Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-24 / 1264. szám
2 otaai BÉRMUNKÁS 1943. április 24. A munkásmozgalomnak mindig voltak kerékkötői, kik jóa- karatu törekvéssel, szocialista ismerettel a mozgalomban vetett hit igazában “meggyőződéssel” és minden anyagi előnyök megvetésével a munkások érdekében küzdöttek. Trotz- ky hatalma magaslatán a konzervatív szocialista iskola híveit, a második és két és feles i n t e rnacionale “forradalmi” apostolait pénzel és ékszerek-^ kel megrakodva küldte Európa- szerte világforradalmat csinálni. Most látszik csak, hogy Stalin jobban értette az ország dolgát kezelni, hiányos gazdasági szükségleteinek beszerzését intézni. Pénzekért és aranyakért acélt, gépeket, kémiai s földtani valamint építő erőket vásárolt külföldi mérnökök és munkások személyében. Trotzky sok és igen “megbízható” forradalmi ígéreteket kapott a pénzekért. Stalin ellenben építő erőt, termelő eszközöket és látszólag igen szép eredményt. Stalin már jobban tudta, legalább hitte, hogy világforradalmat csinálni nem lehet, annak születni és fejlődni kell. A forradalom csirája él és fejlődésének gyorsaságát az ultra conzervativ kizsákmányolás határtalan kapzsiságának irányítása kormányozza. Amint az elmúlt 8 év alatt láttuk, eme kizsákmányolásnak fokozatosságát kongresszusi határozatokkal emelni vagy csökkenteni lehet. Roosevelt az országszerte észlelhető és már helyenként kitörő lázadások roppant feszültségét 1934-ben lecsapolta. A Civil Work Administration (amit a helyi politikusok serdülő korában tönkre adminisztráltak), később a W.P.A.-t mint levezető csatornát használtak eme kitörések ellen. Az úgynevezett háború utáni tervek kidolgozása azért is szükséges már most, nehogy eme lázadások a háború után megismétlődjenek. Még egy ilyen tömeges bankbukás és általános gazdasági csőd az egész kapitalista rendszer struktúráját visszavonhatatlanul összeroppantaná. Ezt sem Roosevelték, sem a No. 1 tory Churchillék, sem a kormányközegek nem akarják, mert hatalmi pozíciójuk a kapitalista rendszeren alapszik. Néhány héttel ezelőtt itt járt Mr. Anthony Eden, ez a két balkezes angol külügyi államtitkár, ki hűen megfelelt küldetésének. Leszerelte a lármázó amerikai politikusokat, mert a social security programot igen rózsás színben mutogatták. Az ígéret az volt, hogy a háború befejezésével ez a nagyszerű törvény azonnal életbe lép. Ők nem akarnak boldog és megelégedett munkás jólétet, (alel- nökünk Henry Walles őszintébb, mert hisz abban amit hirdet). Munkás jóléti intézmények létesítése pénzbe kerül. Ez azt jelentené, hogy munka- dij alakjában meg kell osztani a jövedelmet. Ez azt jelentené, hogy az ország minden munkabíró polgára kereseti lehetőséghez jusson. Ez azt jelentené, hogy munkanélküliség, betegség, elaggott kor beállta esetén állami támogatásban részesüljön. Eden másik fontos küldetése az volt, hogy tudomására adja a kongresszusnak, miszerint a Szovjetnek szabad kezet kell adni az európai béke helyreállítására. Ezzel kapcsolatban az is szükséges, hogy a Szovjet szabad terjeszkedési jogát elismerjük, hogy a győzelem utáni Európa békéjét biztosíthassuk. Ezt mondotta Mr. Eden. Ez a külvilágnak szólt és azért kellett nagy headlineokban világgá kürtölni, mert a Szovjet már egy év óta követeli a második front felállítását. Ha már egy második frontot nem tudunk felállítani, akkor legalább tanúságot kell tennünk a Szovjetnek írásbeli szerződésünkben kötött hűségűnkről. Ez azonban mind nem fontos. Eden a legkonzervatívabb angol politikai iskola neveltje melynek jelszava “ha a világnak beszélsz, mindig úgy beszélj, hogy beszéded értelmének, az ellenkezőjét is igaznak lehessen tartani.” A cupon clipping lordoknak tradíció, hogy estebédhez frakkban, gyertyánál vacsorázzanak és ugyancsak hagyományos szokás az is, hogy az államháztartás élére politikai légtomászokat ültetnek. Eden azon kijelentése, hogy a Szovjetnek szabad kezet kell adni az európai béke helyreállításában azt is jelentheti, hogy a Szovjetet" békén kell hagyni, had harcolja végig Hitler hordáival a háborút. Hiszen Lady Astor, az angol parlamentben kijelentette “Russia fights her own war and not ours”. Most az a kérdés menynyiben lehet igaz e feltevés? Egy hónappal ezelőtt lorddá emelt munkásvezér, Mr. Beven azt a kijelentést tette, hogy az általa irt social security tervezet csak korlátolt mennyiségbe szolgálhat a nép javára, mert költségvetésünk nem engedi meg ily nagy kiadás fedezését. Ez pedig annyit jelent, hogy a háború után hazatért nyomorékokat etetni és ruházni fogjuk és adunk nekik koldulási engedélyt is, de egyébre nem lesz pénz. Azt azonban Ígérjük, hogy a social security tervezetet mihelyt lehet — életbe léptetjük. Ez megnyugtató és akadémikus kijelentés. Arról nem volt szó, hogy a háborúra nincs pénz, de arról már hivatalosan vagyunk értesítve, hogy a békére pénz nem lesz. De ettől a “post-war plan” tervezői , mint régi jó szocialisták csak beszélni szeretnek. Ez a tárgy most divat. Az erről szóló propaganda most két- kézzel szóródik világszerte. A Hearst lapok és a legreakció- sabb nyomtatványok hasábokon zengenek arról, hogy mily jó lesz a munkásnak a háború után. Hintik a port a milliónyi termelő munkások szemébe. Északon, délen, nyugaton és keleten, a világ minden zugában hangzik már a social security tervezet gyönyörűsége. Mint derülő égen a szivárványt, az Az I.W.W. chicagói csoportjai előkészületet tettek MÁJUS ELSEJÉNEK méltó megünneplésére. Az esemény május 1-én, szombaton este lesz a 333 W. North Ave. helyiségben. Angol, magyar és finn szónokok fogják május elseje jelentőségét ismertetni. Változatos műsor és utána tánc. Belépti dij 25 cent. Az ünnepély jövedelme az I.W.W. — Industrial Worker, Industrialist! és Bérmunkás — lapok támogatását szolgálja. Ezúton is felhívjuk olvasóink figyelmét e különleges eseményre. ezer megpróbáltatáson keresztülment proletár hozsannával üdvözli a háború utáni uj korszakot. Ugyanakkor egy másik képet is mutatnak nekünk, mert ez is divat, ez hozzátartozik az elsőhöz. A social security gyönyörűségétől kábuló proletárnak meg kell mutatni azt is, hogy ahol ezek az elméletek, mint a Szovjetben már alkotmányos biztosíték alapját képezik, ennek nem kell hinni, ez csak egy bolshevik termék. Hogy szemethunytunk diktatórikus gaztetteik előtt, csak azért van, mert a náci őrület elleni harcunkban szövetségesünk. Nem szabad elfelejteni azt, hogy ott még most is kivégeznek szocialistákat. Legutolsó decemberben agyonlőttek egy Erlich és Adler nevű, a lengyel szocialista párt (még ilyen is van?) ragyogó szónokait. Ezért a Szovjet elméletek ismertetéséről, a Szovjet Ígéretek és hírek hitelességéről el kell zárkóznunk. így szól most a propaganda országszerte az ilyen és ehhez hasonló propagandának a Bérmunkás mindig megmutatta a másik oldalát is. Most, amikor az AFL és a CIO, Randolph Hearst minden lapja, a Chicago Tribune országszerte tiltakozó gyűléseken csak gyaláz- kodással illeti a Szovjeteket, miért kell nekünk gyászdalt énekelni Erlich, Alter koporsója felett? Miért? Ezt a két szocialistát Green és Dubinsky hirszerint már évek óta pénzelték .időközönként Amerikából ruha és élelmiszer csomagokkal látták el. Ha a hírnek hinni lehet, úgy nem tudni, hogy a Szovjet cenzúra mi egyebet talált a csomagban, úgy azt sem, hogy mi oka a kivégeztetésnek. Ha érdemes egyéniségek voltak, úgy a háború után — mint minden fontos eseményre — a történelem rá fog világítani. A világ proletárjai ezrével • hulltak és hullanak a harcok mezején, hogy boldog életet biztosítsanak az utókor számára. Vessünk fátyolt a két szocialista koporsójára és mert tévedés volna egyebet hinni, higyjük, hogy a Szovjetek eljárása igazolva lesz. Akinek Green a barátja az nekem nem munkástársam és még ma is hiszek a jó magyar közmondásban: “Madarat tolláról ,az embert barátjáról” is- 'mered meg. E. Biró A szerkesztő megjegyzése: Az Erlich-Alter üggyel Fisch- bein munkástársunk az általa i alá jegyzett cikkben foglalkozott. Mint lapunkban jelezzük: “Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.” Egyébiránt március 30-iki számunk vezércikkében is szó- vátettük a dolgot, amikor ezt irtuk: “Az ügy részleteit nem ismerjük. És habár fantasztikusnak tartjuk azt a vádat, hogy a két szocialista Hitlert akarta támogatni, viszont azt sem hisszük el, hogy az orosz hatóságok kivégezték őket csak azért, mert zsidó vért akartak látni, — mint ahogyan az amerikai lapok ezt a dolgot feltüntetik. Mi tehát fentartjuk a véleményünket a dologról addig, amig bővebb és pontosabb információkat kapunk.” Most, amikor láttuk, hogy az Erlich és Alter kivégzése ellen éppen azok tiltakoztak, akik két évtizeden át minden alkalmat felhasználtak nemcsak a Szovjet, de minden radikális mozgalom letörésére, a fenti kijelentésünket csak megerősíthetjük. Ez a magyarázat, reméljük úgy önt, mint mindazokat, akik Fischbein munkástárs konklúziójával nem értenek egyet, kielégít. Éles meglátó képességéről tanúskodó cikkének készséggel adtunk helyet és ily közérdekű dolgokat még akkor is készséggel hozunk, ha azok nem is fedik teljesen lapunk elvi irányát, de őszintén szolgálják a munkásosztály törekvéseit. NORVÉG CSENDÉLET LONDON, ápr. (ONA) — Az itten működő norvég kormány közli azt a jellemző adatot, hogy Oslóban, a norvég fővárosban nemrég egy 200 fontos disznót 2.000 dollárnak megfelelő pénzen adtak el. A német megszállók birósága törvényt ült egy norvég munkás felett, aki az osloi villamoson nem állt fel, mikor egy német tiszt rászólt, adja át neki a helyét. ítélet, két esztendő börtön. 14 tanút, aki eljött a német bíróság elé tanúskodni, hogy a munkásember azért nem állt fel, mert a német tiszt goromba volt, fejenként egy-egy hónap börtönre Ítélték. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! Közös Mulatság Chicagóban Madarat tolláról...
