Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-24 / 1264. szám
1943. április 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) BÁNYÁSZAT ÉS KOHÁSZAT A 18. század végén úgyszólván minden más bányászatot háttérbe szorított a vas és szénbányászat, mely azóta is állandóan és rohamosan fejlődött. A kőszenet ugyan a belga Lüttich város közelében már a 13. században bányászták, sőt egyes helyeken a középkorban tüzeltek is vele, de nagyobb elterjedése és jelentősége csak ott kezdődik, amikor Wedding megépítette az első kokszos olvasztót Gleiwitzben. Fokozták a vas és szén használatának elterjedését a gőzgépek, vasutak és gőzhajók föltalálása is, ami a munkagépek győzelme volt a kézi munka fölött. A tudomány ma sem döntötte még el, hogy hol volt a vasipar bölcsője. Legvalószínűbb, hogy Ázsiában, mert ott olyan vasemlékek maradtak még a történelem előtti időkből, amelyekhez foghatókat eddig sehol a világon nem találtak. Delhiben ma is áll az u. n. szent oszlop — laht — melynek csak a földből kiálló tömör része 16 méter hosszú, az átmérője pedig fél méter, tehát csak a látható része 96 tonna, vagyis annyi, amennyit több vasúti kocsi bir el. És ez a hatalmas vasoszlop, úgyszólván vegyileg tiszta vas, amilyent még a modern technika sem tud előállítani ekkora tömegben, de egyébként is oly gigászi alkotás ez, melynek csak közönséges vasból való meg- öntése is nagy feladat lenne még a modern, fejlett vasipar számára is, úgy, hogy megfejthetetlen miképpen tudták ezt többezer év előtt megalkotni. Pedig az ázsiai vaskohászat páratlan fejlettségének nem ez az egyetlen emléke. Az ősrégi hindu templomokban óriási méretű vasgerendák tartják a tetőzetet és a régi föl jegyzések bizonyítják, hogy az asszír királyi paloták födelét is vaslemezek borították. És a vas terjedése mindenütt a kutlura előnyomulását és a civilizáció térfoglalását jelentette. Egyiptom óriási sziklatemplomai és a gúlák faragott kövei bizonyítják, hogy a mesterek már ott is acélvésővel dolgoztak. A görögöknél viszont még Hómér idejében is, nagyon ritka és értékes anyag volt a vas. Későbbi Görögország hősei boldogok voltak, ha versenyeikben akkora vasdarabot nyerhettek, amilyent ma néhány centért adnak és Spártának vas volt a pénzalapja. Később a Fekete tenger melléki khalyt nép volt hires kitűnő edzett vasáról (acél) melyet állítólag folyói- inak vashomokjából készített és az acél latin neve is tőlük származik. A vasmüvességnek ez a fejlettsége azonban az évezredek során lassanként teljesen lehanyatlott úgy, hogy mikor a történelmi időkben ismét találkozunk a vaskohászattal, ez majdnem abban a kezdetleges állapotban van, mint még ma is látjuk Afrika belsejében. Afrikában, ahol az emberek életmódja és kultúrája ugylát- szik évszázadok és évezredek óta ugyanaz maradt, a vas használata minden emlékezetet meghaladó idők óta honos. Ahogy a Szahara sivatag véget ér, kezdve Szudántól le egészen a damarakig és hottentottákig, a vas nemcsak szükségleti anyag, hanem fényüzési cikk is, mivel a könnyen megolvasztó vasérc bőven van uton-utfé- len. Az ottani kovácsok apró agyagkemencékben és kevés szénnel, meg kézi fujtatóval ömlesztik meg az ércet és a férfiak számára kelevész és nyílhegyeket, mellpaizsokat készítenek, a nők számára pedig kapát és nyakéket, mely utóbbiakat fényesre csiszolva, többre becsülik a vadak, mint az arany és réz ékszereket, ha pedig a szerecsen kovácsnak nincs rendelt munkája ,akkor pénzt kovácsol, apró sarló formájú vasdarabkákat, melyeket mindenfelé már úgy maguk között elfogadnak váltópénznek. Évezredeken keresztül ez volt a vasgyártás módja, még pedig nemcsak Afrikában, hanem Európában is. Torockon például mely hajdan hires vasgyártó telep volt, még a múlt század második felében is igy készítették a vasat. Az aknás kemencéket csak a középkorban kezdték magasabbra építeni és az öntöttvasat a 15 század végéig nem is imerték, sőt ha a vas megolvadt a kemencékben és a salakkal együtt kifolyt egyszerűen eldobták, mint hasznevehetetlen anyagot. Mihelyt azonban rájöttek, hogy a vasnak valóságos megolvasztása voltaképpen csak a kovácsvas gyártásnak egy újabb és jobb módja, rögtön megkezdték a vasöntvények • gyártását is. Most már még nagyobb olvasztókemencéket építettek és ily módon a vas előállításának a költségét is csökkentették. A növekvő faszén fogyasztás miatt azonban a vaskohók környékén csakhamar letarolták az erdőket, különösen Anglia volt úgy, hogy az angol parlament 1625-ben törvénnyel tiltotta meg az erdők kivágását vasolvasztási célokra. Ez a barbár intézkedés egy csapásra tönkretette a virágzó angol vasipart, melynek több mint 300 vaskohójából csak öt maradt üzemben. Az angolok ekkor a még kevéssé ismert kőszénnel akarták pótolni a hiányzó faszenet, de az eredmény oly silány volt, hogy Anglia majdnem másfélszázadig vasbehozatalra szorult. Végre Coxon 1840-ben föltalálta a róla elnevezett kokszot, mely a vasol- vasztáshöz alkalmas tüzelőanyag volt és ezzel megvetette Anglia világhírű vasiparának az alapját. És oly hatalmas volt Anglia vasipara, hogy még a múlt század derekáig az egész világ vastermelésének több mint fele, angol kohókból és vasgyárakból került ki, de ettől fogva Amerika oly rohamosan versenyzett vele, hog.y a 20. század elején Anglia már leszorult második helyre a vastermelésben. A VASOLVASZTÁS FEJLŐDÉSE Pedig ugylátszott, hogy az angol Cox találmánya — a kavart vas — a 18. század végén örökre biztosítja Anglia elsőbbségét a vasiparban, mert ezen találmány szerint a vasfinomi- táshoz már a mindikább dráguló faszénre sem volt szükség. De a voltaképpeni tömeggyártás kérdését még a kavaró kemence sem oldotta meg és ennek a föltalását ismét egy angolnak köszönhetjük. Bessemer találta ki a kovácsvas és acélgyártásnak azt a zseniális módját, hogy a vasolvasztásnál a levegőből vette a szén elégetéséhez szükséges oxigént. A gondolat zseniális volt, de egyszersmind merész is. Arról volt ugyanis szó, hogy a vasnál körülbelül nyolcezerszer könnyebb levegőt hajtsa át a folyékony vason! Bessemer hosszasan kísérletezett uj módszerével, melyre 1854-ben szabadalmat is vétt. Kísérletei sokáig nem vezettek kellő eredményre, de a kiváló ember nem csüggedt, noha kortársai ki- gunyolták, kinevették, sőt Anglia legkiválóbb kohászainak a társulata egyenesen őrültségnek mondta Bessemer találmányát. Mindamellett ez lett a modern vas és acélgyártásnak az alapja, bár a szakkörök még akkor sem igen méltatták kellő figyelemre Bessemer találmányát, amidőn végre, tömérdek technikai nehézségek legyőzése után, 1862-ben nagyon szépen sikerült acélpróbákat mutatott be. Bessemer eljárása végleg megoldotta a nagytömegű kovácsvas gyártásának kérdését. Az ő találmánya előtt a nagy darabok gyártására csak egyetlen mód volt, több kisebb darab összeheggesztése, mivel azonban nagy heggesztő kemencéket fölötte nehezen és csak nagy költséggel lehetett építeni, modern technika igényeit a mindig nagyobb vastömegeket csak ez az eljárás elégítheti ki, mert folyékony állapotban állítja elő a kovácsvasat is és megadja a módját, hogy lehessen korlátlan méretű kovácsvas- tuskókat is heggesztés nélkül egy darabban önteni. Bessemer eljárását kiegészítette a Martin testvérek találmánya, a martinozás. Ebben az az érdekes, hogy a Martin testvérek uj eljárásukkal nem kovácsvasat, hanem acélt akartak készíteni és nem is sejtették, hogy a kovácsvas gyártást egészen uj irányba fogják terelni. Abból indultak ki, hagy minthogy az acélban kevesebb a szén, mint a nyersvasban, de több mint a vasban, ha ők nyers és kovácsvasat összeolvasztanak, abból acélt kell kap- niok. A kísérletek tégelyben sikerültek is, de nagy olvasztóban nem tudtak eredményt elérni mindaddig, mig csak Siemens, a hires német technikus föl nem találta a róla elnevezett regenarativ rendszerű gáztüzelést, mert addig nem volt olyan kemence, melyben az ad■ ■ Májusi Ünnepély New Yorkban Az IWW new yorki magyar tagjai Május elsejét a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. fogják megünnepelni, szambaton, május elsején este 8 órai kezdettel, melyre New York és környéki munkástársakat tisztelettel meghívják. Munkástársnőink a saját költségükön ízletes csirkevacsorát készítenek és kérik mindazokat, akik számítanak az ünnepélyen résztvenni egy postakártyán tudassák ezt előre, hogy a mai rationizált világban megfelelően tudjanak előkészülni. A vacsora ára $1.25. dig olvaszthatatlannak tartott kovácsvasat megtudták volna olvasztani. A Siemens féle kemencével ez végre sikerült, nekik, de meglepetésükre a kemencéből lecsapolt folyadék nem az előre kiszámított minőségű acél, hanem lágy kovácsvas lett. A Martin kemence gyorsan hódított tért és mindegyre nagyobb szerepet játszik a vasgyártásban. Sőt valószínű az, hogy csakhamar kiszorítja a vasfinomitás minden más módját, mert a Martin kemence méretei nincsenek szűk határok közé szorítva és az eljárás is sokkal egyszerűbb. Martin kemencékben mindenféle ócska, rozsdás, törött és égett vas is földolgozható, igy bizonyára érthető lesz, hogy a Martin féle eljárás oly gyorsan hódított tért. A természetben előforduló vasércek a barna vaskő, a vörös vaskő, a mágnes vaskő, a pát vaskő és a kénes vaskő vagy pirít. Ez az utóbbi voltaképpen nem vasérc és mivel nagy a kéntartalma, a kohászatban nem is igen használják .ellenben a kénvasat belőle gyártják. A vasércek mindenek előtt a pörkölőbe kerülnek, amelyek legtöbbnyire szintén aknás kemencék és rendesen ugyan úgy is dolgoznak velük. Miután azonban a pörkölés célja csak a víznek és szénsavnak az ércből való kiűzése. TÖMEGTERMELÉS A VASIPARBAN Mig a 17. század nagy olvasztójának napi termelése rendesen az 1000 kilogrammon alul maradt és a 18. század olvasztói sem mentek túl az 5000 kilogrammon, addig századunkban a napi 10,000 kilogrammot termelő olvasztók a legkisebbek, de Amerikában nem egy olyan olvasztó van, amelynek napi termelése ezer tonnánál is több. Magyarországon nincsen- nek ily óriási méretű olvasztók, legtöbbjük 20-100,000 kilogramm vasat termel átlag naponta és leginkább faszénnel dolgozik, mert kokszhoz való kőszenük nincs és ezt külföldről kellene hozatni, ami pedig nagyon költséges. Ennek ellenében éppen a faszén miatt a magyarországi kohók termelik az egész világon a legjobb minőségű nyersvasat, mellyel csak a svédországi, szintén faszénnel készült nyersvas versenyezhet. íme ilyen a modern vasgyártás képe, nagy vonások-
