Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-29 / 1269. szám

O oiCai BÉRMUNKÁS 1943. május 29. BALOLDAL Irta: IGNOTUS időkben viszélyes, egész embert megkívánó munka volt, de ezer­szeresen veszélyes ma a hábo­rú idején, amikor a tengeralatt­járók százai leselkednek a ha­dianyagot szállító hajókra és irgalmatlanul sülyesztik azokat el, mig az orosz kikötők felé tartó teherhajó karavánt na­pokon keresztül bombázzák a náci repülők tucatjai. Ma még nincs hivatalos és pontos ki­mutatás a teherhajók személy­zetének a vesztességéről, de az tény, hogy több mint ötezer hajós pusztult el, de valószí­nűbb az, hogy a vesztesség lis­ta megközeleti a nyocezret és sok tízezer azoknak a száma, akik mentőcsónakokon megme­nekültek, miután sokszor hete­ken keresztül étien szomj an hányokolódtak a tengereken, átszenvedték a poklok minden kínját. Tucatszámra vannak olyanok, akik alól a hajójukat 3-4-szer sülyesztették el és mégis újra és újra hajóra száll­nak, végzik a hősies munkáju­kat a nácizmus elleni harcban a szervezett tengerhajózási munkások, kiket a Peglerek, a Rickenbackerek éppen úgy be­mocskoltak, rágalmaztak, mint a gyárak, bányák szervezett munkásait. A tengerhajózási, a gyári a bánya munkások, kik a hadse­reg mögött állanak a nácizmus elleni harcban, súlyos áldozato­kat hoznak, nemcsak pénzDen és a fiaik harctéri szolgálatá­ban, de a saját életük kockáz­tatásával is. A tenger, a gyár, a bánya munkásainak a vesz­tesség listája nagyobb többszö­rösen mint a fegyveres erőé, ezt a nagyon is véres tényt ve­gyék figyelembe azok, akik uszítanak a darab kenyerüket védő szervezett munkások el­len. SZEGÉNY-LEGÉNYEK nagyon felhördültek azon, hogy gratuláltam nekik ahhoz, hogy Róbert Oszkár eljutott a “Munkás” hasábjaira. Azt a mesét adják be a jámbor olva­sóiknak, hogy “csak” a véde­kezésre adtak helyet Róbert­nak, mert ők megkritizálták, holott az egész egy kutya-ko­média volt. Bethlehemben Tibi és Oszkár összebarátkoztak és Vaszily meg “ritizálta” Róber­tét, igy adva alkalmat a barát­jának, hogy hasábokon keresz­tül mentegesse Horthy Magyar- országát. Azt írja az a bükfa- fejü Kudlik, hogy ők akkor is kritizálták Róbertét, amikor a Bérmunkásban és más balolda­li lapokban irt. Ez az egy igaz, de még jobban igaz az, hogy csak akkor adták át korlátlanul a hasábjaikat, amikor Róbert már kikopott még a liberális lapoktól is, amikor már a chi­cagói náci lap az “Otthon” ter­jeszti ki rá a védőszárnyait. Ez különben természetes a Munkáséknál. Megvédték ők Coughlint, Lindberghet Whee- lert, együtt haladnak a Chicago Tribunnal, a Hearst lapokkal, a nácizmus kérdésében, igy ez nem volt egy cseppet sem meg­lepő, hogy most, amikor Ró­bert is teljesen szembe került mindenkivel aki náci ellenes, a Munkás hasábjain kötött ki. Mi csak örülünk, hogy a rokon- lelkek egymásra találtak. A balodal olyasmi, amit ko­moly ember nem szívelhet. Nem csoda. Mert baloldal azt jelenti, hogy kevesebbet lehet keresni és többet kell fizetni. Baloldal azt jelenti, hogy az én dolgomba mindenki beleüt­heti az orrát, de én a kutyám­nak sem parancsolok. Baloldal azt jelenti, hogy apámtól csak aranyerét vehetem egészen ör­ökbe, a pénzének csak egy ré­szét kapom, a többire az állam teszi rá a kezét, hogy nincste­len és munkátlan sekiknek dugja oda. S ezt sem mint ir- ' galmat, amiért legalább hála jár, hanem mint járandóságot, amivel még nekik áll feljebb. Nem: komoly ember gyomra ezt nem veszi be. Komoly hivatalnok emberé sem. És pláne, komoly kor­mányemberé. Micsoda hivatal az, amiről számot kell adni? S micsoda kormány, amelyiket meg lehet buktatni? Baloldal pedig ezt jelenti hivatalnak s ezt vallja kormánynak. Nem csoda, ha a hivatalnokok s a kormányok utálják a baloldalt — még a baloldali hivatalok s kormányok is. 1918-ban s 1919- ben, versaillesi s egyéb párisvi- déki keletekkel, szerződések ad­ták parancsba, hogy az egész világ baloldali legyen. De mi­kor aztán az lett, nyomban ugyanazok a kormányzatok rúgtak bele, akik parancsba ad­ták volt. A baloldalnak tüstént befellegzett: nem a jobboldal erejéből, hanem a balkormá­nyok kelletlenségéből. 1820 jú­liusában történt, hogy a nagy baloldali forradalmár, két világ szabadsághőse, a dicső Lafa­yette generális, a párisi város­háza erkélyéről megmutatta a lent zsibongó forradalmi nép­nek az újdonsült királyt, Lajos Fülöpöt, mondván, hogy “ez az igazi republika!” Ennek immár száztizenhárom éve, de a világ azóta sem változott. Ma is, a generálisok is, a jobboldalon kereskednek baloldal után. Csoda-e, ha, igy állván a dol­gok, a baloldalnak nem jut más, mint aki kínjában lett bal­oldali, mert annak született s egyéb sem lehet? Ha a high- tory Marlborough ivadék, Win­ston Churchill, valamennyire nem tartaná, a baloldalt úgy kinéznék a jó politikai társa­ságból, mint aki villával pisz­kálja a fülét. Mindenesetre: a baloldali nagypolitika számára a baloldali ember egyszerűen zavaró körülmény. A baloldali nagypolitika legjobban szeretné ha csak jobboldali ember volna a világon. Akkor Isten és em­ber előtt igazolva volna, mikor szive szerint ő is jobboldali po­litikát mivel. E nélkül folyton formulákon kell törnie a fejét, okát adni, hogy bár a baloldal van kormányon, a politikája mégis miért jobboldali? Van ugyan néha, ritkán, másképp is. Mikor vesztett há­ború vagy egyéb égszakadás és földindulás után a jobboldal magában omlik össze s romlá­sából a forradalom úgy tör ki, mint tüzokádóból a kénláng, s a baloldalnak kell kormányt vállalnia, hogy az emberek a nyílt uccán le ne üssék egy­mást. Ilyenkor hirtelen csupa baloldali ember van a világon, főhercegtől bankelnökig, gene- lálistól népfölkelőkig mind ro­han kiváltani pártbárcáját s verni a mellét: hogy emlékez­hetnek rá, ő mindig “s már ak­kor” mennyire baloldali volt! Ezzel a jó társaság belopako­dik a baloldalba, s élve a balol­dal szabadságokkal, szép suty- tyomban, átszervezkedik ellen- forradalommá. A baloldal az­tán mehet emigrációba, ha elébb fel nem akasztják vagy a menedékházakba. Ez az ottani rend számára lehet zavaró kö­rülmény. Komoly emberek ott sem állnak vele szóba — ko­moly emberek számára az emigráns a főhercegnél kezdő­dik. Ezen alul: holmi gróf Sfor­za vagy gróf Károlyi már csak afféle jött-ment. Komoly ember csak olyan embert vesz komolyan, akinek pénze van. Vagy akinek utján pénz állhat a házhoz. Ám bal­felén az embernek, mint a fran­ciák mondják, csak a szive van. Pénztárcája jobb felől találta- tik. Pénz beszél, kutya ugat — s a baloldalnak csak igaza van, pénze nincs. Várni nem vár tő­le senki semmit — csak akkor törődnek vele ha, egyszer száz vagy ötven esztendőben, úgy kerül, hogy félnek tőle. Kiki annyit számit, amily kellemet­len tud lenni, s a baloldalnak egyetlen esélye, ha levonja a következését zavargó körül­mény voltának s megzavarja a komoly emberek üzleteit és az üzelmeit, ha ellenőrzi, ha szá­mon kér, leleplez ha utána jár annak, amit megtud, ha nem hallgatja el, amit kitudott, ha szétüt a palikban, s általá­ban enfant terrible-je, az iga­zat legrosszabbkor kikotyogja a nagypolitikai jó társaságnak. Lehet, hogy ez nem finom dolog, sőt lehet, hogy ripőkség. De aki tudja, hogy az előkelő­ség tolvajnyelve mögött hány és mifajta tolvaj bújik meg, az hivatást lát az ordenáréság szá­mára, fontos küldetést s azt az egyenesen magasztos feladatot, hogy felfedje békében s idejé­ben a veszedelmeket, mik kü­lönben forradamakban robban­nak ki későn és vér és életek árán. Baloldal azt jelenti, hogy el lehet kerülni forradalmat és háborút — ahol nincs baloldal és csak egy párt van, ott a föld alatt forradalom van s a föld felett háború. Komoly ember nem szívelhe­ti a bolaldalt, de jó lesz imád­kozni, hogy magja ne vesszen. (Harc) RANGJELZÉS A POLGÁRI VÉDELEM SZÁMÁRA WASHINGTON — Első Ízben történik majd meg, hogy pol­gárok is jogot válthatnak ma­guknak szolgálati sávok viselé­sére, mondta James M. Landis, a Polgári Védelem igazgatója múlt héten. Ezek a sávok olya­nok lesznek, mint a haderő! frontszolgálati sávjai. A Polgá­ri Védelem tagjainak, ,500 órás vagy annál több szolgála­ti óra után jár majd ez a ki­tüntető jelzés, ha ugyanis a vé­delmi tanácsok a maguk hatás­körében elfogadják ezt a ter­vet. Hat kitüntető sávig fog el­menni a jelzés, 500 óra szolgá­lattól egész 5.000 óráig. KÖVETENDŐ PÉLDA Sokszor olvastuk már a lap­ban a fenti kijelentést, vagyis, hogy a jó példát követni kell. Vájjon mi van a los angelesi példával, hogy ezt sehol sem követik? Mi csak vártuk, hogy majd megirigylik tőlünk e ne­mes cselekedeteket és megpró­bálnak túl tenni hajtunk. De idáig hiába vártunk, ugylátszik ez nem jó példa. Mi is abba­hagyjuk? Munkástársak! Ha a jelen­ben nem tesznek akkor mikor számítanak tenni ? A mainál jobb alkalom nem lesz. Most nem kell kipréselni senkitől a dollárokat, legtöbb munkás oly helyzetben van, hogy nem kell megerőltetni magát, hogy egy pár dollárt áldozzon azért a mazgalomért, amelyért valami­kor kész volt az életét is felál­dozni. Vagy az idővel az em­berek is megváltoztak? Hol vannak a magyarlakta váro­sok? Ceveland, New York, Chi­cago, Akron, letűntek a mappá­ról? Munkástársak! Ha nem ta­lálkozunk egymással, el is fe­lejthetjük egymást, elidegene­dünk egymástól, nem lesz meg közöttünk az a szoros kapocs, ami volt. Jöjjünk össze és élesz- szük a tüzet, ami ellenkező esetben elfog aludni. Kövessék a jó pédát. A. A. az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los Ang. .. 7.00 F. Bleier, Bridgeport .... 2.50 J. Buzay, Cleveland ........ 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 6.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi Akron .............. 9.00 J. Dushek, Nutle ............ 12.00 J. Engli, Cleveland ........ 17.00 J. Farkas, Akron ............ 12.00 L. Fishbein, New York .. 12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 9.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 9.00 S. Kisák, New York ........ 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 5.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...... 7.00 L. Lefkovits, Cleveland 10.00 J. Mogor, New York ...... 12.00 A. Molnár, Cleveland .... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Pataki, New York ..... 11.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 10.00 L. Rost, Phila .............. 6.00 M. Stefankó, New York 8.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 5.00 A. Székely, Cleveland .... 7.00 G. Wiener, New York .. 5.00 H. Varjú, Chicago .......... 5.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Zára, Chicago .............. 9.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom