kísérletet tett Párisban Delenil arra, hogy az uccákat villamos fénnyel világítsa és e célból egyik házat illetve pavilont 98 cinksén elemmel kivilágította. A kísérlet sikere roppant föltünést keltett. (Folytatjuk) TILTAKOZNAK AZ ÁLDOZATOK ELLEN WASHINGTON — Az angol rádió (BBC) jelenti, högy 40 visszavonult politikus és nyugdijat élvező államhivatalnok beadványt intézett Kállay miniszterelnökhöz, melyben felhívják a figyelmét azokra a “nagy áldozatokra, melyeket Magyarország, mint a Tengely egyik tagja, hozott”. A beadványban azok az elemek szólalnak meg, akik elégedetlenek a kormány Hitler mellett kitartó politikájával és annak aláírói határozottan kijelentik azt, hogy Magyarországtól “ez évben több áldozatot várni nem léhet”. MAGYAROK A NÁCIK ELLEN WASHINGTON — Mint az Office of War Information-nak jelentik, a Deutsche Zeitung, a magyarországi náci befolyás alatt álló német kisebbség lapja, azon panaszkodik, hogy sok németszármazásu magyar még mindig tagja a szociáldemokrata szakszervezetnek és ellenzi a nácizmust. A lap nagy propaganda hadjáratot hirdet a szakszervezeti tagok megnyerésére, de hozzátette, hogy ez “nem lesz könnyű feladat”. IDŐK JELE WATERLOO, IA., junius: — A bíróság kimondotta Mrs. William Brewster és férje, itteni lakosok között a válást. A biró elrendelte, hogy az elvált felek egyformán osztoznak meg a tulajdonukban lévő befőtt gyümölcsön.
