Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-08 / 1266. szám
BÉRMUNKÁS 5 oldal 1943. május 8. AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL .CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI BÁNYÁSZ SZTRÁJK Mire e sorok napvilágot látnak, ha valami csoda nem történik közel félmillió bányász fog sztrájkban állni, soha még jogosabb követeléssel nem állottak munkások elő, mint a bányászok, akik a mai nagy drágaság mellett is még a két év előtti alacsony bérek mellett dolgoznak és a napi két dolláros bérkövetelésük, csak legjobb esetben fedezné a két év óta emelkedő árakat. Annak dacára, hogy a kormány hajlandónak mutatkozott arra, hogy a béremelés arányában engedélyt adjon a szén árának a felemelésére, a bányabárók kereken visszautasították a követeléseket. Az egész ügyet ravasz számítással az első perctől a Labor Board elé kívánták vinni. Ennek a törekvésnek a rugója abban volt, hogy a bányabárók jól tudták, hogy Lewis nem fog a Labor Board elé menni, mert egyrészt annak az elnökével, Mr. Davissel még a captive bányák ügyének az idejéből hadilábon van, mert már akkor kimutatta, hogy nem valami nagy barátja Lewisnek és a bányabárókon keresztül Le- wison akart egyett ütni. Másrészt ismerik (és kedvelik) Lewis New Deal ellenes álláspontját, a kormánnyal ■ szembeni makacs ellenzékiségét, ki ennél fogva nem akar kormány- hivatallal tárgyalni, a számításuk az volt, ha a kérdés a Labor Board elé kerül, oda Lewis nem megy el, hanem május elsején sztrájkba szóllitja a bányászokat. Közben a lapok úgy állítsák be a kérdést, mintha hatalmi kérdésről volna szó a kormány és Lewis között és igy akarják a kormányt rákényszeríteni a sztrájk és azzal egyidejűleg az unió letörésére, de egy csapásra két legyet akarnak ütni, ha akár beavatkozik erőszakkal a kormány, akár nem, a New Deal erős rázkódtatást fog szenvedni. Ha nem fog erőszakhoz nyúlni, akkor gyengeséggel fogják vádolni, ha pedig beavatkozik, akkor a munkástömegek előtt inog meg a kormányzat. Egy nagyzási őrületbe szenvedő munkásvezér, ki teljhatalmú ura az unionnak, ma eszközévé válik a nagytőke provokációjának, olyan harcba viszi be a bányászokat, amely rövidesen az ipari munkásság ellenszenvét váltja ki, holott ha nem ül fel a bányabárók ugratásának és a Labor Board kedvezőtlen döntése után vitte volna ki a bányászokat, az egész szervezett munkásság támogatását megkapta volna, de igy csak makacs gyületéből a bányabárók által kiprovolkált sztrájk, ma az afrikai nagy harcok idején, nagyon népszerűtlen lesz és sajnos a levét valószínűleg Amerika legharcosabb ipari tömege, a bányászok fogják meginni. Ez az eset is arra kellene, hogy indítsa a bányászokat, hogy akciót kezdjenek abban az irányban, hogy a bányász unió igazi Ipari Unióvá váljon, ahol nem a vezér kénye-kedve, hanem a tagság akarata volna az irányadó. TÍZEZER LENGYEL Hónapok óta tapasztalni lehet, egy folyton erősödő Szovjet ellenes akciót, amelynek az irányitója a Londonban székelő lengyel kormány, amely minden demokratikus fogadkozása dacára is a régi reakciós és feudális elemekkel van megrakva. Különböző gyűléseken, a lapokban elhelyezett propaganda cikkekben igyekeztek a Szovjet “imperializmus” elleni hangulatot teremteni az Egyesült Nemzetek közvéleményébe, azzal vádolva a Szovjeteket, hogy az lengyel területeket akar elfoglalni a háború után, minden áron az angol és az amerikai kormány rögtöni beavatkozását akarták, hogy ez a két nagyhatalom biztosítsa Lengyelország háború előtti határait, beleértve a tiszta ukrán és fehér orosz területeket is. Maga a Szovjet kormány nem találta alkalmasnak az időt, hogy erről a kérdésről most tárgyaljanak, de nem csinált titkot abból sem, hogy nem látna szívesen a náci megszállás alól felszabadított Lengyelországban újra egy reakciós népelnyomó Szovjet ellenes kormányzatot. ' Abba sem egyezne bele, hogy az ukrán és fehér orosz területek és népek csak úgy parancsszóra visszakerüljenek lengyel ' uralom alá. Minden gyülésezés és propaganda dacára, Amerika és Anglia közvéleménye ebben a kérdésben a Szovjet mellett nyilvánult meg, ami a tehetetlen lengyel kormányt olyan cselekedetre ragadta, amely “szövetségesek” közt megengedhetetlen. Hitlerék propaganda irodája egy hirt röpített világgá, hogy amikor Smolensket elfoglalták, ott 10,000 lengyel tiszt sírját találták meg, akiket a vörös hadsereg legyilkolt. Goebbels ezen hazugságát senki sem hitte el ,még a lengyel kormány sajtóirodája is megbélyegezte ezt a nagyon is átlátszó manővert, amelyet most két év után, tálalnak fel remélve, hogy a szövetségesek között ellentéteket tudnak szülni, másrészt pedig, hogy megfélemlítsék az ingadozó vazallus államokat, hogy az ő tisztjeikre is olyan sors vár, ha nem segítenek leverni a Szovjeteket. De pár nap után a lengyel kormány is alkalmasnak találta ezt a rémesét és hivatalosan felkérte a Vörös Kereszt központját, hogy indítson vizsgálatot a vele szövetséges Szovjet kormány ellen és hivatalosan állapítsa meg a “igazságot”. Erre a barátságtalan ellenséges lépésre, nem lehetett más válasza sem a Szovjeteknek, és hasonló helyzetben más kormánynak sem, mint, hogy az eleneséges propagandának segítő kormánnyal megszakítja az összeköttetést. A Szovjet határozott fellépésének, amelynek a jogosságát Amerika és Anglia kormánya is elismerte, meg lesz az a feltétlen szüksé- j ges következménye, hogy a lengyel kormányt megtisztítsák a Szovjet ellenes nagybirtokosoktól, akik nem annyira a lengyel hazát, hanem a földbirtokaikat és a hatalmukat féltik, nem annyira a Szovjetektől, mint a lengyel néptől, amely tudja, hogy a rettenetes szenvedést tulajdonképpen az uraiknak köszönheti. De ez egy jó lecke kell, hogy legyen arra is, hogy a háború utáni problémákat, ne Darla- hokkal, Ottókkal vagy Eck- hardtokkal próbálják megoldani. Egy szebb és jobb világot nem igazgathatnak azok, akik még tegnap a leghirhedtebb elnyomók voltak. HORTYNAK VAN Hitler pokolba kergetett, minden régi intézményt, alkotmányt, parlamentet, szakszervezeteket, szocialista, kommunista pártokat, mindent és mindenkit, aki az ő hatalmának el- lentállhatott, vagy egy ellene kiinduló akciónak a helye lehetett volna. Igazi orosz brutalitással intézett el mindent és mindenkit ez az osztrák kalandor, minden kendőzés nélkül, vette az egész hatalmat a kezébe. Többé kevésbé ugyanezt csinálta Mussolini, Franko, An- tonescu, de a mi uralkodó osztályunk az szemérmetes, az i 1919-20-as tömeggyilkosságok I után, amikor az egész világ un- I dórral tekintett Magyarország | felé, Horthy ék szépen újra al- kotmányosdi keretekbe helyezték az uralmukat. Miért ne, hiszen ez az úri alkotmány Szent István óta biztosította a magyar nép tökéletes elnyomatását, ha időközönként a környékező államok korszelleme ki is kényszeritett reformokat, az úri osztály mindenkor vigyázott arra, hogy ezek a kikény- szeritett reformok biztosítsák a “nemzetfentartó” réteg, a köz és fő nemesek uralmát éppen úgy, mint akár Verbőczy idejében. Amilyen sikerrel működött az alkotmány ezer éven keresz- j tül, mint az elnyomatás legfőbb eszköze, olyan jól alkal- kalmazzák azt ma is Horthyék. Kifelé ők nem diktátorok, hanem alkotmányosan megválasztott kormányzat, parlamenttel, főrendiházzal, kormányzóval, kormánnyal, képviselőkkel és főrendekkel. Még pedig nem is olyan Hitler-Mussolini féle képviselőkkel, amelyeket a saját párttagjaik közül neveznek ki, hanem a választók által megválasztott, kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel, hogy az egész magyar közélet, szép alkotmányos, a nép által választottnak nézzen ki, hogy minden a zsidótörvénytől kezdve, Hitler háborújában való részt- ] véttel együtt a nép akaratának tűnjék fel. És itf ennél a hazug látszat parlamenteskedésnél van a ve- ; szély a magyar népre, ebben a nagy világkatasztrófában mely- i ben Magyarország, a magyar nép ismét a vesztes oldalon van és tekintve azt a sok gazságot, amelyet ennek a háborúnak a keretében, amúgy Hitler és az 1919-es Horthy módra a szerbekkel és az oroszokkal szemben elkövettek, kétségtelennek látszik, hogy ha a mai “alkotmányos” magyar rendszer áll a béke konferencia elé nem számíthat barátságos fogadtatásra éppen azért mert amig a többi banditának szét kellett rombolni minden polgári szabadságot addig Horthyéknak csak maguk képére kellett át- gyurniok. Meg van a parlament, különböző ellenzéki csoportokkal, mint “kisgazda, keresztény szociaista, demokrata és szociáldemokrata párt” és mindegyikből annyi, amennyit az uralkodó osztály engedélyez, megegyezéssel vagy hatalmi alapon. Ez az “ellenzék” az ő mérsékelt engedélyezett ellenzékiességével adja meg az alkotmányos, tehát az egész nép felelősségének a látszatát. Hisz Horthy egyik ilyen idevezényelt fő-ellenzéke, itt is kihangsúlyozta, hogy ő mint a kormány ellenzéke, Horthy mint alkotmányos kormányzó az az államfő ellen nem harcol, még csak nem is kritizálható meg, ezen az alapon áll a többi ellenzék is, köztük a szociáldemokrata párt is. Azonkívül Horthyék nemcsak megtűrik a szociáldemokrata pártot és a szakszervezeteket, hanem a kölcsönösségi alapon védik is egymást az egyetlen komolyan hatalomra törő, tehát veszélyes ellenzékkel a nyilasokkal szemben. Természetes, hogy miként a szocáldemokrata párt, aként a szakszervezetek működése is odáig terjedhet, ameddig azt Horthyék jónak látnak megengedni, ezért nemcsak nem találjuk hősiességnek azt, hogy Payer Károlyék némelykor tartanak egy-egy halvány rózsaszínű beszédet, vagy cikket Írnak amelyet a cenzúra átenged, amelyben nem annyira a nácizmus, mint a saját pozíciójukat veszélyeztető nyilasok ellen dörögnek, sőt határozottan állítjuk, hogy a szociáldemokrata vezérek aktiv részvétele Horthyék alkotmányosdi komédiájában árulás a magyar néppel szemben és falazás a Hitler- Horthy bandita uralomnak, ahogy ez volt az álláspontunk Eckhardtal és lesz esetleg az idejövő Bethlen gróffal szemben is. Most a szociáldemokrata párt vezérei megjelentek Stockholmban egy nemzetközi szocialista értekezleten, a magyar szervezett munkások képviseletében, Horthy kormány útlevelével, Hitlerék vízumaival, kik valójában nem a magyar népet, nem a szervezett munkásokat képviselik, hanem miként Eckhardt, vagy Bethlen a magyar uralkodó osztályt. Sokkal inkább Horthy-Hitler gangszter uralmának az ügynökei és ezt nem palástolja el az sem, hogy hazug ál-ellenzé- ki szerepet játszanak odahaza. A magyar nép otthon a gyárakban, a kültelkeken, a föld- telen nyomorgó parasztság a falvakban, nem Páyeréktól várják a felszabadulást, hanem maga szervezi meg azokat az erőket, amelyek a kedvező alkalommal elsöprik az egész ezer éves úri magyar uralmat, az ál-alkotmányukkal, az álparlamentjükkel együtt és megteremtik a magyar nép testvérülését a szomszéd né-
