Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-09 / 1249. szám

O UlCili BÉRMUNKÁS 1943. január 9. Harcolnak a jugoszláv parasztok SZERB, HORVÁT ÉS SZLOVÉN PARASZTOK SIKERES HAR­CA A FASIZTÁK ELLEN. — LELEPLEZIK MIHAJLOVICS TÁBORNOKOT. — KOOPERÁLT A FASIZTÁKKAL A SZE­GÉNY PARASZTOK ELLEN. (A Bérmunkásban már több­ször irtunk arról, hogy Szerbi­ában erélyes harcok folynak a megszálló német és olasz sere­gek ellen. Az amerikai sajtó ezen harcokat Mihaj lovics tá­bornoknak tulajdonította és az egekig magasztalták érte. Mint mostanában kiderült, ezen si­keres harcokat nem Mihaj lo­vics és csetnik csapata, hanem a szegény parasztokból és mun­kásokból alakult “partizán” se­regek folytatják. Sőt mi több, Mihajlovics, aki nemzeti szerb fasizta, a partizán seregek el­len fordult. Az amerikai “Time” nevű folyóirat igen ér­dekes adatokat tartalmazó cSí­ket hozott erről a dologról, amit olvasóink informálására ismertetünk. — Szerk.) MIHAJLOVICS HÁTTÉRBE KERÜLT “Mint a macskák, úgy ron­tottak ránk, szájukban kést szorítva támadtak minden ol­dalról. Hiába lőttünk rájuk, nem ijedtek meg. Valami bor­zasztó volt, megfagyott ereink­ben a vér, amikor láttuk, hogy nemcsak férfiak, hanem asszo­nyok és gyerekek is belevetet­ték magukat a támadásba.” Ez a pár sor egy német ha­ditudósító cikkében jelent meg. Nem a szövetségesek Comman­do támadásáról, még csak nem is az orosz guerillák rohamá­ról irt igy, hanem a jugoszlá­viai partizánokról, akik a hadi­tudósító szavai szerint “nem vad hordák, hanem nagyon fe­gyelmezett csapatok, még új­ságot is nyomtatnak az erdők­ben, ahol meghúzódnak és, ahonnan támadásaikat intézik. És maguk gyártják a bombái­kat meg mindenféle muníció­jukat is.” A partizán csapatok fellépé­se Jugoszláviában hármas harc­cá tette a már addig is megle­hetősen komplikált hadiszinte- ret, mert felújította a polgár­háborút is, amely a nácik in­váziója óta már többször fel­lángolt. A partizánok nemcsak a hadsereget, de az államot is megszervezték. Mintegy száz mérföld hosszú frontot állítot­tak fel és már teljesen elpusz­títottak egy német panzer (mechinzált) hadtestet. Az ed­dig beérkezett hírek félrevezet­ték az amerikaiakat, mert ezen harcokat Draja Mihajlovics ge­nerális és csetnikjeinek tulaj­áét, amelyben nemcsak a gyer­mekeknek, de mindenkinek öröm és boldogság lesz az éle­te. De, hogy ezt megérhesse és átérezze, ahhoz az előfeltétel az, hogy olyan újságot olvas­son ,amely a hazugság helyett az élet igaz útjait ismerteti meg olvasóival. donitották. A múlt héten azon­ban már kiderült, hogy a par­tizánok messze elhagyták Mi­haj lovicsot és a német jelenté­sek is a partizánokról szóltak és csak nagyon ritkán említet­ték a generálist. A MENEKÜLT SZERB KOR­MÁNY IS ELLENÜK VAN. Mint ahogyan elvárható, a német propaganda a partizáno­kat banditáknak, orgyilkosok­nak, kommunistáknak bélyegzi. A jugoszláv menekült kor­mánynak Londoban székelő tisztviselői átvették a németek­től ezen csúfoló kifejezéseket. Még 1941 november havában Mihajlovics szedett-vedett had­seregét a németek nagyon megverték. A csetnik sereg szétzüllött. Egy csapatuk egyenest az olaszokhoz ment át Mihajlo­vics két alantasának, Gjayitch és Drenovitch tisztek vezetése alatt. Mások visszamentek a farmjaikra. Maga Mihajlovics visszavonult Montenegróba, ke­rült minden akciót egészen a múlt junius haváig, amikor éles támadást intézett a parti­zán hadsereg ellen, amely Mon­tenegró déli részén az olaszo­kat szorongatta. A montenegrói partizánok azt állítják, hogy bizonyos ese­tekben Mihajlovics kooperált az olaszokkal. Azon csetnik ka­tonák, akik tovább is harcolni akartak a betörők ellen, csatla­koztak a 32 éves Nagy Kosta vezetése alatt álló partizánok­hoz. Ez a Nagy nem amatőr har­cos. Harcolt a spanyol Interna­tional Brigádban, ahol a hor- vát csapatnak a parancsnoka volt. Nagy hírnévre tett szert az Ebró folyó menti harcoknál, amikor kis csapatával hetekig feltartóztatta a fasizták táma­dását sokszoros túlerővel szem­ben. A Nagy parancsnoksága alatt harcoló partizán sereg a legnagyobb és a legaktívabb a hasonló féltucat guerilla csapa­tok között, amelyek szünet nél­kül harcolnak a német és az olasz betörők ellen már több mint egy éve. Ez a csapat a Bosanska Krajine Partizán Se­reg néven ismeretes és egy kis államot formált az ék alakú Horvátországban Glamoch, Dr- var, Petrovac, Kljuch és Donji Vakuf városok vidékén. Terv­szerűen képeznek ki hadsere­get, nem csak apró-cseprő sza- botálásra, hanem igazán nagy hadjáratra, amelynek célja a tengelyhatalmak kikergetése Jugoszláviából. Politikailag is felkészültek olyan demokratikus intézkedé­sek létesítésével, amihez eddig fogható még nem volt a Balká­non. Sima Miloshevich hires belgrádi orvos-tanár vezetése alatt megszervezték az orvosi í szolgálatot. A felszabadított területen megnyitották a szín­házakat ,amelyekben hires szí­nészek játszanak. A zágrábi Nemzeti Színház zenekara csat­lakozott a partizánokhoz. Ez az uj állam még külügyi hivatalt is nyitott, amelynek azonban egyelőre csak egy kül­földi diplomatája van, Ivan Lebedyev, aki a belgrádi orosz konzulátus ügyésze volt és aki a németek elől Montenegróba menekült, most visszatérve a partizánok és Moszkva között összeköttetést tart fenn. Ez a picike állam pénz is bo- csájtott ki és a befolyásuk oly nagy a horvát parasztok kö­zött, hogy például Ljublana vá­ros környékén a megszálló olasz hadsereg olasz pénzzel nem tud semmit vásárolni a parasztoktól, hanem csak a par­tizán állam bondjaival. A felszabadított területnek van egy rádió állomása is, amelynek leadásait Svájcban jól hallják. Az angol program éles yankee (amerikai) akcen­tust mutat. Ennek az uj állam­nak a jelmondata: “Szabadsá­got az összes népeknek! Halál a fasizmusra!” Svájci mintára, egyenlő joggal biró államok federációját hirdetik. A szerb, horvát, szlovén, macedón, mon­tenegrói és magyar elszegénye­dett parasztok, akár kereszté­nyek vagy mohamedánok, mind szimpatizálnak a partizánok­kal. A parasztság már hátat fordított Mihajlovicsnak, aki csak Nagyszerbiát akar; nem pártolják Ustachit ,aki csak Nagyhorvátországról álmodo­zik és megvetik a szerb árulót, Milan Denitch generálist, aki a németekkel kooperál. A múlt héten a felszabadí­tott területen fekvő Bihács vá­rosban 53 delegátus gyűlt ösz- sze Jugoszlávia minden részé­ből, ideiglenes nemzetgyűlést alakítottak, melynek elnökévé Ivan Ribart választották, aki­nek az apja elnöke volt 1918- ban Jugoszlávia első alkotmá­nyos törvényhozó testületének. Ez az ideiglenes kormány kép­viselte az ország minden részé­ben található tengely-ellenes erőket és mintegy 200.000 em­berből álló hadcsapatokkal ren­delkezik. Sem a kormány, sem a had­sereg nem kommunisták és még kevésbé banditák, noha a vezérek között, különösen a hadseregben találhatók kom­munisták. Ez a felszabadító küzdelem lényegében véve pa­raszt mozgalom, leginkább szerb, horvát és szlovén pa- j rasztok mozgalma. Az ideigle­nes kormány első aktusa Roo­sevelt, Churchill és Sztálin üd­vözlése volt. A fenti cikket kiegészíti az alábbi hir, amelyet a United Press közöl s amelyből kitűnik, hogy Mihajlovics miatt le kel­lett mondani a jugoszláv mene­kült kormánynak. LONDON, dec. — A jugosz­láv menekült kormány megbu­kott. A kiadott jelentés szerint a kormány azért mondott le, hogy Slobodan Janovics minisz­terelnök “háborús” kormányt alakíthasson. A lemondott kormányban Draja Mihajlovics tábornok, aki Jugoszláviában vezeti a tengelyhatalmak ellen harcoló egyik frakciót, hadügyminisz­ter volt. A kormány nyilatko­zata nem említi, hogy Mihajlo­vicsnak lesz-e szerepe az uj kormányban. Azonban a kor­mány egyik képviselője kije­lentette, hogy teljes bizalmuk van Mihaj lovics ban és mindent el fognak követni arra, hogy megerősítsék a jugoszláv nem­zeti ellentállást. 50 ezer német gyerek Magyarországon A berlini náci újságokban részletes tudósítások olvasha­tók róla, milyen jó dolguk van a bombázás veszélyének kitett német városokból Magyaror­szágba és Szlovákiába telepi-1 tett náci gyermekeknek. E ! gyermekekről való gondosko­dást folyton “ellenőrzik” náci nagyfej üek, akik ilyenkor ma­guk is telifalják magukat lágy magyar cipóval és megisszák a magyar bort. Legutóbb Moec- kel nácivezér járta körül a né­met gyerekek telepeit: “Fiuk, lányok, otthonokban, szanató­riumokban, szállodákban élnek, biztonságban, távol otthoniak légi veszedelmétől. Egy részük a Tátrában és Pozsony környé­kén van. elhelyezve, más na­gyobb részük Nyugatmagyaror- szág és Budapest környékének német fajú népe között. “Sem­leges megfigyelők becslése úgy szól, hogy legalább 50.000 né­met náci gyerek él Magyaror­szág és Szlovákia Ínséges né­pének nyakán. A náci nagyfe- jüek nem csak arról gondos­kodnak, hogy mindenük bőség­ben meglegyen a náci cseme­téknek, hanem arról is, hogy ne kerülhessenek olyan környe­zetbe, mely stramm náci neve­lésüket rosszul befolysolhatná. Magyarországon csak svábok közé telepitik a német mene­kült gyermekeket, akik hálá­ból mindent összekennek ho­rogkeresztekkel és a falukban ! a zsidókat hajszolják. Képzel­hető mennyira gyarapítja a né­metek kedvelését az, amikor magyarok látják ezeket a kihi- zott, jól öltözött, szemtelen náci gyerekeket, mig a szociál­demokrata városi képviselők panasza szerint, az angyalföldi munkásgyerekek Budapesten három hónapja nem láttak te­jet és hetekig nem kerül aszta­lukra hús, iskolába pedig nem mehetnek, mert nincs cipőjük. RUHANEMŰ AZ ÉGBŐL WASHINTON, dec. (ONA) — Ideérkezett jelentések a né­metországi sajtónak érdekes félhivatalos közleményéről szá­molnak be. Eszerint Szövetsé­ges repülőgépek ruhanemű vá­sárlására szóló német jegyek pontos másolatait szórják le a levegőből. A közlemény figyel­mezteti a lakosságot, hogy “az ellenség ezzel a német hadigaz­dálkodást akarja felborítani és mindenkit, aki e -jegyeket fel­használja, a haza ellenségének fogják tekinteni.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom