Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-04-17 / 1263. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. április 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ____________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily véleményék egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*«^►>42 Arany őfelsége (gb.) Londonban és Washingtonban megkezdték a tanács­kozásokat arra vonatkozólag, hogy milyen pénzegységet létesít­senek a tengelyhatalmak leverését követő korszakra. Az ilv irá­nyú tanácskozások természetesen csak a megbeszélés első stá­diumáig jutottak, mert bármit határoznak is, gyakorlatba csak a fasizta katonai hatalom megtörése után vihetik át. Sokat hallottunk már arról, hogy a színfalak mögött milyen ádáz harc folyik az Egyesült Nemzetek között az országhatárok­ért. Azonban a jövő pénzegységének, a jövő értékmérőjének meg­szabása hetvenhétszer annyi dinamitot rejt magában, mint az országhatárok kérdése. Ez utóbbiról csak azért hallunk többet, mert össze van kötve a nemzeti sovinizmussal és igy a nemzeti érzelmekre apellálva alkalmasabbb propaganda anyag. A kuliszák zsinórait húzogató politikusok, államférfiak, vagy pénzfejedelmek azonban jól tudják, hogy valamely föld­rajzi terület népeinek kizsákmányolása nem éppen az országha­tároktól függ, hanem sokkal inkább attól, hogy a munkájukért kapott fizetésnek mennyi vásárló értéke van. A kereset vásárló értékét lehet emelni, vagy leszállítani a pénzegység megszabásá­val. ARANY VALUTA Mint ismeretes, az utóbbi pár évszázadban a cserekereske­delem alapjává az aranyat tették. Úgy képzelték, hogy az arany értéke állandó s minden más értéket ehhez hasonlítottak. Az ipa­rok és a kereskedelem fejlődésével azonban olyan nagy értékek kerültek cserére, hogy az arannyal való fizetés mindikább ne­hezebbé lett. Ezért az aranyat gondosan őrzött páncélszekré­nyekbe helyezték és papír utalványokat adtak ki róla, amelyek mint papírpénz szerepeltek. Az ilyen papír szelvényeknek az értéke aztán attól függött, hogy mennyi arany fedezete volt, il­letőleg mennyi aranyfedezetet tudtak elhitetni róla. A “valuta” fentartása vagy emelése valójában a különböző pénzcsoportok és az általuk uralt kormányok közötti elkesere­dett harc folyt, amely ádázul folyt már akkor is, amikor a had­seregek még csak a kaszárnya udvarokon gyakorlatoztak. Szovjet Oroszország volt az első, amely kényszer hatása alatt az arany valutát felrúgta. Felrúgta pedig azért, mert az orosz aranyat már a czári kormány elköltötte és bármit irt volna is az uj kormány a papírpénzre, hogy ennyi, vagy annyi arany- fedezete van, azt nem hitték volna el. így ami aranyat tudtak termelni, azt felhasználták külföldi áruk vásárlására. Belföldi forgalomra pedig egyszerűen megszabták a papírpénz értékét, azt állitván, hogy fedezékül ott lesz a munkások termelvénye. A külföldi “szakértők” fejcsóválva vették tudomásul ezt a dolgot és megjósolták, hogy az orosz forradalom elfog bukni ka­tonai sikerei dacára is. Megfogja buktatni a teljes gazdasági összeomlás, összeomlás helyett azonban az oroszok az első, majd a második “ötéves terv” sikeres befejezésével ejtették bámulat­ba a világot. FEGYVERES VALUTA A hatalomra jutott fasizták siettek utánozni az orosz pél­dát, hamarosan letértek az arany valutáról. Hitierék azonban, elvakitva a katonai győzelmeik által, papírpénzük értékét egy­szerű rendelettel szabták meg, amely rendeletnek enegdelmes- kedni kellett úgy Németországban, mint az elfoglalt területeken. Ebben az esetben a német valutát nem arany, nem a termelt javak, hanem a FEGYVER tartja fenn. A németek megszabták, hogy az általuk nyomatott papír­darab, amelyet “mark” (márka) név alatt terjesztenek, egyenlő értékű — mondjuk 40 francia frankkal, ennyi vagy annyi ma­gyar pengővel, stb. Aki nem fogadja el az igy megszabott érté­ket, az golyónak teszi ki magát. így természetesen a megszállt területeken mindenki elfogadta, amire a nácik nagyon büszkék. Nyilvánvaló, hogy ily fegyveres valutával “törvényesen” rabolják ki Európát. Megindultak tehát a tanácskozások Lon­donban és Washingtonban, hogy győzelem esetén milyen nem­zetközi valutát tudnának létesíteni. BAUCOR — UNIT A Londonból kiszivárgó hírek szerint az angolok azt ajánlják, hogy egy nagy nemzetközi bankot kell létesíteni, amelybe az egyes önálló, vagyis pénzt kiadó nemzetek betéteket helyeznek el. Ez a nemzetközi bank aztán kiad valamilyen pénzt, ami valu­tául szolgál minden országban. Már annyira mentek, hogy ezen nemzetközi valuta egységé­nek a nevét is kitalálták. “Bancor” nevet adtak neki; jelezvén, hogy a nemzetközi bank alapján áll. Az ilyen terv mellőzi az Ara­nyat, de előnyös azon országra, amelynek nagy kereskedelme van — tehát éppen Angliára. Az amerikaiaknak ez természetesen nem igen tetszik, ök összevásárolták a világ aranykészletének kétharmadát, gondo­san őrzik földalatti kincses házaikban, annak értékét továbbra is feíakarják tartani. Az amerikaiak tehát azt ajánlják, hogy az a nemzetközi bank vásárolja meg az összes aranyat, adjon ki erre pénzt, amely egységét UNITA névvel jelölik. Ebből aztán vásárolhat minden állam annyit, amennyit tud, akár arannyal, akár más termel- vénnyel. Ez a terv természetesen Amerika előnyét szolgálná. Az az helyesen mondva — az amerikai tőkések érdekeit, mint ahogyan az előbbi sem az angol munkások, hanem csak az angol tőkések érdekeit biztosítaná. Mert mindezen tervekkel egyenlőre azt szeretnék kisütni, hogy a pénzfejedelmek hogyan tudnának uralmon maradni arany őfelsége bukása után is. LAKÁSBAJOK A NÁCI OR­SZÁGOKBAN WASHINGTON — A német rádió nemrég közölte, hogy' uj rendelet szerint két héten be­lül mindenkinek be kell jelente­nie lakásának terjedelmét. A magyar rádió pedig elpanaszol­ta, hogy Mach Sanyo szlovák belügyminiszter sok lakás le- fogalását rendelte el és “tarta­ni lehet tőle, hogy sok Szlová­kiában élő magyarnak el fogják venni a lakását.” A német rá­dió, melyet úgy mint a másikat az amerikai megfigyelő állomás fogott fel, a lakásviszonyok nyilván hamaros és széleskörű rendezéséről intézkedik: “A la­kásviszonyok rendezését célzó rendelet szerint, minden ház­tartás vezetőnek, aki egynél több bútorozott, vagy akár bu- torozatlan lakással vagy ház­zal rendelkezik a maga vagy családja számára, köteles azt a helyi hatóságoknak tudomásá­ra hozni. Ezenkívül mindenki, aki magánosán lakik valamely külön bútorozott vagy butoro- zatlan lakásban, köteles azt a helyiségek számával, valamint az esetleges albérlők, vagy al­bérlő családok számával együtt, ápr. 10-ig bejelenteni.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ,/Szervezés/i — //Nevelés// — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom