Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-12 / 1271. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ujldar^the Act of March 3, 1879----------------------------------------------------------------------------------------­VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 JUNE 12 NUMBER 1271 SZÁM A társadalmi biztosítás uj tervezete és a munkásság Béremelés az American Stove munkásai részére Néhány hónappal ezelőtt a National Resource Planning Board egy társadalmi biztositó javaslattal állott elő, amit Roosevelt elnök a Kongresszus előtt nagy részleteiben ismer­tetett. Ez a javaslat a háború utánra olyan biztosítási törvé­nyeket tartalmaz, melyek bizo­nyos alamizsna morzsákkal mindenkit biztosítanak arról, hogy éhenhalni nem fog. In­kább ikertestvére az angol Be­veridge tervezetnek mely ha­sonló formában akarja megol­dani a háború után az ipari és társadalmi problémákat. Tudtuk azt, hogy erről a kérdésről nagyon sok beszéd lesz, különösen a választási idők alatt és közvetlenül a háború befejezése idején. Azt azonban nem gondoltuk, hogy minden szünet nélkül állandóan napi­renden marad ez a kérdés és úgy beszélnek mintha azt már sürgősen nyélbe kellene ütni. Lehetséges, hogy a nagy veze­tők már közel látják a háború végét, vagy tudják azt, hogy ilyen kérdésről minél többet kell beszélni és kevesebbet cse­lekedni. Most Wagner Senator állott elő egy újabb javaslattal mely az előbbinél sokkal tovább megy, több előnyt és nagyobb morzsákat számit adni a mun­kásoknak, hosszabb ideig tartó munkanélküli segélyt, sőt be­tegsegélyt és ingyen kórházi kezelést is. Az aggkori nyug­dijat is alaposan átformálják és 120 dollárig menő havi nyugdijat tervez egy házaspár­nak, ami természetes, hogy jobban néz ki, mint a mostani havi 30-40 dollár. És még szá­mos olyan részleteket tartal­maz amiről még sok szó-beszéd lesz. Ami minket legjobban kell érdekeljen ezeknél a sürgősen készült és tárgyalt javaslatok­nál, hogy a háború utáni hely­zet megoldatlanul rohamosan közeleg. És mi, akik tudjuk, hogy mi volt az első viághábo- ru után, minden erőnkkel kell felkészüljünk annak elhárítá­sára. Még szemeink előtt van­nak a beláthatatlan hosszúsá­gú “leveskonyhák” ahol a volt háború veteránjai órák hosszát álltak a sorban egy tányér le­vesért. Még szemeink előtt van­nak az uccasarkokon áldogáló cipőfűző és almaárusitók. Még most is látjuk az uccára szórt bútorokat és körülöttük mun­kás anyákat kiéhezett gyerme­keikkel. Mi nem vonjuk kétségbe a törvényjavaslat gyártók jóa­karatát, hogy többé ők sem akarnak ilyesmit látni és külö­nösen nem a demokrácia meg­mentéséért lefolytatott háború után. Azt sem vonjuk kétségbe, hogy talán ideiglenesen sikerül­ni is fog nekik azt részben el­hárítani. Amit mi kétségbe vo­nunk az az, hogy a kapitalista társadalmi rendszer alatt lehet a munkásságnak végleges biz­tonsága a jövőjét illetőleg. Mi tudjuk azt, hogy ezeket a törvényeket nem azért számít­ják sürgősen nyélbeütni, mert talán az uralkodó osztálynak szivbeli szeretete sugalmazza a munkásság iránt. Mi tudjuk azt, hogy attól rettegnek az uralkodási rendszer előrelátói, hogy ezután a háború után, egy olyan helyzet, mint az el­ső háború után volt, egy biztos forradalomnak az előidézője. Ettől való félelmükben jönnek most a társadalmi reformok, hogy további uralkodási rend­szerüket megvédeni tudják. Mi nem egyszer leszögeztük, hogy ebből a háborúból a mun­kásmozgalmat kiirtó fasizta rendszernek kell gyökerestől kipusztulni elsősorban, nem az­ért, hogy a kapitalista rendszer győzelmesen megmaradjon, ha­nem csakis azért, hogy a mun­kásmozgalom megmaradjon és a kapitalista rendszer végleges megdöntésére szervezett erejét kiépíteni alkalma legyen. Addig mig a fasizmus alatt a mun­kásságnak még lélegzési joga sincsen, a kapitalista képvise­lőknek egyrésze nagyobb mun­kásjogokról beszél, mi pedig nyíltan arról tanácskozunk, hogy hogyan tudjuk legsikere­sebben a kapitalista profitrend­szert eltörölni a föld színéről. Az biztos, hogy nem a morzsá­kat dobáló reform törvények­kel, hanem kizárólag az osz­tályharc alapján "felépített szer­vezeti hatalommal. Az uj biz­tosítási törvények az osztály­harcos munkásokat nem elva- kitani fogják, hanem ellenke­zőleg látásukat még jobban ki- élesitik és még nagyobb lendü­lettel fogják folytatni az ipari fezervezkedés uj társadalmat épitő forradalmi munkáját. (L) CLEVELAND, 0. — A 440-es ipari szervezet clevelandi cso­portja jelenti, hogy a kebelébe tartozó egyik ipartelep, az Ame­rican Stove munkásai, akik pár héttel ezelőtt munkabeszünte­téssel, vakációval voltak kénytelenek meggyorsítani a War La­bor Boardot, hogy fizetésemelési követelésüket ne halassza a végtelenségig, ennek a határozott megmozdulásnak eredménye­ként általános ötcentes órabér javítást nyertek. Az American Stove clevelandi telepén most a labor munká­sok legkisebb fizetése 80 cent, mig a szakmunkások alapfizetése egy dollár. A nagy depressziós időket éltük, amikor az American Stove lecsatlakozott az IWW szervezetéhez és azóta is lelkes tagjai annak, mert látják, hogy a tagság akaratával és segítségével a szervezet mind jobb feltételeket és munkakörülményeket tud a részükre biztosítani. A megélhetési nehézségek egyre fokozódó iramával szem­ben a 440-es ipari szervezet egy másik telepe a Draper hordó­gyár munkásai is akcióba vannak a munkabér felemelés irányá­ban. A 440-es ipari szervezet titkára F. W. Thompson ezúton is értesíti a csoport valamennyi tagját, hogy most vasárnap, junius 13-án, délután 2:30-kor, a Black- stone Bldg. nagytermében gyűlés lesz, amelyen a fontos tárgyak megkívánják, hogy minden tag jelen legyen. A francia egységtelenség (Vi.) Franciaország összeom­lását az a tény idézte elő, hogy nagyon sok fasizta elméletü politikus és hadvezér volt kö­zöttük, aki jobban félt a fran­cia néptől, a munkásságtól, mint a náciktól. Ezek a tisztek és tisztviselők olyan készség­gel szolgálták a nácikat, hogy örömmel Ítélték halálra mind­azokat, akik ellent mertek áll­ni nekik, ezek között Peyrouton halálra ítélte magát De Gaullet is. Most az amerikai fasizták segítségével, Giraud, Peyrou­ton, Nouges és sok közismert fasizta és náci barát lett hata­lomra téve ottan, ahol a fasiz­ták elleni háborúba vitt ameri­kaiak visszafoglalták a terüle­tet. De Anglia sürgetésére, akik inkább De Gaullet támogatták és a brittish munkásság nyíl­tan elitélte a fasizták hatalom­hoz juttatását sürgették, hogy a két frakció tartson értekezle­tet és igyekezzenek megegyez­ni és közösen működni. Giraud a sivatagban messze a néptől akarta a találkozást, ahol az ő általa válogatott kö­zönség lenne. De Gaulle Algi- ersban, Afrika legnagyobb vá­rosában, mely ennél fogva hi­vatva volna a franciák náci el­lenes kormány vagy végrehajtó bizottság központja lenni. Ettől Giraud retteget, ismerte a né­pet, akik a fasiztákat gyűlölik és inkább De Gaulle mellett áll. Végre az angolok sürgeté­sére belement, hogy Algiersban találkoznak, ahol De Gaullet nagy tüntetéssel fogadták a tömegek. Ez egyszersmint Gi­raud és Peyrouton elleni tünte­tés is volt, mely rossz színben mutatja ki az amerikai State Department “Four Freedom- ját”. A konferencia első teendője az lett volna, hogy megszer­vezzék a végrehajtó bizottsá­got, mely a kormányt lett vol­na hivatva helyettesíteni amig rendes választásokat nem tart­hatnak. Már ezen első lépésnél felborult az asztal, mivel a Végrehajtó bizottság elnöki székében, mind a két frakció beakart ülni és valószínű két elnököt választottak, illetve mindkét frakció elnöknek tar­totta vezérét, amivel minden hájjal megkent Peyrouton még jobban összezavarta az ügyet azáltal, hogy először De Gaulle- hoz intézett levélben lemond, melyben elnöknek ismeri el, akkor egy pár óra múlva Gira- udhoz ir ugyan ilyen lemon­dást, melyben azt is elismeri elnöknek. így akarja magát mint önfeláldozó vezért fel­ajánlani áldozatnak, de ugyan akkor még jobban elmérgesi- tette a helyzetet, mely valószí­nűleg a főcélja volt. Ugyanis amig De Gaulle elfogadta a le­mondását, Giraud nem, igy nyilvánosságra hozva, hogy két elnöke van a Végrehajtó Bi­zottságnak, melyet még nem is

Next

/
Oldalképek
Tartalom