Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-05 / 1270. szám

BÉRMUNKÁS 1943. junius 5. 5 r»í<iaf AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI SZERENCSÉS EMBER Akinél minden jóra fordul arra azt mondják, hogy burok­ban született (kötélen hal meg) hát ez a megállapítás nagyon ráillik Geréb munkástársamra. Más ember ha hízni kezd a zsi­radék eloszlik az egész testén és sok esetben elveszíti a kar­csúságát. Geréb munkástárs, az ő felesleges zsiradékát valahol a hasa táján egy csomóba gyűj­tötte és mikor már elegendő­nek tartotta, akkor egyszerűen kivágatta. Más közönséges ha­landó kifizeti az orvos számlá­ját és elfelejti az egészet, de Geréb a szerencsés fiú, miként a medve téli alvása idején a saját zsírjából élt vagy hat hé­tig, már úgy értve, hogy nem kellett a fejét törnie témákon, a zsirdaganatja hat héten ke­resztül átcsusztatta a. rovatát. Őszintén szólva irigyeltem Geréb szerencséjét és hogy az olvasó lássa azt, hogy mi a kü- lömbség egy Geréb-féle burok­ban született és egy magamfaj­ta közönséges halandó között, álljon itt az én esetem is: Hét­főn félórával a munka abbaha­gyása előtt én is átestem egy operációm. Nem kérem nekem egy gramm felesleges zsirom sincs, nekem nem kellett azt orvos kézre bizni, már helyben is vagyunk a kéznél, ugyanis a körfűrészen saját magam ope­ráltam nagyon csúnyán a bal hüvelyk ujjamat és most ami­kor engem is ért egy szemé­lyes szenzáció, akkor ahelyett, hogy erről hetekig tudnék Írni, még a rendes rovatomat is — hogy a hat éves folytonosság meg ne szakadjon — csak nyögve, sziszegve tudom meg­írni, úgy ahogy. Ebből láthatják az olvasók, hogy az a Geréb mennyivel sze­rencsésebb volt a zsirdagana- tával, mint én a sajátkezüleg megoperált saját kezemmel. TUDJ FIAM SZERETNI ÉS GYŰLÖLNI Amerika és Anglia hatalmas légi hadereje nap-nap után el­száll Németország és Olaszor­szág valamint a nyugati meg­szállt országok ipari városai és tengeri kikötői felett, ezer és ezer tonna robbanó bombát és százezer számra gyújtó bombá­kat dobnak le, elképzelhetetlen rombolást visznek véghez a nácizmus ipartelepei és erődít­ményei között, mig más repülő rajok a közlekedési vonalakat, a vasúti szerelvényeket és vizi erőmüveket rombolnak szét. Azzal mindenki tisztában van, hogy bármily fontos és hatá­sos is a légi támadások nyugal­mat nem engedő állandósítása, magában nem elegendő a hábo­rú befejezéséhez, tehát a légi­támadások előkészítői a közel jövőben várható európai part­raszállásnak. Ezt a lehetőséget ma már annyira számításba veszik, mint közeljövőben bekövetke- zendőt, hogy már kijelölgetpk a megszálló országok kormány­zóit és a lapok erősen foglal­koznak azokkal a problémákkal amelyeket a sikeres partraszál­lás felvet, igy az élelmezés kér­dése és a bűnösök megbünteté­se. Ezekkel a kérdésekkel az illetékes kormányok is foglal­koznak és a nácizmus által megszállt országok kormányai maguk is listázzák mindazok neveit, kik a kínzásokra, tö­megkivégzésekre parancsot ad­tak. Természetesen az érdekelt országok nyelvi sajtója itt Amerikában is élénken foglal­kozik ezzel a kérdéssel, hogy ki a felelős az elkövetett gaz­ságokért és hogy miként kell azokat büntetni. Az egyik magyar heti lap, amelynek a szoros kapcsolata a magyar kormányzathoz köz­ismert, a magyar bűnösség kér­dését úgy óhajtja megoldani, hogy akasztófát követel mind­azoknak, kik pénzt fogadtak el Hitleréktől, de akik elvi alapon állottak, azokat futni kell hagy­ni. Mig az egyik magyar napi­lap írója az egész német népet felelőssé teszi az elkövetett gazságokért, azt aki a paran­csot kiadta, azt is aki végrehaj­totta és minden büntetést jo­gosnak talál a német népre. Nektek amerikai katonák­nak, kik átmentek, hogy a ná­cizmust leverjétek, nagyon fon­tos az, hogy tisztában legyetek azzal, hogy kit kell gyűlölnö­tök. Kit kell szeretettel felka­rolnotok. Fiam, ha a hors Ma­gyarországra vetne, talán mint olyant aki tisztán beszél ma­gyarul, szereped juthat, hogy felvilágosítsd az illetékeseket, hogy kétfelé kell választaniok a magyar népet és a magyar uralkodó osztályt. Az utóbbi­nál nem az a lényeges, hogy pénzt kapott-e a németektől vagy sem, hanem, hogy részt vett-e a Horthy banditák át- kos uralmában, még ha falusi bakter volt is a Horthy ura­lom alatt, akkor is tudnotok kell, hogy a népet nyúzó ban-. dita uralomnak a haszonélvező­je volt és ezeket aszerint kell, büntetni fokozatosan, amilyen magas rangot foglalt el a fa-j sizta rézsimben. Ellenben a magyar munkás, a paraszt ál­talában a kisember csak szen­vedő áldozata volt az uralmi t rendszernek, még akkor is, ha - azt aktivan támogatta. Ezeket j szeretettel, jóakarattal kell ke-! zelnetek és tudnotok kell azt is ,hogy a katonák csak a kény­szer és a beléjük nevelt gyűlöl­ködés következtében követték el a kegyetlenségeket, amelyek­ért minden esetben a parancs­nokok vonhatók felelősségre. De fiam a magyar nép, beleért­ve a haladottabb intelligenciát is, olyan borzalmas szenvedése­ken ment át, hogy én, ki jól ismerem ezt a népet, nagyon megfogja könnyíteni a munká­tokat, mert ti nem tudtok oly gyorsan odaérni, hogy a ma­gyar nép maga ne végezzen az elnyomóikkal és hidd el fiam, ha az ő Ítéletük nem is lesz egészen szabályos, de minden esetre igazságos lesz. Nagyjában ugyanaz a hely­zet a német népet illetőleg is. Mi rettenetesen csalódtunk a német munkásságban, hihetet­lennek tartottuk azt, hogy tü- zön-vizen keresztül kövesse Hitlert, valójában azonban tény az, hogy a német munkásság, amely az első világháború után a munkás politikai pártokkal várta a sorsának a jobbrafor- dulását, azokban nagyot csaló­dott, a politikusok árulása, a győztes nagyhatalmak imperi­alizmusa, kergette Hitler tábo­rába, ahol a 10 éves agresszív propaganda, a háború elején el- éi’t gyors győzelmek elhitették velük, hogy ők tényleg egy fel- sőbbrendü nép, kiknek a törté­nelmi hivatása az, hogy a vilá­gon uralkodjanak, ebből a rög­eszméből a gyógyulás megkez­dődött. Az első kúrát a vörös hadsereg végezte el, amelyet követett az afrikai vereség és a levegőből való pusztítás. Két­ségtelen ha emberi sorsot biz­tosítanak a német népnek, meg­fogja találni önmagát és újra belefog kapcsolódni a népek nagy családjába. Hogy az emberi haladás a népek felszabadulása kövesse a nagy bűnös vérözönt, meg kell tanulnotok helyesen sze­retni és gyűlölni is. Szeretnetek kell a német, magyar, olasz, ro­mán népet és gyűlölni a hábo- ruokozóit, a német, magyar, ro­mán s minden uralkodó osztályt amelynek a rendszere zúdította az emberiség nyakába a mai borzalmakat. És amikor a háború bűnösei­ről, a fasizmus fő-alakjairól lesz szó, nem szabad elfeledkez­nünk azokról sem, akik itt és Angliában, Franciaországban segítették sőt építették Hit­lert, kik az egész világon szí­vesen látnák azt, ha a nép oly szolgasorsban döntődne, ami­lyent Hitler szánt nekik. Akik ' itt és másutt igyekeznek a pro­fitjuk biztonságáért letörni a | munkásosztályt, elrabolni a ! meglevő jogait, megsemmisite- i ni minden olyan törvényt, mely | az ő korlátlan hatalmukat kor­látozza és a munkást védi. Tökéletes csak akkor lesz a munkátok, ha a náci-fasizmust az egész világon kiirtsátok és olyan viszonyokat teremtetek, amely lehetetlenné teszi uj Hitlerek születését és uj hábo­rúk megindítását. Ezért fiam te és a társaid tanuljatok meg szeretni és gyűlölni. Cseh-Lengyel szakítás a magyar kérdés miatt LONDON, máj. (ONA) —! Hubert Ripka, a csehszlovák ! köztársaság helyettes külügy- j minisztere a csehszlovák állam-1 tanácson elhangzott interpellá-1 ciókra válaszolva közölte, hogy Csehszlovákia végleg feloszlat­ja a vegyes csehszlovák-lengyel bizottságot, melynek célja egy federáció lehetőségének kidol­gozása volt, az 1940-es megál­lapodás értelmében. A szakítás okául Ripka három dolgot so­rolt fel. Először is, a 'lengyel kormány nem volt hajlandó érvényteleníteni a müncheni egyezményt, melynek értelmé­ben tartotta kezében az annak idején a németekkel együtt el­foglalt tescheni területrészt. Másodszor ,a lengyel kormány nem volt hajlandó Magyaror­szággal szemben való magatar­tását megváltoztatni. Csehszlo­vákia háborút visel Magyaror­szág ellen, Lengyelország azon­ban erre nem volt hajlandó. Harmadik ok'az, hogy a len­gyelek nem voltak képesek jó­viszonyt fentartani az orosz Szovjettel, ami a keleteurópai államszövetségnek nélkülözhe­tetlen előfeltétele. Ripka kül­ügyminiszter igyekezett kimu­tatni, hogy a lengyel és az orosz kormány ellentétbe kerül­te nem az egyedüli oka állás- foglalásának. Más kérdésekben is “lehetetlen volt egy vonalra kerülni” a lengyel kormánnyal. “Itt van például Magyarország problémája, mondta a csehszlo­vák külügyminiszter. Német­ország után, Magyarország a csehszlovák nemzet legnagyobb ellensége. A csehszlovák kor­mány háborúban áll Magyaror­szággal, de a lengyel kormány nem. A tescheni terület lengyel kézben tartása dolgában azt mondta a külügyminiszter, hogy nemcsak, hogy a lengyel kor­mány nem jelentette ki érvény­telennek a müncheni egyez­ményt, hanem a csehszlovák kormány kínos meglepetésére, a lengyel kormány még kriti­zálta is az angol és Harcos Francia nyilatkozatokat, mikor azok a müncheni egyezményt semmisnek nyilvánították, azt mondván, hogy az angolok és franciák nem voltak tekintettel a lengyelek állásfoglalására. Mindez, a csehszlovák kormány sajnálatára, lehetetlenné teszi a tárgyalások tovább folytatá­sát a lengyel kormánnyal. Re­méli azonban, hogy Csehszlová­kia, Lengyelország és a Szov­jetunió meg fogják találni az együttműködés útját, mint­hogy ez szükséges ahhoz, hogy a német “Drang nach Osten”- nek kelet felé való tolakodásá- nek útját állják.” Idevaló lengyel körök nem voltak hajlandók állást foglal­ni a csehszlovák miniszter nyi­latkozataival szemben. Mind­össze annyit jegyeztek meg, nincs semmi okuk Magyaror­szágnak háborút üzenni, viszo­nyuk ehhez az országhoz “kor­rekt” és Magyarország “igen emberséges módon” fogadta a lengyel menekülteket.” Fölve­tődött az a kérdés, miért vá­lasztotta a csehszlovák kor­mány ezt a mostani időt a tár­gyalások megszakításának a nyilvánosságra hozatalára, mi­kor úgyis hallgatólagosan köz­tudomású volt, hogy e tárgya­lásokat hónapok óta felfüggesz­tették. Csehszlovák körök meg­cáfolták azt, hogy a nyilvános­ságra hozás összefüggésben van Benes köztársasági elnök amerikai látogatásával, hanem annak közlése mindössze válasz volt az Államtanácson elhang­zott kérdésekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom