Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-12 / 1271. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ujldar^the Act of March 3, 1879----------------------------------------------------------------------------------------VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 JUNE 12

NUMBER 1271 SZÁM

A társadalmi biztosítás uj tervezete és a munkásság

Béremelés az American Stove munkásai részére

Néhány hónappal ezelőtt a National Resource Planning Board egy társadalmi biztositó javaslattal állott elő, amit Roosevelt elnök a Kongresszus előtt nagy részleteiben ismertetett. Ez a javaslat a háború utánra olyan biztosítási törvényeket tartalmaz, melyek bizonyos alamizsna morzsákkal mindenkit biztosítanak arról, hogy éhenhalni nem fog. Inkább ikertestvére az angol Beveridge tervezetnek mely hasonló formában akarja megoldani a háború után az ipari és társadalmi problémákat.

Tudtuk azt, hogy erről a kérdésről nagyon sok beszéd lesz, különösen a választási idők alatt és közvetlenül a háború befejezése idején. Azt azonban nem gondoltuk, hogy minden szünet nélkül állandóan napirenden marad ez a kérdés és úgy beszélnek mintha azt már sürgősen nyélbe kellene ütni. Lehetséges, hogy a nagy vezetők már közel látják a háború végét, vagy tudják azt, hogy ilyen kérdésről minél többet kell beszélni és kevesebbet cselekedni.

Most Wagner Senator állott elő egy újabb javaslattal mely az előbbinél sokkal tovább megy, több előnyt és nagyobb morzsákat számit adni a munkásoknak, hosszabb ideig tartó munkanélküli segélyt, sőt betegsegélyt és ingyen kórházi kezelést is. Az aggkori nyugdijat is alaposan átformálják és 120 dollárig menő havi nyugdijat tervez egy házaspárnak, ami természetes, hogy jobban néz ki, mint a mostani havi 30-40 dollár. És még számos olyan részleteket tartalmaz amiről még sok szó-beszéd lesz.

Ami minket legjobban kell érdekeljen ezeknél a sürgősen készült és tárgyalt javaslatoknál, hogy a háború utáni helyzet megoldatlanul rohamosan közeleg. És mi, akik tudjuk, hogy mi volt az első viághábo- ru után, minden erőnkkel kell felkészüljünk annak elhárítására. Még szemeink előtt vannak a beláthatatlan hosszúságú “leveskonyhák” ahol a volt háború veteránjai órák hosszát álltak a sorban egy tányér levesért. Még szemeink előtt vannak az uccasarkokon áldogáló

cipőfűző és almaárusitók. Még most is látjuk az uccára szórt bútorokat és körülöttük munkás anyákat kiéhezett gyermekeikkel.

Mi nem vonjuk kétségbe a törvényjavaslat gyártók jóakaratát, hogy többé ők sem akarnak ilyesmit látni és különösen nem a demokrácia megmentéséért lefolytatott háború után. Azt sem vonjuk kétségbe, hogy talán ideiglenesen sikerülni is fog nekik azt részben elhárítani. Amit mi kétségbe vonunk az az, hogy a kapitalista társadalmi rendszer alatt lehet a munkásságnak végleges biztonsága a jövőjét illetőleg.

Mi tudjuk azt, hogy ezeket a törvényeket nem azért számítják sürgősen nyélbeütni, mert talán az uralkodó osztálynak szivbeli szeretete sugalmazza a munkásság iránt. Mi tudjuk azt, hogy attól rettegnek az uralkodási rendszer előrelátói, hogy ezután a háború után, egy olyan helyzet, mint az első háború után volt, egy biztos forradalomnak az előidézője. Ettől való félelmükben jönnek most a társadalmi reformok, hogy további uralkodási rendszerüket megvédeni tudják.

Mi nem egyszer leszögeztük, hogy ebből a háborúból a munkásmozgalmat kiirtó fasizta rendszernek kell gyökerestől kipusztulni elsősorban, nem azért, hogy a kapitalista rendszer győzelmesen megmaradjon, hanem csakis azért, hogy a munkásmozgalom megmaradjon és a kapitalista rendszer végleges megdöntésére szervezett erejét kiépíteni alkalma legyen. Addig mig a fasizmus alatt a munkásságnak még lélegzési joga sincsen, a kapitalista képviselőknek egyrésze nagyobb munkásjogokról beszél, mi pedig nyíltan arról tanácskozunk, hogy hogyan tudjuk legsikeresebben a kapitalista profitrendszert eltörölni a föld színéről. Az biztos, hogy nem a morzsákat dobáló reform törvényekkel, hanem kizárólag az osztályharc alapján "felépített szervezeti hatalommal. Az uj biztosítási törvények az osztályharcos munkásokat nem elva- kitani fogják, hanem ellenkezőleg látásukat még jobban ki- élesitik és még nagyobb lendülettel fogják folytatni az ipari fezervezkedés uj társadalmat épitő forradalmi munkáját.

(L)

CLEVELAND, 0. — A 440-es ipari szervezet clevelandi csoportja jelenti, hogy a kebelébe tartozó egyik ipartelep, az American Stove munkásai, akik pár héttel ezelőtt munkabeszüntetéssel, vakációval voltak kénytelenek meggyorsítani a War Labor Boardot, hogy fizetésemelési követelésüket ne halassza a végtelenségig, ennek a határozott megmozdulásnak eredményeként általános ötcentes órabér javítást nyertek.

Az American Stove clevelandi telepén most a labor munkások legkisebb fizetése 80 cent, mig a szakmunkások alapfizetése egy dollár.

A nagy depressziós időket éltük, amikor az American Stove lecsatlakozott az IWW szervezetéhez és azóta is lelkes tagjai annak, mert látják, hogy a tagság akaratával és segítségével a szervezet mind jobb feltételeket és munkakörülményeket tud a részükre biztosítani.

A megélhetési nehézségek egyre fokozódó iramával szemben a 440-es ipari szervezet egy másik telepe a Draper hordógyár munkásai is akcióba vannak a munkabér felemelés irányában.

A 440-es ipari szervezet titkára F. W. Thompson ezúton is értesíti a csoport valamennyi tagját, hogy most vasárnap, junius 13-án, délután 2:30-kor, a Black- stone Bldg. nagytermében gyűlés lesz, amelyen a fontos tárgyak megkívánják, hogy minden tag jelen legyen.

A francia egységtelenség

(Vi.) Franciaország összeomlását az a tény idézte elő, hogy nagyon sok fasizta elméletü politikus és hadvezér volt közöttük, aki jobban félt a francia néptől, a munkásságtól, mint a náciktól. Ezek a tisztek és tisztviselők olyan készséggel szolgálták a nácikat, hogy örömmel Ítélték halálra mindazokat, akik ellent mertek állni nekik, ezek között Peyrouton halálra ítélte magát De Gaullet is.

Most az amerikai fasizták segítségével, Giraud, Peyrouton, Nouges és sok közismert fasizta és náci barát lett hatalomra téve ottan, ahol a fasizták elleni háborúba vitt amerikaiak visszafoglalták a területet. De Anglia sürgetésére, akik inkább De Gaullet támogatták és a brittish munkásság nyíltan elitélte a fasizták hatalomhoz juttatását sürgették, hogy a két frakció tartson értekezletet és igyekezzenek megegyezni és közösen működni.

Giraud a sivatagban messze a néptől akarta a találkozást, ahol az ő általa válogatott közönség lenne. De Gaulle Algi- ersban, Afrika legnagyobb városában, mely ennél fogva hivatva volna a franciák náci ellenes kormány vagy végrehajtó bizottság központja lenni. Ettől Giraud retteget, ismerte a népet, akik a fasiztákat gyűlölik és inkább De Gaulle mellett áll. Végre az angolok sürgetésére belement, hogy Algiersban találkoznak, ahol De Gaullet nagy tüntetéssel fogadták a tömegek. Ez egyszersmint Giraud és Peyrouton elleni tüntetés is volt, mely rossz színben mutatja ki az amerikai State Department “Four Freedom- ját”.

A konferencia első teendője az lett volna, hogy megszervezzék a végrehajtó bizottságot, mely a kormányt lett volna hivatva helyettesíteni amig rendes választásokat nem tarthatnak. Már ezen első lépésnél felborult az asztal, mivel a Végrehajtó bizottság elnöki székében, mind a két frakció beakart ülni és valószínű két elnököt választottak, illetve mindkét frakció elnöknek tartotta vezérét, amivel minden hájjal megkent Peyrouton még jobban összezavarta az ügyet azáltal, hogy először De Gaulle- hoz intézett levélben lemond, melyben elnöknek ismeri el, akkor egy pár óra múlva Gira- udhoz ir ugyan ilyen lemondást, melyben azt is elismeri elnöknek. így akarja magát mint önfeláldozó vezért felajánlani áldozatnak, de ugyan akkor még jobban elmérgesi- tette a helyzetet, mely valószínűleg a főcélja volt. Ugyanis amig De Gaulle elfogadta a lemondását, Giraud nem, igy nyilvánosságra hozva, hogy két elnöke van a Végrehajtó Bizottságnak, melyet még nem is