Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-17 / 1263. szám
1943. április 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) A KULTÚRA ÉS TECHNIKA HATÁSA A FEJLŐDÉSRE! Mintha két mankón járna az emberi társadalmi fejlődése, biceg, botlik úgy halad előre a rögös utján — de halad. Egyik mankó a kultúra, a másik a technika. Hol az egyik, hol a másik tolja előre, de mindenképpen csak előre és pedig egymás kölcsönös támogatásával. Mondjuk, hogy itt Amerikában föltalál egy mechanikus egy uj gépet, amellyel, mondjuk, hogy sokkal olcsóbban lehet valamit készíteni. A sajtó hirt ad a találmányról, a találmány után érdeklődnek és egy gyár meghozatja az uj . találmányt, próbát tesz vele, a próba sikerül és egy hónap múlva már hirdeti a gyáros az olcsó árut, amelyet az uj géppel előállít,mely minden versenyt lehetetlenné tesz. És a többi gyáros is siet most már az uj találmányt megrendelni, hogy versenyezni tudjon a piacon, mert ahol a termelési költség mondjuk több száz dollár, ott ennek az összegnek 1-2 százalékát, sőt ezred részét is nagy nyereség megtakarítani, íme a kultúra és technika benső kapcsolata, ime a két mankó, mely folyton előbbre viszi az emberi társadalmat, a fejlődés utján. Amint a technika újat és hasznosat produkál azt a kultúra rögtön tudtul adja az egész világnak, hogy szintén része legyen benne. A szakértők pedig megvizsgálják, hogy nem lehet-e belőle a haladásnak uj csirát fejleszteni. Éppen ezért volt a könyv- nyomtatás föltalálása sokkal nagyobb jelentőségű az emberiség történetében, mint Amerika fölfedezése, melyet vagy félszázaddal előzött meg. Mert Amerikai csak közvetve volt befolyással a kultúra fejlődésére, sőt talán még úgy se, hiszen akik Amerikába kultúrát csinálnak mind Európából vándoroltak oda is magukkal vitték, alighanem alul maradtak volna az amerikai indusokkal folytatott küzdelemben. A spanyolok, franciák és az angolok kultúrája vert gyökeret Amerikában is és ezek a gyökerek azután is századokon át, Európából táplálkoztak, mert hiszen a bevándorlók mindig egy-egy uj kulturhullámot vittek át az Atlanti óceán túlsó partjára. Ezeket a kulturhullámokat pedig azok a szellemi viharok kavarták föl, melyeket a könyv- nyomtatás föltalálásával egyre szélesebb rétegekben terjedő tudomány és fölvilágosodás kavart föl a tömegek öntudatában. És igy történhetett meg, hogy ma már bármerre tekintünk, mendefelől a modern gyáripar csodái vesznek körül bennünket. A ruhánk talán angol posztó, a juh melyet gyapjújából készült valahol ausztrá- liában legelt, a szövőgépre egy manchesteri munkás vigyázott, mialatt megszőtte a posztót ki munka után magyar cukorral édesiti Braziliából hozott feketekávéját, melyet szörcsölgetve Kentucky dohányát szívja kitudja hol készült fapipájából. Vájjon lehetséges volna-e ez, ha Arkwrigh és Cartwright a fonó és szövőgépet föl nem találja. Fulton a gőzhajót, Watt a gőzgépet és Achard a répacukor gyártást. XIV. Lajos francia király Európa leghatalmasabb uralkodója volt a maga korában de minden hatalma dacára nem ismerte azt a kényelmet amit ma egy egyszerű polgár élvez. A história föl jegyzi, hogy a versaillesi fényes palotában, melyet pedig mulató és szórakozó helynek építtetett, nem volt egyetlen jól záródó ajtó, vagy ablak úgy, hogy a királyt köszvény bántotta az örökös léghuzattól. Télen mindég fázott, mert a termeket nem bírták átfüteni, esténkint pedig a csirkékkel feküdt le, ha csak valami nevezetes ünnepély nem volt. Mert az olajmécse- sek, fáklyák, faggyugyertyák csak pislogtak és kellemetlen, bűzös füstöt árasztottak, de nem igen világítottak. Az életnek ezen apró kellemetlenségeit nem ismeri a modern ember. Még a legegyszerűbb lakás is tele van kényelemmel, barátságos melegséggel, amelyen kívül marad a téli hideg, sőt a sötétség is. A gázkályhák és a központi fűtés és világítás minden fajtája rendelkezésére áll a napnak és évnek bármelyik szakában. A cukor^és kávé száz évvel ezelőtt fényüzési cikk volt, még a gazdagok háztartásában is, ma már mindennapi rendes eledel a legszegényebb polgár asztalán is. A csokoládé, melyet másfél század előtt csak a nemesek fogyaszthattak a törvény értelmében, ma már oly közönséges élvezeti cikk, hogy a legutolsó faluban is jól ismerik. A gyapot harisnyák másfél századdal ezelőtt ritkaság számba mentek és szinte arannyal mérték a súlyúkat, ma a legszegényebb ember is azt viseli és a gazdagok, sőt a jómódúak is olyan selyemharisnyákat hordanak, hogy Pompadour márkinő, Ma- inteon asszony, vagy Ninin de Lenclos — pedig a francia királyok kegyencei voltak — még csak kívánni sem mertek volna ,mert effélét talán csak a mesék országában lehetett akkor elképzelni. Az emberi művelődés történetében a technika állította föl a fejlődés határköveit, a nyomtatás, a gőzmozdony, a villamos gépek föltalálása mindmegannyi állomások, melyek előbbre vitték az embert a boldogulás utján. A kultúra és a társadalmi fejlődés főmozgatója a technika, a modern gyáripar és pedig nem csak azért, mert a természet erőit az ember szolgálatába hajtja, hanem azért is, mert az emberi szellem a technika fejlődése irányitója, az energiák szabadversenyében egyre tökéletesedik, finomul és szorosabbra fűzi azokat az érzelmi pántokat és kapcsokat, melyek közös cél és boldogulás vágyának erejével tartják össze az emberi társadalmat. Itt válik kultúránk gránit talpazatává a gyáripar, mely ezer és ezer kényelmi cikkével, hasznos termékével könnyíti a megélhetést és a munkamegosztás elve alapján oly kölcsönösséget. teremt a társadalom különböző rétegei közt, mely minden törvénynél szigorúbb kényszerűséggel, a közös érdek erejével avatja egymás felebarátjává az embereket. A pék mikor mondjuk száz kenyeret süt naponta, ő tudja, hogy ő maga csak egyet fogyaszt el a százból, de a többi kilencvenkilenc kell majd annak a szabónak, cipésznek, aki az ő számára is varr ruhát és csinál cipőt, de a mindennapi kenyér sütését viszont tőle várja. így kapcsolódik egybe, mint végtelen önmagába visszatérő lánc a társadalmi munka és termelés minden tényezője mely egyre előbbre viszi az embert a kultúra és a fejlődés utján. Mert a kultúrának és fejlődésnek materiális föltételei is vannak és ezeknek megteremtésében a gyáriparé a vezérszerep, mert az viszi előre az embert a megélhetés könyebbé tételében, a természet erőinek megismerésében és kiaknázásában. Amig a régiek csak azokat az anyagokat tudták hasznukra fordítani, melyeket a természettől készen kaptak és mesterséges utón kevés más anyagot tudtak létrehozni, addig a modern ember szakadatlan körfutások változásain meneszti keresztül az anyagot, majd másokkal köti össze, egészben vagy részben ismét elválasztja tőlük és akkor használja föl, mikor leginkább megfelel céljainak. A kultúra és technika rohamos fejlődése akkor kezdődik, amikor az ember átlátja, hogy a természet törvényeit se föltevésekkel, se elméletekkel meg nem fejthetjük. “A tudás ott kezdődik, mikor megértjük, hogy semmit sem tudunk.” Ez a régi közmondás ismétlődött a természettudományos kultúra és a technika terén is. Amely pillanatban az ember, átlátván elvont okoskodásának meddő voltát, fölrúgta a százados, elméleteket, az évezredes tradíciókat és konok elszántsággal fogott hozzá a természet törvényeinek tapasztalati megismeréséhez. Attól fogva, mint a hegyről lezúduló lavina, rohamosan haladt végcélja felé az ember és egymás után diadalmasan hajtotta szolgálatába a természet féktelen energiáit. Amióta a munka nem csupán a rabszolgák robotja, a tudomány pedig a gazdagok üres szórakozása, hanem mindkettő az élet föntartója, a boldogulás hatalmas, szabad eszköze, amely mindenkit egyaránt fölemelő. Csak azóta élvezi az ember igazán a munka örömét és dicsőségét, csakis azóta lett a szó igazi értelmében a természet ura és a teremtés koronája. A csodálatos az, hogy a lejtő, csiga és áz emelőrúd törvényeit, melyeket az egyiptomiak oly tökéletesen ismertek és nagy zsenialitással alkalmaztak is az építkezéseiknél, nem használták föl a technika és a mechanika fejlesztésére más irányban is. A gizeti piramisoknál még nyomai vannak a ferde töltéseknek, melyen a keleti hegyekben tört köveket a 70 méter magas fensikra csúsztatták és a többit elvégezték a csigák és emelőrudak, meg emberek és állatok izomereje. A mechanika alappelvei ma is ugyanazok, a csigák és emelőrudak meg a lejtő ma is megvannak, de az emberek és állatok izomerejét más energiával pótolta a tudomány. Föltalálta a gépeket és ezek megszabadították az embert mindazoknak a technikai műveleteknek az elvégzésétől, amelyek nagyobb képzettséget nem igényelnek. És éppen itt van a modern gyáripar haszna és fontossága, az ember egyre jobban fölszabadul fárasztó izom-munka igájából, a nehéz munkát elvégzik a gépek. Az ember pedig vezetője lesz csupán annak a fizikai munkának, melyet azelőtt maga végzett, testének verejtékes fáradtságával. És megdől az “írás szava” nem arcának verejtékével, hanem eszének felsőbbséges erejével keresi kenyerét az ember, ha majd oda fejlődik a technika, hogy minden fizikai munkát az újkor rabszolgái, a gépek végeznek el! (Folytatjuk) FELÜLFIZETÉST ADTAK április 3-ig: S .Gafrik, Chicago .......... 1.00 J. Kollár, Cleveland ........ 1.00 J. Asztalos, Philadelphia 1.00 J. Gombos, Detroit ..... 1.00 F. Pekárovics családi ösz- szejövetelen L. Angeles 31.00 A. Dubay, Cleveland ..... 1.00 Rákóczi Bs. 142 oszt. New York ......... 3.00 L. Földi, Chicago ........... 1.00 Mrs. Sütő, Detroit ......... .50 az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. .. 6.00 F. Bleier, Bridgeport .... 2.50 J. Buzay, Cleveland ....... 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 6.00 J. Deák, Akron .............. 1.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi, Akron ............. 7.00 St. Detky, Phila .............. 3.00 J. Dushek, Nutle ............ 7.00 J .Engli, Cleveland ........ 14.00 J. Farkas, Akron ............ 10.00 L. Fishbein, New York .. 7.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 9.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 9.00 St. Hornyák, Phila ....... 2.00 S. Kisák, New York ....... 10.00 J. Kollár, Cleveland ....... 5.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 7.00 L. Lefkovits, Cleveland 7.00 J. Mogor, New York ...... 12.00 A. Molnár, Cleveland .... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Pataki, New York ...... 3.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 8.00 L. Rost, Phila ................ 6.00 M. Stefankó, New York 8.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 4.00 A. Székely, Cleveland .... 6.00 G. Wiener, New York .. 5.00 H. Varjú, Chicago .......... 5.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Zára, Chicago .............. 900
